Petőfi Népe, 2006. augusztus (61. évfolyam, 178-204. szám)
2006-08-22 / 196. szám
16 PETŐFI NÉPE - 2006. AUGUSZTUS 22., KEDD MEGYEI KORKÉP egészségügy Vizitdíjról, patikaliberalizációról, biztosítási rendszerről ZÖLD KÖNYV - ELEMZÉS, NEM PROGRAM Szombati lapszámunkban röviden próbáltuk összefoglalni a Zöld könyv tartalmát. Most elsősorban szakembereket kértünk arra, hogy reagáljanak a minisztérium elképzeléseire. Takács Valentina Az érintettek véleményéből kiderül: a politika és a szakma szinte csak a problémákat látja egyformán, ám a lehetséges megoldásokról már eltérnek a vélemények. Bűnbak orvosok? DR. BORDA FERENC, a BáCS-KÍSkun Orvosi Kamara elnöke:- A Zöld könyvben pozitívumként értékelem, hogy hitet tesz a biztosítási elven történő ellátórendszer felépítése, illetve továbbépítése mellett. Az OEP- ből valódi egy biztosító kialakí1 tása mellett kiegészítő biztosítások kötése érdekében megjelenhetnek magánbiztosítók is. Helyesen fogalmazza meg azt, hogy dokumentálható legyen a járulékfizetés, illetve, hogy a szándékosan kibújók ne kaphassanak ellátást a tisztességesen fizetők terhére. Egyet lehet érteni azzal, hogy az egészségügy biztonságos működtetése érdekében a szerkezetátalakítás szükségességét fogalmazza meg, és célul tűzi ki a területi egyenlőtlenségek felszámolását is. Negatívum viszont, hogy bűnbakként kezeli az orvosokat, olyanokért okolva, amiről a mindenkori politika tehet - hálapénz, alacsony bérezés, növekvő ellátási zavarok. Nem kezeli költségvetési szempontból prioritásként az egészségügyet, pedig ez alapvető nemzetstratégiai kérdés. Alapelvek hiányában nem határozza meg a célokat, nem jelöl meg határidőket. Nincs forrás, költség megjelölés, hek iszonyú növekedésével járt. Másrészt etikai problémákat is felvet a vizitdíj, mert mi van akkor, ha a beteget az orvos hívja vissza? Egyébként évtizedek óta dolgozom az egészségügyben, és azt láttam, hogy a változtatási kísérleteket sajnos soha nem a szakmai szempont, hanem a gazdasági kényszer jellemzi. Elkeserítő a vita varga istvánné, aki páciensként ismeri az egészségügyet: Hiába fejlődött az orvostudomány, Magyarörszágon semmivel sem kevesebb a kórházi ágyak száma. holott bármilyen struktúraátalakítás csak többletráfordítással lehetséges. A szerkezetátalakítás forrását a költségvetésen belüli prioritások megteremtésével kell biztosítani, így az európai fejlesztési pénzeknek, illetve a magántőkének is megfelelő helye lehet. Nem értek egyet a vizitdíj bevezetésével, hiszen nemzetközi tapasztalatok bizonyítják, hogy nem oldja meg a paraszolvencia kérdését. Nem támogatom a betegek egészségét és a gyógyszerészek egzisztenciáját egyaránt veszélyeztető patikaliberalizációt. Bízom benne, hogy mihamarabb megjelenik majd egy, az ágazatban dolgozó szakemberek részére készült tény- és szakszerűbb változat is. Túl sok a beteg hegedűs iván, a kecskeméti megyei kórház gazdasági igazgatója:- Az egészségügyben eltöltött hosszú idő tapasztalata alapján az a véleményem, hogy az egészségügy megreformálására szükség van. Azért, mert rossz Műtétek száma ezer lakosra a betegnek az ellátás miatt, a tulajdonosnak, tehát az államnak a forráshiány miatt, a dolgozóknak a nehéz feltételek és alacsony bér miatt. Vitassuk meg, hogyan tovább, támaszkodjunk a kollektív bölcsességre. A járó- és fekvőbeteg-ellátásba indokolatlanul sok beteg kerül. Ennek okai nagyrészt ismertek, amin társadalmi összefogással változtatni kell. Indokolt, hogy a járulékfizetési figyelem megszilárduljon, ezzel növelni lehetne a forrásokat. Komoly előrelépés lenne az alapcsomag, biztosítási- és kiegészítőcsomag részletes kidolgozása. Az extra igények kiegészítő biztosításból fedezhetők. Az alapellátás, járó- és fekvőbeteg-ellátás szakmai feltételrendszerének és finanszírozásának meghatározásától és javításától várható a kórházi ágyak számának csökkenése. A gyógyítás minőségi mutatóinak közzététele bár hasznos lehetne, a laikusok számára nehezen értelmezhető, téves következtetéseket vonhatnának le belőle. A vizitdíj bevezetése véleményem szerint a hálapénz kérdését nem oldja meg. E célkitűzés a biztosítás csomagjainak bevezetésével valósulhatna meg, mivel a bekerülő nagyobb forrásokból többet lehetne visszajuttatni az egészségügyi dolgozóknak. A népesség folyamatos elöregedése miatt indokolt lenne az egészségügyi biztosításból leválasztani az ápolás biztosítását. E kérdéskör rendkívül bonyolult, hosszas elemzés kell a kimunkálásra. Ugyanilyen körültekintést igényel a táppénz- és rokkantnyugdíjkérdés felülvizsgálata is. A kórházi zártforgalmú patikák megnyitása segítené a lakosság jobb ellátását. A több biztosítós rendszer az áttérésnek abban a fázisában kerülhetne előtérbe, amikor az alap-, járó-, és fekvőbeteg-ellátás átszervezése megoldódna, a biztosítási csomagok kialakulnának, valamint szétválna az egészségbiztosítás és az ápolásbiztosítás. Idejét múlt struktúra DR. kellerman Péter, a kecskeméti Egészségügyi és Szociális Intézmények Igazgatóságának igazgató-főorvosa:- A Zöld könyv valójában helyzetáttekintés, nem program. Köztudott, hogy a nálunk lévő struktúra idejét múlt, talán a 19. század elején volt jó, amikor sok kórház kellett. Véleményem szerint valóban az alapellátást kell megerősítem, hiszen ott sokkal kevésebbe kerül a gyógyítás, a kezelés, mint a kórházakban. Az ápolási intézmények kialakításával maximálisan egyetértek. Most az a helyzet, hogy az időseket a család ideig-óráig bedugja egy-egy kórházba, mert nincs más lehetőség. Akár azt is el tudnám képzelni, hogy ezen intézmények részben szociális, részben piaci alapon működjenek. Ezt a területet ugyanis a kínálati oldaláról kell megfogni, azt kell szabályozni, hiszen az egészségügy az egyetlen olyan, ahol a kínálat indukálja a keresletet, nem pedig fordítva. Ami a vizitdíjat illeti, sokkal inkább az adminisztrációs teendők növekedését érzem problémásnak. Ki fogja ezt adminisztrálni, hiszen manapság nincs arra pénz, hogy minden rendelőben legyen egy háziorvos, egy ápolónő és egy adminisztrátor. Márpedig az elmúlt évtizedekben ahány változás volt az egészségügyben az mindig az adminisztrációs ter- Ahányszor orvoshoz fordulok, mindig úgy érzem, hogy a rengeteg adminisztráció miatt nem jut elegendő idő a betegre. Ezért magas Magyarországon az orvos-beteg találkozások száma, hiszen így sokkal többször kell felkeresni a rendelőket, mire kiderítik, hogy valójában mi baja a betegnek. Számomra nem kérdés, hogy az egészségügyet fizetőssé kell tenni, ám a vizitdíj bevezetésével nem értek egyet, hiszen pontosan azoknak jár majd a kedvezmény, akik a legtöbbször fordulnak orvoshoz. Azt sem hiszem, hogy ezzel visszaszorítanák a hálapénzt. A hálapénzt csak fokozatosan lehet eltüntetni, akkor, ha majd megfelelő lesz az egészségügyben dolgozók bérezése. A biztosítási rendszer átszervezése sokkal inkább megoldás lehet. A Zöld könyvben vázolt 3 biztosítási csomagot jónak tartom. Ami a teljes egészségügyi reformot illeti, az mindenképpen elkeserítő, hogy még a szakma is vitatkozik. Akkor honnan tudnánk mi, laikusok, hogy melyik a legjárhatóbb út? Az pedig végképp sajnálatos, hogy most hirtelen egyszerre zúdítanak a mi nyakunkba mindent, holott rég el kellett volna kezdeni a fokozatos reformokat. Ezért az elmúlt tizenhat év politikai Vezetése kivétel nélkül felelős. CIKKÜNK BŐVÍTETT VÁLTOZATA: www.baon.hu/zoldkonyv Támogatott és nem támogatott gyógyszerek forgalmának alakulása 1998 és 2005 között (millió Ft) A műtétek országa. A nálunk lényegesen fejlettebb Angliában, de a velünk hasonló fejlettségű Szlovéniában is lényegesen kevesebb a műtéti beavatkozás, mint hazánkban, ahol az ellátórendszernek jobban megéri kórházban tartani az embereket, mint járóbetegként kezelni őket. A zöld könyv szerint Magyarországon ott lehet a legnehezebben hozzáférni az egészségügyi ellátáshoz, ahol a legbetegebbek az emberek. A lakosság rossz egészségi állapota egyrészt a kezelési költségek formájában viszi a pénzt, másrészt, aki beteg, az nem dolgozik. A termeléskiesés nagyságrendje évente annyi, mint amennyit az Országos Egészségbiztosítási Pénztár az összes kórházra és g)rógyszertámogatásra kifizet.
