Petőfi Népe, 2006. augusztus (61. évfolyam, 178-204. szám)
2006-08-19 / 194. szám
2006. AUGUSZTUS 19., SZOMBAT 15 A hitből fakadó önfeláldozás ünnepe beszélgetés dr. Erdő Péter bíborossal, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnökével PETŐFI NÉPE Az esztergomi bíboros, dr. Erdő Péter a kalocsai hívek körében. Visszavárják az érseki városban a főpapot. Az Atya meghallgatja a könyörgésünket- Nem pusztán a török feletti győzelmet ünnepeltük Szent István és Asztrik apát városában - mondja dr. Erdő Péter bíboros, aki a nándorfehérvári győzelem kalocsai emlékmiséjét követően adott interjút lapunknak. - A hitből fakadó ön- feláldozás nemes tetteire is emlékeztünk, és hálás szívvel imádkoztunk a magyarságért. Az 550 évvel ezelőtt megvívott világra szóló diadal aktuális üzenete: az isteni gondviselésbe vetett bizalom. Nehéz történelmi időszakokban is hittel és bizakodással igyekeztek az emberek a saját helyükön elvégezni azt, ami a közösség javára a kötelességük volt. És az Atya meghallgatta a könyörgésüket, így a legnagyobb bajoktól megmenekültek. Azt hiszem, hogy a nándorfehérvári győzelem § nélkül talán ebben a régióban § egyes népek már nem is létez- | nének. Az is elképzelhető, hogy J mi magyarok sem. Az isteni gondviselés történelmet író, sorsfordító ereje arra figyelmeztet minket: bízzunk benne, ugyanakkor igyekezzünk mi is, minden erőnkkel, sőt erőnkön felül is, tisztességgel teljesíteni azokat a feladatokat, amik ma várnak ránk.- Ennek ellenére, nagyon gyakran úgy próbálják értelmezni a keresztény tanítást, hogy az a csatavesztéstudat, az evilági rossz hangulat alapvetése. „Most rossz, de később még rosszabb lesz! Remegjünk! Féljünk!” - hirdetik, gyakran a szószékekről is.- Ezzel szemben én úgy látom, hogy az egyház optimista, ha tetszik, a reménytelenség ellenére is képes remélni. Ebben persze benne van az is, hogy minden emberi erőnket meg kell feszíteni az eredményekért. A sültgalambvárás-féle reménykedés, nem a keresztény ember magatartása. Úgy kell dolgozni, mintha minden a munkánkon múlna, és úgy kell imádkozni, mintha minden az isteni segítségtől függene. Ez szerintünk igaz is. Mert Isten sokszor a összefogásunkon, munkánkon, tisztességünkön át akar segíteni rajtunk. Csak nem vesszük mindig észre ezt a szándékot. Kiengesztelődés és szolidaritás- Ebben a munkában és a harcban az igazi öröm is megtapasztalható?- Igen. A kiengesztelődés és a szolidaritás - amit a szeretett II. János Pál pápa is annyiszor emlegetett, - az egyik új neve a segítő keresztény szeretetnek. Érezni kell a felelősséget egymás iránt és nem szabad önmagunkba zárkózni. A keresztény ember a Bibliában az irgalmas szamaritánus példabeszédét figyeli. Nem azt kérdezi a segítő vándor attól a kirabolt és megvert embertől, hogy ki volt a tettes, hova vitte a lopott holmit vagy hogy lehet visszaszerezni. Egyszerűen ránéz embertársára, látja a sebeit, beviszi a fogadóba, gondoskodik róla és azt mondja a gazdának búcsúzásul: ha később még költséged lesz vele, azt is megfizetem. Boldog Kalkuttai Teréz Anya élete ennek a magatartásnak a példája korunkban. Tehát az előre néző nagylelkű erőfeszítésnek az idejét éljük és meggyőződésem, hogy elnyerjük azt az erőt, ami képes rajtunk segíteni, ha Istenben bízunk. Erőfeszítés nélkül nincs haladás- A nemes emberi erőfeszítéssel a Teremtő munkatársaivá válhatunk...- Ez egy másik fontos tanítás. Erőfeszítés nélkül nincs haladás. A régi nemzedékeknek nagyon nehéz volt. Itt, az idősebb, alföldi emberek jól tudják, micsoda kemény munkát végeztek látástól vakulásig, a saját kis földjükön. Nem éltek jó módban, az életüket áldozták föl, de így lett termékeny világ errefelé. Elhanyagolt pusztaság helyett: paprika, kertészet, szőlő, gyümölcs, fűszer, virág. Egy a nagyvilágban is megcsodált nagyon komoly mezőgazdasági vidék. Pedig hol voltak még akkor azok a gépek, amik ma rendelkezésünkre állnak. Tehát nagyon nagy belső tartás kell az embernek, mert anélkül - azt hiszem - nem megy, nem születik eredmény. Nagyon fontos az is - és erre is felhozhatnánk a Duna-Tisza közéről számos példát -, hogy megtaláljuk a megtartó reményt a nehézségek között is. Tehát akkor is, ha bosszantó, lehangoló körülmények adódnak. Ha igazából azt se tudjuk, hogy milyen okból ért minket kár, mert olyan bonyolulttá vált a világ. Például nehéz utánajárni, hogy egy terméknek a világpiaci ára hogyan alakul. Nem tudjuk előre, hogy milyen járványok jönnek, amelyek csak az állatállományt érintik. Nézzük az apák bölcsességét. Láttam idejövet az egyik falunak a főterén egy szép Szent Vendel-szobrot. Miért áldoztak rá? A pusztító járványok, főleg az állatbetegségek miatt. A gyógyítás igyekezetét - tudták jól - nem spórolhatják meg, de az erőfeszítés mellett volt reményük és bizalmuk. Hitték, hogy Isten segítségével még ezeket a nehézségeket is valahogyan túl lehet élni. Tehát azt hiszem, a gazdasági életnek is valahol a lelkek mélyén találjuk az alapját. Mert a lélek mozgatja az anyagot is...- Bíboros urat nagy örömmel fogadták a Bács-Kiskun megyei hívek. Tisztelik, szeretik, de sajnálkoztak, hogy ritkán jár a Vajas partján.- Ilyen nagy ünnep, amikor sok ezer Kalocsa és Kecskemét környéki hívővel találkozhatunk, ritkán van. Kisebb közösség meghívását azonban nem is olyan rég elfogadtam. Tavaly például én tartottam a papi lelkigyakorlatot. Bábel érsek urat pedig - akivel még a szemináriumi időkből ismerjük egymást- Balázs-nap táján mindig meglátogatom. Számos kedves emlék, élmény is köt ide. Jártam itt Ijjas József és Dankó László érsek szolgálata idején is. Előfordult az is, hogy egy itteni pap szónoknak hívott meg, ugyanis Pesten a tanítványom volt. Gazdag örökség -lehet építkezni- Akkor képet szerezhetett az alföldi ember lelkiségéről is...- Egészen különös kulturális arculata van ennek a tájnak és benne az egyházmegyének is. A plébániák - éppen úgy mint a települések - viszonylag nagyok, így aztán emberileg-anya- giíag biztosabbak, komolyabbak, mint a kis településes régiókban. Van egyfajta tartása az itteni embernek. Látszik, hogy megmaradt a munka szeretete, és ez óriási érték. Az egyházon belül a magas kultúra, az intelligencia jobban érvényesül. Itt nagyon sok volt régen is az igen magasan, nemzetközi szinten képzett pap. Rendkívül értékes könyvgyűjtemény van nem csak az érseki palotában, de néha a plébániákon is. Azok a műalkotások, amelyeket a régi érsekek vagy kanonokok rendeltek a saját korukban a legmodernebb értékek közé tartoztak. Nem minden egyházmegye engedhette meg ezt magának és nem mindenütt volt meg hozzá a megfelelő ízlés. Tehát sok emlék van itt ebből az időből. Erős a népművelésnek és a kultúra megosztásának vagy terjesztésének a hagyománya is. Azt hiszem, ez az, ami nagyon tiszteletreméltó és amit most néhány egyházi iskolának az újjáéledésében - például a kalocsai iskolanővéreknél - lát az ember. Most azt hiszem, hogy jelenleg itt az egyház a hitéleti munkán túl inkább a közoktatás, mint a felsőoktatás területén működik, de hát ott kezdődik minden. A rendes általános iskolánál, a komoly középiskolánál, ahol tényleg átadják a tananyagot és nyugodt emberi légkör van. Megtanulják a tanulásnak és a munkának a kultúráját. Ha ez -megvan, arra már biztosan épülhet a felsőoktatás... ■ Farkas P. József Szent István országalapítása karddal és kereszttel „Első királyunk uralkodása harcokkal telt, a vérszeződés szövetségének a törzsei sokáig ellenálltak dúljon? Mivel az Árpádok szállásterülete Dunántúlon húzódott, ezért a szomszédos német császártól kért térítőket, s ezzel fontos politikai léa hit terjesztése jó eszköznek bizonyult arra, • hogy a feKalocsán található a korona és az országalma másolata. írmagja sem marad a magyarságnak, ha a bizánciak meg a németek összefognak ellenünk. Ezt gondolhatta Géza fejedelem, amikor megtudta, hogy II. Ottó német császár és Theo- phanu görög hercegnő frigyre léptek. A krónikások ekkor 972-t jegyeztek. Bár a magyarok nyilaitól még mindig rettegett Európa, elődeink már nem tűntek olyan félelmetesnek - a 955-ös és augsburgi és a 970-es arkadiopuloszi vereségek után mint évtizedekkel korábban. Korábban ugyanis a kontinensen nem találtak legyőzőre. A fejedelem tudta, ha most ez a két nagyhatalom szövetségre lép, harapófogóba kerül a hét magyar törzs a szövetségeseivel együtt. Gézának külpolitikai téren sürgősen lépnie kellett. Kérdés csak az volt merre is inpéseket tett a császárság irányába. A I. Ottó kérésére a mainzi érsek a St. Gallen-i szerzetest, Brúnót szentelte fel, aki mint a magyarok püspöke érkezett téríteni a Kárpát-medencébe. Ő keresztelte meg Gézát is, jedelem fennhatóságát a Dunától nyugatra más magyar törzsek fölé is kiterjessze. Géza pozícióját tovább erősítette egy mesteri diplomáciai húzás: fia a keresztény István feleségül vette 99ó-ban a bajor hercegnőt Gizellát. A házasság révén nőtt a latin egyház befolyása, s német lovagok - Vecelin, Hont, Pázmány - érkeztek erősíteni az Árpádok törzsi seregét. A segítség igen jól jött, mivel 997-ben Géza halála után az Árpádok családjából származó somogyi területekkel rendelkező Koppány maga akarta ősi jogra hivatkozva kisajátítani a főhatalmat. Ezt azonban István megakadályozta. Veszprém közelében Koppány serege vereséget szenvedett. Állítólag az egyik német lovag Vecelin győzte le a pogány vezért. István jól tudta azt, hogy a vérszerződés szövetségét, a támogató kabar törzseket jó szóval, vagy a fegyver erejével kell uralma alá hajtani. Ehhez az Árpádok törzse vajmi kevés lett volna, ha a külföld nem támogatja a belpolitikai törekvéseit. Szerencséje volt A német császár - III. Ottó - biztatására II. Szilveszter pápa koronát küldött a magyar nagyfejedelemnek, akit 1000. december 25-én vagy 1001 első napján koronáztak királlyá. István az európai keresztény uralkodók sorába lépett. Ahhoz azonban, hogy ténylegesen király lehessen az egész Kárpát-medencét kellett uralnia. A király 1003-ban anyai nagybátyja, az erdélyi Gyula ellen indult, akit családjával együtt elfogott, területét elfoglalta. Majd Dél-Erdélyben a szlávok fejedelmét győzik le a királyi csapatok. Jó öt évvel később a Duna-Dráva vidéki pogány fekete magyarok ellen küld katonai erőt. Az uralkodó tisztában volt azzal, hogy csak a fegyverek erejére nem lehet alapozni a békét Húgát a kabar törzsek vezetőjéhez a Mátra vidékén élő Aba Sámuelhez adta. így fennhatóságát a sógora területein is megerősítette. Majd a hit terjesztésével Vata törzsére is kiterjeszti a befolyását, megvetve a lábát a Kőrösök vidékén is. A magyar törzsfők közül legtovább a Marosváron élő Ajtony őrizte meg függetlenségét. A történészek az 1020-as évek végére teszik Ajtony legyőzését. Istvánnak 30 évre volt szüksége ahhoz, hogy egy országba egyesítse a törzsek területeit. ■ Barta Zsolt ■ Istvánt 1000. december 25-én, vagy 1001 első napján koronázták meg.
