Petőfi Népe, 2006. június (61. évfolyam, 127-151. szám)

2006-06-23 / 145. szám

6 PETŐFI NÉPE - 2006. JÚNIUS 23., PÉNTEK HIRDETÉS belvíz A Tisza-Kunsági Vízgazdálkodási Társulat százharminckét ezer hektáron végez vízgazdálkodási tevékenységet. A védekezés nem a belvízkárok megjelenésével kezdődik. SEHOL NEM ALAKULT KI VÉSZHELYZET A belvizek megjelenésekor látható volt, hogy a társulat munkájának köszönhetően sehol nem alakult ki vészhelyzet, de az is tény, hogy lenne még tennivaló bőségesen. Az elmúlt időszak csapadé­kos időjárásának köszönhe­tően Bács-Kiskun megye északkeleti részén ismét sok helyen kellett megküz­deni a belvíz okozta gon­dokkal. Ezek azok a pillana­tok, amikor mindenki szá­mára fontossá válik a vízel­vezető csatornák karbantar­­tottsága, műszaki állapota. Ilyenkor kerül leginkább fó­kuszba a Tisza-Kunsági Vízgaz­dálkodási Társulat munkája is, amely ebben a térségben a leg­több munkát végzi a megelőzés­ben, illetve a védekezésben. A belvizek megjelenésekor látha­tó volt, hogy a társulat munká­jának köszönhetően sehol nem alakult ki vészhelyzet, de az is tény, hogy lenne még tennivaló bőségesen. Mit tud megtenni a társulás, mire képes a megelő­zésben, védekezésben? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Pa­tak Lajos ügyvezető igazgatóval és dr. Varga Árpáddal a Vízgaz­dasági Társulatok Országos Szö­vetségének jogtanácsosával Dr. Varga Árpád: A védekezés nem a belvízkárok megjelené­sével kezdődik. Előzetesen terv­szerűen kellene a veszélyezte­tett területeken az állami tulaj­donú ,és a társulati kezelésű csatornákat folyamatosan fenn­tartani. Több tanulmány is megállapította már, hogy kellő állami támogatás mellett a fo­lyamatos karbantartás költsége jelentősen kisebb, mint a belvíz esetén végzett kárelhárítás. Az idén eddig országos szinten 1,3 milliárd forintot költöttünk bel­vízi védekezésre.- Csakhogy nem mindig van megfelelő állami támogatás, így esetenként marad a költsé­gesebb kárelhárítás. Patak Lajos: Ez igaz, és saj­nos nagyon megnehezíti a Tisza-Kunsági Vízgazdálkodási Társulat munkáját. Ennek elle­nére természetesen belterüle­ten a belvízelvezető, átvezető legfontosabb csatornák karban­tartásáról gondoskodnunk kell. ■ Jelentős belvizek voltak 1999-ben és 2000-ben Gátér, Tiszakécske, Pál­­monostora, Jakabszállás, Szentkirály, Lakitelek, Nyárlőrinc és Kecskemét egyes területein. Ekkor a belvízvédekezést köve­tően a tagok által befizetett min­den egyes forint érdekeltségi hozzájáruláshoz az állam, mint a csatornák tulajdonosa, két fo­rint vissza nem térítendő támo­gatást adott. Ebből az összegből 2003-ra sikerült rendbe tenni a belvízveszélyes területek csator­náit. A következő évben azon­ban az állami támogatás pályá­zati kiírása sem jelent meg, és a mai napig az érdekeltségi hoz­zájárulás mellé ismeretlen ren­dezőelvek mentén lehet állami támogatást kapni, ami a tagok felé kivetett hozzájárulás tíz százalékát sem éri el. Gondot je­lent az önkormányzatok költ­ségvetésének szűkössége is. 2005-ben az AVOP program és a Homokhátság vízpótlására kiírt pályázatokon kizárólag csak vízgazdálkodási társulatok in­dulhattak, de csak önkormány­zati együttműködéssel. Az ön­­kormányzatok azonban nem tudtak ebben partnerek lenni, mert nem volt pénzük az önerő biztosításához.- Ez azt jelenti, hogy nem is tudtak fenntarási munkákat végezni? P. L: Szó sincs róla. Az intéző­­bizottság hozzájárulásával 2005-ben Pálmonostora, Gátér és Tiszakécske térségében több mint 4 millió forint értékű fenn­tartási munkát végeztünk a vál­lalkozási eredményünk terhére. Az idei év elején - a belvíz zavar­talan elvezetését biztosítandó a lakiteleki szivattyútelephez - a Párhuzamos csatornát rendelte­tésének megfelelő állapotba hoztuk. Ez utóbbi költségét visz­­sza nem térítendő támogatás­ként az FVM biztosította.- Kevés a pénz, sok a feladat Ki, és miképpen dönti el, hogy mely területeken végezzenek megelőző, karbantartó, vagy éppen kármentő munkákat? P. L: A legfontosabb fenntar­tási munkák sorrendjéről az in­téző bizottság javaslatára az évenként megtartott társulati küldöttközgyűlés dönt. A mun­kákat ennek megfelelően a befi­zetett érdekeltségi hozzájárulás arányában végezzük. Rendkí­vüli esetben ezt a programot az intéző bizottság módosíthatja. A küldöttgyűlésen a csatorna­fenntartással kapcsolatos dön­tések során minden küldöttnek egy szavazati joga van.- Mekkora terület csatornahá­lózatáról kell gondoskodni a társulatnak? P L: Közel százharminckét­ezer hektáron végzünk vízgaz­dálkodási tevékenységet. A több mint négyszázhét kilométeres csatornahálózat tizennyolc tele­pülést érint. Belvízvédekezé­sekkor sokszor jelent gondot, hogy az állam tulajdonát képe-, ző és vízügyi igazgatóság keze­lésében lévő csatornák rossz ál­lapota és telítettsége miatt csa­tornáinkból nem tudjuk gravi­tációsan elvezetni a vizet.- Nagy területről, sok kilomé­ternyi csatornáról van szó. Fenntartásukhoz akadozik az állami támogatás, honnan tud­nak pénzt teremteni a karban­tartásra? P L: Az állami tulajdonú és társulati kezelésben lévő csa­tornák tekintetében az állam­nak (mint tulajdonosnak) köte­lezettsége van a csatornák funkciójának biztosítására, a ta­gok által befizetett érdekeltségi hozzájáruláson túl pályázat út­ján pénzt szánni a karbantar­tásra. Csakhogy a jelenlegi jog­rend szerint az állam nem köte­lezhető minderre, még a belvíz veszélyeztette területeken sem. A társulat a korábban említett módon, pályázatok útján juthat vissza nem térítendő támoga­táshoz, ehhez azonban szüksé­ges, hogy legyen önerő, amit a földtulajdonosok érdekeltségi hozzájárulása biztosíthat- Csakhogy a legutóbbi kül­döttgyűlésen kiderült, gond van az érdekeltségi hozzájáru­lás befizetésével, a földtulajdo­nosok egy része elmulasztja azt. P. L. Ezzel a problémával va­lóban meg kell küzdenünk. A társulatnak tizennyolc közigaz­gatási területen 46.472 egyéni termelő és 94 gazdálkodó szer­vezet tagja. A többségük kis parcellán folytat mezőgazdasá­gi tevékenységet. Az érdekelt­ségi hozzájárulás területünkön nagyon alacsony. 2003 és 2005 között kettőszázötven forint volt hektáronként, és 2006-ban is csak az Áfa szabályok megvál­toztatása miatt változott két­százhetven forintra. ■ A kisparcetíás tulajdono­­soknak évi befizetési kö­telezettsége sok esetben az ezer forintot sem éri el. A társulatnak behajtási lehető­sége nincs. Az értesítő és felszó­lító levelek többszöri kiküldése pedig egyszerűen többe kerül, mint a tartozás összege. Az ér­dekeltségi hozzájárulás közta­rozásnak minősül és az APEH, ületve a jegyző által köztarto­zásként is behajtható lenne. Ám ezek költségei az alacsony érdekeltségi hozzájárulási ösz­­szegek miatt szintén többe ke­rülnének, mint a várható bevé­tel, nem beszélve arról, hogy egy bizonyos összeg alatt a jegyzők, illetve az APEH nem is vállalják a behajtást.- A Tisza-Kunsági Vízgazdál­kodási Társulatnál alacsony az érdekeltségi hozzájárulás. Mi az országos gyakorlat, mennyit fizetnek máshol a földtulajdonosok, illetve hasz­nálók? Dr. Varga Árpád: Először el kell mondani azt, hogy a csator­nák megfelelő karbantartásá­hoz hektáronként 2000-2500 forintra lenne szükség. Az ideá­lis az lenne, ha ebből ezer forint körüli összeget a földhasználók, a többit az állam fizetné. Ahol nem működik társulat, ott az il­letékes vízügyi igazgatóság ál­lapítja meg a hektáronkénti hozzájárulás mértékét, amely 1600-2600 forint körüli összeg. Talán ezért, ületve a pályázati lehetőségek reményében ta­pasztalható, hogy egyre több térségben alakulnak új társulá­sok. Az érdekeltségi hozzájáru­lás a félegyházi társulatnál va­lóban nagyon alacsony. Az or­szágos átlag hektáronként négy-ötszáz forint, vannak he­lyek, ahol eléri a küencszáz fo­rintot is. A Tisza-Kunság Víz­gazdálkodási Társulat az így be­folyt összegből a fenntartási munkáknak mindössze húsz százalékát tudja csak elvégezni, ami azt jelenti, hogy sok helyen a csatornákban elburjánzik a növényzet és a vizet nem tudja elvezetni, ami az esős időszak­okban nagy gondot jelenthet. Indokolt lenne tehát növelni a hozzájárulás mértékét, ami a pályázati lehetőségeket is bővít­­hetné a későbbiekben.- Csakhogy az emelést a leg­utóbbi küldöttgyűlésen lesza­vazták. P.L.: Valóban nem kapott többségi szavazatot az emelés, sőt olyan vádak is megfogal­mazódtak, hogy már az elmúlt évben is emeltük az érdekelt­ségi hozzájárulást. Szeretném hangsúlyozni, szó sem volt er­ről. Az Áfa szabályok módosí­tása miatt változott a hozzájá­rulás 250 forintról 270-re. Ta­valy a küldött taggyűlés az in­téző bizottság felé elvárásként fogalmazta meg az egyenlő kö­telezettségvállalást, ami abban nyilvánul meg, hogy minden tag, minden évben kapjon az érdekeltségi hozzájárulás befi­zetéséről kiértesítést, csekket, és a társulat által elvégzett munkákról tájékoztatást. Az idei közgyűlésen ezt szem előtt tartva tett javaslatot az intéző bizottság arra, hogy az Áfa ala­nyok 300 forint plussz Áfá-t, a nem Áfa alanyok 300 forintot fizessenek hektáronként. Ez az összeg mindössze a kiérte­sítésekre, illetve a nyomtatvá­nyokra nyújtott volna fedeze­tet.- Végigbeszélve a társulat helyzetét, nem túl rózsás a kép. Ennek ellenére sok mun­kát elvégeztek, sőt még nyere­ségesek is tudtak lenni. Ho­gyan? P.L.: Társulatunk áüandó ki­vitelezői szervezettel rendelke­zik. A küldött taggyűlés min­den évben meghatározza a vár­hatóan befizetésre kerülő érde­keltségi hozzájárulásból elvég­zendő csatornafelújítások nagy­ságrendjét és sorrendjét. Amennyiben az FVM lehetősé­get biztosít pályázatra, abban az esetben a befizetett hozzájá­rulás saját erőként jelenik meg. ■ A társulat szabad kapa­citását és az állandó szervezet megélhetését a különböző pályázatokon elnyert munkák elvégzé­sével tudja biztosítani. Nekem mint ügyvezető igazga­tónak felhatalmazásom van ar­ra, hogy pályázzunk az érde­keltségi területünkön lévő ti­zennyolc önkormányzat által meghirdetett munkák elvégzé­sére, illetve egyéb pályázaton való részvételre. Igazgatóként kizárólagos jogom van a pályá­zatok benyújtására, a szerződé­sek aláírására. Élünk a lehető­séggel és szerencsére ezeken a pályázatokon sokszor sikere­sek vagyunk, így munkát, be­vételt tudunk teremteni a tár­sulatnak. Tavaly részt tudtunk venni az M5-ös autópálya Kis­kunfélegyháza és Röszke kö­zötti szakaszának építésében. Szeretném azonban kihangsú­lyozni, hogy ennek a nyereség­nek jelentősebb részét, több mint négymillió forintot, az in­téző bizottság döntése alapján csatornafelújításra fordítot­tunk. így maradt egy szerény 1.4 százalékos nyeresége a tár­sulatnak. ▲

Next

/
Thumbnails
Contents