Petőfi Népe, 2006. február (61. évfolyam, 27-50. szám)
2006-02-23 / 46. szám
12 RIPORT PETŐFI NÉPE - 2006. FEBRUÁR 23., CSÜTÖRTÖK Páncsics Hajnalka Lidvina nővér a Miasszonyunk Iskolanővérek Kalocsai Zárdájában él. Több évtizedet is letagadhatna korából, ha ez számítana valamit. Hozzá belépve bűvkörébe zár a belőle áradó, tiszta szeretet. Kapkodó, szeleburdi csikónak érzem magam mellette. Árad belőle a nyugalom, a hit, a bizonyosság. Szelleme friss, emlékei nem koptak meg. Mesél. És én, mint kisgyerek, szinte habzsolom a szavakat, történeteket. Rám zárul a világa - kirekesztve az én világom addig fontosnak hitt rohanását. Életének meghatározó alapja a mások iránti szeretet. A segíteni akarás céltudatos gyakorlása, az örömérzés átplántálása mások szívébe. Fáradtságot, nehézséget, lehetetlent nem ismerve járta a szeretet útját - remélve, hogy másokat is megtaníthat ezen az ösvényen haladni a boldogabb jövő, a kiteljesedés felé. vörösök előretörésével onnan is menekülnünk kellett. Az már borzalmas volt. Csungkingig mentünk éjszaka, a hegyek között. Ott már nem szívesen fogadtak minket. Az atyáknak nagygyűlés volt, ott tudták meg, hogy három év elteltével az egész országot elfoglalták a vörösök. Visszamentünk Szi- csuig, de már nagyon bizonytalan volt az életünk. Tragédia A Kínából való menekülés, a vörösök rémuralmának erősödése, a polgárháború áldozatot is szedett a maroknyi kalocsai misszió tagjai közül.- Phujangból menekültünk éppen, és körülvettek minket. Katonai autókon, utaztunk, Foréria nővér felállt a kocsi platóján. Azt mondják, nem direkt lőtték le, de eltalálták a hasán. Azonnal meghalt. Kis- papok is utaztak velünk, az út menti ároknál temették el a nővért. Másnap visszalopakodtak, hogy Phujangba vigyék a holttestét. Addigra a kínaiak kiásták a tetemet és lecsupaszították.-Mindenét elvették. A kispapok visszavitték a nővért a zárdába, és Leopoldina nővér mellé temették kívánsága szerint. Ausztrália A kommunizmus nem csak Kínában tört kegyetlenül uralomra. A nővéreknek menekülniük kellett, de haza sem jöhettek, mert az itteni politikai helyzet nem tette lehetővé. Magyarországon feloszlatták a kalocsai iskolanővérek rendjét is 1950-ben.- Menekülésünk célállomása Ausztrália lett. Az egyik missziós atya egy ottani jezsuita magyar atyával vette fel a kapcsolatot. Hajón érkeztünk a kontinensre. Ott már sok magyar volt, köztük építész is. Az érsekség telket vett, és megkezdődött a zárda építése. Ezzel egy időben készült az idős hölgyek szociális otthona is. Iskolánk ugyan nem volt, de a magyar szülők beküldték hozzánk a gyerekeiket, hogy a magyar történelemre és a nyelvre tanítsuk őket. Ausztráliában is az élelmezés volt a feladatom, a konyhát vezettem. Nagyon szép munkánk volt Kínában: hiába éltünk Ausztráliában, visszavágytunk. Kínában 21, Ausztráliában 40 évet töltöttem. Újra itthon A kilencvenes évek elején, több mint 60 esztendő távoliét után negyedmagával érkezett meg a budapesti repülőtérre Lidvina nővér. Most már több mint egy évtizede újra itthon, Kalocsán él az egykori missziós nővér. Együtt lakik húgával, a szintén apáca Benildina.nővérrel a kalocsai zárdában.- 1991-ben Tiszende anya telefonált, hogy adjunk el mindent és jöjjünk haza. Nagyon megörültünk a hírnek. Egy ügyvéd segítségével viszonylag könnyen értékesítettük az ausztráliai vagyont. A pénzt, amit kaptunk, hazahoztuk. Most a kalocsai iskolában van - int ki az ablakon az apáca. - Picit fájt a szívünk, hogy fel kellett számolnunk az addigi életünket, de öröm, hogy itthon tudtunk segíteni. Gyökerek Család és amit ott kap az ember: gondoskodás, szeretet, hit. Mert egy évszázad elteltével is a gyökerekből táplálkozik Lidvina nővér embersége. Az apáca a közelmúltban ünnepelte 102. születésnapját, de történetünk szempontjából ez az igazán szép kor szinte mellékes is. Hiszen az elmúlt évszázad történelmébe nyerhetünk bepillantást a missziós nővér segítségével.- Január 29-én születtem, 102 évvel ezelőtt. A Bácskában, az akkor még Magyarországhoz tartozó Szentfülöp nevű német községben jöttem világra. Apám negyedik, anyám első gyermeke voltam. Apám első felesége meghalt a harmadik gyermek születése után. így új asszonyt vett a házhoz. Ebből mi semmit nem éreztünk. Szeretetben, boldogságban nevelkedtünk, mi, a 12 testvér. Csak a legkisebb testvérem halt meg ötnapos Egy kirándulás pillanatképe Ausztráliában. Lidvina nővértől Remlgia nővér próbál kolbászt csenni. korában, mi, többiek mindannyian felnőttünk. A lányok közül hárman iskolanővérek lettünk, a fiúk közül kettőt pappá szenteltek. Jakab testvérem a ferences szerzetbe lépett be. Pappá szentelése előtt hunyt el súlyos betegségben. Misszió Egy kis földi paradicsomból indult útnak a fiatal lány, hogy mások terheit könnyítve, segítve lelki támaszt nyújtson a leginkább rászorulóknak.- Kislánykoromban is rengeteg missziós történetet olvastam. Egyik öcsémmel elhatároztuk, hogy missziósok leszünk. Mindketten megvalósítottuk ezt a gyermekkori álmot. Ráadásul mindketten Kínában, de egymástól hatalmas távolságra. Egy francia püspök, Le Creare kereste meg kalocsai vezetőnket. Segítséget kért a kalocsai iskolanővérektől kínai missziójába: 10 főt. 1930-ban indultunk Kalocsáról Kínába, Ta- mingfóba. Hét hetet töltöttünk tengeren, míg megérkeztünk. Újabb egynapos út volt a magyar misszió székhelyének eléréséig. Kína- A központi székhelyen a missziónk anyaháza iskolát tartott fenn, ahol a kínai gyerekeket tanítottuk, és volt kórház is. A tákuk, a nagyobb helybéli lányok segítették a munkánkat. A missziós atyákkal betegeket ápoltak, részt vettek a ház körüli, konyhai munkában is. A városon kívül is volt iskolánk, óvodánk, otthonunk idős hölEgyütt a testvérek Kalocsán, a múlt fényképeivel. Jobbra Lidvina nővér, balra Benildina nővér. gyek ápolására. Világéletemben szakácsnő voltam a misszióban, 65 éven át konyhavezetőként dolgoztam. Magyar konyhát vezettem, és a fiatal kínai novíciusok is megkedvelték ezt a kosztot. A kertünkben magunk neveltük a zöldséget, a szükséges fűszereket. Boldog éveket töltöttünk el a távoli, idegen földön. Befogadtak minket, olyannyira, hogy ma is működik misszió Kínában. Az akkori, ottani növendékeink a kalocsai iskolanővérek rendjébe tartoznak, a mi szabályaink szerint élnek. A tajvani rend mára több mint száz kalocsai iskolanővért számlál. Az alapítók a mi kínai novíciusaink voltak. Menekülés Hiába volt szép és felelősségteljes a kínai munka, a politikai változások a misszió életére is hatással voltak. Olyannyira, hogy a kommunizmus előretörésével az atyáknak, nővéreknek menekülniük kellett.- A kommunizmus eleinte nem érintette a mindennapjainkat. Egy évig éltünk békében az új politikai rendszerben, amikor egy munkás jött. Azt mondta: Mumuk! Itt az idő, menni kell gyűlésre. Páter Szarvas felett mondtak ítéletet. Felállították egy asztalra. Egy ember felemelte az asztalt, a méltóságos úr leesett, gyűrűje felsértette az arcát. Elvesztette a szeme világát. Mivel a vörösök először a nagyvárosokat vették be, kis misszióba menekültünk előlük. Lovas kocsin mentünk kis csomagjainkkal egy amerikai misszióig. Ott a püspök befogadott bennünket. Nekik kórházuk volt, ott segítettünk. De a LI DVINA Nővér „Egyik öcsémmel elhatároztuk, hogy missziósok leszünk. Mindketten megvalósítottuk ezt a gyermekkori álmot. Ráadásul mindketten Kínában, de egymástól hatalmas távolságra” - mondja a 102 éves nővér, aki a Bácskában született, de életének nagyobbik részét távoli kontinenseken töltötte. A HUSZADIK SZÁZAD SZEMTANÚUL
