Petőfi Népe, 2006. február (61. évfolyam, 27-50. szám)
2006-02-09 / 34. szám
2006. FEBRUÁR 9., CSÜTÖRTÖK PETŐFI NÉPE fi lm mustra A 37. Magyar Filmszemle bővelkedett a nem várt fordulatokban. Mialatt peregtek a mozik, nagyot „szólt” az ügynökbomba, s alighogy színt vallott Szabó István és Kézdi-Kovács Zsolt, éles bombariadó miatt ürítették ki a Mammut Mozit. Látnivaló így is akadt. SZEMLEMÉRLEG BOMBARIADÓVAL Két fiatal alkotása, Pálfi György Taxidermia című filmje és Hajdú Szabolcs karriertörténete, a Fehér tenyér kapta a legtöbb elismerést az idei filmszemlén. Szabó István mellett kiállt a filmszakma, ám legújabb mozija nem aratott egyöntetű sikert. Szabó Zoltán Attila Ahogy fél távon már sejthető volt, a 37. Magyar Filmszemle „búcsúestjén” a Dimitri Eipides vezette nemzetközi zsűri a Fehér tenyér és a Taxidermia előtt emelt kalapot. A rendezői látványért Szemző Tibor Körösi Csoma-filmjét jutalmazták, míg a dokumentumfilmek közül a legnagyobbat a Fekete kutya „harapott”. A moziaktivisták szeánsza a nézőszámot tekintve is komoly siker; információink szerint 50 ezren váltottak jegyet a filmünnepre. Ez az eredmény az eddig csúcstartó tavalyi esztendőt is felülmúlja. Persze a fiatal alkotók látványos sikerei, a média és a publikum figyelme ellenére a magyar filmgyártás berkein belül még mindig sorjáznak a megválaszolatlan kérdések. Igaz, a helyzet sokat javult azóta, hogy Makk Károly 1999-ben kijelentette: „eredeti ötletek kidolgozása helyett kész panelek alapján unalmas vígjátékokat csinálunk. Hiányzik a műhelymunka. Az alkotók egyedül gyártják forgató- könyveiket, és folyton azt magyarázzák: ezek a félig kész, átgondolatlan művek az ő saját gyermekeik. Ilyenkor azt mondom: oké, akkor szoptassátok is ti! Van tejetek? Kórusban jön a válasz: ja, az nincs...” Durst György producer figyelmeztet: a filmes szakma ez idő tájt (választási) ígéretek bűvöl- tében él. De morális értelemben A plakátparádén A József A 37. MAGYAR FILMSZEMLE ideje alatt szervezett Magyar Filmplakát 2006 című kiállítás és verseny szakmai díját a tavalyi szemle fődíjas alkotása, a Fekete kefe plakátja, míg a közönségdíjat, a József és testvéreit ábrázoló moziplakát kapta. A Fekete kefe plakátját Herczeg Fanni (pojdesign) tervezte, míg a közönségkedvenc alkotás Mezei Zsolt (Rétin - Art) munkája. Köztudott, hogy az „Év plakátja” díjakat a tervezőknek ítélik oda évről-évre. Idén egyébként a közönségszavazatok száma jóval meghaladta a tavalyit: A sajátos karriertörténet producere, Angelusz Iván dicséri a konkurenciát is. Szerinte a palettán szereplő mozik közül Mund- ruczó Kornél Johannája volt a legegységesebb és a legmegdöbbentőbb alkotás, míg a Taxidermia megkerülhetetlen fejezete lett filmtörténelmünknek. Hajdú Szabolcs (képünkön jobbra) sajátos karriertörténetét díjjal ismerte el a nemzetközi zsűri. Meglehet, a külföldi fesztiválokra is elvárják a filmet. ASorstalanság a rekorder A filmszemle nem csak verseny, hanem szakmai ankét is, ahol mindig megvonják az elő ző év mérlegét Ez most is megtörtént, és kiderült: a tavaly bemutatott filmek közül a Sorsta- lartságot látták a legtöbben. A tavaly februárban mozikba ke riilt filmre majdnem 450 ezren voltak kíváncsiak, a jegybevétel elérte a 265 millió forintot. A 33 kópiával forgalmazott filmet 6666 előadáson láthatták a nézők. Az Egy szoknya, egy nadrágot, Gyöngyössy Bence filmjét 254 ezren szemlélték meg, ez 226 millió forintos bevételt eredményezett Az októberben forgalomba került vígjátékot - amelyet a 37. Magyar Filmszemlén is láthattunk - szintén 33 kópiával, ám a Sorstalanságnál többször vetítették. Az előadások száma meghaladta a 7700- at. A harmadik legnépszerűbb tavaly bemutatott mozgókép Ragályi Elemér Csudafilmje volt. A HÁROM LEGNÉZETTEBB alkotást sorrendben a Le a fejjel, valamint a Csak szex és más semmi című film követte 153 ezres, illetve 146 ezres nézőszámmal A további alkotások mindegyikére 100 ezernél kevesebb jegyet adtak el; a nézettségi rangsor hatodik helyén álló Az igazi Mikulásra például mindösszesen 35 ezren voltak kíváncsiak. A forgalKoltai Lajos Sorstalanságára eddig 450 ezren váltottak jegyet. A 37. Magyar Filmszemlén látott alkotások közül több is célba vette a múltat és a jelent, a kádári langymeleg világot és a vadkapitalizmus kíméletlenségét. A forgatókönyvek többsége azonban hagyott kívánnivalót maga után. Már a nyitófilm, Szabó István Rokonokja sem tűnt telitalálatnak. A régen várt mű sajnos, nem több mint egy oknyomozó matiné. Alapjában véve jószándékú alkotás - ez sem kevés -, amely óvatosan mutogat fügét a kis stiklikkel, nagy hazugságokkal, aprópénzzel és panamákkal telepakolt Magyarhonnak. mazók rangsorát - a filmjeik által vonzott nézők számát alapul véve - a Hungaricom vezette, mely a Csudafilm, a Le a fejjel! és a Csak szex és más semmi című filmmel szerepelt; az alkotásokat 480 ezren látták. A második helyre az Intercom került az általa forgalmazott egyetlen magyar filmmel, a SorstalansággaL A sorban a harmadik a Best Hollywood az Egy szoknya, egy nadrág című produkciónak köszönhetően. A filmforgalmazók közlése alapján tavaly összesen 19 magyar filmet mutattak be; több mint 34 500 előadásra 1,3 millió néző váltott jegyet felnőtt egy nemzedék, amely egyre messzebbre kerüli a régi paneleket, sémákat. A két díjazott mozi rendezője, Hajdú Szabolcs és Pálfi György is ebben a csapatban „focizik”. Külön rekord, hogy Pálfi kettőből kétszer nyert a filmszemlén. A Hukkle volt az első nagy durranás, ami aranyat ért. Az új favorit, a Taxidermia, ami Parti Nagy Lajos novelláira épül. A zsűri indoklását idézve: „a film világunkról alkot fiatalos és fantáziagazdag látomást”. A producerek véleménye egyelőre megoszlik arról, milyen nézettséggel számolhatnak a szemlesikerek. Durst amondó: a Fehér tenyér 25-30 ezer nézőt, Pálfi filmje 20 ezer nézőt csábíthat a vetítőtermekbe - miközben igazi sikerfilmnek százezer nézőtől számít egy alkotás. A Fehér tenyér társproducere, Angelusz Iván derűlátóbb. „Azt hiszem, akár az ötvenezres határt is átlépheti a film” - summázza. Angelusz amondó: alkotótársa, Hajdú Szabolcs filmjében képes volt érzékeltetni, hogy működnek kis hazánkban a kiskirály- ságok, ahol látszólag jelentékte-, len figurák nőnek az égig. Mindezt a tornászok világában barangolva teszi, elmesélve egy igaz történetet arról a kissrácról, aki egy szadista edző irányítása mellett érik sportolóvá Debrecenben, majd Amerikába megy szerencsét próbálni, ahol kedzetben tréner lesz, végül pedig egy Las Vegas-i látványszínházban lel otthonra, ahol jó pénzért akrobatamutatványokat mutat be. is kikezdhető. A Szabó István és Kézdi-Kovács Zsolt ügynöki múltjával kapcsolatos, a szemle előestéjén kirobbant botrányra utalva megjegyzi: „a Szabó mögé felsorakozó egykori Máriássy- osztály rendesen beletenyerelt néhányunk életébe, nekem a maradék illúzióim is odavesztek.” Durst állítja: ezernyi „lom” van még a szőnyeg alá söpörve. De most, az ünneplés pillanataiban nem ildomos ezeket számba, lajstromba venni. Arról is csak szőr mentén eshet szó - jegyzi meg Az élet ajándéka című Körösi Csorna Sándor mesés életét feldolgozó mű producere -, hogy a mi szemlénk belügy, s határainkon túl a rendezői elismeréseket vagy a külföldi ítészek Gene Moskowitz-díját jegyzik csupán. Kész szerencse, hogy idén egyezik a nemzetközi erőkből verbuvált szemlezsűri és a kritikusok értékítélete. Elvégre itt is, ott is a Fehér tenyér és a Taxidermia győzedelmeskedett. Mindkét film unikumszámba megy. Előbbi azért, mert úgy tud a nyitóképtől a vége főcímig érdekes és szórakoztató maradni, hogy közben meglehetősen mélyre ás a magyar társadalom tudatalattijában. Utóbbi pedig azért, mert mer provokatív, gyomorforgató- an őszinte lenni. A 37. Magyar Filmszemlén bebizonyosodott: ■ A legtöbben A gyertyák csonkig égnek című filmre váltottak jegyet. Agárdy Gábor utolsó moziját nyolcszor vetítették. és testvérei és a Fekete kefe lett a befutó több mint 4000 voks érkezett; az érdeklődők az interneten és a szemle helyszínein szavaztak. A szakmai díjat szakemberekből álló zsűri ítélte oda. Amúgy a 37. Magyar Filmszemle ideje alatt látható tárlaton a 2005- ben bemutatott mozifilmek hazai tervezésű plakátjait is meg lehetett mustrálni. Sőt, a versenyműveken kívül a közönség egy, a hatvanas és hetvenes évek magyar filmplakátjaiból álló válogatást, Bakos István, Darvas Árpád, Molnár Kálmán és Oláh György munkáit is átnézhette.
