Petőfi Népe, 2005. december (60. évfolyam, 281-306. szám)
2005-12-31 / 306. szám
FOTÓ: TAPODI KÁLMÁN PETŐ FI NÉPE - 2005. DECEMBER 31, SZOMBAT SZILVESZTER 15 Hacsek: - Alászolgája, Sajókéin, hol járt, hogy hál’ isten nem láttam? Sajó: - Alászolgája, Hacsek úr. Médiamenedzser-direktor trainingen voltam. Hacsek: - És most már jól van? Merthogy olyan zöld az arca. Sajó: - Maga marha, tudja egyáltalán, hogy mi az a médiamenedzser? Hacsek: - Gondolom nem túl súlyos, mert látom, kiengedték. Sajó: - Na idefigyeljen maga, alulról művelt. A médiamenedzser terjeszti például a promó- ciót. Hacsek: - Igen? Ez érdekes, amikor a múltkor én is megkaptam a promóciót, az orvosom azt mondta, hogy maradjak otthon, nehogy elterjesszem. Pedig jobb színben voltam, mint maga. Sajó: - De hát a promóciót terjeszteni kell! Még a feleségemet is belevontam a projektbe. Hacsek: - Bevitte a projektbe a feleségét? Hát magának már semmi se szent? Bár a múltkor láttam a nagyságos asszonyt, hát mit mondjak, én se nagyon vinném máshova. Sajó: - Ez nem igaz! Egyszer biztos megőrülök magától. Hacsek: - Na ne udvaroljon, nem áll jól ez magának. Sajó: - Azt mondja meg, hogy mit szól ahhoz, ahogy nyomul a médiában a bulvár. Hacsek: - Melyik? A mélytengeri? Sajó: - Miféle mélytengeri? Hacsek: - Hát az a búvár, amelyik szokott találkozni a medúzával. De miért nyomulna, meg egyáltalán, hogy kerülne bele a medúzába a búvár? Járt maga egyáltalán iskolába Sajókám? Sajó: - Hát idefigyeljen! Ha a hülyeségtől nőni lehetne, magának a hóna alatt dörögne az ég! Különben is, slussz, ez a téma be van fejezve. Inkább beszéljünk arról, hogy mit szokott böngészni a hálón? Hacsek: - Hát az attól függ. Sajó: - Mitől? Jó tanácsunk 2006-ra Hacsek: - Hát teszem azt, hogy ha például a kedves felesége lenne a hálómba, én bizony isten nem böngésznék rajta semmit. Sajó: - Maga primitív barom, maga sose szokott kattintani? Hacsek: - Úriember ilyet nem kérdez. De hát maga olyan messze van az úriembertől, mint vakondtúrás a Himalájától. Különben, igen is szoktam kattintani. Sajó: - És széles sávút használ? Hacsek: - Ez már mindennek a teteje. Maga még a saját gusztusát is rá akarja erőltetni az emberre? Ha éppen tudni akarja, egyszer széles, máskor keskeny. Sajó: - Merthogy a széles mostanában egyre olcsóbb. Hacsek: - Nekem mondja? A múltkor lealkudtam egy kis- fröccsre. Sajó: - Azt tudja, hogy manapság a lapok hogy megbecsülik a hirdetőt?! A hirdető náluk az isten! Hacsek: - Ne ne mondja! A múltkor azt mondta nekem egy hirdető, hogy egy az isten és ő csak a prófétája. Maga szerintem teológiai kérdésekben pont olyan hülye, mint minden másban. Sajó: - Milyen hirdetővel beszélt maga szerencsétlen? Hacsek: - Hát, igehirdetővel. Sajó: - Te jó isten! Magában annyi ész van, mint lopótökben bűnözési hajlam! Na jó, én vagyok a marha, hogy szóba állok egy ilyennel. De csak azért, mert maga egy potenciális előfizető. Hacsek: - Magán azért nem könnyű eligazodni! Most meg dicsér! De nehogy azt higgye, hogy bedőlök. Jó, én tényleg potenciális vagyok de nem fizetek magának semmit, se előre, se utólag. Sajó: - Mars ki! írta: Hámori Zoltán, elhangzott a Petőfi Népe partner- találkozóján Gulyás Zoltán és Vitéz László színművész előadásában. Apróságok Kronométer brummogással Biztos? Ügyefogyott a hivatalnok, aki már minden rábízott feladatot elvégzett? Hétköznapi költészet Itt van az ősz... - kezdte verselni a tükörbe nézve, majd szava elakadt és letargikus mozdulattal tépte ki az első ezüstös hajszálat. Kerülgetik Naponta olvashatjuk, hallhatjuk a hivataloskodó megfogalmazásokat: megrendezésre kerül, kiszállításra kerül... A nagy kommunikátorok az erdőkerülő munkájától azt mondanák, hogy kerülésre kerül? Kicsi és ravasz Anya fáradt volt, néhány perc nyugalomra vágyott. Nem csoda, hiszen két hangos gyerek rohangászott a lakásban. Úgy döntött, eltekint a „Nem adunk csokit a kicsiknek”- elvtől és váratlan ajándékozással próbálja lecsendesíteni az ördögfiókákat.- Csajok, kaptok csokit. De nem szeretném hallani, hogy bibibí, nekem van csokim! - ismertette a játékszabályokat. Úgy tűnt, az alku megköttetett. Bólogató gyerekek, csoki átadva. Néhány pillanat múlva az édesség eltűnt a lányok szájában. Aztán az alig kétéves újból rohangálni és üvöl- teni kezdett: - Bibibí, nekem nincs csokim! i------------------------------------------------------------------------------------------------1 Mégis más i Szép dolog a sport és a női egyenjogúság. Női boksz, birkózás, ví-' i zipóló, egyebek. Éljenek a sikert sikerre halmozó sportlédik! i i De... Egy focista lányt nevelő ismerősöm mesélte. Szeme fénye a i i bajnokiról hazatérve örömmel újságolta, hogy legyőzték ellenie-1 i lüket. - Ma mi voltál? - kérdezte a néha középcsatárként, más-1 i kor szélsőként villogó gyerektől. A gólvágó csitri némi gondolko-1 j dás után így válaszolt: oldalas. Avagy: mi ásta meg a sorkatonaság sírját? Elvtársak, az a rugó hiányzik valahonnan! Ezt egy ezredes elvtárs mondta egy egész ezrednek Nagykanizsán. Van annak már vagy húsz éve. És a rugó nem is lett meg azóta se. De kezdeném talán az elején, mert ügy könnyebb érteni minden történetet. És szeretném érteni. Az idő múlását évszázadok óta órával méri az emberiség. A hadsereg kiegészítésként bevezette a centivel történő időmérést. Ez több szempontból is fejlődés a kronométer századaihoz, mert itt ezredekről volt szó. A százötven centis szabócenti összes megszámozott darabkája egy-egy napot jelölt. A baka centije vagdosásával tartotta számon leszerelésig hátralévő napjait. Tudni kell, hogy megfelelő vegyi beavatkozás következtében a feltekert centi rugalmassá vált, feltekert állapotban maradt és rázni lehetett. Rugózott rugó nélkül. A centitulajdonos így fitogtathatta nála később bevonult katonatársainak, hogy milyen kevés napja is van hátra. A már említett ezredes reggelenként nehezen tette túl magát azon, hogy az emelvényre, amelyről üvölteni szokott parancsnokoltjainak, valakik rendszeresen elhelyeztek egy-egy centikockát. Mint afféle Marcel Proust, az ezredes az eltűnt idő nyomában járt. S ezt nem szerette. S amit nem szeretett a parancsnok, arról szívesen beszélt hosszan. Eljött hát egyszer a centis beszéd ideje is. Kivonatosan közlöm, a lényegre szorítkozva. Katonásan. „Elvtársak!” így szeretett bennünket szólítani. „Elvtársak! Megértem, hogy a katona hazavágyik. Megértem, hogy a katona -számolja a napjait. Megértem, hogy yesz magának centit.JVlég azt is megértem, hogy vagdossa a centit. De azt már nem engedhetem, hogy a katona rázza is azt a izét. Elvtársak, az a rugó hiányzik valahonnan! És ez veszélyezteti a harckészültséget!” Hát kérem szépen, az a sok százezer eltűnt rugó ásta meg a sorkatonaság sírját. Míg volt rugó, volt bevonulás, mióta nincs, már csak a profik boldogulnak. Gondoljon csak bele a nyájas olvasó, az élet hány területén hiányoznak a rugók! Ott van mindjárt a mackósajt. Nem tudom, föltűnt-e már, hogy manapság már nincs benne a brummogás. Meddig mehet ez így? Ha én ezredes volnék a múlt hadseregéből, elmennék valami medvetámaszpontra, mondjuk Veresegyházára, és szóla- nék az állományhoz. Eképpen: Medve elvtársak! Megértem én, hogy szedik itten a málnát, alusznak télszámra. Azt is megértem, hogy beszélgetnek, hisz a medve is ember. De nem kéne annyit brum- mogni, mert az a brummogás hiányzik valahonnan! És akkor még azt nem is említettem, hogy a campingsajtból is eltűnt a cammogás. ■ Ökrös Csaba Másnap Jókora közhelyekkel teli fogadkozások napja következik, melyről úgy hisszük, éjféltől mintegy „varázsütésre”, tiszta lappal kezdődhet minden. Persze ez is, mint minden más: nézőpont kérdése. Hiszen a hűtlenség sem egy kapcsolat végét jelgnti, inkább egy új kapcsolat elejét. A bőrös virslis, lencsés, kor- helyleveses és illúziókkal - melyet az alkohol tartós megvonása is előidézhet - telített szilveszter éjjeleken szerintem nincs sok értelmük a fogadalmaknak. Ha mégis „esküszünk”, akkor azt ne tegyük hangosan, hisz így azt nem magyarázhatják később félre, nem is kérhetik számon rajtunk és nem idézhetik pontatlanul. A legjobb módszer - habár ez sem eredeti ötlet -, ha nem fogadunk meg semmit, mert azt legalább nem kell betartani. Másnap - ami újévkor egyfajta érzés is lehet lásd: katzen- jammer - aztán rájöhetünk arra is, hogy mit várhatunk egy olyan évtől,'amely azzal kezdődik, hogy fel keli kelni...- téká Nehéz jó helyet szerezni Csillag születik- Kellene valami tisztességes munka! Vagy inkább egy jól fizető. A kettő együtt ritka, mint a macsó stylist - összegzett Muslinca, a kor- helykedésben megőszült életművész. Realista-pesszimista hangulatban készülődött az új esztendőre. Gondolta, megváltozik, hiszen Újév táján ez a népi szokás. Tudta magáról, hogy fogadkozásra ő is képes. Nyáron úgy tűnt, van esélye a komoly változásra. Ismerőse zsíros állást ajánlott neki. Lángossütésről lett volna szó. - Lehetnék eszkimó, azok megélnek a jég hátán is - gondolta. Aztán eldöntötte: sztár lesz. Tisztában volt vele, hogy sztárnak lenni strapás dolog. Nagy lelkierő és állóképesség szükséges hozzá. A sztár majdnem olyan mint a hétköznapi ember, de mindig hihetetlen, izgalmas kalandok részese. Sőt, főszereplője! Télen elcsúszik a jégen és megfájdul a lába, nyáron viszont leég a napon. Naponta van új sztorija, a média pedig minden apró részletre, intimitásra kíváncsi. Ezért a sztár sosem kapcsolja ki telefonját. Addig, amíg fel nem kapaszkodik a sztárság következő szintjére. Akkor már nyáron is képes elcsúszni, télen pedig leégni. Barnán tér haza a világ másik felében eltöltött téli nyaralásból és máris kamerába, mikrofonba mondja a kimerítő utazással kapcsolatos élményeit. Hangoztatja, hogy nyugalmat akar, miközben a csapból is ő folyik. Éjjelnappal kommunikál, mert beszélni nem tud, mondanivalója meg sosem volt.- Macerás foglalatosság, de nem kell annyit dolgozni, hogy az ivás rovására menjen. Ha ez sem jön össze, legfeljebb elmegyek politikusnak - biztatta magát az ötletekben gazdag sztárjelölt. ■ Gubacs i j Hacsek és Sajó Köztéri rendezvényeken nehéz jó helyet szerezni, hogy min- dent jól láthassunk. íme egy kiskunhalasi példa arra, hogy akár a föld alól is, de lehet a pá- holyba jegyet keríteni.
