Petőfi Népe, 2005. december (60. évfolyam, 281-306. szám)
2005-12-01 / 281. szám
SAJTÓ ES TANULÁS Téli depresszió ellen jön a bejglitámadás Idén szokatlanul hamar leesett az első hó. Újra előkerül a rénszarvasos pulcsi, meg a nagykabát. Most őszintén. Ki az, aki örül ennek? Egyik jó barátnőm, aki a sze-, gedi egyetem, orosz szakos' hallgatója, mostanság készül Szentpétervárra. Na őt egy picit sajnálom. Mert ha 3 szőrös jeticsizmát húz is a lábára, meg dupla bundabugyit visel, a mínusz 40 fokot akkor is megérzi. Ehhez képest mi elbújhatunk itt, Magyarországon. Nekünk, magyaroknak még a téli depresszió sem megengedett. Szerintem. Mert a magyar szívós nép. Majdcsak túléljük ezt is. Sok jót is tartogat ám a tél! Itt van például a Márton-nap. A libasültek öröme. Aztán a Mikulás. (És az a sok jó virgács, amivel olyan jó meleget lehet csinálni a kandallóban.) Megnyitnak a koripályák. Itt ajánlom a Katona-gimnázium korcsolyapályáját. Aztán karácsony. Egész évre feltankolnak meleg zoknival, a bejgli, meg a szaloncukor. És a szilveszter. Soroljam még? Tavasszal Csurgón is megszólalhat a halasi godspell Szilády Áron szüle tésének 168. évfordulójára rendezvény sorozattal emlékeztek a halasi református gimnáziumban. A Szilády-emlékhét zárásaként november 11-én délben a szilá- dys diákok egy színielőadást tekinthettek meg. A csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium diákszínjátszói mutatták be a Városi filmszínházban Vörösmarty Mihály kevéssé ismert alkotását, A fátyol titka című színdarabot. A romantikus vígjátékot ifi. Szabó Sándor tanár úr dolgozta át a mai világhoz igazodva. A csurgói diákok kivetített fényképek alkotta háttér előtt hétköznapi öltözetben, fiatalos lendülettel adták elő a másfél évszázados szerelmi történetet a pórul járt udvarlókról. A hetente két próbát tartó együttes már több mű bemutatásával is bizonyította tehetségét és kitartását. Kívánjuk, hogy a következő színdarabot is - ami a terveik szerint a Csongor és Tünde - ilyen szép sikerrel mutassák be. A csurgói és halasi református gimnáziumok közötti kapcsolatokat bizonyára tovább fogja erősíteni, hogy a halasiak készülő Godspell musicaljét Szabó Sándor gimnázium igazgató úr már meghívta egy csurgói bemutatóra 2006 tavaszára. Helyesbítés A múlt héten megjelent dátummal ellentétben a kalocsai Szent István Gimnázium december 9-én 18 órakor tartja szalagavató ünnepségét a városi sportcsarnokban. Hová lett a magyar összetartás? Vagy nem is volt? \ Hol vagy? Ezt a kérdést teszem ^'IK ^ fel én is magamnak nap mint nap, amikor egy segítségre szoruló embert látok egyedül, elhagyatottan az utcán vagy a tévében. Valamivel több mint tizenhét év tapasztalatából leszűrtem, hogy mi, magyarok nem vagyunk összetartóak. Vannak persze, akik segítőkészebbek az átlagnál, de sajnos ők vannak kevesebben. Néhány saját tapasztalat: Sok idős ember a hóban is kénytelen útra kelni, hogy eljusson a boltba vagy a gyógyszer- tárba. Az ő mozgásuk sokkal bizonytalanabb, mint a fiataloké, és előfordul, hogy elesnek, megbotlanak. A nevető sihederek mellett végül azért akad valaki, aki segítségére siet az idős embernek. Ez sajnos egy egészen „hétköznapi” példa. Az egyik ismerősöm egyszer nagy kiabálásra lett figyelmes. Egy idős bácsit három kisgyerek próbált megszabadítani táskája terhétől - végleg. Az emberek pedig csak kikerülték, ügyet sem vetettek a „harcra”, mígnem kisvártatva egy ismeretlen középkorú férfi lépett közbe. A végén egy olyan eseményt szeretnék elmesélni, aminek személyesen is résztvevője voltam. A nyáron éjszaka barátaimmal hazafelé tartottunk, amikor egy autóra lettünk figyelmesek, amely az út melletti árokban volt. Persze azonnal a fékre tapostam, hogy megnézzük, tudunk-e valamit segíteni. Az autóhoz érve már szerencsére senkit nem találtunk benne, így folytattunk az utunkat. Hol a borzalom ebben a kis történetben? Ameddig megnéztük a járművet, hathét autó haladt tovább lassítás nélkül. Ekkor tudatosult bennem, hogy meg kell majd írnom ezt a cikket, hiszen velem is előfordulhat, hogy segítségre szorulok. Hátha így többen lesznek olyanok, akik majd gondolkodás nélkül a fékre taposnak. Egy idős bácsit három kisgyerek próbált megszabadítani táskája terhétől - végleg. Az úszó lovak kötelességei A szó kínja A PN hasábjain kibontakozó, diákjogokhoz kapcsolódó vitához szeretnék hozzájárulni a magam módján azzal, hogy tisztázom a használt alapvető fogalmakat. Nyelvészeti vizsgálódásaim eredménye szerint a tanár szó: szóösszevonás. A „tan” a tanítás rövidítése, az „ár” pedig e tevékenység módjára, a tanulók tudományokkal való elárasztására utal, mely ezen egyedek különös szenvedélye. A tanuló tulajdonképpen „tanúló”, egy olyan állatorvosi ló, aki tanúskodik a pedagógus munkájának sikere mellett vagy ellen, ahogyan épp erővel bírja az árral szemben úszva. A diák,f*^”-/.G, eredeti helyesírás szerint „diÁK”: összetett szó. A „di” előtag kettőt jelent, az „ÁK” pedig ehhez toldott mozaikszó, „általános kötelesség” jelentésben. Tehát egy diák két, általános kötelességéről ismerszik meg: mindig be kell járnia az oktatási intézménybe, valamint meg kell tanulnia úszni. Most már, remélem, minden világos, és érdemben folytatódhat a vita!:) Zenéről ismerszik meg a tini ízléstrend Hogy mely zenészek muzsikája a leghallgatottabb manapság, az könnyen kideríthető: elég csak bekapcsolni a rádiót. A ma legismertebb zenék szerintem azonban nem elég igényesek a korábbiakhoz képest. Mindenkinek joga van persze olyan zenét hallgatni, amilyet szeret. Akik kinevetnek másokat, mert nem hallgatnak divatos zenét, azok viszont nagyon ostobák. Ezt mindenki tudja. Viccesnek, ugyanakkor elkeserítőnek tartom, hogy a tinik egy része azt képzeli, mennyire otthon van a különböző irányzatokban és milyen széles az általa ismert zenék skálája. De nagyon rossz érzés, amikor azt hallom, hogy népzene = Nox, rock = Avril Lavigne, diszkó = Groovehouse stb. Borzalmas. KOLLÁR ZSUZSA, 10. C, KJG Nézze meg a világot a fiatalok szemszögéből! tisztelt olvasóink! Ezen a csütörtökönként megjelenő oldalon ifjú írók tollából származó írásokat olvashatnak. Ők azok, akik Bács-Kiskun megyében részt vesznek a SÉTA (Sajtó és tanulás) nevezetű médiaismereti tanfolyamainkon. írásaikat nemcsak nyomtatott formában, hanem az interneten is megismerhetik. A www.petofinepe.hu/seta weboldalon képes beszámolókat láthatnak a nyomdalátogatásokról, illetve az elmúlt hetekben indult eszmecsere is folytatódik a testsúly és a boldogság egyenes, illetve fordított arányosságával kapcsolatban. A programban részt vevő iskolák: KECSKEMÉT: Áfeosz, Katona József Gimnázium (KJG), Bányai Júlia Gimnázium (BJG) baja: III. Béla Gimnázium (BG) kiskunhalas: Szilády Áron Református Gimnázium (SzG) Kalocsa: Szent István Gimnázium (SzIG) Az oldalt szerkeszti: Gál Zita Ta.: 76/518-226 E-MAIL: ZItA.GAt@AXaSPRINGER.WJ A desszert kukacos süti volt rongyosbál A bajai 111. Béla Gimnázium 8/A-s tanulói minden hónapban rendeznek egy osztálybulit. De ezek a bulik egyáltalán nem szokványosak ám! A november végén tartott „rohadt bulin” mindenki szakadt ruhákban volt, zöld pudingot, gumikukacos muffint, véres kezet és egyéb gusztustalanságokat fogyasztottunk. Persze a vetélkedők sem maradhattak el. Becsomagoltuk egymást WC-papírba, tejszínhabban kerestük a kincset, ismeretlen eredetű turmixot ittunk, és csokit lyukasztottunk a nyelvünkkel. És hogy decemberben mit találunk ki, még mi se tudjuk. De annyiban biztosak vagyunk, hogy éppúgy felejthetetlen lesz, mint az eddigiek! telek Dorottya, 8/a Az iroda után irány a kifutó világa Valamelyik nap épp tanulásűző elfoglaltságot kerestem, mikor egy igen- . csak felszínes, ám a célnak megfelelő újság került a kezembe. A politikai részleg kissé nagy falatnak tűnt szellemi szintem iskola általi lenullázódását tekintve, így a sport gyors átfutása után ráleltem a legideáli- sabbra. A cím sokat sejtető volt: Mi leszel, ha nagy leszel? Az 5- 10 évesek részlege megmoso- lyogtatónak bizonyult: a barbi- zó kislányok többsége baletttáncossá vagy híres énekessé, míg a komolyabb gyerekek - fogalmazzunk úgy, akiknek nem volt gyerekszobájuk - orvosokká, esetleg rendőrökké akartak válni. Belegondolva, tíz éve nekem is nagy vágyam volt anno a balett, és szívesen doboltam volna a Kispálban. A nosztalgiázásból felocsúdva belekezdtem a 15-17 év körüliek jövőbeli terveinek feldolgozásába. Kisebb meghökkentsé- get okozott az itt leírtak tartalma, mivel minden második lány mindenképpen valamiféle kommunikációs szakot jelölne meg, másodállásban pedig mo- dellkedne, vagy hasonló nagy kaliberű dologra vetemedne. Minderről persze hosszas monológokban beszéltek, buzdító szövegbe illően győzködték magukat, hogy ez milyen világ- megváltó terv, ami majd „valakivé” emeli ki őket a szürke hétköznapok folytonosságából. Meghatott a szónoklat, ám mégis életszerűbbnek láttam az ötévesek táncoskarrierjükben való meggyőződését, mint ezt. Félre ne értse bárki, semmi bajom a modellekkel, de mégsem hiszem, hogy a kosztümös újságíró a délutáni munkaidő után rohan az öltözőbe, hogy a divatbemutatóra kész legyen a sminkje. Számomra ez a két dolog nem fér meg egymás mellett semmilyen formában. Sajnos az a baj, hogy az ilyen tervekhez kell a tudatlan köznép is, akinek folyamatos butu- lását magyarázhatjuk a rohanó élet miatt kultúrára szánható idő hiányával, vagy a tanulat- lansággal, de a végkifejleten sajnos ez semmit sem változtat.
