Petőfi Népe, 2005. december (60. évfolyam, 281-306. szám)
2005-12-23 / 300. szám
2005. DECEMBER 23., PÉNTEK 5 PETŐFI NÉPE Nekem ez a megye a feladatom, a sorsom „Örülök, hogy segíthetem Kecskemétet.” A felvétel a széchenyivárosi kispiac átadásakor készült, amelynek beruházását a megyei területfejlesztési tanács is támogatta. Kérlelhetetlen lobbistá- nak és nagy munkabírású, kiváló területfejlesztési szakembernek tartják dr. Balogh Lászlót, a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés elnökét, aki egyben a Dél alföldi Regionális Fejlesztési Tanács (DARFT) nagy többséggel újraválasztott vezetője is. De vajon mit hozott újbóli elnöksége Bács-Kiskun megyének, mennyit sikerült a terveiből, fejlesztési elképzeléseiből megvalósítani?- Az mondják, ha Bács-Kiskun megyéről van szó, akkor ön nem a kompromisszumok embere. Nem furcsa érzés, hogy a rendszerváltás óta megszállottan dolgozik a megyéért, miközben nem élhet át olyan közvetlen sikereket, mint egy polgármester?- Ahogy öregszem, úgy erősödik bennem az eredendő értékrendszerem, egyre nagyobb igényem van az őszinteségre, az emberi kapcsolatokra, még fogékonyabb lettem a problémákra, és egyre kevésbé érdekelnek az üres, úgymond politikai szófordulatok. Van rálátásom bizonyos dolgokra és tudom, hogy mit, milyen realitások mentén lehet megvalósítani. Erre koncentrálok, mert az a legfontosabb, amit létrehoz„A lányom fontos kötelék számomra.' tunk, amit átadtunk, ami az emberek boldogulását, az intézményrendszerünk működését szolgálja. Én ugyanis már nem tudnék máshol élni. Rengeteget járom a megyét és egyre jobban magával ragad az egyedi hangulata. Aki viszont nem akar a munkámból, a szándékaimból látni semmit, azt úgysem tudom meggyőzni, és nem is akarom. Tény, hogy Bács-Kiskun megye ebben a ciklusban fejlődött a legintenzívebben. Ebben a választási időszakban minden idők eddigi legnagyobb összegét, több tízmilliárd forint állami pénzt szerveztünk a megye fejlesztésére, csatornák, utak épültek, intézmények, iskolák újultak meg. Az uniós előcsatlakozási alapokon eredményesek és aktívak voltunk. A Nemzeti Fejlesztési Terven belül összesen 1 362 pályázat érkezett Bács-Kiskun megyéből, melyek közül 621 részesült támogatásban, összesen 17,5 milliárd forint értékben. Ez jobb, mint a többi velünk csatlakozó ország átlaga.- Mely terület fejlődésénél érez büszkeséget, hogy az ön közreműködése nélkül ez nem valósulhatott volna meg?- Soha nem gondolkoztam ezen, hiszen minden változtatásért, a legkisebbtől a legjelentősebbig, meg kellett dolgozni. Kétségtelen: Bács-Kiskun megye büszke lehet a kórházfejlesztéseire, mert országosan is egyedülálló, hogy a megye négy kórházában: Kecskeméten, Kalocsán, Baján és Kiskunfélegyházán egyszerre zajlanak állami pénzből milliárdos korszerűsítések, fejlesztések. Ebből kiemelkedik a kecskeméti kórház, ahol felépült az új bőr- és nemibeteg-gondozó, jövőre elkészül az onkoradiológiai centrum emeletráépítése, ami által a vidék legnagyobb és legkorszerűbb rákgyógyító központja valósul még. Tervezünk egy szívkatéteres laboratóriumot, amely ha megvalósul, akkor a szív- és koszorúér-betegségekben szenvedőket nem kell Szegedre szállítani az ellátásuk miatt. Aztán a megye költségvetéséből vettünk egy PET-készülé- ket is, amely jelenleg a világ legkorszerűbb rákdiagnosztizáló berendezése, mivel a legelemibb formájában kimutatja a kóros sejteket, gyulladásgócokat. De ami ennél is fontosabb, a kórház szeretné kigazdálkodni, hogy ennek a készüléknek a vizsgálatáért ne kelljen a betegeknek fizetniük, ez viszont országosan egyedülálló kezdeményezés. Hozzá kell tennem, ezen a területen egy kicsit szerencsém is volt, mert Rácz Jenő egészségügyi minisztert azóta ismerem személyesen, amikor még a megyében dolgozott.- Volt, ami ennél nehezebben ment?- Hát igen, a Homokhátság ügye. Évtizedek óta mondjuk, beszélünk róla, már tanulmányok tucatjai születtek, de érdemi változás nem történt. Az elmúlt három évemet azzal töltöttem, hogy a Homokhátságról szóló tanulmányokkal házaltam, és aztán láttam, hogy mindet beteszik a fiók mélyére. Nem hagytam annyiban, pályáztunk, szakmai fórumokat tartottunk, és sikerült Glatz Ferenc akadémikus támogatását is megszereznem az ügyhöz, aki harminchét akadémikust hozott el a kecskeméti Homokhátságkonferenciára, ahol a legfontosabb döntések megszülettek. Nagy kő esett le a szívemről, amikor a hónap elején az országgyűlés nagy többséggel elfogadta a Homokhátság fejlesztési koncepcióját. A határozat szerint négy fő fejezete - Duna, Tisza, Balaton és termálvizeink - lett az országos jelentőségű fejlesztéseknek. A módosító javaslataim alapján a teljes Homokhátság területe bekerült a Duna és térségének fejlesztési tervébe, amely alapjaiban száz- tizenhétmilliárd forintot jelent ennek vidéknek. Ezen felül a parlament területfejlesztési bizottságának ajánlása alapján a Homokhátság mint kiemelt vidékfejlesztési feladat is szerepel az országgyűlési határozatban. Ebbe a fejezetbe tartoznak mindazon fejlesztések, amelyek a vízmegtartáson kívül a térség felemelkedését szolgálják, ilyenek például a tanyarehabilitáció, a villamosítás, vagy a termelési szerkezetváltás elősegítése. Ezen felül egy kormányhatározat alapján ötszázmillió forintot kaptunk az uniós fejlesztési pályázatok elkészítéséhez. Szóval a probléma alapjaiban megoldódott, hiszen a legfontosabb, a pénz már megvan a hátság vízproblémáinak kezelésére.- Mennyire fogékonyak a minisztériumi szakemberek a megye speciális gondjaira?- Egy miniszter esetében ez már az első két percben eldől. Amikor 1994 és 96 között megindultak a megszorító intézkedések, senki sem kapott, mégis meg tudtam győzni Bokros Lajost, hogy a kecskeméti onkoradiológiai centrum megépítése viheti előbbre a megye lakosságának gyógyulását és egyúttal felvilágosítását is az egészségesebb életmódra. Hitt nekem, és megkaptuk a pénzt. Amikor ebben a ciklusban a kistelepüléseknek a hordozható életmentő készülékekkel való ellátását szorgalmaztam, az érvek nem sok döntéshozó pozícióban lévő emberre hatottak. Megoldottuk saját költségvetésből és elláttuk a megye falvait. Láss csodát, most az országos költségvetésbe is bekerült ennek a tételnek a forrása, mert belátták, hogy biztonságot nyújt egy kistelepülésnek, ha van egy ilyen készüléke. Nem beszélve arról, hogy a megyében már életet is mentettek vele, nemrégen egy tizenkilenc éves, áramütést szenvedett fülöpházi fiatalembert hoztak vissza vele az életbe.- Ön nagy hangsúlyt fektet Kecskemét fejlesztésére, ez rendhagyó viselkedés egy megyei vezetőtől?- Kecskeméten lakom, itt tél a családom is. Ez a város legalább annyira az otthonom, mint a helyi képviselőknek. Sohasem pártokban, hanem fejlesztésben gondolkodtam, ezért igyekeztem már a kezdetektől konszenzust teremteni a kecskeméti vezetéssel, hiszen ez a város és térsége a megye gazdasági motorja, ezért a fejlesztése mindannyiunk közös ügye. A másik: a hagyományok, én ugyanis az elődeimtől mindig az előremutató, hosszú távú fejlesztésekért való harcot, valamint a kultúra és az értékek megbecsülését láttam. Ebben a szellemben kezdeményeztem a Cifrapalota felújítását, így már csak rajtunk áll, hogy a régió művészeti zarándokhelyévé válik-e? Nagy valószínűség szerint azzá, mert az első, megye által szervezett karácsonyi aukciónkon több mint másfél millió forint folyt be az intézményeinkben élő gyermekek javára. De nem volt kérdés számomra, hogy a Nemzetközi Kerámia Stúdió egyetemi tanszékké válásának működési feltételeit fel kell vállalnunk közösen Kecskeméttel. És az sem, hogy a volt megyei tanács felújítása, és a többi intézményünkkel együtt díszkivilágítással való ellátása a város szépségéhez, hangulatához való érdemi hozzájárulása a megyének. Meggyőződésem: Kecskemét fejlődéséért folyamatosan, pártokon kívül tenni kell, mert nagy a konkurencia, minden város a kitörési pontokat keresi. Szorgalmazom, hogy az autópálya közelsége miatt ki kell használni a fővároshoz való közelségünket, és a kutatás az oktatás központjainak kihelyezett bázisa lehetne ez a nyugalmat, igazi alkotási hátteret kínáló, európai szellemiségű város.- Miközben nagy ívű álmokat dédelget, lehet, hogy megszűnik az ön által pártolt megyerendszer?- Én a biztonság és a szakmaiság pártján állok. Azért védem a megyéket, mert azok működnek, még ha nem is kapják meg az államtól a méltó bizalmat. Ne feledjük: én az elsők között ott bábáskodtam a Dél-alföldi régió megalakulásánál. A működéséhez kidolgoztunk egy olyan programot, amely kovászként összekötötte a három megyét. Ez volt az ivóvízminőség-javító projekt, amelynek 110 milliárd forintos pályázati alapszerződését a napokban írtuk alá két szaktárca közreműködésével. A régiók működése, gyakorlati szerepe, jövője politikai kiegyezés és kétharmados törvények függvénye. Ebben a vákuumban most a megyei intézményrendszer működik. Mi vagyunk a legnagyobb foglalkoztatók, oktatási, szociális, kulturális intézményrendszert működtetünk, nem is akármilyen színvonalon. Mi pontosan ismerjük a problémákat, a megye déli részén felmerülő foglakoztatási gondokat, amit csak a mi közreműködésünkkel, bevonásunkkal lehetne orvosolni.- Elkerülhetetlen a kérdés, hogy milyen évet zárt, mi az, amit nem sikerült megvalósítania, mit tett volna másképpen?- Megyei elnökként, ország- gyűlési képviselőként sikeres évnek minősítem a 2005-ös esztendőt, bár még több fejlesztést, főként utak építését szerettem volna elérni. Most azonban, hogy az M5-ös megépült Szegedig, már nagyobb lehetőség lesz a megye úthálózatának korszerűsítésére is. Apaként, férjként viszont kétségtelen: több időt szentelhettem volna a családomnak, de ezek az évek sok munkával járnak, most kell helytállnom, és csak remélni merem, hogy ezt ők és a barátaim is megértik. ▲ „Én mindenkinek felhívom a figyelmét az alföldi borok egyediségére, ezért adtuk ki a megye bora címet.”
