Petőfi Népe, 2005. december (60. évfolyam, 281-306. szám)
2005-12-22 / 299. szám
SAJTÓ ES TANULÁS A Petőfi Népe mádiapedagógiaj programja Folytatódnak a fiatalos SÉTA-oldalak Olvasó baglyok szárnyalása tisztelt olvasóink! Továbbra is olvashatják csütörtökönként az ifjú írók tollából származó írásokat. Ők azok, akik Bács-Kiskun megyében részt vettek a SÉTA (Sajtó és tanulás) nevezetű médiaismereti tanfolyamainkon. Cikkeiket nemcsak nyomtatott formában, hanem az interneten is megismerhetik a www. petofi- nepe.hu/seta weboldalon. A médiaismereti kurzusunk első szakasza ugyan véget ért, de továbbra is várjuk a középiskolások gondolatait tartalmazó írásokat és az általuk készített fotókat a szerkesztőség címére. A programban részt vevő iskolák: KECSKEMÉT: ÁfeOSZ, Katona József Gimn. (KJG), Bányai Júlia Gimnázium (BJG) BAJA: III. Béla Gimnázium (BG) kiskunhalas: Szilády Áron Református Gimnázium (SzG) Kalocsa: Szent István Gimnázium (SzIG) kvíz - Hány vörösinges volt a füvészkertben? A baglyokról mindenki tudja, , hogy rendkí- i vül bölcs madarak. Délelőtt az iskolában, délután otthon tanulnak, még végre leszáll az éjszaka - s hódolhatnak kedves szenvedélyüknek, az olvasásnak. Bures Zsófia (12. C), GyimesiNó- m (12. C) és Panyi Lilla (11. C), a Szent István Gimnázium tanulói az elmúlt két hónapban efféle lényekké alakultak át. A sok fáradság meghozta jutalmát: harmadikok lettek a Nagy Bagoly elnevezésű országos középiskolás irodalmi vetélkedőn. A versenyzők az első - iskolai és megyei szintű - fordulók akadályait könnyedén vették. Még itthon filmelőzetest forgattak George Orwell antiutópi- ájából. A filmet a zsűri a mezőny legjobbjának ítélte, amiben az is közrejátszhatott, hogy egyes jeleneteit a kalocsai női börtön falai között vették fel. A továbbiakban villámkérdéseket és tippelős feladatokat oldottak A nagy bagoly október elején indult a Magyar Televízió Nagy Könyv című műsorához kapcsolódóan. A kalocsai barátnők azonnal tudták, hogy nevezniük kell, hiszen mindhárman nagyon szeretnek olvasni, s a verseny jó kalandnak ígérkezett. Az oldalt szerkeszti: Gál Zita Tel.: 76/518-226 E-MAIL: ZnA.GAL@AXELSPRINGER.HU ■ Minden versenyzőnek megvan a saját „Nagy Könyve” is. Zsófi és Lilla A száz év magány című regényre esküszik, Nóri pedig A gyűrűk urát kedveli leginkább. meg. (Nyájas olvasó! Te tudod, hogy hány vörösinges volt a füvészkertben?) Az elődöntő és a döntő már a kamerák kereszttüzében zajlott (az adásokat az M2 televízió december 6-án és 7-én vetítette). A döntőben a csapatok jeles zsűri előtt vizsgáztak: Lator László (költő, műfordító) és Békés Pál (író) szegezte szigorú tekintetét a résztvevőkre. A lányokat több szurkoló, s felkészítő tanáruk, Nagy Diána tanárnő is elkísérte a stúdióba. Az utolsó megmérettetésen is tisztességesen helytálltak, az első helyezettől csupán egy ponttal elmaradva holtversenyben a második helyen végeztek. Ekkor sorsdöntő villámkérdések következtek, melyeket sajnos elvétettek, s így a harmadik helyre csúsztak vissza. A lányok a sok élmény mellett azért egy-egy számítógéppel is gazdagabbak lettek. Erkölcsi értékek nélkül a tudás pusztító erő A kalocsai érsekek közt volt iskola- és könyvtáralapító, de támogatták a tudományt is a csillagvizsgáló, valamint az arborétum létrehozásával. Ezért voltunk kíváncsiak a Kalocsa- kecskeméti Egyházmegye jelenlegi, 91. érsekének, dr. Bábel Balázsnak gondolataira oktatásról, nevelésről. Interjú- Hogyan teltek a diákévei?- A kecskeméti piarista gimnázium tanulója voltam. Szerettem ott diákos kodni, jó nevelőim voltak, amit már akkor is tudtam. A tanulmányi munkában kérlelhetetlen szigor jellemezte őket, a kiránduláson viszont velünk együtt vetettek bukfencet. A kollégiumban is jó szellem uralkodott. A mi iskolánkban is voltak azért csínyek, amikért meg is fegyelmeztek olykor minket.- Mit gondol a mostani iskolarendszerről? Miben hasonlított, illetve különbözött a mai oktatás a régitől?- A diáktól akkor és most is azt várták, hogy tanuljon. Lényeges eltérés azonban az, hogy a régi iskolában még volt erkölcsi tanítás. A piarista atyákról, de az állami gimnáziumok és általános iskolák régi tanárairól is elmondható: nemcsak tanítottak, hanem neveltek is. Úgy látom, ma ezt az eszközt kivették a pedagógusok kezéből. Áz oktatás az információátadásra szűkült le. Mondják is, hogy a tudásalapú társadalomé a jövő. A tárgyi ismeretek megszerzése viszont önmagában nem elégséges, etikai eszmék nélkül a tudomány pusztító erővé válik. Gondoljunk csak az atombombára, vagy a mindennapok bosszantó számítógépvírusaira. Okos emberek ezek kiötlői, készítői, csak nincs erkölcsi tartásuk. Nos, ha nincs erkölcsi szilárdság ebben a világban, akkor a tudásalapú társadalom tudásalapú bűnözéshez vezethet.- Szívesen lenne-e most fiatal?- Kérdezem én tőletek, szeretnétek-e ti újra óvódások lenni? Én is így vagyok. Nem szeretnék most már fiatal lenni. Minden kornak megvan a maga ékessége, nehézsége, vissza azonban nem akar menni az ember. Ti is biztosan sok akadályba ütköztök, de emellett megtapasztalhatjátok az élet szépségeit, amelyre később visszagondolva majd azt mondjátok: de jó volt, amikor még fiatal voltam. A fiatalságban mindig van hajlandóság arra, hogy föl forgasson és lázadjon - ami egyébként borzasztó ósdi dolog. Vajon egyedül vagyunk-e az univerzumban? Aligha létezik olyan ember, aki még soha nem foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy vajon van-e élet a Földön kívül. Alien Egyszerű azt hinni, hogy nem léteznek földön kívüliek, de akkor rögtön felmerül a kérdés: honnan jött ez az ufó-kultusz? Ki találta ki és miért? Nehéz elképzelni, hogy ebben a hatalmas univerzumban csak a mi kis naprendszerünkben, csak a mi kis bolygónkon élnek értelmes lények. Pedig egyáltalán nem kizárt, hogy valaki valóban találkozott már azonosítat- lan tárggyal, esetleg ismeretlen lénnyel. De kellő bizonyíték híján nem hisznek neki, mert azt, amit nem látunk, nem tapintunk, nem hallunk, nem tudjuk könnyedén elhinni. Mégsem lehet teljesen kizárni a létezésüket. Bizonyítékok? Nem kell sokat keresgélnünk, ha bizonyítékot szeretnénk az ufók létezésére. Lépten-nyomon találkozhatunk képekkel, videókkal és egyéb dolgokkal, amik őket ábrázolják. Hiszem, ha látom? Hát tessék, láthatjuk őket akár a televízión keresztül is. Látjuk, mégsem hisszük, mondván, hogy az egész csak bunda, hamisítvány. De mi van akkor, ha nem? Ha ezek a felvételek valóban egytől egyig igaziak? Nem kell messzire menni. Magyarországon is észleltek ilyen jelenségeket, a tavalyi évben például Ráckevén, Miskolcon, Nyírteleken és Budapesten is. Aki látta, elhiszi. Aki nem, az kevésbé. a marslakókról konkrét kép él az emberek képzeletében: magas, cingár testalkat, vékony, hosszú végtagok, kicsi (ajak nélküli, résszerű) száj, óriási, mandulavágású, fényes és sötét szemek, sápadt bőr, fejlett koponya. Hosszú és kényelmetlen a buszos út hazáig De még milyen hosszú! - sóhajt a koleszos gyermek péntek délutánonként, amikor megkezdi útját hazafelé. Jegyeket, bérleteket! Én is ebben a cipőben járok, ezért autentikusan mondhatom: a sóhaj után egyből jön a nagy kérdés: - Melyik busszal menjek? Ezt általában hosszú töprengés követi: - Menjek a korábbival? De akkor rohannom kell, és az esetek kilencven százalékában állnom kell, hiszen sokan vannak. Akkor a későbbivel megyek. De hát azon is sokan vannak. És mikor érnék haza? Hétre, talán hatra. Ilyen gondokkal sajnos nem csak én küzdők, hanem egész Magyarország. És nem csak a fiatalság szenved ettől, hanem az egesz nyüzsgő lakosság. Főleg azok, aki rászorul nak arra, hogy igénybe vegyék a tömegközlekedést. Az utasszám emelkedése még nem jelenti az ülések számának, netán a járatok sűrűségének a növekedését. Maga után vonja viszont az emberek elégedetlenségét. Mi meg egymásra haragszunk: felnőttek a diákokra, diákok a környéken lakókra. De igazságot tenni nem lehet, mert mindenkit azonos cél vezérel: haza szeretne jutni. Egyetlen megoldás az lenne, ha a tömegközlekedési cégek vezetői felmérnék, mennyi buszra és helyre van szükség, majd az eredményeket átültetnék a gyakorlatba is. De az sem lenne rossz ha magukat ültetnék át valahova. A vezetői székből legalább az anyósülésre. Két vállra fektetett karácsony és kampá Az egyik bevásárlóközpont mellett elhaladva egy „ízlésesen” feldíszített karácsonyfa mosolyog rám a kirakat üvege mögül. November 16. Gyors fejszámolást végzek, melynek eredményeképpen megbizonyosodom róla: nem tévedtem. Valóban másfél hónap van még hátra karácsonyig. Milyen mondanivalóval kerül a fenyőfa a kirakatba? Először a zöldre festett talapzaton akad meg a szemem. Üzleties világunkban még mindig nem tudatosult az emberekben, hogy már gyökerestől is lehet fenyőfát venni, vagy bérelni. Ezek a fák az ünnep elmúltával aztán elültethetők, vagy a kitermelők is visszavásárolják őket, jiogy jövőre jó pénzért újra eladhassák. Az tán a decemberi nyitva tartás rendjét kezdem olvasgatni. Az üzlet az advent ideje alatt minden hétvégén kitárja kapuit. Az elbocsátással fenyegetett eladók és pénztárosok pedig reggeltől estig a vásárlók szolgálatára állnak még hétvégén is. Ez ám az önzetlen áldozatvállalás! Ugyanakkor érdemes figyelembe venni, hogy az eladók, akiket időnként talán érzéketlennek tartunk, családjuk helyett munkával töltik el idejük oroszlán- részét. A reklámok és hirdetések tömege lassan kezd egy választási kampányhoz hasonlítani. Az üzleti érdek és a cégek közötti pénzvadászat számomra végleg két vállra fektette az ünnepi készülődés meghitt hangulatát. És hol volt még november közepén a karácsony?! Drogstop a suliban a diákokkal közösen Kíváncsi voltam, hogy iskolámban mennyire foglalkoznak a drog témájával. Mostanában ugyanis egyre több helyen kerül napirendre a kérdés. Tényleg ilyen nagy a baj? Interjú Csányi Ágnessel, a Szilády Áron Református Gimnázium ifjúságvédelmi szakemberével beszélgettem:- A prevenciós előadások mellett úgy tudom drogszűréseket is végeznek. Hogyan zajlik és hogyan oldják meg, hogy ne sértsék a diákok jogait?- Amikor beiratkozik egy tanuló, akkor aláírhat egy dokumentumot, mely lehetővé teszi, hogy amíg az iskolai tanulmányait végzi bármikor szűrhető legyen. Ezenkívül diszkréten kezeljük az adatokat: azonnal megsemmisítjük, és csak a szülő és az érintett értesül róla. A vizsgálat alatt pedig beszélgetésekre kerül sor, vagy ismeretterjesztő videót néznek.- Mit tesznek akkor, ha valaki pozitívnak bizonyul?- Elbeszélgetünk a szülővel és a gyerekkel is. Megpróbálunk megoldást találni a kialakult helyzetre és hasznos tanácsokat adni.- Milyen eredményeket értek el eddig?- Amióta a mozgalom működik látványosan csökkentek a drogproblémák az iskolábán. És azt hiszem ez a legnagyobb eredmény, amit elérhetünk.
