Petőfi Népe, 2005. november (60. évfolyam, 256-280. szám)

2005-11-21 / 272. szám

keteket, továbbá a mozgásfogyatékosokat ellátó intézmények is. A fogyatékosság­gal élők esélyegyenlőségének megterem­tése érdekében számos program kezdte meg működését országosan, ill. a régióban is, de még mindig jelentős az elmaradás mind a különböző jogok biztosítása terén, mind pedig az egyes célterületeken. Nagy előrelépést jelent, hogy a hozzáférhető (akadálymentes, érzékelhető és biztonságos) környezet megteremtése egyre több helyen valósul meg (azonban még így is nagyon hiányos), vagy az, hogy a közelmúltban a regionális jelnyelvi központok megkezdték működésűket. A fogyatékos személyek lakókörnyezet­ben történő ellátása az ún. támogató szolgálat feladata, amely segít számukra az önálló életvitelük kialakításában, és napjaink-ban már a régió mindhárom megyéjében működnek ezek a szolgálatok. Azonban fon­tos megjegyezni, hogy ezek nagyrészt csak a 10 000 fő feletti lakosságszámú telepü­léseken működnek, a kisebb és a hátrányos településeken élők számára ez a szolgáltatás gyakorlatilag nem elérhető. A fogyatékossággal élő személyek nap­pali intézményének igénybevételére erős lakossági igény fogalmazódik meg, ki­használtságuk 100%-os. A jogszabályok a 20 000 fő feletti településeket kötelezi nappali intézmények működtetésére. Dél-Alföldön ez 11 települést jelent, ugyanakkor kettő telepü­lésen annak ellenére biztosított e szolgálta­tás, hogy jogszabály nem teszi kötelezővé. A meglévő intézmények száma, láthatóan kevés, és nem kínál a fogyatékosság minden típusának megfelelő ellátást. A fogyatékos személyek napközbeni elhelyezésének és foglalkoztatásának lehetősége csökkenti a család leterhelését, amely a fogyatékos sze­mély gondozása miatt nehezedik rájuk. Ha a családtagok napközben munkát tudnak vállalni, a család anyagi helyzetének rom­lása megelőzhető, és másként alakul a tartós bentlakásos intézményi elhelyezési igény is. A Nemzeti Fejlesztési Terv Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Prog­ramjában (HEFOP) helyet kapott „A társadalmi befogadást támogató szolgáltatá­sok infrastrukturális fejlesztése” pályázati program (HEFOP 4.2). A 8,4 milliárd fo­rint keretösszegű pályázati program rész­ben a fogyatékossággal élők nappali ellá­tásának támogatására irányul országszerte, mely csoport komoly hátrányokkal küzd a munkaerőpiacon, az őket támogató szolgálta­tások pedig kiépítetlenek. Az e téren megvaló­suló beruházások keretében olyan, többféle szolgáltatást (pl. képzést, pályatanácsadást, mentálhigiénés programokat, munkaerőpiaci szolgáltatások szervezését, rehabilitációs és szabadidős foglalkoztatást) nyújtó nappali intézmények jönnek létre, amelyek elősegítik a fogyatékkal élő személyek és az őket gon­dozó családtagok munkaerőpiaci részvételét, társadalmi beilleszkedését. Kiskunhalas: esély a beilleszkedésre Kiskunhalason és az azt körülvevő 7 kistelepülésen élő fogyatékos emberek igé­nyei és szükségletei jelenleg kielégítetlenek, így ők is és családjaik is igen nehéz hely­zetben vannak. Ez külön igaz azokra, akik a szociális juttatásból kiszorulnak, révén munkaképességük 100%-nál kisebb mérték­ben csökkent. Mindemellett a helyi közgon­dolkodásra is jellemző az, ami általában: a súlyos előítéletek és féligazságok. Ez megne­hezítik a fogyatékkal élők társadalmi mobili­tását, sikeres társadalmi és munkaerőpiaci beilleszkedését. Az elszigetelés és izoláció helyett azonban a befogadás és az együttélés előmozdítására kell törekedni. Ennek elérése érdekében a kiskunhalasi Fogadj el! Alapítvány a Fogyatékosok Nap­pali Intézménye fejlesztésére pályázatot adott be, melynek eredményeképpen közel 40 mil­lió Ft támogatási összeget nyert el. A pro­jekt keretében megvalósuló beruházás - az ingatlan beépítés, a korszerű felszerelések, berendezések - következtében 15 fő több­szörösen hátrányos helyzetű, sérült ember kirekesztődése szűnik meg. Az intézmény biztosítja az életteret, tárgyi környezetet, továbbá az életfogytig való tanulás lehetőségét, az egyén fogyatékosságának súlyosságához, jellegéhez, az egyéni igé­nyekhez és szükségletekhez igazodva. A szakmai programok mellett figyelmet fordítanak a szabadidő tartalmas eltöltésére, a játékra, az ünnepekre, ezáltal a közösségi élet kialakítására, továbbá a pszichikai és mentális gondozásra. Összességében, a projekt a munkalehetőség hiányát, az anyagi biztonság megteremtésének nehézségeit hivatott orvosolni. A fogyatékkal élőkben is van képesség az élet végéig tartó ta­nulásra, az emberi fejlődésre, a megfelelő mun­ka elvégzésére. A társadalmi és munkaerőpiaci beilleszkedésük révén a társadalom hasznos tagjaként lehetőségük nyílik a „teljesebb” életre, a velük szemben élő előítéletek és diszkrimináció csökkentésére. A munkával szerzett jövedelem erősíti az önbizalmukat, a szociális biztonság érzését, és korábbi élethely­zetükön változtatva javul életminőségük. Az integrálódás lehetősége pedig az érintett csa­ládoknak is fontos, ahol az állandó gondozás felelősségét az intézetre hagyva a családtagok munkavállalási esélyei jelentősen megnőnek. A fogyatékkal élőkért Kalocsán Kalocsa földrajzi, társadalmi szempont­ból hátrányos helyzetű település, a mun­kanélküliségi ráta 2003-ban 10,9%-ot tett ki a régióban, mely az országosan mért 5,8%-ot meghaladja. Bács-Kiskun megye la­kosságának 3%-a értelmi fogyatékos, a me­gyei átlag 92%-a enyhe, vagy középsúlyos értelmi fogyatékosságban szenved. Az őket ápoló szülők nagy része munkanélküli. Az állandó ápolás terhe mellett nem tudnak folyamatos munkát vállalni, ez jelentős jö­vedelem kiesést jelent a családnak. A folyó­sított ápolási díj csak csekély kompenzációt jelent. A fogyatékkal élő gyerekek és az őket nevelő szülők munkaerőpiacra juttatását kívánja elősegíteni Kalocsa Város Önkor­mányzata is. Ennek érdekében az elnyert több mint 130 millió Ft támogatásból felújítja és bővíti az Egyesített Szociális Intézmény épületét. A már meglévő, nem éppen ideá­lis körülményeket biztosító 8 hely további 8 férőhellyel bővülne a korszerűbb infrastruk­túra és környezet kialakításával, a szolgálta­tás minőségének fejlesztésével. A beruházás eredményeképpen a nappali intézmény 16 fő ellátására lesz alkalmas, melybe felvé­telt nyerhetnek Kalocsa város és a Kalocsai Kistérségi Társulás közigazgatási területén élő, 14 év feletti, a közoktatás körébe nem tartozó, önkiszolgálásra részben képes ér­telmi fogyatékosok, illetve halmozottan fogyatékosok. Az intézmény alkalmassá válik arra, hogy komplex szolgáltatáso­kat nyújtson klienseinek. Lehetőség nyílik folyamatos nappali és szakosított ellátásra, fizikai-, egészségügyi-, mentálhigiénés el­látásra, az önellátás képességének kialakí­tására, fejlesztésére. Az értelmi fogyaték­kal élők állapotának megfelelő készség és képességfejlesztő, valamint a munkahelyi elvárások és munkafolyamatok elsajátítását segítő foglalkozások szervezhetők. Megol­dottá válik a rehabilitáció, valamint a kom­munikáció- és viselkedéskultúra elsajátítását célzó tréningek tartása is. A beruházás során beszerzésre kerülnek speciális - fejlesztő eszközökkel kiegészített - berendezések, felszerelések is. Az intézmény mindemellett tanácsadással is szolgál majd a rászorulók és családtagjaik részére. A projekt tehát az ellátás biztosításával segíti a családi és munkahelyi kötelezett­ségek egyeztetését, a munkavállalás esé­lyének növelését, az érintett családok életminőségének javulását. A folyamatos képzések és foglalkozások az értelmi fo­gyatékkal élők bekapcsolódását kívánják előmozdítani a munka világába, ezáltal el­kerülve a társadalmi kirekesztést, a diszkri­minációt, a negatív előítéletek beidegződését. A társadalom eddigi felfogásával szembeni új szemléletmód kialakulása révén valósulhat meg az értelmileg sérült emberek társadal­mi integrációja, a társadalomban való aktív részvétele. Segítség a segítőknek Szociális szakemberek képzése az Európai Unió támogatásával Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk után a Nemzeti Fejlesztési Terv Humánerőforrás­fejlesztés Operatív Programjában (HEFOP) helyet kapott „A társadalmi befogadás elősegítése a szociális területen dolgozó szakemberek képzésével” pályázati program (HEFOP 2.2). A 4,2 milliárd Ft keretösszegű program olyan pályázatokra ad lehetőséget országszerte, amelyek a munkanélküliek, a társadalmi kirekesztettek (hajléktalanok), a hátrányos helyzetű csoportok (nemi, faji, et­nikai származás, vallási hovatartozás, testi, szellemi fogyatékosság) esélyegyenlőségét kívánják javítani a velük foglalkozó szak­emberek képzési rendszerének moder­nizációjával. De mit is jelent mindez? Miért van erre egyre nagyobb szükség? A mögöttünk hagyott másfél évtized vál­tozásai sok esetben szinte sokkolóan hatottak ránk. Az új társadalmi formában a politikai és gazdasági változásokkal együtt új nép­csoportok, társadalmi rétegek, szociális hely­zetek alakultak ki. Megjelentek közöttünk a munkanélkülivé vált alulképzettek, nemrég a gyárak udvarán söprögető csökkent értelmi képességűek, utcára kerültek a munkásszál­lókon lakók, a lakás maffiák áldozatai, a csa­ládi krízishelyzetekből „rosszul kijövök”. Mindennapos beszélgetési téma a gyer­mekszegénység, a nők esélyegyenlősége, a létminimum határán élők és a mun­kanélküliséggel fenyegetettek kérdése is. Mennyiben hibáztatható maga az egyén? Mennyi felelősséget kell vállalnia értük a társadalomnak? Milyen intézkedések szük­ségesek a helyzet javítására? Valamennyien kínosan érezzük e társadalmi réteg közelében magunkat. Nincs gyakorlatunk abban, hogyan viselkedjünk velük. Az értelmünkre hallgassunk, vagy próbáljuk beleélni a helyzetükbe magunkat? Forduljunk el a kéregetőktől, vagy adjunk néhány forintot? Álljunk fel mellőlük a buszon, vagy ajánljunk fel nekik munkát vagy szállást? Győzzük meg őket, hogy a munkanélküliség nem szégyen, hanem ál­lapot? Bíztassuk az anyát, hogy a gyermek­nek jobb helye van egy otthonban nélküle, mint az utcán? Nem tudjuk, mi a helyes magatartás, nincs általánosítható álláspont. Abban azon­ban biztosak vagyunk, hogy kötelességünk minden ember méltóságát féltőn óvni és tisz­teletben tartani. Kötelességünk esélyt terem­teni mindenki számára aki élni akar vele. Ezt az „esélyteremtést” kell megtanul­niuk a szociális területen dolgozó szakem­bereknek a HEFOP keretében nyertes intéz­mények által megvalósítandó képzéseken. Azt, hogy európai minták alapján a legjobb tapasztalatokat és a legerősebb hatást kiváltó gyakorlatokat hogyan tudják átvenni és hasznosítani e három érintett réteg helyze­tének kezelésére. Európai szintű társadalom építéséhez ugyanis európai szintű ellátásra van szükség. Jelen esetben a szakembereknek nem tananyagot kell megtanulniuk, hanem az eddig megszerzett ismereteiket kell használniuk más módon. Új, korszerű képzési programokat, munkaerő támogató és toborzó technikákat, kommunikációs és kapcsolatépítési módszereket kell alkalmazniuk. A „klienseik” felé más irányból kell közelíteniük. Meg kell győzni őket, hogy az irányt adó tényezők között elsődlegesen a munkaerő piacra jutás fő eszköze továbbra is a képzettség és a tanulás marad. Fontos lesz a friss tudás, a tájékozottság. Ehhez viszont rendkívül fontos az oktatá­si rendszerek javítása, a képzési lehetőségek kínálatának szélesítése, a folyamatos tanulás lehetőségének biztosítása. Ennek első lépése a szociális területen dolgozó szakemberek felkészítése a várható változásokra. Felkészülten a rászorulókért Az elnyert 15,3 millió Ft támogatásból, a TIT Bács-Kiskun Megyei Egyesülete egy olyan képzési projektet valósít meg, amely a nehéz szociális helyzetben élő emberek munkaerőpiacra történő visszatérését segíti elő oly módon, hogy a velük foglalkozó szakemberek - stressztűrő-képesség növelő, személyiségformáló - relaxációs technika elsajátításával, valamint számítástechnikai ismeretek és a munkahelyi elhelyezkedést segítő gyakorlati tudnivalók birtokában na­gyobb hatékonysággal legyenek képesek tá­maszt nyújtani klienseik számára. Azok a szakemberek, önkéntesek, akik nap mint nap nehéz szociális és élethely­zetben lévő családokkal, emberekkel fog­lalkoznak, elengedhetetlen, hogy saját lelki egészségükkel is törődjenek, hiszen a mások testi-lelki épségét csorbító problémákkal való gyakori találkozás az ő pszichéjüket is megérinti. Ezekben a helyzetekben nehe­zen vagy egyáltalán nem képesek érzelmi­leg közömbösek maradni, ezért feszültsé­gük oldása elengedhetetlen. Ahhoz, hogy a megfelelő szakmai felkészültség mellett kiegyensúlyozott, biztonságot jelentő sze­mélyként foglalkozhassanak “ügyfeleikkel”, fontos egy önsegítő technika elsajátítása. A megvalósuló képzési program egyik lényeges eleme a Schultz-féle autogén tréning. Ez egy­fajta relaxációs technika, egy olyan módszer, mely kiválóan alkalmas a napi feszültségek, szorongások oldására, a belső nyugalom elérésére. Ez nem önös, hanem társadalmi érdek, hiszen a jobb pszichés állapot a többi emberrel való foglalkozásuk minőségében is megmutatkozik. Ehhez kapcsoltan sor kerül esetmegbeszélésekre, ahol a résztvevőknek - szakember vezetésével - valamelyikük ál­tal hozott személyes, munkahelyi szituációt van lehetőségük részletesen megvitatni, valamint megismerni egymás véleményét, tapasztalatát. Ez is egyfajta oldása a napi feszültségeknek, illetve annak lehetősége, hogy felismerhessék a dolgok esetleges más szemszögből történő megközelítését. Segít­séget kaphassanak és adhassanak egymás­nak. Természetesen a személyiség stabili­tását megcélzó technika elsajátítása mellett fontosak a számítástechnikai ismeretek, valamint a munkahelyi elhelyezkedéssel kapcsolatos tudnivalók is. Ezzel olyan ál­talánosan felhasználható ismeretanyagot kívánnak átadni a résztvevőknek, amellyel hatékonyan segíthetik ügyfeleiket a munka­helyi elhelyezkedésben. Civil összefogás Az Esélyegyenlőségért Jóléti Szolgálat Közalapítvány 15 millió Ft-os támogatásból megvalósuló képzési programjának célja, hogy a kunszentmiklósi kistérségben növelje a halmozottan hátrányos helyzetű mun­kanélküliek elhelyezkedési esélyeit, valamint növekedjen a civil szerveződések szerepe a munkanélküliek támogatásában. A szociális területen dolgozók közül van­nak akik nem rendelkeznek szakirányú szak- képesítéssel. Ezeknek a munkatársaknak hiányoznak a szociális ismereteik, vagy elégtelenek ahhoz, hogy klienseik elhelyez­kedésének folyamatát végigkövessék. Az ál­talános szociális munkás, szociálpedagógus képzés nem készít fel a halmozottan hátrá­nyos helyzetű munkanélküliek munkaerő­piaci integrációjának támogatására. így a családsegítésben és a gyermekvédelmi szol­gálatoknál dolgozó családgondozók nem tud­nak igazán hathatós segítséget nyújtani. A programnak köszönhetően bővülnek majd a szociális területen dolgozók jelenleg hiányos ismeretei és készségei, létrejön egy konszen­zuson alapuló együttműködési hálózat, amely lehetővé teszi a munkanélküliek személyköz­pontú és komplex támogatását. A partnerség­ben együttműködő civil szervezetek pedig szakmailag válnak felkészültebbé. Képzéssel a munkanélküliség ellen Mélykúton Munkanélküliség szempontjából a Jánoshalmi kistérség az egyik leghátrá­nyosabb a megyében. Magas a hátrányos helyzetű munkanélküli emberek száma, akik hosszabb-rövidebb időre kiszorul­nak a munkaerőpiacról. A képzettségi viszonyokat figyelembe véve több cso­port számára is komoly problémát okoz az elhelyezkedés. A munkaerőpiacról kiszorult rétegek helyzetüket reményte­lennek ítélik meg, családfenntartóként a munkaerőpiacról történő kikerülésüket személyes kudarcként élik meg. Egy idő után kényelmesnek tűnhet ezen embe­rek számára a segélyek elfogadása, ahe-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents