Petőfi Népe, 2005. november (60. évfolyam, 256-280. szám)
2005-11-17 / 269. szám
A Petőfi Népe médiapedagógiai programja SAJTÓ ES TANULÁS Újabb oldalak erős idegzetű olvasóinknak tisztelt olvasóink! Ezen a csütörtökönként megjelenő oldalon ifjú írók tollából származó írásokat találhatnak. Ők azok, akik Bács-Kiskun megyében részt vesznek a SÉTA (Sajtó és tanulás) nevezetű médiaismereti tanfolyamainkon. A közép- iskolás titánoknak határozott és általában lesújtó véleménye van a világról. Csak a legszélsőségesebb véleményeket „cenzúráztuk”. Kérjük, csak az erős idegze- tűek olvassanak tovább! A PROGRAMBAN RÉSZT VEVŐ ISKOLÁK: ÁFEOSZ, KECSKEMÉT (ÁFEOSZ) III. BÉLA GIMNÁZIUM, BAJA (BG) BÁNYAI JÚLIA GIMNÁZIUM, KECSKEMÉT (BJG) KATONA JÓZSEF GIMNÁZIUM, KECSKEMÉT (KJG) SZILÁDY ÁRON REFORMÁTUS GIMNÁZIUM, KISKUNHALAS (SZÁG) SZENT ISTVÁN GIMNÁZIUM, KALOCSA (SZIG) AZ OLDALT SZERKESZTETTE: GÁL ZITA TEL.: 06-76/218-226 E-MAIL: ZITA.GAL@AXELS.HU Nyújtsd kezed felém...! Gyémánt került a koronára életműdíj A kitüntetést egykori tanítványa adta át Mezeiné dr. Kopasz Mária, a bajai III. Béla Gimnázium neves biológiatanára november 8án Budapesten vehette át a Rátz Tanár Úr Életműdíjat. Ennek apropóján kérdeztem a tantárgy oktatásában elért rendkívüli sikereiről és tapasztalatairól.-1965 óta, azaz negyven esztendeje tanít gimnáziumunkban. Mindig is biológiatanár akart lenni?- Annak idején orvosnak készültem, de nem bántam meg, hogy végül tanár lettem. Szeretem ezt a munkát, és (mosolyog) mint azt egyik diákom jól megfogalmazta: „mindannyian tudjuk, hogy a tanárnő hobbija a tanítás”. Ez így igaz.- Mityen versenyeken indulnak az év során a diákjai?- Minden alkalommal részt veszünk az OKTV-n (Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny). A Herman Ottó- és a Kitaibel Pál-biológiaversenye- ken is nagy sikereket érnek el a diákjaim évről évre. így ez utóbbin 24 év során legalább három, de volt, amikor négy tanulóm vett részt a 16 versenyző között az országos szóbeli fordulón. Ez nagyon szép eredmény, mivel a verseny ötezer fővel indul. Többször is ért az a vád, hogy „versenyistállónak” nézem az iskolát, holott ez nem igaz. Arról van szó csupán, hogy a sok jó képességű gyerek közül próbálom kiszűrni azokat, akik még többre lehetnek képesek, mint a társaik.- Milyen kitüntetéseket, díjakat kapott már eddig a tanárnő?- 1998-ban Göncz Árpádtól vehettem át a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjét. Herman Ottó- és Kitaibel Pál-emlékpla- kettet, valamint Több éves tehetséggondozást segítő munkáért kitüntetést is kaptam 2000-ben, amelyet az akkori oktatási miniszter, Pokomy Zoltán adott át. Ezek után 2003-ban a Baja Város Oktatásáért díjat kaptam meg, s akkor a férjem ezt mondta nekem: „Eddig is sok apró ékszerrel ruháztak fel téged, de ez most a korona.” Nagyon sok erőt és támogatást jelent nekem az ő, illetve kollégáim segítsége, akiktől pályafutásom alatt csak jó szót és támogatást kaptam.- A napokban egy talán mindennél elismerőbb díjjal jutalmazták, a Rátz Tanár Úr Életműdíjjal.- Igen. Budapesten, a Thália Színházban volt a díjkiosztó ünnepség. Én vagyok az első biológiatanár, aki ezt megkapta, hiszen a hagyományos matematika, fizika és kémia mellett ebből a tantárgyból az idén díjaztak először. A rendezvényen beszédet mondott Sipos János helyettes közoktatási államtitkár is. Ő egyébként a tanítványom volt, majd a kollégám, később pedig iskolánk igazgatója.- Utolsó kérdésem, hogy tanárnő meglátása szerint a jövőben mekkora szerepe lesz életünkben a biológiának?- Nos, a „nagyok” szavaival élve azt mondanám: a múlt század a fizika százada volt, talán ez a biológiáé lesz. Bizonyosan nagy szerepe lesz életünkben, mint ahogy eddig is az volt. Orvosokra, biológusokra mindig szükségünk lesz, mivel ők kutatják a jövő lehetőségeit. MFZEINE DR. KOPASZ MARIA Az elmúlt héten nagy veszteség érte iskolánkat. Egy diák "eletét vesztette. Mindenkit nagyon megrázott az eset, de ráébresztett arra, hogy mennyire fontosak vagyunk egymásnak. Ha valamilyen problémánk van, szüleinken kívül bizalommal fordulhatunk tanárainkhoz, vagy az iskolai szakemberéhez. Fontos, hogy ne érezzük egyedül magunkat gondjainkkal, és ha nem tudunk velük megbirkózni, segítséget kell kérni. Hiszen segítséget kérni sohasem szégyen. Több kiló, kevesebb centi KÜLCSÍN KONTRA BELBECS A mai világban mindenki a külsőségek rabja. A magas ember az alacsonyra mutogat, a vékony a teltre. A szépségideálok régóta kísérik (vagy inkább kísértik) a társadalmi életet. A XXI. század az égimeszelő csontkollekciók időszaka. A magazinok címoldaláról ránk mosolygó hölgyek mind azt sugallják, hogy minél kevesebbet mutat a mérleg, annál több nulla lesz a bankszámlád első számjegye után. Sikeres színésznők, énekesnők ádáz harcot vívnak a kilókkal és a toronymagas cipősarkakkal. Számtalan fotón vagy televíziós közvetítésen jót lehet somolyogni az ünnepelt dívákon, amikor a gravitáció törvényeivel küszködve, egyensúlyozva, tipegnek, küzdve a kínos popsira huppanás ellen. így mindez nagyon komikusán hat, sajnos azonban ők szolgálnak példaként a felnövekvő fiatalságnak. Vajon eszükbe jut néha, hogy ez milyen negatívan befolyásolja a személyiségfejlődést? Talán, ha mindegyikük csak egyszer belebújna képzeletben egy átlag tinédzser vagy nő bőrébe, rögtön átlátná, hogy valami nincs rendben. Hogy nem csak a saját, tökéletes porcelánvilágukkal kellene foglalkozniuk, hanem sokkal inkább reális iránymutatóként kéne szolgálniuk rajongóiknak, pártfogóiknak. Az amerikai topmodell, Tyra Banks is ezt a gondolatot vette alapul, amikor egy 165 kilogrammos nővé varázsoltatta át magát, csak azért, hogy végre szembeforduljon a testesebb nőket ért inzultusokkal és megaláztatásokkal. Talán ebben a testben nem fordulnának meg utána az utcán, és nem lógna ott a képe minden fiú szobájában... Viszont megtapasztalhatta, milyen egy olyan nőként élni az életet, akinek a cukormáz édessége helyett a kinin keserűsége határozza meg a mindennapjait „tökéletlensége” miatt. Ha a példaképeink sokkal többször sugallnák azt, hogy néhány kilóval nehezebben, és néhány centivel alacsonyabban is lehet boldog életet élni, talán többen is megértenék, hogy7 nem éppen az a jó, amit a magazinok tündérkéi jelképeznek. Hanem sokkal inkább a természetesség, és talán azok az elcsépeltnek j hangzó, belső értékek, amelyekről egyre kevesebbet hallunk. Négy, nyolc meg öt egyenlő: Szilády A HAGYOMÁNYOS és nyolcéves képzés mellett egy éve már öt évfolyamos képzés is van a Szilády Áron Református Gimnáziumban. A továbbtanulni vágyóknak szükségük van legalább egy középfokú nyelvvizsgára. Ehhez két elengedhetetlen dolog szükséges: a pénz és a tanulás. (A pénzt még valahogy megoldjuk, de a tanulást?) Egy átlagos nyelvtanár óradíja 2000 forint, ha a tanár egyénileg foglalkozik veled. Számoljunk utána! Ha csak heti két alkalommal veszünk különórát, több mint 200 ezer forintunk bánja egy évben. Ezzel szemben a nulladik évfolyamban heti 13 alkalommal tanulhatjuk kis csoportban a kiválasztott nyelvet a legmodernebb taneszközök segítségével, és mindezt az állam fizeti. Emellett a mai világban nagyon fontos szerepet kapott az informatika is. És hogy fokozzuk az izgalmakat, a gépírást és a tanulásmódszertant is beiktathatjuk az órarendünkbe. Persze hogy a következő évre ne menjen ki minden a fejünkből, szintentartás- ként tanuljuk a legfontosabb tantárgyakat: matematikát, történelmet, magyart. Ez az év egy pluszévet jelent, mivel igazából itt az idegen nyelv elsajátítása és az informatikai ismeretek bővítése a cél. Nekünk szerencsére csak a 13. évfolyamon kell eldöntenünk a nagy kérdést: Mi leszek, ha nagy leszek? A tervek szerint a 10. év végén idegen nyelvből leérettségiznek az előkészítőt elvégző tanulók. De volt, aki már 9. osztály végén letette a középfokú nyelvvizsgát, kiváltva egyelőre az emelt szintű érettségit. Vigyázat! Mint minden dolognak ennek is két oldala van. Hiszen egy évvel tovább kell középiskolába járni. Úgyhogy mielőtt belekezdenél ne felejtsd el: mindennek ára van.:) Aki csikkre lép, megeszi a cápa szombat reggel a Gyenes téren sétáltam végig, ahol gyerekes családok tartottak előttem a játszótér felé. Éppen egy édesapát készültem megelőzni, aki a két kislányát vezette kézen fogva a hinta felé. Nagyon siettem, de az egyik gyermek felkiáltásának hatására lassítottam a lépteimen. - Apu, játsszunk olyat, hogy aki csikkre lép, azt megeszik a cápák! Ez az ötlet elgondolkodásra késztetett. A Gyenes téren húszméte renként vannak felállítva a szemetesek. A távolság megtétele nem jelentene különösebb fáradtságot, és a befektetett energia is gyorsan megtérülne: elviselhetőbbé varázsolnánk a környezetünket. Kiskoromban én is gyakran játszottam, hogy nem szabad az út repedéseire lépni, mert beleeshetek a szakadékba. Ebből látszik, hogy már akkor sem voltak jó állapotban az utak. A jelenlegi helyzet még ezt is felülmúlja. Aki csikkre lép... azt megeszik a cápák. Neki ez a büntetés. Hiszen a mai, állítólag gyerekeknek készült rajzfilmekben már emberevő cápák és elektromosan rázó kis állatok láthatók. A gyerek pedig csak ül a televízió előtt, és ezeken a tanulság és mondanivaló nélküli történeteken nő fel. A gonosz elbukik, a jó elnyeri végső jutalmát. Mese! A valóságra kell felkészíteni őket. Apu, fáradtan az ' egész heti munkától, csak rábólint az ötletre, mint aki meg sem hallja. Aztán bőszen kerülgeti a cigarettacsikkeket a járdán. Túl elgyötört ahhoz, hogy végiggondolja. A graf- fitivel ékesített pádon ülve már alig várja, hogy vége legyen a játéknak. Otthon, amíg a gyerek a televízió előtt ül, legalább csend van. Tessék, én is elkéstem. Mert a csikkeket kerülgettem az utcán. Diszkózene, pop, rock, rap és a divatos tuc-ti MINDENKI másképp szereti A mai fiatalok számára a zene nagyon fontos. A számítógépeknek és az elektronikának köszönhetően egyre több zenei stílus létezik. A halhatatlan rockzenét minden korban rengetegen szeretik. A popzene pedig az a műfaj, amit többnyire a divat követői hallgatnak. Úgy veszem észre, hogy a rádiók leginkább ezt játsszák. A rap egy érdekes stílus, tulajdonképpen egy „énekes” szövegel egy dobgépes ütemre. Van egy ág, amit úgy hívunk: tuc-tuc zene. Kicsit monoton, kicsit unalmas, de van, aki ezt szereti. A diszkózenét az, amit a diszkóban fólrak a dj bácsi, és mindenki táncol. Rengeteg stílus van még, például amik a fentiek keveredéséből jöttek létre - de egyes zeneszámokat nem lehet beskatulyázni. Bárhonnan nézzük, zene volt, van és mindig is lesz, még ha meg is változik az évek során. Red Hot Chili Peppers, avagy gimisek a paprikaföldön Kalocsa neve szinte egybeforrt a paprikával. Megjelenik népművészetünkben, ételeinkben, mindennapjainkban. Bár a paprikanapoknak már rég vége, ez a nemes kis zöldség továbbra is jelen van életünkben. Munka formájában. Csak most nem a Jóska bácsi és a Marika néni, hanem a diákok melóztak. A Szent István Gimnáziumban ugyanis hagyománnyá vált, hogy a diákok besegítenek a termés leszedésébe. Szeptember 26. és szeptember 29. között diákmunka folyt a fajszi paprikafóld területén, a BAFAM1 (Bátya-Fajsz-Miske Társulás) szomszédságában. Vártak, s mi mentünk. Az időjárásra egy szavunk nem lehetett, bár én személy szerint szakadó esőben Is kinn szedtem volna a paprikát, csak mentesüljek az iskolai terhek alól. Nem mintha mondjuk a matekdoga nem jelentené vágyaim beteljesülését, nem, nem, szó sincs róla... Fél nyolckor munkára éhesen, az iskola épülete előtt várakoztak az osztályok. Azért a szerkónkról nem ártana néhány szót szólnom. Szóval ott álltunk farmerban, ingben, vödörrel a kezünkben, még egy szalmakalap, meg pipa és elmehettünk volna Huckleberry Finn-nek. Igaz, valaki (nem vicc) még a szalmakalapra is gondolt. Negyedórás buszozás után a fajszi paprikaföldön instruáltak minket, majd nem volt más hátra, nekifeküdtünk. Igen, a szó szoros értelmében! Valaki állva, valaki terpeszben, valaki ülve, valaki térdelve, de ahogy mondani szokták: csak a végeredmény számít! A mezőny élén haladtam, szedtem a paprikát, ha megtelt a vödör kurjantottam egy „zsákos!”-t, és meg voltam békéivé magammal. Az már más kérdés, hogy a felét ott hagytam, hisz’ én egy olyan rendes kölök vagyok, hogy gondolok a többiekre is. A szívemnél már csak a szám nagyobb, és amikor szóba elegyedtem a többiekkel kiderült, hogy nem voltak elragadtatva a mögöttem hagyott paprikától. Vagy legalábbis jól titkolták az örömüket. Pihenő után újra csak szedtük és szedtük, s ott lebegett előttünk a tudat, hogy már csak fél óra munka és vége. Szerencsére a leglassabb fél óra letelik egyszer, s lejárt a mi munkaidőnk is. Visszaérkeztünk a Szent István Gimnázium épületébe, kissé sárosán, vizesen, úgyhogy örültek nekünk. Majd beért munkánk gyümölcse, hisz’ a nap fáradalmai után ott voltunk álmaink színhelyén: a menzán. Utólag elmondhatjuk, hogy néha jólesik kitörni a hétköznapokból, s végezni valami hasznosat is.