Petőfi Népe, 2005. október (60. évfolyam, 230-255. szám)

2005-10-08 / 236. szám

12 2005. OKTÓBER 8., SZOMBAT PETŐFI NÉPE A radioaktív hulladékok kezelése műszakilag Jól megoldott kérdés A Nemzetközi Atomenergia Ügynök­ség (NAÜ) számos tevékenységével segíti az atomenergia békés célú hasznosítását, és többek között fon­tos szerepet játszik a legjobb nemzet­közi gyakorlat megismertetésében és alkalmazásának támogatásában. A nukleáris fűtőelemek és radioaktív hulladékok kérdéseivel foglalkozó részleg igazgatója, Hans Gunnar Forsström úr a radioaktív hulladékok kezelésének helyzetét vázolta fel. Forsström szerint a kis és közepes-ak­tivitású radioaktív hulladékokat a világ valamennyi országában közel hasontó módon kezelik. Először valamilyen szi­lárd anyagba ágyazzák, majd az így fel­dolgozott hulladékot kisebb-nagyobb mélységben a föld felszíne alá helyezik el. Sok országban működnek már hosszabb ideje megbízhatóan ilyen hulladéktárolók. Példaként lehet emlí­teni a franciaországi Aube telephelyet vagy a svéd SFR-tárolót. Noha a közvélemény kiemelten foglak kozik a radioaktív hulladékokkal, az arányok érzékeltetéséhez hozzá kell tenni, hogy Svédországban - ahol az atomenergia adja a villamosenergia­termelés közel felét az atomerőmü­vekben keletkezett radioaktív hulladék mennyisége személyenként évente 1 liter. Ennek 90%-a kis és közepes ak­tivitású hulladék. A radioaktív hulladékok másik része az atomerőművek üzemidejének be­fejezése után, a létesítmény leszerelé­sekor keletkezik. Természetesen eze­ket is az üzemi radioaktív hulladékok­kal együtt és azokhoz hasonló módon kell elhelyezni. Forsström úr rámutatott, hogy kipró­bált technológiai megoldások létez­nek az atomerőművek leszerelésére, és számos példa van a világban az úgynevezett zöldmezős megoldásra is. Ez azt jelenti, hogy amikor az ilyen létesítményeket teljesen szétszedik, utána a telephelyet visszaadják egyéb hasznosításra. 2004 végéig 6 atom- eröművi telephelyet adtak vissza kor­látozás nélkül, és további 33 reaktor szétszerelése folyt olyan helyen, ahol a telephelyet teljesen helyreállítják. A NAÜ adatai szerint 2004 végéig csak­nem 200 kutatóreaktort szereltek le, és 100 kutatóreaktor leszerelése je­lenleg is folyik. Ugyanakkor figyelem­be kell venni, hogy az atomerőmű le­szerelése komoly vállalkozás, amely­nek költségei nagymértékben függ­nek a munka szervezettségétől, üte­mezésétől és időtartamától. A NAÜ kimutatásai szerint eddig csaknem 10 millió köbméter kis és közepes aktivitású hulladékot helyez­tek el tárolókban a világon, de ez a mennyiség tartalmazza a nagyon kis aktivitású ipari, orvosi, mezőgazdasá­gi és laboratóriumi hulladékokat is. A kiégett atomeröműví fűtőelemeket Forsström úr véleménye szerint nem lehet igazán hulladéknak tekinteni. Az atomreaktorokból kikerült fűtőelemru- dakban nagyon sok hasznos anyag van, és a rudak tartalmának csak kb. 5%-a a tovább már nem felhasználha­tó hulladék. Hosszabb távon arra lehet számítani, hogy a kiégett atomeröműví fűtőelemeket újra feldolgozzák. Már ma is ezt a gyakorlatot követi Francia- ország, ahol a feldolgozás során ki­nyert plutóniumot uránhoz keverik, és így gyártanak friss fűtőanyagot az atomerőmüvek számára. Ezt a straté­giát követi még Anglia, Japán és Oroszország. Az újrahasznosítás sze­repel Kína hosszú távú terveiben is. Az Egyesült Államokban politikai okokból átmenetileg felfüggesztették a kiégett üzemanyagot tartalmazó kazetták újra­feldolgozását, de éppen nemrégiben kezdeményezték a kérdés ismételt na­pirendre tűzését. Figyelemre méltó, hogy a negyedik generációs atomerő­művek fejlesztési tervei között számos szaporítóreaktor is szerepel, amely eleve feltételezi az elhasznált hasadó­anyag újrafeldolgozását. A legtöbb országban a kiégett fűtő­elemeket 50-100 évre átmenti táro­lókba helyezik el. A jelenlegi helyzet­ben ez jó és ésszerű megoldásnak tűnik, mert megfelelő rugalmasságot biztosít az üzemeltetőnek, és a mű­szaki haladás függvényében lehető­séget ad a későbbi döntésre. A lakossági elfogadtatás tekintetében Forsström úr szerint nagyon fontos, hogy a radioaktív hulladékok tárolása és elhelyezése iránti bizalmat megte­remtse a nukleáris szakma. Ez egy­részt a részletes, tényszerű és szak­mailag igényes tájékoztatás révén, valamint a már meglévő tárolók ked­vező működési tapasztalatainak meg­ismertetésével érhető el. Éppen a la­kossági aggályokra reagálva kezdőd­tek mind az Egyesült Államokban, mind az Európai Unióban reményt keltő kutatások a radioaktív hulladé­kok elkülönítésének javítására, amel­lyel jelentősen csökkenteni lehet a tá­rolandó anyag mennyiségét. A tárolá­si időt pedig lényegesen lerövidítheti a hosszú felezési idejű hulladékok át­alakítása rövidebb felezési idejűvé. Dr. Hegyháti József, a Radioaktív Hul­ladékokat Kezelő Kht. (RHK Kht.) ügy­vezető igazgatója a Magyarországon évente keletkező radioaktív hulladékok elhelyezése kapcsán leszögezte: az Európai Unió hulladékfajtáinak arányát vizsgálva megállapítható, hogy a radio­aktiv hulladék mennyisége nagyság­rendekkel kevesebb a többinél. Ha­sonló a helyzet hazánkban is. A radioaktív hulladékok elhelyezésével kapcsolatban dr. Hegyháti József hoz­záfűzte, hogy a Magyarországon kép­ződő radioaktiv hulladékok elhelyezé­sét a hulladékok aktivitásának megfe­lelő tárolókban tervezik. Az intézményi hulladékokat - melyből évente mind­össze 20-30 m3 mennyiség keletke­zik, a püspökszilágyi hulladéktároló­ban (Radioaktív Hulladék Feldolgozó és Tároló - RHFT) tervezik elhelyezni. A létesítmény biztonságnövelésére irá­nyuló tevékenységek folyamatban van­nak. A tevékenység elvégzése egyben kapacitásfelszabadítással is jár. Ez a belső kapacitásnövekedés teszi lehe­tővé, hogy az RHFT feladatának még évtizedekig eleget tudjon tenni. Az atomerőmű üzemvitele és lesze­relése összességében mintegy 32 000 m3 kis és közepes aktivitású hulladék képződésével jár, amelynek elhelyezésére egy önálló tároló fel­építését tervezik Bátaapáti térségé­ben. A tevékenység a föld alatti kuta­tás fázisában van, melynek kereté­ben a bátaapáti gránítformációban keresik a felszín alatt kb. 200 m-rel a legalkalmasabb helyet a tároló kialakí­tására. A tároló megépítése 2008 vé­gére lehetséges. Ennek teljesítésé­hez szükséges az Országgyűlés elő­A svéd radioaktivhulladék-tároló (SFR) A kiégett fűtőelemekre tervezett svéd tároló Osztrák vendégek a KKÁT-ban ■ 8650+350-9000 kg/lakos/év (ipari, mezőgazdasági) II 2000 kg/lakos/év (kommunális) ■ 0,27 kg/lakos/év (radioaktív) Az egy lakosra jutó hulladék éves mennyisége Magyarországon -J Ipari hulladék: 2 milliárd m3/év Toxikus hulladék: 35 millió t/év Radioaktiv hulladék: 50 000 m3/év Nagy aktivitású hulladék: 150 m3/év zetes elvi hozzájárulása, az engedé­lyezési eljárás sikeres végrehajtása és a szükséges pénzeszközök ren­delkezésre állása. Az egyik legfonto­sabb feltétel az, hogy a tároló felépí­tését a lakosság támogassa. Ezt a tá­mogatást biztosította Bátaapáti lakos­sága a 2005. július 10-i népszavazás keretében, ahol a szavazásban részt vevő állampolgárok 91 %-a hozzájárult a tároló megépítéséhez. A nagy aktivitású és hosszú élettarta­mú hulladékokat - melyből országos szinten évente néhány m3-nyi meny- nyiség keletkezik -, valamint a kiégett nukleáris üzemanyagot egy mélyen a földfelszín alatt lévő tárolóban lehet el­helyezni. A tároló kialakítása 2047- ben esedékes, mivel eddig az időpon­tig a kiégett üzemanyag átmeneti táro­lása a paksi telephelyű Kiégett Kazet­ták Átmeneti Tárolójában (KKÁT) meg­oldott. A mélygeológiai tároló telep­helyét a nyugat-mecseki agyagkő for­mációban keressük 500 m-es mély­ségben. A projekt a telephely-kijelölés fázisánál tart felszínről indított kutatá­sok segítségével, és a tervek szerint 2012-re elkészülhet az a mélygeoló­giai laboratórium, amely a további ku­tatások bázisául szolgálhat. Dr. Hegyháti József szerint az erőmű üzemidejének meghosszabbítása együtt jár a különféle típusú radioaktív hulladékok mennyiségének növeke­désével, azonban ez a növekedés mi­nőségi változást nem okoz. A hulladé­kok befogadására kialakítandó létesít­mények igazodni tudnak a megnöve­kedett radioaktívhulladék-mennyiség elhelyezési igényeihez. A kiégett nukleáris üzemanyag tartal­maz olyan anyagokat, amelyek továb­bi hasznosítására elvileg van lehető­ség. Általában elmondható, hogy a továbbhasznosítás első lépése a ki­égett üzemanyag újrafeldolgozása, melynek során kinyerhetők a kiégett üzemanyagban található urán- és transzuránízotópok. Ezen anyagok - melyek elvileg további energiaterme­lésbe is bevonhatók - felhasználására Magyarország a jelenlegi lehetősége­ket figyelembe véve nem készül. Magyarországról 1989 és 1998 kö­zött 2331 db kiégett üzemanyagköte­get szállítottak vissza Oroszországba. Azóta kiégett üzemanyag visszaszállí­tására nem került sor, a kiégett üzem­anyagkötegeket 50 éves átmeneti tá­rolásra az RHK Kht. által üzemeltetett KKÁT-ba helyezték el. A két ország kö­zött 2004-ben létrejött kormányközi megállapodás értelmében Magyaror­szágnak továbbra is elvi lehetősége van kiégett kazetták oroszországi visz- szaszáilítására. Ennek kontó-ét körül­ményeit azonban nem az RHK Kht. dönti el, hanem azokat kormányzati szinten kell meghatározni. Az Atomtörvény 40. §-a értelmében az atomerőmű és minden nukleáris létesítmény leszerelése és lebontása az RHK Kht. feladata. A radioaktív hulladékok elhelyezése tekintetében terveik között szerepel a leszerelési hulladékok későbbiekben esedékes elhelyezése is. Ugyancsak a társaság tervei között szerepel az atomerőmű leszerelése is, melynek finanszírozá­sára - szintén az Atomtörvény szerint - a Központi Nukleáris Pénzügyi Alap­ban összegyűlt pénzeszközök bizto­sítanak fedezetet. A paksi atomerőmű által ezen alapba történő éves befize­tések garantálják azt, hogy a leszere­lési költségeket a nukleáris energia- termelés előnyeit élvező generáció fedezi azáltal, hogy a villamos energia önköltségi árában benne foglaltatik az alapba történő éves befizetés is. Paksi Atomerőmű Rt. (x)

Next

/
Thumbnails
Contents