Petőfi Népe, 2005. augusztus (60. évfolyam, 178-203. szám)

2005-08-19 / 194. szám

AUGUSZTUS 20 9 PETŐFI NÉPE - 2005. AUGUSZTUS 19., PÉNTEK Asztrik hozta a magyarok koronáját Ötvenhat évvel ezelőttig ha­zánkban a szokásjog szerint jártak el alkotmányos ügyek­ben. Abban az esztendőben, 1949. augusztus 20-án fogadta el az országgyűlés Magyaror­szág első írott Alkotmányát. Nem véletlenül ezen a napon. Kalocsa Az akkori internacionalista rendszer a maga nemzeti elkötelezettségét próbál­ta így bizonyítani. Az ünneplésre okot adó, az augusztus 20-hoz kapcsolódó esemény ugyanis évszázadokkal az­előtti. Országalapító királyunkat, Szent Istvánt 1083-ban ezen a napon avatták szentté. Az új kenyér meg­szentelésének ünnepe is erre a napra esik. Az ünnep apropó­ján megyénk legrégebbi városához, Kalocsához kapcsolódó, évezredes történésekről beszélget­tünk Asbóth Miklóssal Az időszámítás kezdetétől lakott hely- A Petőfi Népében is többször megje­lent, hogy már a neolitikum embere megtelepedett a kalocsai Sárközben. A jelenlegi város területén a legrégebbi fennmaradt tárgyi emlékek kora az időszámítás kezdetére tehetők, kelta eredetűek. Ettől az időtől folyamatos a város lakottsága - beszél a város törté­nelmi hajnaláról Asbóth Miklós, a ka­locsai Nagy Lajos Könyvtár vezetője, több helytörténeti kiadvány és könyv szerzője.- Köztudott, hogy honfoglaló őseink inkább állattenyésztéssel, -tartással foglalkoztak, mint mezőgazdaság­gal. Az erősebb kutya elvén a tehe­tősebb, tekintélyesebb családok­nak jutottak az állattartásra leg­inkább megfelelő földterüle­tek. így Álmos unokái, a honfoglaló Árpád négy fia - Tarhos, Üllő (Jelech), Jutás (Jutocsa), Zolta (Solt) - Du­na menti szálláshelyeket örökölt. A folyam mindkét partján az Árpád nemzet­ség földjei terültek el. A szálláshelyek közös ha­tárára esett Kalocsa. Itt jöttek össze a nemzet­ség vezetői és tárgyal­ták még a család, illet­ve az ország ügyeit. Árpád családjának városa így már könnyen belátha­tó, hogy a 900-as évek­ben Kalocsa fontos szere­pet töltött be őseink éle­tében. Az egész ország sorsát befolyásoló kér­dések dőltek el Árpád 907-ben bekövetkezett halála után a családi ta nácskozóhelyül szol­gáló városban. Az új fejedelem, Jutás fia, Fájsz (ma is lakott, Kalocsa kö- <j zeli település neve) lett. Őt Zolta (Solt) fia, Taksony követte, mint rangidős családtag. Halála után fia, Géza (970-997) lett a vezető. Azt pedig történe­lemórákon minden magyar diák megtanulja, hogy Géza a kereszténység meghonosítását szorgalmazta. Az ősi öröklési rendet felrúgva fiát, Vajkot (Istvánt) nevezte meg utódjául, Tar­hos dédunokája, a legöregebb Ár­pád-leszármazott férfi, Koppány elle­nében.- Az István király- lyá koronázását meg­előző történet szin­tén köztudott - foly­tatta Asbóth Miklós. - Az uralkodó a pécsvá- radi apátot, Asztrikot küldte a pápához, II. Szilveszterhez. A fenn­maradt legendák sze­rint a pápa azzal fejezte ki az ország önállóságá­nak elismerését, hogy angyali sugallatra ko- ! rónát küldött István- | nak. A királyt Eszter­gomban koronázták meg, az Asztrik által Rómából hozott ko­ronával. Uralkodá­sa alatt a magyar törzsek szövet­ségéből létre­hozta az i egész Kár- I pút meden cére kiterjedő keresztény magyar álla­mot. István államalapítása során kiépí­tette a vármegyerendszert. Az ország területén félszáz királyi vármegyét szervezett. Szuverén királyi méltóság­ra emelésével és apostoli küldetésének elismerésével, a pápától kapott előjog­ra támaszkodva birodalmának szilárd egyházi szervezetet adott. Az országalapító király egyházmegyéket szervezett Tíz egyházkerületet alapított, köztük két érsekséget: Esztergomban és Kalo­csán, valamint nyolc püspökséget. A kalocsai érsekség létrejöttének két tör­ténete is ránk maradt. Az egyik válto­zat szerint eleve érsekségként, térítő céllal jött létre. A bizánci vallás ellen mintegy védőbástyaként állt a kalocsai érsekség, első érsekével, a szent koro­nát hozó Asztrikkal az élen. A másik változat szerint Esztergom volt az egyetlen érsekség. Ám amikor az esz­tergomi érsek három évre elveszítette szeme világát, Asztrik kalocsai püspök helyettesítette. Majd Asztrik a régi ér­sek felépülése után címét megtartva, érsekként tért vissza Kalocsára - ma­gyarázta a könyvtáros. A kalocsai ér­sekség három évvel ezelőtt tartotta mil­lenniumi évfordulóját. Az érsekség ala­pításának évét - több feltételezett dá­tum közül - 1002-ben határozva meg. Ősi katedrális Az első kalocsai érsek templomot is építtetett. A mai katedrális helyén állt valamikor az első kalocsai nagytemp­lom. Egyhajós, kéttornyú székesegyház volt, talán 1003-ban épülhetett, Szent Pál tiszteletére szentelték. Egyes forrá­sok szerint a templom oltára elé temet­ték el az első kalocsai érseket, Aszt­rikot.- A magyar királyok koronáját a Parlamentben őrzik. Ám a millenni­um évében, 1896-ban három hiteles másolat készült a koronáról. Az egyik a Vatikán kincstárát gazdagít­ja, a másik a koronázótemplomban, a Mátyás-templomban kapott he­lyett, a harmadikra pedig napjaink­ban is a kalocsai érsekség vigyáz - tér vissza az évezred előtti időből a jelenbe Asbóth Miklós. ■ Páncsics Hajnalka nincs még egy olyan nemzet a földön, amely egyetlen nemzeti ereklyéjének ekkora jelentőséget tulajdonítana és olyannyira tisztelné, mint a magyar nép a Szent Koronát. Birtoklásáért trónviszályok dúltak, sokszor árulások és összeesküvések áldozatává lett. Volt eset, amikor egyszerű­en ellopták vagy titkon őrizték. Egy alkalommal hazaszállítása közben vesztet­ték el, de mindig megkerült. Többször hurcolták ki az országból, föld alatt elás­va rejtegették, és történt, hogy zálog tárgyát képezte. A magyar Szent Koronával ezer év alatt 55 magyar királyt koronáztak meg. Csak két király fejére nem tet­ték a Szent Koronát: János Zsigmondéra mint „ellenkirályéra”, aki csak névleg uralkodott és 1570-ben le is mondott, valamint II. József fejére, aki saját akara­tából nem koronáztáttti meg magát. ______ . '*•' • :;v , „ **__________________________________________________________________________________________________________________________________________________• fi -v,lr>y- I , -Jo . A borversenynek marketingértéke van A magyar borok 29. országos versenyének tapasztalatait egységes szempontok szerint értékelték a szakemberek. Egyetértettek abban, hogy a versenyben való részvételnek és az elért eredményeknek gazdasági jelentősége van, valamint le­szögezték: Kecel kitűnő házigazdája volt az eseménynek. Az ország valamennyi borvidékéről érkeztek „versenyzők” a Kecelen rendezett nemzeti borversenyre. Horváth Csaba, a Hegyközsé- pFP8lj| gek Nemzeti Tanácsa (HNT) főtitkárhelyettese a verseny B§ * i * Él főszervezője: - Az előző bor­■ A versenyekhez képest keve­CA JA sebb nevezés érkezett a kece­lj ** ■ li versenyre. Ez nagy hiba, iiorvái^sab^^ mert az országos versenyen való részvétel nem csupán a minősítést tanúsító oklevelek átadásáról szól. Ugyanis a szeptember 8-ai díjátadásra katalógust készítünk, melyben a helyezés mellett szöveges értékelést is kapnak az.országos versenyen szerepelt borok. Ez hite­les minősítés, mert az ország 22 borvidéke leg­jobb szakembereinek véleménye tükröződik benne. Ennek alapján lehet kínálni a borokat a kereskedelmi láncoknak, a hazai és külföldi ve­vőknek, sőt ez a minősítés akár a palackra is fel­kerülhet. Célunk, hogy a bírálat során egységes szemlélet alakuljon ki, és a borversenyen való részvétel gazdasági előnyt is jelentsen a borá­szatok számára. Külön kiemelném, hogy a házi­gazdák kitűnő feltételeket biztosítottak az orszá­gos borverseny megrendezéséhez. Ez rendkívül fontos, mert minden bortermelő ország nemzeti borversenye a mérvadó megmérettetés, mely­nek rangjához elengedhetetlenek a méltó körül­mények. Dr. Urbán András, a HNT főtitkára: - A 407 borminta nem tükrözte igazán a magyar fajták teljes keresztmetszetét. A vártnál kevesebb volt a vö­rösbor, s közülük a 2003-as év- járatúak szerepeltek legjob­ban. A 2004-es évjárat inkább a fehér- és rozéfajtáknak kedvezett. A bírálóbi­zottságok 1 nagy arany-, 60 arany- és több mint 200 ezüstéremmel díjazták a borokat, melyeket a hivatalos eredményhirdetésen vehetnek át a bo­rászok. Kitűnőre sikerült a verseny előkészítése, a lebonyolítása pedig magas technikai és szak­mai színvonalon valósult meg. Ebben legfőbb ér­dem a házigazdáké, akik nemcsak rendkívül kö­rültekintően biztosították a körülményeket, ha­nem gazdag programmal is megajándékoztak bennünket. Külön kiemelném a T.G. Virágdekor igazgatójának, az iskola munkatársainak és ta­nulóinak tökéletes összhangban végzett munká­ját, melyről elismeréssel szóltak az ország borvi­dékeiről érkezett szakemberek is. Dr. Sümegi József, a borver­seny társelnöke: - A bekül­dött borminták 15 százaléka származott a Duna-borrégió területéről, ami meglehetősen kevés, hiszen ez a régió adja az ország bortermésének kö­zel egyharmadát. Nagyobb le- Dr. sümegi József hetne az itteni bortermelők önbizalma, hiszen jól szerepeltek boraik a verse­nyen. Az a tény, hogy Kecel adott otthont a nem­zeti borvesenynek, a borrégió szakmai diplomá­ciájának sikere, és nagy megtiszteltetés a város­nak is. A sok helyről érkezett borbírálók általá­nos véleménye az volt, hogy méltó helyre került a verseny, és a vendéglátók minden várakozást felülmúló körülményeket biztosítottak a magyar borászat ünnepének. Schindler János, Kecel pol­gármestere: - Örülök annak, hogy a három „muskétás": Ke­cel önkormányzata, a T.G. Virágdekor és a Kecel-Borker Kft. teljesíteni tudta a negye­dik „muskétás", a HNT szak­mai elvárásait. Jó házigazdaként igyekeztünk bemutatni a város értékeit vendégeinknek, de nem titkoltuk el településünk árnyoldalait sem. A borbírálók közül sokan még nem jártak Kecelen, és - ahogyan fogalmaztak - nem gon­dolták, hogy a város peremén egy olyan „oázist" találnak, mint a T.G. Virágdekor. Ha jól érezték magukat, az a Kecelre jellemző ös-szefogásnak köszönhető, mert minden település csak együtt­gondolkodva tud magas szinten megfelelni az elvárásoknak. Annak pedig különösen örülök, hogy az első alkalommal kiválasztott Megye Bo­ra között keceli bor is található. Téglás András, a T.G. Virágdekor Szakmun­kásképző és Szakiskola igazgatója: - Beval­lom, öröm volt hallgatni három napon keresz­tül az elismerő szavakat és a gratulációkat. Igyekeztünk a legjobban kiszolgálni a ran­gos eseményt, és mint min­den házigazdának, nekünk is jólesik, ha a vendég jól ér­zi magát. Most bizonyosodott be igazán, hogy az oktatási célokat szolgáló beruházásaink nem voltak hi- ábavalóak. Olyan létesítményeket hoztunk lét­re, amelyek fő feladatunk, a szakmai képzés mellett sokrétűen hasznosíthatóak. Megtisz­teltetés számunkra, hogy egy ilyen magas szakmai követelményeket kívánó rendezvény­nek - mint az országos borverseny - meg tud­tunk felelni. ▲ Schindler János Téglás András

Next

/
Thumbnails
Contents