Petőfi Népe, 2005. július (60. évfolyam, 152-177. szám)

2005-07-20 / 168. szám

PETŐFI NÉPE - 2005. JÚLIUS 20., SZERDA PETŐFI NÉPE A tanítványokat szerette, a tankönyveket már kevésbé Kecskeméti beszélgetés a 80 éves Orosz László tanárral, irodalomtörténésszel Generációk emlékeznek rá szeretettel. Különös képes­séggel tanította az irodalmat, és elég volt egyetlen óra helyettesítés ahhoz, hogy a diákok örökre megjegyez­zék Orosz László tanár urat. Ő úgy tanított, hogy min­denki megértette a gondolatait. Ezt tette irodalomtör­ténészként is. Könyvírás közben arra gondolt: vajon érthető lesz-e az, amit át szeretne adni az olvasónak. Orosz Lászlót most születésnapja alkalmából kerestük fel, hiszen július 13-án volt 80 éves. Takács Valentina A kecskeméti lakásban, ahol fe­leségével él, lassan már moz­dulni is alig le­het a könyvek­től. Orosz ta­nár úr a lányá­nak is csak az­zal a feltétellel ad kölcsön egy-egy köte­tet, ha nem kapja vissza. Előkerül az Új ma­gyar irodalmi lexikon 1994-es, első kiadása.- Ezzel volt a legtöbb dolgom - meséli. - Korszakszerkesztője voltam a lexikonnak, a XIX. szá­zad első fele tartozott hozzám. Száznál is több cikket írtam be­le, és egy tízsoros lexikoncikket megírni sokkal nehezebb, ppnt egy ismert költőről több oldalt összeállítani. Aki ugyanis csak tíz sort érdemel, az mindig egy kisebb író, akiről senki semmit nem tud. Ott van például Ács Károly, akinek a születési év­Főbb müvei Adalékok Ady verseléséhez (1978), A Bánk bán Nemzeti színházi előadásainak szövege (1979), Katona József (1974), Berzsenyi Dániel (1976), A magyar verstani eszmélkedés kezdetei (1980), Katona: Bánk bán (kritikai kiadás, 1983), Kecskemét irodalmi öröksége (1990), A Bánk bán értelmezéseinek története (1999), A niklai remete és a kecskeméti fiskális (2000) száma minden lexikonban rosszul szerepel. Én kinyomoz­tam, beírtam helyesen, de ismét kijavították rosszra. A lexikon első kiadásával egyébként is az volt a baj, hogy a kiadó sietett vele. Meg kel­lett jelennie a karácsonyi könyvvásárra, a korszakszer­kesztőknek már nem volt ide­jük ismét átnézni, ezért sok nagy hiba maradt benne. A né­hány évvel később megjelenő második kiadást már kijavítot­ták, de én sokkal helyesebbnek tartottam volna, ha az elsőhöz készül egy pótkötet. így csak azt kellett volna megvásárolni, nem pedig ismét drága pénzen a javított kiadást. Nem is vettem részt benne. Az első kiadást sok támadás érte. Többek között magam is megtámadtam, hiába voltam korszakszerkesztője. Az Irodalomismeret című folyóirat­ban hat oldalon keresztül sorol­tam a hibákat.- A Katona-gimnázium taná­raként azonban sokkal kevésbé a szigoráról volt híres. Voltak-e kedvenc tanítványai? Figyeltee a sorsuk alakulását?- Kedvenceim nem voltak, inkább azt tartottam fontosnak, hogy a tanítványaimnak legyen kedvenc tanáruk. Persze, az élet úgy hozta, hogy sokukat kedveltem, és ők később min­dig szem előtt voltak. Nagyon kedves tanítványom volt példá­ul Bodóczky László, aki most a Bács-Kiskun Megyei Bíróság el­nöke vagy a közgazdász-akadé­mikus Palánkai Tibor. Tiborék ■ Otthonában lassan már mozdulni is alig lehet a könyvektől. A lányának is csak azzal a feltétel­lel ad kölcsön egy-egy kötetet, ha nem kapja vissza. 1991-ben tartották az érettségi találkozójukat. Én is ott voltam, megkérdeztük tőle, hogy mi lesz most az országban. Azt mondta, rosszabb, mint sejte­nénk. Igaza volt, nemhiába hí­res közgazdász. Aztán, persze, voltak olyan tanítványaim is, akik egészen más pályán kötöt­tek ki, mint ami a gimnázium­ban valószínűnek látszott. Jó példa erre, hogy egyik évben egy úgynevezett aranykönyvbe írattam a legjobb dolgozatokat. Az a tanítványom, akinek a leg­több dolgozata került bele, ké­sőbb elméleti fizikus lett. Aztán volt egy másik tanítványom, aki most Svájcban mérnök-fel­találó. Azt mondta, hogy sokat köszönhet nekem, egyszer ugyanis egy magyar dolgozatá­ra azt írtam, hogy nagyon jó önálló ötletei vannak. Hát, ő ezt hasznosította.- Pályafutása során elég sok tevékenységet végzett Volt olyan, amihez a legjobban ragaszko­dott?- Életemben két olyan sza­kasz volt, amikor rosszul vá­lasztottam. Az első, amikor ■ „Életemben két olyan engedtem a szakasz volt, amikor szegedi egye- rosszul választottam. tem akkori dé- ......i: ká njának, és elmentem dékáni titkárnak. Azt ígérte, hogy né­hány hónapon belül átvisz a tanszékre. Aztán nem sikerült neki, mert - mint mondta - be­leavatkozott a pártbizottság. így visszajöttem Kecskemétre, mert engem ez a titkári tevé­kenység egyáltalán nem elégí­tett ki. A másik nagy tévedésem az volt, amikor a ’70-es években elcsaltak a kecskeméti Katona József Múzeumba tudományos főmunkatársnak. Alig több mint két évig bírtam, mert na­gyon hiányoztak a tanítványok. Ebből látszik, hogy tanítani na­gyon szerettem, és ezt használ­tam fel akkor is, amikor írtam. Ha az ember ír valamit, azt is valakinek írja. Egy életút elismerései Kiváló tanár kitüntetés (1955), Toldy Ferenc-emlékérem (1981), Ady Endre-jutalomdíj (1985), Apáczai Csere János-díj (1986), Déry-jutalom (1988), Bács-Kiskun Megyéért Díj (1993), Kecskemét Megyei Jogú Város Díszpolgára (1994), Pilinszky János-díj (1995), Katona Józsefdíj (2003). írás közben mindig, „arra gondolok, ,, hogy érthető-e, felfogható-e az a gondolat, amit át akarok adni az olvasónak. A mostani irodalomtörténészek biztosan okosakat írnak, csak nagyon nehéz megérteni. Én a régi iskolához tartoztam, az ak­kori tanáraim még érthetően fo­galmaztak. Ők készítettek fel arra, hogy később átgondolhas­sam: mi az, amit érdemes meg­tanítani. A tankönyvekkel azon­ban rossz viszonyban voltam. Talán azért, mert amikor 1948- ban elkezdtem a pályafutáso­mat, akkor még egyáltalán nem volt tankönyv. Azt tanítottam, amihez kedvem volt, és kezdő tanárként tanítottam a legjob­ban. Aztán jöttek a marxista tankönyvek. Nem tudtam velük megbarátkozni, mert azok vi­tatkoztak, ledorongolták a pol­gári irodalomszemléletet. Arra gondoltam: Hogy lehet ledoron­golni egy tankönyvben azt, ami­ről a tanítványok nem tudnak semmit? Nekik ugyanis csak azt mondták, hogy ami régi, az rossz. Aztán volt olyan tan­könyv, amit le kellett fordítani emberi nyelvre, mert nem értet­ték a tanítványok.- Önt 1957-ben letartóztatták Tulajdonképpen milyen volt a vi­szonya a politikával?- A Rákosi-diktatúra szá­momra úgy telt el, hogy akkor senki nem szólt bele abba, amit tanítok. Talán azért, mert a minisztériumokban, azokon a szinteken, ahol a tényleges munka zajlik, még olyanok ül­tek, akik a régi elvek szerint tanultak és gondolkodtak. A későbbi letartóztatásomnak ehhez nem volt semmi köze. Inkább véletlennek nevezném. Ahhoz sem volf'köze, amit '56- ban a forradalmi bizottság tag­jaként tettem. Sokkal komo­lyabb ok volt például az, hogy fel akartak venni a pártba, de én nem egyeztem bele. Azt kérdezték: Nem értek egyet a szocializmussal? Mondtam, hogy azzal igen, csak azzal nem, ahogyan ők csinálják. Ez bezzeg nem szerepelt a vád­iratban! Azért voltak még ha­sonló történések, amiket pi­masz magatartásnak minősí­tettek. A vádiratban szereplő dolgok csak ürügyet jelentet­tek.- Mit gondol a mostani okta­tási rendszerről?- Lehet-e róla véleményem, amikor tizenkilenc éve nem ta­nítok? Csak hallok ezt-azt, és egy kis zavart érzek a mai okta­tásban. Régen a német iskola- rendszer szerint mentek a dol­gok, és az,bizony mem. volt any- nyira rossz, mint ahogy most ál­lítják. Fegyelmezett, pontos cé­lokat kitűző iskolarendszer volt. Most azt látom, hogy hol egyik, hol másik módszert utá­nozzák, és teljes a zűrzavar. Hangsúlyozom azonban, hogy nincs kellő alapom az általam vélt zavar igazolásához.- Dolgozik-e még?- Hát persze, augusztusban jelenik meg egy újabb Katona Józseffel kapcsolatos könyvem, amin éveket dolgoztam. Munka nélkül nem lehet élni, és ennek semmi köze a pénzhez. ■ - Mit gondol a mostani oktatási rendszerről?- Lehet-e róla vélemé­nyem, amikor tizenki­lenc éve nem tanítok? Csak hallok ezt-azt, és egy kis zavart érzek a mai oktatásban. VONALBAN VAGYUNK! • Takacs Valentina rovata Táppénzről és sertésekről Segíthetünk? E hasábokon olyan kérdésekre igyekszünk válaszolni, amelyek közér­deklődésre tarthatnak számot. Kérdéseiket, észrevételeiket a 06-40/200-379-es kék­számunkon várjuk. E számot bárhonnan hívják, helyi hívásnak számít. Hívjon ben­nünket hétfőtől péntekig, 13-tól 15 óráig! Egy olvasónk elmondta, hogy nyugdíjasként dolgozik, mint közalkalmazott. A kérdése, hogy jár-e neki a táppénz. Ő úgy gondolja, hogy nem, de a bizonyosság kedvéért kérdezi meg. Azt is tudni szeretné, hogy amennyiben nem jár neki a táppénz, köthetne-e erre kü­lön biztosítást a társadalombiz­tosítóval. Az ügyben a Bács-Kiskun Megyei Egészségbiztosítási Pénztárat kerestük fel, ahol el­mondták: olvasónk valóban jól gondolja, nem jár neki a táp­pénz, hiszen ő csak az 5 száza­lék baleseti járulékot fizeti. Eb­ből azonban következik, hogy amennyiben a munkahelyén baleset éri, akkor baleseti ellá­tásra viszont jogosult lesz. Ugyanakkor egy betegség ese­tén a tizenöt munkanap beteg­szabadság jár a nyugdíjas köz- alkalmazottnak, amely időre a távolléti díj 80 százalékát kell megkapnia. Ettől az összegtől a munkáltató a dolgozó javára el­térhet. Mint kiderült, olvasónk külön biztosítást sem köthet a társadalombiztosítóval. Ennek két oka is van. Egyrészt, mivel közalkalmazott, ezért eleve biz­tosítottnak számít. A törvény pedig úgy fogalmaz, hogy az köthet megállapodást a társada­lombiztosítóval, aki nem bizto­sított. A másik, ennél sokkal fontosabb kizáró ok az, hogy sa­ját jogú nyugdíjas, ennek alap­ján egészségügyi ellátásra jogo­sult, ráadásul a nyugellátás és a táppénz összeegyeztethetetlen. Egy másik olvasónk elmond­ta, hogy Kecskemét szélén la­kik. Tőié nem messze van egy ház ahol legalább hetven darab disznót tartanak. Ez az ingat­lan ugyan már külterületen van, de alig 20 méterre a ^te­rülettől. Olvasónk panasza sze­rint nagyon sok a légy és büdös van. Szerinte nem tartják tisz­tán az állományt, és túl sok a disznó. Van-e olyan rendelet, amely a belterülettől bizonyos védőtávolságot meghatároz - kérdezi az olvasó. A másik kér­dése, hogy a tartási körülmé­nyeket ki ellenőrzi. Az állategészségügyi előírá­sok betartásának ellenőrzése a Bács-Kiskun Megyei Állat­egészségügyi és Élelmiszer-el­lenőrző Állomásra tartozik, amelynek címe 6000 Kecske­mét, Halasi út 34. Telefon: 06/76/487-051. Ott kellene be­jelentést tenni ez ügyben. Ők azok, akik az ellenőrzésbe be­vonnak más szakhatóságokat is, például a tisztiorvosi szolgá­latot, vagy a környezetvédelmi felügyelőséget. Az ellenőrzés során elsőként azt vizsgálják majd, hogy a disznótartáshoz mégvan-e az engedély. Olva­sónknak azt mindenképpen tudni kell, hogy a helyi állattar­tási rendelet kizárólag a belte­rületre szól. Külterületre ez nem érvényes, és nincs tudo­másunk olyan törvényről, vagy rendeletről, amely a belterület és a külterület között bármiféle védősávot meghatározna. Kül­területen az az irányadó, hogy milyen feltételek mellett lehet kis, illetve nagy létszámú tele­pet fenntartani. Sertés eseté­ben a nagy létszám abban az esetben értendő, ha száz állat­nál több van egy telepen, hi­szen ilyenkor az előírások már igencsak szigorúak, és a felté­telek kialakítása is költséges. Kérjük tisztelt olvasóinkat, hogy terjesztéssel kapcsolatos észrevételeikkel, panaszaikkal a 06-80/480-756-os zöldszá­munkon jelentkező munkatár­sunkhoz forduljanak. Ez a szám reggel 8 és 11 között éL

Next

/
Thumbnails
Contents