Petőfi Népe, 2005. július (60. évfolyam, 152-177. szám)

2005-07-18 / 166. szám

SZERKESZTETTE: LŐRINCZI CSABA TELEFONSZÁM: 06-79/426-371, 522-480 E-MAIL: csaba.torinczi@petofinepe.hu PETŐFI NÉPE - 2005. JÚLIUS 18., HÉTFŐ BAJAI SPORT- ÉS HELYTÖRTÉNET A semmiből jöttek, bajnokok lettek Kovács Péter edző, Vass Annamária, Surányl Kata, Lelrer Adrienn, Vass Violetta, Tetézi Szilvia, Ehmann Kata. mennyi játékosom junior vagy annál fiatalabb.- Milyen eredménnyel zárták a 2004-2005ös idényt?- Mivel ez a lépés a megszű­nés előli előremenekülés volt, s célunk nem lehetett más, mint kipróbálni magunkat a felnőt­tek között, jónak értékelem a szereplést. A Közép-csoport 7. helyén zártunk. Majd elfelejtet­tem: annyira fiatal ez a bajai gárda, hogy egy hetedikes diák is játszott a felnőttcsapatban. Lényegében ugyanez a csapat szerepelt a juniorbajnokságban is, itt az AÁMK Sugovica SE a második helyen végzett.- Azért ennél nagyobb sikere­ik is voltak idén.- Szerencsénk volt azzal, hogy a játékosok döntő többsé­ge a III. Béla Gimnázium diák­ja. Ez azt jelentette, hogy lénye­gében ugyanezzel a csapattal a diákolimpián is indulhattunk. A körzeti versenyben, Kalo­csán, másodikok lettünk, majd a kecskeméti megyei döntő után másodikként jutottunk be a debreceni országos elődöntő­be. Ott pedig a lányok - tényleg nincs rá jobb szó - nagy bra­vúrt vittek véghez. Neves és eredményes magyar együttesek utánpótlásával játszottunk, és végül veretlenül jutottunk be az országos döntőbe.-A május végi kazincbarcikai fináléban hogyan fogadták a semmiből feltűnt hajatokat?- Maradjunk annyiban, hogy nem mi voltunk a favoritok. De azért a lányok itt is megmutat­ták magukat. Csoportunkból két győzelemmel és egy vere­séggel, csoportmásodikként ju­tottunk tovább. A keresztjáték­ban egy élvonalbeli alakulat volt az ellenfelünk. Óriási meccs volt, nagyon jók voltak a lányok, talán életük legnagyobb mérkőzését játszották. Ennek ellenére szoros szettekben 3-0- ra kikaptunk. A fiatalok kiját- szották magukat, elfáradtak, így a bronzmeccsen is veresé­get szenvedtünk és a 4. helyen zártuk a röplabda diákolimpiát.- Mit szóltak az ellenfelek?- Nagy szakmai elismerést jelentett, hogy az országos dön­tőn lévő szakemberek és ellen­felek egyaránt méltatták a baja- iak játékát. Nagyon megdicsér­ték a lányokat és bevallották, hogy játékunkkal alaposan megleptük őket. Úgy gondolják, hogy a bajai együttes újszerű játékfelfogása a kazincbarcikai döntő üde színfoltja volt.- Ezután következett a lányok bemutatója a strandon?- Úgy bizony. Június végén Tiszavasváriba utaztunk, a strandröplabda diákolimpia or­szágos döntőjére. A lányok el voltak keseredve, hogy terem­ben csak negyedikek lettek, gondolták, ennél is többre ké­pesek. Megérkezvén a helyszín­re nagyon meglepődtünk, hogy milyen erős mezőny jött össze. Azt gondoltuk, bulitorna lesz, ám ehelyett 22 csapat nevezett be, ott volt a röpisek színe-java. A csoportmeccseken négyszer nyertünk, s veretlenül jutot­tunk tovább. A keresztjátékban is nyertünk, majd a döntőben nagyon megvertük a Tatabá­nyát. A bajai bélás lányok úgy nyertek aranyérmet, hogy e- gyetlen csapat még csak meg­szorítani sem bírta őket.- Hogyan értékeli a bajai röp- labdázók legutóbbi idényét?- Ahhoz képest, hogy a sem­miből jöttünk, és ez volt az újra­kezdés utáni első idény, az eredmény jónak mondható. A felnőtt NB II-ben való rendsze­res szereplés sokat jelentett számunkra, ezt kamatoztattuk a két diákolimpián. A csapatból mindenki maximálisan hozzá­Az 1960-as évekbeli Rácz-féle csapattal együtt a röplabda is megszűnt Baján. Néhány évtizednyi kihagyás után ez a szép sportág újjáéledt a Sugovica-parti városban. 1999-ben a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában (ma Alsóvárosi ÁMK) testnevelő tanárként dolgozó Kovács Péter verbuvált egy csapatnyi diákot, és különböző röplabda utánpótlástomákon vettek részt 2002- től 2004-ig szünet következett, majd tavaly az edzővé előlépett fiatalember - az előremenekü­lést választva - az NB Il-es bajnokságba nevezte be gimnazista lányokból álló csapatát interjú Most már ha akarja, akkor se mossa le magáról! Igaz, nem is tagadhatja le, hogy életre keltette Baján a röplabdasportot. A múlt évezred végén már próbálkozott egyszer, ám négyévnyi szélmalomharc után abbahagyta. Akkori tanítványai időközben gimnazistává csepered­tek, így tavaly ismét nekifeszült. Kovács Péter edző, test­nevelő, az Alsóvárosi ÁMK Sugovica SE Baja leány röp­labdacsapattal az NB II-ben vitézkedett, a III. Béla Gim­názium együttesével a diákolimpián teremben 4. lett, a strandon pedig aranyérmes. Vele beszélgettünk.- Gondolt-e arra hat évvel ez­előtt, hogy sikerülni fog a bajai röplabda újjáélesztése?- Nem. De azért kipróbáltuk, hogy mostoha anyagi körülmé­nyek között, a semmiből in­dulva meddig jutunk el. Túl szép sportág a röplabda, nem hagyhatjuk, hogy örökre megszűnjön Baján. Négy évig bírtuk, majd 2002-től 2004-ig szünetelt az egész. Tavaly ismét elkezdtünk röplabdázni, s lát­tam, hogy a lányok magukra ta­láltak. A nyáron leültünk, meg­beszéltük a teendőket, s úgy döntöttünk, hogy indulunk egy bajnokságban.- Ez jelenti az újkori bajai röp­labda kezdetét?- Akkor csak ez volt biztos: ha nem akarjuk, hogy ismét fe­ledésbe merüljön a röplabda Baján, muszáj rendszeres játék- lehetőséget találni. Mindenkép­pen indulnunk kellett valame­lyik bajnokságban. Mi a megye­ire gondoltunk, de ez különbö­ző okok miatt nem jött össze. Nem volt más választásunk, így a nagyon fiatal csapatot bene­veztük a felnőtt NB II-be. Tettük ezt annak ellenére, hogy vala­Horváth Emese járult a sike­rekhez, mind­egyik játékos dicséretet ér­demel. Külön is kiemelem Surányi Kata nagyszerű teljesítményét, aki végig a csapat legponterősebb játékosa volt, valamint Vass Vio­letta és Drobina Nóra játékát, akik 14-15 évesen játszottak fel­nőttek ellen. A csapat felkészü­lésében sokat segített a szá­munkra sportcsarnokot is biz­tosító Alsóvárosi ÁMK, és an­nak igazgatója, Markovics Jó­zsefivé, a szülők, és végül - de nem utolsósorban - edzőtár­sam, a III. Béla Gimnázium test­nevelő tanára, Horváth Emese.- Hogyan tovább?- A következő bajnokságban is az NB II-ben szeretnénk sze­repelni. Reméljük, hogy a bajai önkormányzat versenysporttá nyilvánítja a röplabdát és leg­alább akkora anyagi támogatást kapunk, hogy ne kelljen bedob­nunk a törölközőt. ■ Lőrinczi Csaba Ismert tény, hogy a bajai és a Baja környéki lakosság életét, a települések fejlődését meghatározta a folyó. Megélhetést adott a vízenjáró embereknek, a halá­szok, rákászok, pákászok, hajósok, hajóácsok, vízi­molnárok számára. A dunai hajózás fejlesztette a vá­rost a török hódoltság korában fontos hadi erődít­ménnyé, Baja 19. századi fénykorában pedig jelentős kereskedelmi központtá. A bajai Duna-hajózás helytörténet Evezős vagy vontatott fahajókkal szállítottak A római időkben is A dunai hajózásról már a Kr. utáni 1. évszázadból is vannak forrásmunkák. A Dunát - a Da- nuvius a római világ leg­hosszabb és legnagyobb folyója volt - hadászati és gazdasági je­lentősége miatt erős katonaság vigyázta. Jobb partján húzódott a limes, a régi rómaiak határvé­dő erődítményeinek lánca, mely Pannónia tartomány észa­ki határát képezte. Négy légió, 24 ezer katona állomásozott a folyó mellett. A folyami hadiha­jóflotta naszádjai cirkáltak a Dunán, a katonaság pedig a parti őrtornyokból vigyázta a határt. (A Bajához legközelebbi vár, illetve őrtorony maradványa­it Dunaszekcsőn (Lugio), és vele szemben az innenső parton, Dunafalván - ahol az őrtorony neve contra Florentiam - talál­ták meg a régészek) Hadi utánpótlás, háborús célok A város a török hódoltság alatt a hadi utánpótlási útvonal jelentős kikötőjeként szerepelt. Evlia Cselebi török világutazó így jelle­mezte várát, kikötőjét és lakóit: „...erődítménye a Dunánál van (egy Dunaágnál, mely általában Sugovicának, németül Schoko- witznak neveztetik), erős vár, nagy kikötő-berendezéssel... mint kikötővárosnak lakói gaz­dagok és nagyon barátságosak”. Mint látjuk, a török utazó a város 1664-es állapotának leírá­sánál a kikötőt külön kiemeli. Az átmenő kereskedelmi forga­lom túlnyomó többségét a bor és a gabona tette ki. A bort a tol­nai borvidékről a Bácskába, a gabonát a Bácskából Budára szállították. Kevésbé szívderítő a folyó há­borús szerepe. A török flotta már a mohácsi csata előtt felfe­lé nyomult a Dunán. Ferdinánd király szerb naszádos katonái hajóikkal együtt átálltak a törö­kök oldalára - tudjuk meg Mi­hály kalocsai prépostnak az uralkodóhoz intézett leveléből -, és Bátától Paksig jó néhány helységet elpusztítottak. Jólle­het Baja nem szerepel a felsoro­lásban, aligha kerülhette el az említettek sorsát. A végvári katonák alkalman­ként szintén odacsaptak a Du­nán a hódoltsági területekre. A Belgrádból Budára tartó, élelmi­szert szállító török hajókonvojt 1599 májusában a hajdúk meg­támadták, és megsemmisítet­ték. Támadásaik mindinkább Baja felé közeledtek, míg aztán 1602-ben a vár nyugati fala alá evezve - a mai főtér Sugovica felőli oldaláról van szó meg­rohanták a falakat. Tüzes ko­szorúkat dobtak a várba és a polgárvárosba, felégették Baját. Baját a hajózás tette naggyá Tudós kutatók véleménye sze­rint a várost a hajózás tette egy nagy régió kereskedelmi köz­pontjává. A környék falvainak forgalma itt összpontosult. Csak Pestre - és onnan tovább kül­földre - évi 1 millió mérő (1 po­zsonyi mérő 62,5 liter) gabonát szállítottak el, tömegét tekintve is tekintélyes mennyiséget, mintegy 50 ezer tonnát. (A ga­bona fajsúlyát tekintve kb. 2 mé­rő tesz ki 1 métermázsát) Rend­kívüli mértékben élénkítette a gabonakereskedelmet - a dunai hajózás első virágkora az 1760- 1806-os évekre tehető - a napó­leoni háborúk következménye­ként jelentkező konjunktúra. A szállítás abban az időben teljes egészében evezős vagy vonta­tott fahajókkal történt. A szabadságharc alatt Az ellenség 1849. április végén 11 gőzhajón vonult le a Dunán. Május 6-án éjjeli 3 órakor csá­szári hadihajó kötött ki Szerem- lénél. A partra szálló katonasá­got a segítségül hívott honvé­dek két 6 fontos ágyúval elri­asztották. Az ellenség megfuta- mításáról igen szép, némely részletében meseszerű eleme­ket tartalmazó elbeszélés olvas­ható az 1934-ben megjelent, Rapcsányi-féle Baja-monográfi­ában. Az ellenség egyik legna­gyobb, kétkéményes gőzhajója bukkant fel a Dunán, a Herku­les. A honvéd tüzérek Csicsó HORDTÁK A GABONÁT Az 1891-ben megjelent nagy mű, az Osztrák-Magyar Mo­narchia írásban és képben VII. kötete így jellemzi Baja kereskedelmét, melyben a hajón való szállításnak dön­tő szerepe volt: „Századunk első felében nem volt a Duna mentében nagyobb kereskedelmi és iparűző hely. Pest megye alsó része, meg felső Bácska ga­bonáját és egyéb termékeit, a szigetség fáját, Tolna, Bara­nya borát mind ide hordta piacra, s innét került az for­galomba hajón és tengelyen Pest, Győr, Bécs felé, a Kun­ságba, Torontóiba és másho­va. Tavasszal és ősszel egész raja állt a hajóknak a Du­nán és a Sugovicán, a szeke­rek pedig egész éven át hord­ták a gabonát és egyéb áru­kat.” Ekkor a város lakosainak száma 14864. (Összehason­lításul 1823-ban kevesebb lakosa volt Pécsnek (10 982), Kiskunhalasnak (10837) vagy Temesvárnak (11170), mint Bajának. nevű hatalmas, 18 fontos ágyú­jukkal (1 bécsi font 0,56 kg-ot tett ki), bravúros találatokkal harcképtelenné tették. Szólnom kellene még a Du­nán hajózó emberekről, a hajós­gazdákról, a fahajókat készítő hajóácsokról vagy superekről, a hajózás járműveiről, a fa- és a gőzhajókról. Ez azonban ma­radjon egy másik történet! ■ Gál Zoltán Gabonáshajó makettje a bajai Türr István Múzeumban. FOTÓ: I.ÓRINCZ1 CSABA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents