Petőfi Népe, 2005. június (60. évfolyam, 126-151. szám)

2005-06-20 / 142. szám

A BAJAI TORR ISTVÁN MÚZEUM GYÜÍTEMÉNYÉBÓI. FOTÓ: LÓRINCZI CSABA PETŐFI NÉPE - 2005. JÚNIUS 20., HÉTFŐ SZERKESZTETTE: LŐRINCZI CSABA TELEFONSZÁM: 06-79/426-371, 522480 E-MAIL: csaba.lorinczi@petofinepe.hu BAJA. BÁCSALMÁS ÉS KÖRNYÉKE Két aranyérmet nyertek Bajai karatéka Brazíliában világbajnokság Nyolc közé kerül a 3 dános mester? evezés Nyűt vidékbajnokság, Velencei-tó. A Sugovica-parti evezősök két vidékbajnoki cí­met, két ezüst- és két bronzér­met nyertek. Eredményeik. Mini B-korcso- port (13 évesek). Egypárevezős. Fiúk: 4. Kovács Gergely. Lá­nyok: 4. Uglik Szimona. Tanuló korcsoport. Kétpárevezős. Lá­nyok: 4. Démász Bajai SVSC (Petres Anna, Bóna Blanka). Serdülők. Egypárevezős. Lá­nyok: 3. Kelemen Petra. Fiúk: 2. Forrai Dávid, 6. Varga Balázs. Kétpárevezős. Lányok: 1. Dé­mász Bajai SVSC (Kelemen Pet­ra, Fial Melinda). Fiúk: 6. Dé­mász Bajai SVSC (Forrai Dávid, Varga Balázs). Kormányos né­gyes. Fiúk: 4. Démász Bajai SVSC (Köller Zoltán, Csőké Ist­ván, Prodán Zlatko, Hoffbauer Dávid, korm.: Judák Erik). Ifjú­ságiak. Egypárevezős, fiúk: 2. Kelemen Áron. Felnőttek. Két­párevezős, férfiak: 1. Vác Városi EC - Démász Bajai SVSC (Hir­ling Zsolt Varga Tamás). Négy- párevezős: 5. Démász Bajai SV­SC (Lakatos László, Kelemen Áron, Racsmány Gábor, Varga Tamás). Egyetemista országos vi­dékbajnokság, egypárevezős: 3. Lakatos László. Bajai karatéka is részt vesz a június 24. és 26. között a WKC (World Ka­rate Confederation) által a brazíliai Fortalezában megrendezendő 5. karate­világbajnokságon. Major Tamás, a Baja Wado Kara­te Dojo SE 3 dános klubve­zető-edzője a wado ryu formagyakorlatban képvi­seli Magyarországot. Hat szakág (shotokan, wado ryu, goju ryu, shito ryu, shorin, kyokushin) több mint 1300 ver­senyzője küzdelemben és for­magyakorlatban, egyéniben és csapatban küzd meg az értékes helyezésekért. Az Egyenlítőtől 3 fokra délre, az Atlanti-óceán partján fekvő milliós brazil vá­rosban pénteken a csapat- és a veterán küzdelmekkel kezdő­dik meg a háromnapos világ- verseny. Major Tamás abban re­ménykedik, hogy a vasárnapi döntőben is bemutathatja gya­korlatát a Paulo Sarasaié Sport- csarnok nézőközönségének. A Sugovica-parti 3 dános karate­mester vasárnap utazott el Por­tugália fővárosába, Lisszabon­ból hétfőn repül Fortalezába a magyar válogatottal. Major el­utazása előtt így nyilatkozott la­punknak:- Hogyan jutott ki a brazíliai világbajnokságra ?- Az áprilisi Austria Open versenyen elért 3. helyezéssel szereztem meg a vb-n való in­dulás jogát.- Milyen eredményre számít Fortalezában?- Ez az első világversenyem, de nagyon remélem, jól fogok szerepelni. Shibamori Kandó japán karatemester, a WKC technikai igazgatója azt mond­ta: a legjobb 8 között a helyem. Úgy gondolom, hogy a legjobb 16 közé jutás már nagyon szép eredmény lenne.- Milyen szakágban versenyez majd?- Wado ryu kata. A kata for­magyakorlatot jelent.- És mi az a formagyakorlat?- A karate alapelemeiből fel­épített, képzelt küzdelem több támadó ellen, melynek minden mozdulata tökéletesen koreog- rafált. A formagyakorlat nagy technikai felkészültséget köve­tel meg. ■ L. Cs. BARTOS NÁNDOR bajai edző: - Ezúttal Forrai Dávid versenyzett emléke­zetesen. A serdülő egypárban elért második helye­zéssel bekerült a válogatottba és a Heraklész A-ke- retbe. Ez nagyteljesítmény! Hal Melindának még a hétvégi Budapest-bajnokságon is jól kell szerepelnie ahhoz, hogy bekerüljön az ifjúsági világbajnokságra készülő magyar válogatott keretbe. Ha azt nézzük, hogy Melinda még csak serdülő, de már ott tart, % pogy a nála idősebbekkel küzdhet meg a válogatott­ba kerülésért, akkor mindenképpen megérdemli a dicséretet. Lakatos László a múltkori fővárosi éremhalmozás után is tartja jó formáját, nyert egy újabb bronzérmet. Úgy gondolom, hogy a bajai evezősklub átlagon felüli teljesítményt nyújtott az idei országos vidékbajnokságon. Atlétika Diákolimpia, országos döntő, V. korcsoport Budapest Az újpesti sportcentrumban rendezett döntőn az 1500 mé­teres síkfutásban PERLAKY ÁG­NES (képünkön) bronzérmet nyert. A bajai III. Béla Gimnázi­um diákja 4:42,75-ös időered­ménnyel lett dobogós. III. Somogy Kupa szenior ver­seny, Kaposvár. Bajáról Radács József és Márity János indult a versenyen, s ha már rajthoz áll­tak - szokásukhoz híven -, nyertek is. Márity a gerelyhají­tásban bizonyult a legjobbnak, míg Radács a 100 méteres és a 400 méteres síkfutásban, va­lamint távolugrásban végzett az első helyen. Ráadásul a csapat- versenyben a bajai versenyző­ket is soraiban tudó Szekszárdi AC ismét elnyerte a Somogy Ku­pát. Labdarúgás Műfüves kispályás bajnokság, Baja. 11. forduló, I. osztály: PM Elektro-R+M 0-5, Teszo-Admirál 1-3, Beher Trade- Esztétika 2-0, Preceptum- Speed 24, Maxi Gáz-Belussy 1- 2, Sugovica-Démász 2-1. II. osztály: Bácska Bau-Krizsán 14, Paraolimpiakosz-Mátrix 2­0, Hal KMT-Tanerő 0-1, Belváro­si RC-ITV1-0, Roma FC-Déli Út­építő 4-3, Panaco-lnnova 3-7. III. osztály: Bad Boys-Profil 3-2, Rowing Boys-Hellas 1-2, R4 Lux-Turmix 2-3, Mixer-Lehütők 5-0 (játék nélkül), Mammut-Yo az X 3-2, Nerthus-Virgonc 2-1. IV. osztály: Műkedvelők-Old Boys 2-1, Alibi-Krémes 24, Bájax-Locosped 1-2, Axiál-AC Grund i-i, Kofák-Zsibbadtak 3­1, Daniel's Cafe-Fit.frÜ 5&, Red Bull-Umbro 8-0, OpTeam- Sámán 2-6, Partizán-Moby 14. Major Tamás 3 dános karatemester, a Baja Wado Karate Dojo SE klubvezet& edzője. 1984 óta karatézik, az első dánt 1996-ban szerezte meg. Tizenhat éve edzősködik, tanítványai között több fekete öves mester található. Major Tamás többszörös bajnoki érmes karatéka, 2000-ben felnőtt magyar bajnoki címet nyert wado ryu formagyakorlatban. Bandába tömörülve vontattak baja / helytörténet Pestig öt, Győrig kilenc napot tartott az út Baja gazdaságát olyan magasra emelte virágzó kereskedelme és ipara a 19. század elején, hogy a várost - jelentősége miatt - gyakran kis Pestnek ne­vezték. Évi négy országos vására a történelmi Ma­gyarország messze vidé­keiről vonzotta a piac sze­replőit, eladókat és vásár­lókat egyaránt. A város fő piaca lévén a Bácska gabonájának a bajai kikötő az ország négy legnagyobb kikötő­jének egyike volt. Az itteni ha­jósgazdák száz hajója járta a Dunát, de megfordult itt sok ví­zi jármű Komáromból, Győrből, Pestről és sok más Duna menti helységből is. Felmerül a kér­dés, miként közlekedtek abban az időben a dunai hajók. Völgy­menetben néha, de hegymenet­ben bizony mindig rendkívül keserves munkával, emberi vagy állati erővel vontatva. A dunai hajózás régen A Római Birodalom fénykorá­ban a Duna határfolyó volt. A folyó partjára városokat és őr­helyeket telepítettek. Róma bu­kása után a Duna mente a nép- vándorlás színterévé vált. A tö­rök hódoltság idején a magyar mezőgazdasági termékeket e- zen a folyón juttatták el Nyugat- Európába és a Fekete-tengerre. Később a hazai vízi áruforga­lom legfontosabb fő iránya Ausztria lett. A vízi úton szállított árucik­kek között szerepelt a gabona, a só, a dohány, a kender és a gyapjú. Az áruszállítás iránti igény további növekedésével a hazai hajóépítés is ugrásszerű­en fejlődött. A gabonát 150-700 tonnás hajók szállították, me­lyeket hegymenetben a folyó partjáról vontattak. Nem mulaszthatom el, hogy néhány szóval ne említsem a gőzhajózás kezdeteit, noha a környék áruszállítására semmi hatással sem voltak. Először egy pécsi lakatosmester terve­zett a Drávára egy gőzhajót 1816-ban. Próbaútját 300 má­zsa rakománnyal 1,6 km/óra át­lagsebességgel tette meg Bécs és Pest között. Néhány sikerte­len kísérlet után angol hajóépí­tők megépítették az 1. Ferencz gőzhajót, mellyel 1831. február 1-jén kezdetét vett a hazai me­netrend szerinti hajózás. (Az „/. Ferencz”-ről szállt ki 1838. június 1-jén a Sugovica ki­kötőjében egy újságíró elődöm. Hajnali 4-kor indult Pestről és délután 5 órára ért ide.) Emberpróbáló nehéz munka A hajóvontatásnak könyvtárnyi irodalma van. Most csak a bajai dr. Sólymos Edét, a dunai halá­szat európai rangú tudósát em­lítem, aki szintén foglalkozott a kérdéssel. A hajóhúzó munká­sok bandába tömörülve vállal­ták egy-egy hajó felvontatását. A bandagazda megalkudott a hajó tulajdonosával, és „szak­mánybán”, azaz átalányban el­vállalta a vontatást, majd össze­szedte a munkásokat. A kialku­dott összeg függött a hajó mére­tétől, és attól, hogy „teher alá mentek-é” vagy „terhes hajót” kellett-e felvontatni. (Az utóbbi lehetett egész- vagy félterhes.) Egy 300 mázsás hajóhoz 12 em­berre volt szükség, de ugyaneh­hez a hajóhoz, ha „egész teher alatt” volt, kétszer ennyi húzó­munkás kellett. A vontatást hámmal végez­ték. Először lassú „toporgó já­rással” hozták mozgásba a ha­jót. Utána egyenletes kötélfeszí­téssel haladtak a 3-4 méter szé­les „cúgjárón”, a vontatóúton. Csak akkor pihentek meg nap­közben, ha az utat követve a túl­partra költöztek át. Ha nagyobb akadály, mint élő fa került a vontatókötél útjába, akkor le­csatolták a hámról a kötelet, hogy kikerüljék az akadályt. Fontos szerepe volt elöl a „ve­zérrudasnak”, és az utolsóként haladó „kurtulásnak”, aki nem is húzott, csak a bokrokba, fák­ba akadó vontatókötelet szaba­dította ki. A gyalogos vontatók napi 20-25 kilométert tettek meg. Bajától Pestig a vontatás öt, Győrig kilenc napot tartott az egykorú feljegyzések szerint. A tehetősebb hajótulajdono­sok inkább a „rangosabb”, a lo­vakkal való vontatást alkalmaz­ták. Ily módon valamivel töb­bet, 25-35 kilométert lehetett naponta megtenni. A „vezérru­das” az élen - nyergében általá­ban lovasával - csak a haladási nyomot határozta meg. Mögötte párban húzott a többi ló. Utolsó­ként haladt a magános „kur- tulás”, mely szintén nem hú­zott, hanem a vontatókötelet - oldalirányú erőkifejtéssel - a part felé tartani volt a feladata. így vontatták a bajai hajópar­kot verejtékes, nehéz munkával mindaddig, amíg a hajóvonta­tók szerepét át nem vette a nagy találmány, a gőz erejével hajtott hajó. ■ Gál Zoltán „Történetünk idejében még nem jártak a Dunán gőzhajók. Gáláétól kezdve fel a Majnacsatornáig kilencezer ló járta a partokat, a hajók fel­vontatásával fáradva... A hajó első részére fel van emelve az árboc, s annak a derékkampójára van kifeszítve az alattság, a három hüvelyknyi vastag hajőkötél, melynél- fogva a parton hetvenkét ló igyekszik a nehéz járművet a víz ellenében vontatni. Más időben felényi is elég lett volna itt, s a felső Dunán tizen­két ló is elhúzza, de itt, és szél ellen küzdve a hetvenkettőnek is sok biz­tatás keli. Az a kürtölés a lóhajcsárok vezetőjének szól. ....a tülök hangját a ló is megérti; annak a vontatott vagy megszaggatott, ijesztő vagy biztató üvöltéséből megtudja ember és állat, hogy no most sebesebben kell menni, most lassítani keli a lépést, most egyszerre kell megállni. Két ember kezében van a hajó sorsa. Az egyik a kormányos, aki a timon- rudat tartja; a másik a hajőbiztos, aki a tülökhanggal jelzi az elemek or­dítása közepeit a vontatók feladatát. Ha valamelyik rosszul érti a dolgát, a hajó vagy felfut valami sziklapadra. vagy belesikamlík a forgóba, vagy átverődik a túlpartra, vagy felakad valami zátonyon, s akkor el van vesz­ve emberestül, egerestül.” (Jókai Mór Az aranyember című regényéből.) FOTÓ: LÓRINCZI CSABA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents