Petőfi Népe, 2005. február (60. évfolyam, 26-49. szám)

2005-02-02 / 27. szám

sxv 11 PETŐ FI NÉPE - 2005. FEBRUÁR 2., SZERDA KÖZELKÉP HATVAN ÉV HUMOR A Markos-Nádas-Boncz trió több mint egy évtizedig a középpontban volt. Máig idézgetik felejthetetlen poénjaikat. Markos György nemsokára hatvanéves. Humora a régi, és nem akarja felvenni a Nádas által felé dobott kesztyűt. NÉHA LECSAPJÁK NÁLA A FŐKAPCSOLÓT Színész, humo­rista és emellett jelentős társa­dalmi funkciót is ellát. Az Or­szágos Polgárőr Szövetség elnök- helyettese. Lapunknak mesélt arról is, hogy miért nem rajong a házas­ságért, és hogy milyen is a vi­szonya manap­ság Nádas Györggyel. Balaton Balázs- Hogy van?- Elvagyok, mint a befőtt. Ha­gyom, hogy a dolgok menjenek a maguk útján.- Mivel foglalkozik mostaná­ban?- Főállású magyar állam­polgár vagyok. Emellett a legerő­sebb civil szervezet, a polgár­őrség tagja immár húsz éve.- Hogyan kezdődött az ön ré­széről a polgárok védelme?- A nyolcvanas években egy­re rosszabb lett a hazai köz- biztonság állapota. Egyre több bűncselekményt követtek el, nem volt szent a magántulajdon. Egyszerűen besokalltam. Úgy gondoltuk egy páran, hogy ten­ni kellene valamit. Természe­tesen a rendőrséggel karöltve kezdtük el és azóta is velük vé­gezzük a munkánkat.- Mit szól a csütörtöki Fábry- show-hoz, ahol önnel és a polgárőrséggel is viccelődött Nádas György és a műsor­vezető?- No comment! De azért kér­dezzük meg a hetvenezer pol­gárőr véleményét is erről.- Hogyan kezdődött a humo­rista karrierje?- 1981-ben Nádas Gyuri ab­ban a zenekarban basszusgitá­rozott, ahol én rendszeresen dol­goztam. Észrevettem, ugyan­olyan fogékony az őrültségekre, mint én. Az első perctől tudtuk, hogy jól kijövünk egymással. Aztán berobbantunk a köztudat­ba harmadik társunkkal, az azóta elhunyt Boncz Géza barátunkkal. Végigröhögtük azt a több mint tíz évet, amíg együtt voltunk. A hülyeség, mint tudjuk, rendszer­semleges. FOTŐ: GYÖHGYFALVt ZITA- A magánéletéről keveset hal­lani azonkívül, hogy Alfonzé­nak, a híres édesapának a fia. Feleség, gyerekek? Sokan sokfélét monda­nak arról, hogy miért szakí­tott egymással a nagy páros. Mi az igazság?- Soha nem szakítottunk. Kiala­kult egy olyan prés, amit már nem lehetett bírni. Elfáradt a dolog. Markos György 1946. július 22. Budapest. Szí­nész, humorista, előadóművész. SZÍNHÁZ- ÉS FILMMŰVÉSZETI FŐ­ISKOLA két évig, majd az ELTE BTK-n diplomázott francia-tör­ténelem szakon. 1971-74 között a Thália Szín­ház tagja. 1974-82 között külföldön szere­pelt. Pályáján a fordulatot a Magyar Rádió 1982-es Humor­fesztiválja hozta, amelyen Nádas Györgyöt jelölték ki part­neréül. Szereplésük három nagy sikerű műsorszámot ered­ményezett, amelyekkel végül a sorozat abszolút győztesei let­tek. Már abban az évben szer­ződtette a Mikroszkóp Színpad. kitüntetései: Karinthy-gyűrű (1991), a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2004). Markos édesapja, Alfonzó (jobbra) egész életére szóló példaképet nyújt a művész számára. Gyermekkorától közösen léptek fel.- Munkám a közéletre tarto­zik, a magánéletem nem.- Ezek szerint nem volt és nem is lesz felesége?- Nem, soha nem voltam nős, és úgy gondolom, most már nem is leszek. Szerintem a házasság különben is szövetség olyan bajok elviselésére, amelyek egyedül nincsenek.- Mi a véleménye a mostani hazai közállapotokról?- Nem gondolom, hogy az én véleményem bárkinek is számí­tana. A hazai közbiztonság, poli­tika, kultúra olyan, amilyen. El­mesélek egy közeli emléket. De­cemberben hivatalos ügyek inté­zése miatt Ausztriába kellett mennem. Átléptem a határt, és valami furcsa érzés fogott el. Mintha lecsapták volna a főkap­csolót. Aztán rájöttem, hogy mi nem stimmel. Szomszédéknál az utcán nincs szemét, cigaretta- csikk, kóbor kutya, hajléktalan, és nincs rendőrautó sem. Ami­kor az utóbbi hiányára rákérdez­tem, azt válaszolták: ha kell, úgy­is ott vannak. A törvényt annak megalkotásakor elfogadtatják a polgárokkal és azok be is tartják. Amikor visszafele jöttem, He­gyeshalomnál ismét olyan volt, mintha rákapcsoltak volna a 220-ra. Feszültség érződik ebben az országban. A politikusok nem ellenfélnek, hanem ellenségnek tekintik egymást, és újra a fel­jelentések korát éljük. Az a hatal­mas erő, ami ebben az ország­ban rejlik, abban nyilvánul meg, hogy az emberek egymás ellen fordítják. Nem csak saját ma­gunkat, de az országot is le­járatjuk ezzel.- Nem gondolkodott el azon, hogy pályát váltson?- Felkért már politi­kai párt képviselője, hogy csatlakozzam hozzájuk, de rádöb- bentem: egy olyan aré- H nába megyek, ahol cafa­tokra szedik az embert, hiszen ez erre van kitalálva.- Mi idegesíti a legjobban ma Magyarországon?- A szabadosság. A jogalkotók a fejünk felett hozzák meg a dön­téseket, az egyszerű emberek véleményét senki nem kéri ki. Olyan az egész, mintha a parla­menten kívül nem lenne élet. Idegesít az utcai kutyapiszoktól kezdve egészen a bűncselek­ményen tetten ért úriemberig sok minden, főleg akkor, ha ez az ember ismét szabadlábon van. Nagyon, de nagyon csekély ma ebben az országban a visszatar­tó erő. El kellene végre dönteni, hogy ki mellett állunk. Az ország 96 százalékát képviselő tisztes­séges állampolgárok vagy a ma­radék 4 százalékot kitevő reni­tens mellett?- Nagyon szigorúan ítéli meg a hazai közállapotokat. Ön szerint mi lenne a megoldás?- El kellene azon gondolkodni, hogy bizonyos (előre megfontolt szándékkal, aljas indokból, külö­nös kegyetlenséggel, nyereség- vágyból elkövetett) bűncselek­ményeknél mi az a büntetési tétel, amely a társadalom igaz­ságérzetét is helyreteszi, és nem kell attól tartani, hogy még egyszer elköveti azt az akár élet­ellenes bűncselekményt is, amit egyszer már elkövetett.- Hol élne legszívesebben, ha nem Budapesten?- Én ide születtem, nem gon­dolkodtam még azon, hogy hova mennék. Nemrég külföldön vol­tam egy karateversenyen, ki­tűnő körülmények között, jól éreztem magam. Két magyar versenyző is aranyérmet szer­zett. Amikor a dobogó legfelső fokán álltak, és hallgattam a Himnuszt, iszonyú szorítást éreztem a torkomban. Négy na­pig ki volt még fizetve a szoba, de én két órán belül a repülő­téren voltam. Különleges ma­gyar érzés ez. Talán betegség is. Az oroszok, az amerikaiak büsz­kék a himnuszukra, kihúzzák magukat, ha hallják, de nem ro­hannak haza. Ennek talán az or­szág ezeréves küzdelme és vívó­dása a magyarázata.- Kedvenc étel?- A lényeg, hogy ne legyen zsíros. Főleg zöldségeket, gyümölcsöket eszem.- Ital?- Citromos tea cukor nélkül.- Kedvenc város?- A lényeg, hogy közel legyen a természethez.- Kedvenc magyar színésze?- Olyan tehetséges, sokoldalú kollégáim voltak és vannak, hogy legalább húsz nevet fel tud­nék sorolni. Ha nagyon muszáj, akkor Ajtay Andor, Sinkovits Imre, Bessenyei Ferenc, Kálmán György, Kállai Ferenc és Zenthe Ferenc. .-.Kevesen tudják, hogy leg­utóbb Tűzkarika címmel zenei lemeze jelent meg. A kritiku­sok szerint is jól sikerült. Mi­óta zenél?- Most viszont én mondom: kevesen tudják, hogy 1964-ben rockzenészként kezdtem.- Mi a hobbija?- Nyugalomban élni. Szere­tem a rendszeres testedzést.- Mit csinál majd tíz év múlva Markos György?- Még azt sem tudom, hogy Markos György két óra múlva mit csinál majd. Ember ter­vez, Isten végez. Nem gondol­kodom ezen. Azt viszont sze­retném, hogy a világ olyan le­gyen tíz év múlva, amikor nem szélesedik tovább az ózonlyuk, leáll az esőerdők kiirtása és nagyobb figyelmet fordítunk környezetünk védel­mére. Ha ez nem így lesz, ak­kor nem csak Markos György, de az emberiség léte is meg­kérdőjeleződik. 4 1 . M Eddig megjelent lemezei HUMOROS Magunk részéről (1982) A kőbe zárt lélek (1984) Kutyadolog (1985) zenei Magam részéről Karácsonyi válogatások Tűzkarika Markos azt vallja: ő mindig olyan visszafogott, mint a délutáni smink. Nehéz felbosszantani, de van, akinek időnként sikerül.

Next

/
Thumbnails
Contents