Petőfi Népe, 2005. január (60. évfolyam, 1-25. szám)
2005-01-05 / 3. szám
VENDÉGVÁRÓ BACS-KISKUN PETŐFI NEPE - 2005. JANUAR 5., SZERDA • Gátér a kiskunsági löszös háton, Bács-Kiskun megye keleti határán, Kiskunfélegyházától tíz kilométerre helyezkedik el. A Kiskunfélegyháza-Csongrád közötti 451-es úton közelíthető meg. Szomszédos települései tíz kilométeres körzetben Kiskunfélegyházán kívül: Bokros, Tömörkény és Pálmonostora. • A község határában a vándorlások nyomai már a legősibb múltból fellelhetők. A honfoglalás korában Ond népe telepedett le ezen a vidéken. Mellette Ajtony nemzetsége foglalt területeket. Ebből az időből elszórva találhatók erre utaló sírok. Ennek a kornak a legszebb emléke a bizánci származású aranygyűrű, amelyet Exterde Tibor gátéri tanító tárt fel az egyik honfoglalás kori sírmezőből. Jelenleg gátéri leletként szerepel a budapesti Történeti Múzeumban. • 1880-ban a hiteles feljegyzések mint Kisszállás kun pusztát említik a települést. Később Pálmonostorához csatolták. A mindinkább fellendülő gazdasági élet, az önálló közigazgatás szükségességének a következménye lett. 1924-ben maglakult a mai község, Gátér. Nevét a falut átszelő érről, a gát-érről kapta. •Az 1935. évi népszámlálás idején 1033 lakosa volt a településnek. A belterületen 299-en, a tanyákon 734-en éltek. Már ekkor volt vasútállomás, iskola, községháza, tanítói és jegyzői lakás. Ipara nem volt a községnek, a szolgáltatásokat mesteremberek végezték. Pénz híján is teszik a dolgukat 2004-ben ünnepelte fennállásnak nyolcvanadik évfordulóját a település. A helyi közigazgatás ugyanis 1924-ben kezdte meg működését. Ettől kezdve számolják önálló községnek Gátért.- Településünknek héttagú képviselő-testülete van - mondja Urbán Istvánná polgármester.- Szerencsére pártsemlegesek. Nem anyagi megfontolásból vállalták a képviselőséget. Tiszteletdíjukat az óvodának, a gyerekalapítványnak, vagy pedig a község költségvetésére ajánlják fel. A település érdekében végzik a munkájukat. Három bizottság működik: egészségi és szociális, valamint ügyrendi. Az előző véleményezi a különböző kérelmek elbírálást. Azt nem mondhatom, hogy sokan kérnek segélyt, inkább mindig ugyanazok. A képviselő-testület 1990 óta nem sokat változott. Mindössze egy-két helyen történt csere, de olyan is előfordult, hogy aki egy ciklusból kimaradt, az a következőben ismét képviselő lett. A legnagyobb problémánk az, hogy fejlesztésre nem nagyon jut pénz. Mintegy 130 millió forintból gazdálkodunk, eredeti előirányzat szerint. Folyamatosan ÖNHIKI-sek (önhibáján kívül hátrányos helyzetű) vagyunk. Kilenc-tíz százalék forráshiánynyal indulunk minden évben. Szerencsére kapunk is pénzt, de ezt az összeget valóban a működésre fordítjuk. Ettől függetlenül úgy érzem, hogy a rendszerváltás óta nagyon sok mindent megvalósítottunk. 1992-ben vezettük be a gázt, 1994-ben és 1998-ban utat építettünk. Az iskolát folyamatosan karbantartjuk, jelenleg a művelődési ház felújításán dolgozunk. 1970-ben épült, és a burkolata már nagyon elhasználódott. Szükségünk van a kultúra házára, mert ez is értékmérője a településnek. A községi rendezvények jelentős részét itt bonyolítjuk le.- Igazából az a problémánk, hogy nagyobb beruházásba sajnos nem tudunk belekezdeni, mert nincs annyi önerőnk, ami szükséges lenne hozzá. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem pályázunk. A közelmúltban 1,5 millió forintot nyertünk községünk széppé tételére. Fákat, bokrokat ültettünk az itt élőkkel együtt. A művelődési ház akadálymentesítésére is nyújtottunk be pályázatot, de ennek az eredményét még nem ismerjük. Az iskolánál a sportlétesítményeket szeretnénk felújítani. A kisebb pályázatokon azért eredményesen szoktunk szerepelni. Szerencsére az alapvető infrastruktúrával (víz, villany, gáz, telefon) rendelkezünk. Az utóbbi években az tapasztalható, hogy a vezetékes telefonról egyre többen térnek át a mobilkészülékek használatára. Szerencsére megoldódott a szilárd hulladék szállítása is. Minden második héten viszik el tőlünk a szemetet. Ezen az őszön először szerveztünk lomtalanítási akciót. Gyakorlatilag csak annyi lom jött össze, mint amennyi egy kéthetes szemét szállításnál szokott lenni. Munkalehetőség sajnos nem nagyon van településünkön. A legnagyobb foglalkoztató - sok más településhez hasonlóan - nálunk is az önkormányzat. Egy-két olyan vállalkozó van, aki alkalmaz helyi munkaerőt. A többiek a környező településekre, legfőképpen Kiskunfélegyházára járnak dolgozni. Szociális otthonunk nincs, de szociálisan rászoruló lakóink vannak. Legtöbben családhoz tartoznak, akik ha máskor nem, de hétvégén találkoznak gyermekeikkel.- A képviselő-testület úgy döntött, hogy a 75 éven felüli gátéri állampolgároknak karácsonyi ajándékot ad. Meglepődtek, de nagyon jólesett nekik. Nyolcvanhárom idősnek vittünk csomagot, amibe különböző élelmiszereket tettünk, 1500 forint értékben.- Működik a gyermekjóléti szolgálat is, amit egy nyugdíjas tanítónő lát el. Nem panaszkodunk, csak tesszük a dolgunkat, végezzük azt a munkát, amivel megbíztak bennünket. A Gátéron élők mindig is a mezőgazdaságból próbáltak megélni. A tehetősebb emberek napszámosokat alkalmaztak, velük műveltették meg a földet. 1960-tól több szövetkezet is működött a településen. 1975. január 1-jén egyesültek a pálmomostori Keleti Fény Termelőszövetkezettel. Ettől kezdve a községben nem volt önálló szövetkezet. Jelenleg 1070-en élnek a kisközségben. A munkaképes lakosság nagy része vidékre jár dolgozni. Nagyon sokan a szomszédos Kiskunfélegyházán találtak maguknak munkát, de Kecskemétre is eljárnak. A település lakóinak száma egyre fogy. Nem az elköltözések miatt, hanem azért, mert sok az idős ember. A természetes fogyás száma meghaladja a születések számát. Ez nagy gondot jelent, főleg az általános iskolában. Ettől függetlenül az általános iskola nagyon jól működik. Sikeresen furulyáznak A Furulyás együttes másfél éve működik Horti Sándor vezetésével. A legfiatalabb tag ötödik osztályos, a legidősebb a hetedikbe jár. Fiúk és lányok egyaránt vannak az együttesben. Az eltelt időszak alatt nagyon sokat fejlődtek a gyerekek, pedig az alapoktól kezdték a hangszer tanulását. Az első év csak azzal telt, hogy a furulyával foglalkoztak. A fiatalok gyorsan tanultak, ami meg is látszik a teljesítményükön. Most már a tudásukat is elismerik, mert egyre többször hívják őket különböző fellépésekre. Az elmúlt időszakban tíz hónap alatt tizenöt fellépésük volt. A községben minden rendezvényen szerepelnek. Sikerük abban is mérhető, hogy már nemcsak a megyébe, de külföldre is hívják őket. Rövid idő alatt nagy utat tettek meg annak érdekében, hogy népszerűsítsék a furulyát és a zenét. Pelikán Csilla, Térjék Szilvia, Tábi Dávid, Éva Alex, Pallagi Réka, Nyilasi Kitti, Kuklics Diána, Kristóf Marianna, Huszka György, Tóth Róbert alkotja az együttest. Szólóénekesük Bujáki Mária. Az együttes tagjai. Gazdag a kulturális élet Ahhoz, hogy eredményt tudjanak elérni, a település lakóinak össze kell fogni. Ez nemcsak a munkára igaz, hanem minden egyéb másra is. Nagyon jó példa erre a különböző rendezvények megszervezése és az azokon való részvétel. Már ritmikusan ismétlődnek egyes események. Februárban a gyermekkarnevállal kezdődik a nagyrendezvények sora, majd folytatódik a Kismakkos néptáncegyüttes tavaszköszöntő műsorával. Ez már túllép a község határain. Rendszeresen fogadnak a környező településekről vendégegyütteseket. Május elseje a község önállóvá válásához kapcsolódik. Ezen a napon koszo- rúzzák meg az iskola udvarán a pedagógusok emlékfáját. Júniusban sportnapot tartanak, amin kispályás labdarúgó-bajnokságot is rendeznek. Augusztus 20-án mindig megemlékeznek Szent Istvánról, és megszentelik az új kenyeret. A második világháborúban elesett gátériak emlékére állított oszlopot is ekkor szokták megkoszorúzni. 2004-ben készült el a község címere és zászlaja, amit augusztus 20-án adtak át. A címer három részből áll. A jobb oldali pajzsrészben egy oroszlán látható, amely búzát és kukoricát tart a kezében, mutatva, hogy a településen élők mező- gazdasági tevékenységgel foglalkoztak. A bal pajzson Szent Anna-oltár található, ami a templomhoz kapcsolódik. Az alsó harmadban pedig egy postakocsit ábrázoltak, két lóval. Ez jelzi azt, hogy valamikor a település megállóhely volt a postakocsi-útvonalon. Augusztushoz kapcsolódik az amatőr fogathajtó verseny is. Tavaly már harmadszor rendezték meg. Az egyes- és kettesfogat-hajtók között egyre népszerűbb ez a verseny. Több százan kíváncsiak az eseményre. Ősszel szüreti bálba várják az érdeklődőket. A nagyobb rendezvények sorát a népzenei találkozó zárja, amit rendszerint decemberben tartanak. Ilyenkor több településről is hívnak együtteseket, népdalkórusokat. Egymás örömére táncolnak A megyei néptáncpalettán egyre előkelőbb helyet foglal el a Kismakkos néptáncegyüttes. Pontosan tíz évvel ezelőtt alakultak. Jánosi Benő volt az együttes első vezetője, aki az iskolában már tanított néptáncot. Akkor harmincötén gondolták úgy, hogy megpróbálkoznak a tánccal. A természetes lemorzsolódás után kialakult egy mag, akik rendszeresen jártak a próbákra. Ennek meg is lett az eredménye, mert nemcsak a községi rendezvényekre hívták már őket, hanem egyre több helyre a környező településekre. A későbbiek folyamán eljutottak Olaszországba, Németországba, de Erdélybe is, ahol a néptáncot már kisgyermekkorban magukba szívják a fiatalok. Nagygalambfalvával jó kapcsolatot építettek ki. Részt vettek a szanki néptáncfesztiválon is, ahol a közönség különdíját kapták meg. Az együttest jelenleg Kiss Zoltán vezeti. Állandó kísérőjük nincs, a környező városokból szoktak fogadni zenekart, ha fellépnek valahol. Legtöbbször magyar táncokat, mint például szatmári, dél-alföldi, bagi, vagy erdélyi: mezőségi, széki táncokat járnak. Az együttesben jelenleg tizenhatan táncolnak. A korosztály vegyes, mert középiskolás tanuló, dolgozó felnőtt, és olyan is tagja az együttesnek, akinek már van családja. Mint legtöbb együttesben, a Kismakkosban is a lányok vannak többségben. Egymás örömére táncolnak, mert szeretik a mozgást, a jó hangulatot és a kellemes népzenét. Tavaly alakult meg az utánpótláscsoport, amely az Aprómakkok nevet kapta. Jelenleg tizenkét általános iskolás korú diák alkotja az együttest. Hagyomány már az, hogy minden évben megtartják tavasz-köszöntő ünnepségüket. Ekkor azokat a táncokat mutatják be, amit abban az évben tanultak. Persze a régiekből is adnak elő néhányat. Ilyenkor meghívják azokat az együtteseket, akikkel az eltelt tíz év alatt jó kapcsolatot alakítottak ki. Voltak már vendégek a lakitelekiek, a csongrádiak, a kiskunmajsa- iak, a kiskunfélegyháziak, de a kecskemétiek is. A bemutatott produkció után táncházzal fejezik be az estét. A Kismakkos néptáncegyüttes bebizonyította, hogy kis településen is van jövője a néptáncnak. Jó kedvükkel, vidámságukkal és tánctudásukkal egyre több emberhez juttatják el a néptánc szeretetét. | A Kismakkos lányai. A község kultúrháza. \ ....... ................' A k özségháza bejárata.
