Petőfi Népe, 2005. január (60. évfolyam, 1-25. szám)
2005-01-18 / 14. szám
6 PETŐFI NÉPE - 2005. JANUÁR 18., KEDD VENDÉGVÁRÓ BÁCS-KISKPM Dunaegyháza A település Solttól északra egy dombon fekszik, mindössze néhány kilométerre az 52-es illetve az 51-es főúttól. A dunaföld- vári híd is mindössze néhány kilométerre van a kisközségtől. A Duna folyó keleti partján helyezkedik el. Az első írásos emlék a településről 1217-ből származik. Ekkor Tolvoy néven említették, nagy valószínűséggel a környék nádasaiban megbújó zsi- ványók miatt. Az egyház templomot jelent, tehát a név egy templom körüli települést jelentett. A Duna előtag pedig az 1800-as évek közepétől található meg Egyháza említésekor. A török időkig mindössze néhány százan lakták a települést. A törökök kivonulásával járó pusztítás után elnéptelenedett. A betelepítés 1701 és 1714 közé esik. A betelepített emberek felvidéki tótok vagyis szlovákok voltak. Az ideköltözött pár család az 1700-as évek végére már közel ezer fős faluvá nőtte ki magát. Az 1900-as évek elejéig csak szlovákul folyt az oktatás. 1948- tól az Iskola már csak nyelvoktató. A rendszerváltás óta minden helyhatósági választás után a települési önkormányzat települési kisebbségi önkormányzattá alakult. Az utóbbi években két nagy rendezvényt szerveznek a helybéliek. Az egyik a Napraforgó Nemzetiségi Táncos Találkozó, amelyre az ország különböző részén élő szlovák nemzetiségű tánccsoportokat hívják meg. A másik az amatőr fogathajtók bajnoksága. Az egyre népszerűbb versenyre 2004-ben már közel harminc fogat nevezett be. Bács-Kiskun megyében mindössze három olyan település van, ahol szlovák nemzetiségűek, viszonylag nagy számban élnek. Dunaegyháza ezek közé tartozik. A kisebbség és a magyarság azonban jól megfér egymás mellett. A hagyomány- ápolást és a nyelvoktatást nagyon fontosnak tartják.- Települési Kisebbségi Szlovák Önkormányzat működik községünkben - mondja Nagy Tamás polgármester. A képviselők nagy része ért szlovákul. Mindössze ketten, közöttük az evangélikus lelkészünk nem beszéli a nyelvet. Engem beválasztottak az Országos Szlovák Önkormányzat, valamint az integrációs bizottság tagjának. Nemrégen pedig a szlovák-magyar vegyes bizottságban is közreműködöm. A településünkön 1537- en élnek, de volt olyan időszak, amikor kétezer fölött volt a község lakóinak a száma. Az itt élők közel hetven százaléka nemzetiségi. A szlovákokat A település fejlődése szempontjából a legfontosabb feladat a szennyvízcsatorna-hálózat kiépítése lenne, Solttal és Dunate- tétlennel közösen. A tervek erre vonatkozóan már elkészültek. Forráshiány miatt a koncepcióból Soltot kiemelték és csak a város kaphat pénzt a beruházásra. Több mint nyolcszázmillió forintra van ígéret, amivel a harmadik ütemben tudnák folytatni a hálózat kiépítését. Dunaegyháza önállóan nem tudná megvalósítani a beruhá1701 és 1714 között telepítették ide. Az egyik legfontosabb feladatunknak tartjuk azt, hogy a szlovák nyelvet és a hagyományt megőrizzük. A nyelvoktatás már az óvodában elkezdődik a gyerekeknél, az iskolában pedig már heti négy órában tanulnak szlovákul. A községünkbe érkezőket kétnyelvű köszöntőtábla fogadja. Minden intézményünk falán kétnyelvű tábla található. Nemrégen három információs táblát készítettünk, amin szintén kétnyelvű szöveg olvasható. Az iskolában három korcsoportban tanulják a gyerekek a szlovák táncot. A népművészeti viselethez hozzátartozik a szoknya, a kötény és a blúz, amit nálunk vizitkának neveznek. Valamennyi helyi rendezvényünkön fellépnek a gyermek táncosok. Természetesen az idősebbek őrzik leginkább a régi hagyományokat. A nyugdíjasklub (jasny jesen) tagjai rendszeresen összejönnek és felelevenítik azokat a dolgokat, amit ők is a szüleiktől tanultak. Nálunk az a szokás, hogy a nyugdíjaszást. Éppen ezért várják annak a lehetőségét, hogy újra pályázni lehessen. A község szennyvizét jelenleg Soltra szállítják. Nagyon fontosnak tartják azt is, hogy az intézményeket működtetni tudják. Ettől függ, hogy élni és működni tudjanak. Amennyiben ugyanis az intézményeket nem tudják fenntartani, akkor csökkenhet a község megtartó ereje. Mindent megtesznek annak érdekében, hogy az óvodában és az iskolában jól érezzék magukat a gyerekek. napot együtt tartjuk a nemzetiségi nappal. Ilyenkor köszöntőm, természetesen két nyelven, a jelenlévőket. Külön köszöntőm a település legidősebb asszonyát és férfijét. Az elmúlt évben Vászon Pálnét és Ocsovszki Istvánt. Mind a ketten 1916-ban születtek. Hagyomány az is, hogy a köszöntés végén egy szlovák nótát is eléneklünk a tiszteletükre. Először fordult az elő, hogy az ünnepségünkre a miskei és a kiskőrösi szlovák nemzetiségűek is eljöttek. Három település nyugdíjasklubjai találkozhattak egymással. ValaAz óvodát nemrégen újították fel, de az iskolában is találnak mindig olyan munkát, amivel még szebbé tehetik a környezetet, hatékonyabbá pedig az oktatást. Nemrégen fejezték be a kerítés építését. Nem szeretnék azt, ha az oktatási feladatokat több célú kistérségi társulásban kellene ellátni, mert ez a kistelepülések, mint amilyen Dunaegyháza is, meghalásához vezetne. Szerencsére eddig nem volt különösebb problémájuk az intézmények üzemeltetésével. mennyien húsz-harminc perces kulturális műsort mutattak be. Az est táncos mulatsággal zárult. Nem titkolt szándékunk az, hogy ebből a találkozóból is hagyományt teremtsünk. Évente egy alkalommal Dunaegyházán találkozzanak a Bács-Kiskun megyében élő szlovák nemzetiségűek. Ez talán idegenforgalmi szempontból is jelentős lehet. Reménykedünk abban, hogy a rendezvény által, talán az ország különböző részéről is eljönnek azok, akik kíváncsiak a szlovák népi hagyományokra. Az önkormányzat sokat tesz azért, hogy a település fejlődjön. A közelmúltban két buszmegállót építettek. A Duna utcában 110 méter hosszú járdát valósítottak meg, további két utca pedig felületzárást kapott. A Mikszáth Kálmán utcában megépítették a csapadékelvezető árkot. Pályázati pénzből, három év alatt egy kilométer hosszan valósították meg a víz elvezetését. Felújították a művelődési házat, a könyvtárban pedig kiépítették az e-Magyarország pontot. Az internet szolgáltatást mindenki igénybe veheti. A település továbbra sem mond le arról, hogy fejlesszen és fejlődjön. Település A II. világháborúig a Dunával és mocsárral körbebástyázott település volt Dunaegyháza. Nemigen tűrték meg az idegent. Ha valaki mégis idegenből hozott menyecskét, azt kiprédikálták, és lélekharanggal kiharangozták, mintha meghalt volna. Mára ez a helyzet konszolidálódott, de községben más nemzetiség mégsem eresztett gyökeret. Régen a település minden lakója evangélikus vallású volt. A templomot 1775-ben építették, a tornyot pedig 45 évvel később tették rá. A templom érdekessége a tizenegy négyzetméteres oltárkép, amely Thán Mór, Jézus a Getsemáne-kertben című festménye, mely 1867-ben készült. Az evangélikusok száma most is jelentős, de élnek katolikusok is a községben. * Az evangélikus Ik templom. Nem mondanak le a fejlődésről A legtöbb burgonyát termelő gazdaság Tájház kemencével A Haladás Mezőgazdasági Rt. 1999-ben alakult. Elődje a Haladás Mezőgazdasági Termelőszövetkezet viszont negyven évvel korábban, 1959-ben. A ma is kiválóan működő mezőgazdasági üzem, legnagyobb és egyik legfontosabb munkahelyteremtő hely a községben, mert száztíz embernek biztosít munkát.- A dolgozók jelentős része egyben részvényes is - mondja Szabados Lajos elnök-igazgató, de nincsenek nagy különbségek a részvénytulajdonok között. Csak növénytermesztéssel foglalkozunk. A legfontosabb növényünk a burgonya. Az országban a legtöbb burgonyát termelő gazdaság vagyunk. Ez azt jelenti, hogy évente 12-13 ezer tonnát szedünk fel a földből. 1800 hektár területen gazdálkodunk, a földet úgy bérel" jük. A burgonyán kívül 800 hektáron gabonaféléket, 200 hektáron csemegekukoricát, 50 hektáron zöldborsót termelünk, a többin napraforgót és egy kevés lucernát. A burgonya értékesítése az elmúlt évben is problémát jelentett. Túlságosan sok termett nemcsak az országban, de egész Európában is. Mi a termés egy részét - négyezer tonnát - burgonya-feldolgozó gyárnak értékesítjük, ahol burgo- nyapelyhet készítenek belőle. A másik körülbelül ugyanekkora mennyiséget zöldségfeldolgozók viszik el. Saját vetőgumónkat is megtermeljük, ez mintegy ezer tonnát tesz ki. A fennmaradó tételt mosva és csomagolva értékesítjük, elsősorban áruházláncoknak. Háromféle burgonyát termesztünk, sütni-, főzni- és salátának valót. Az elmúlt öt évben 910 millió forintot fordítottunk fejlesztésre. Ez elsősorban a burgonyatermesztés és -tárolás gépeinek és épületeinek, valamint az öntözésnek a fejlesztésé volt. 2003-ban építettünk egy 3500 tonnás hűtőtárolót. Annak ellenére, hogy mára á termelés, raktározás és csomagolás minden korszerű feltételével rendelkezünk, a rossz piaci viszonyok miatt mégis nehéz helyzetbe került gazdaságunk. Az európai mező- gazdasági túltermelésből, és a csaknem minden zöldségnö- véhy és a burgonya korlátlan importjából következően szinte eladhatatlanok a mezőgazdasági termékek. Az EU-csatlakozás pedig piaci szempontból csak ártott a magyar mezőgazdaságnak és élelmiszeriparnak. Mindemellett igyekszünk mindent megtenni gazdaságunk eredményes működtetéséért. Remények a hídtól A közeljövőben megépül az a híd a Dunán, amitől a környező településen élők nagyon sokat várnak. A dunáegyháziak elsősorban a munkahelyteremtésben bíznak, és abban, hogy javul az ellátás színvonala, a hathét kilométer távolságban megépülő híd után. Fontosnak tartanák egy kórház megépítését, mert legközelebb csak Kalocsán van. Sokan a dunafóldvári hídon keresztül, Dunaújvárosba járnak át orvoshoz. A hícf megépülésével abban reménykednek, hogy ebben is változás történik. A főútvonal forgalma nem érinti majd a kistelepülést. Ez jó olyan értelemben, hogy nem dübörögnek majd az autók a közelben, és a kipufogógázok okozta szennyezés is elkerüli a községet. Rossz olyan szempontból, hogy az új vállalkozások minden bizonnyal, a főút közelében fognak megvalósulni, nem pedig több kilométerrel arrébb. Az mindenesetre előnyt jelent, hogy a település sokkal jobban be tud majd kapcsolódni az ország körforgalmába, hiszen egy fontos főút halad el mellette. Talán a turisták is jobban rátalálnak ezáltal a községre, ami a fejlődést jelentheti. Aki szeretné látni azt, hogyan éltek Dunaegyházán korábban a szlovákok, annak látnia kell a tájházat is. Az épület, amiben megelevenedik a múlt, még az 1800-as évek közepén épült. A vert falból készített ház, náddal fedett, tipikus parasztház. Az akkori időszakra jellemző szoba, konyha, kamra elrendezéssel épült. Az első és a hátsó szoba is a konyhából nyílik. A konyha hátsó része felett található a szabadkémény, a konyhai padka és az első szobába nyíló kemence. A konyhai padkán sorakoztak azok a tárgyak, amit nap mint nap használt a ház asszonya. Különlegessége, hogy a nagyszobában a kemencébe betorkolló, egy vályogból épített sparhelt található. Ezt a nagyszobából lehetett fűteni. A téli hidegben nem a szabadkémény alatt, hanem a sparhelten főztek. Ehhez hasonló kivitelezésű kemence sehol a környéken nem található. A ház jellegzetessége még a döngölt agyagpadló. A mestergerendán a helyi hagyományoknak megfelelően a család bibliáit, énekeskönyveit helyezték el. A kamrában tulipános láda, a fal mentén pedig konyhai eszközök láthatók. A berendezés tárgyainak nagy részét a településen élők ajándékozták a tájháznak. Megőrzik a szlovák nyelvet és hagyományt
