Petőfi Népe, 2005. január (60. évfolyam, 1-25. szám)
2005-01-17 / 13. szám
6 PETŐFI NÉPE - 2005. JANUÁR 17., HÉTFŐ VENDÉGVÁRÓ BÁCS-KISKUN Helytörténeti magángyűjtemény Magyar értékek a tanyán Közel 40 éves munka gyümölcse az a helytörténeti magángyűjtemény, amelyet Szórád István - Ágasegyháza ismert közéleti szereplője - állított össze saját tanyáján. A gyűjtemény különlegessége egyben Ágasegyháza sajátossága is: a település lakói soha nem keveredtek más nemzetiségi kisebbségekkel, ezért a régi tárgyakon jól tanulmányozhatók a tiszta forrásból származó magyar motívumok, sajátosságok. Szórád István büszkén mutatja gyűjteményét. Szóló szőlő és csengő barack Az 1930-as években a villanymotoros öntözésű gyümölcstermesztés vált Ágasegyháza húzóágazatává. Hétezer gyümölcsfájával Platter János kecskeméti konzerv- gyáros volt az ágasegyházi szóló szőlő és a csengő barack meghonosítója. A későbbiekben a környék bőséges vízellátása miatt nádtermesztéséről volt híres. Korabeli feljegyzéseken Nádkirályságként emlegették a mai Ágasegyházát. A természetes vízháztartás azóta a csatornázás miatt felborult, a növényzet összetétele megváltozott, a nádültetvények is eltűntek. Nagy Tibor, a Boróka Citera- és Népdalkor vezetője az együttes eddigi szerepléseiről így vélekedik:- Átlagosan havonta két fellépésünk van, számtalan helyen szerepeltünk már. Műsorainkat láthatták már Ágasegyháza testvérvárosában, a németországi Lauternben, a Vajdaságban, a kecskeméti Hírős Hét Fesztiválon és rendszeresen részt veszünk Kárpát-medencei népzenei vetélkedőkön is. A Szórád Istvánnak, az ágasegyházi gazdakör vezetőjének különleges kedvtelése van: hely- történeti magángyűjteményt hozott létre. A gyűjtő így mesél a különleges időtöltéséről: „Mohácsi Ferenc régi iskolaigazgató kezdeményezésére indult a gyűjtés. Az alkalmas helyszín megtalálása adott ötletet. Az egykori Galambosi csárda épülete - ahol a szóbeszéd szerint Rózsa Sándor is többször megfordult - méltó helyet adott volna a gyűjtemény számára. Az ingatlan tulajdonosai azonban nem ismerték fel az épület értékeit és ledózerolták. Addigra azonban szép számmal gyűltek az értékes használati tárgyak, amelyeknek a saját tanyámban legbüszkébbek az arany minősítésünkre vagyunk. Két-évente rendezik meg ezt a fajta megmérettetést, ahol mi a zenei kísérettel éneklő együttesek kategóriájában értünk el már harmadszorra arany minősítést. Ha még egyszer ugyanilyen sikeresen szerepelünk, akkor a hosszan tartó magas színvonalú munkáért megkapjuk az Arany Páva fokozatot is. Hamarosan egyik régi álmunk is találtam végül helyet. Különleges értéket ad a gyűjteménynek, hogy tisztán magyar értékeket közvetít. A története során Ágasegyháza lakossága ugyanis nem keveredett nemzetiségi kisebbségi csoportokkal, így azok nem voltak hatással sem a díszítőművészetre, sem a használati tárgyak elkészítésére. A helytörténeti gyűjtemény néprajzi és agrártörténeti részből és több mint ezer tárgyból áll.” Végezetül Szórád István a gyűjtemény jövőjéről a következőket mondta: - Az önkormányzattal tárgyaltam már egy esetleges kiállítóhely létrehozásáról, mindeddig azonban konkrét eredmény nélkül. Addig a tanyámon tartom a tárgyaimat, valóra válik, mert egy közel 60 perces CD-t is sikerül kiadnunk. A jövőre vonatkozó terveikről Nagy Tibor továbbá elaz értékesebbeket pedig a lakásomhoz közel elzártam. Ha valakinek mégis kedve támad mondta, hogy a hangszerkíséretet szeretnék bővíteni. A három citerás mellett - és a hagyományőrzés kereteit nem túllépve - a köcsögdudást szemegnézni, előzetes megbeszélés után szívesen állok a rendelkezésére. retnék többször szerepeltetni, illetve egy tehetséges kisfiú már gyakorolja a repertoár néhány darabjának népifurulya- kíséretét. Ágasegyháza A település az 52-es úton Kecskeméttől nyugatra található. Vasúton a Kecskemét-Fülöp- szállás vonalon érhető el. A régészeti kutatások szerint már az ókorban pásztornépek lakták ezt a tájat. Erről tanúskodik a mai Csíktanya mellett 1925-ben kiszántott gabonás edény és kőbalta. A Karazai-szigeten pedig Árpád-kori kun település nyomaira bukkantak 1930-ban, Nagy Lajos király korából pedig dénárt, ezüst pitykegombot, gyöngyszemeket és hajkarikát tártak fel. A középkori Ágasegyháza elpusztult, területe évszázadokig Kecskemét pusztája volt. Csak 1925-ben vált önálló községgé. A nevét - a mai elképzelések szerint - két szóból alkották. Az előtag az Ágas, feltehetően a községben épült ágas-fás, szelemenes templomra utal, mivel kő hiányában fa- és vesz- szővázas, sárral tapasztott, ágasfával díszített templomot építettek itt az Árpádrkorban. Az utótag jelentése pedig, hogy IstemTiÁza, azazMemplo- ma. Az ágasegyházi régi templom emlékét az a néhány kő őrizte még az 1930-as években is, amelyeket az országzászló tövénél helyeztek el. Ágasegyháza 1952. február 22-én alakult önálló községgé. A XX. század első felében Kecskemét egyik legsűrűbben lakott pusztája volt. Népessége a 60- as évekig nőtt, azóta folyamatos csökkenés figyelhető meg. Külterületi lakott helyei a Zsombos- dűlő, Sándortelep és a Galamb- házi-dűlő. A község 1998-ban testvérvárosi kapcsolatot alakított ki a németországi Lauterrel, amelynek eredménye, hogy minden évben diák-csereüdültetés folyik a két település között. Hagyományőrzők: Boróka Citera- és Népdalkor Az ágasegyházi Boróka Citera- és Népdalkor 1992-ben alakult a helyi gazdakör kezdeményezésére. A kezdetekben helyi rendezvényeken alkalomszerűen szerepeltek az együttes tagjai, majd 1997-ben az önállósodás útjára léptek. A függetlenedés fő oka az volt, hogy egyesületi formában könnyebben elérhetők a pályázati források. A borókás csapat jelenleg 15-17 tagú, az átlagéletkor 65-70 év között van. A statisztikát is előnyösen befolyásolja Török Adrienn, aki 16 évesen az együttes legfiatalabb tagja. Ágasegyháza méltán lehet büszke a Boróka Citera- és Népdalkörre. Az ágasegyházi faluházban a szomszédos Széchenyi István Általános Iskola diákjai ropják a táncot heti egyszer 45 percben órarendszerűen, és 2004 szeptembere óta fakultatív módon szakkörös foglalkozásokon is. A néptáncoktatást Balogh Ildikó (képünkön) és Csuma Sándor vezeti. A néphagyomány ápolása Szalmafonás mesterfokon A Szent Korona megformálásával Csáki Ildikó akár a saját szakmai koronáját is elkészíthette volna. Az ágasegyházi szalmafonó művésznő autodidakta módon tanulta meg a mesterséget. Azóta számtalan kiállítást és elismerést kapott, nyaranta pedig a Duna-Tisza Közi Népművészeti Egyesület táboraiban oktat szalmafonást.- Miután megláttam az első szalmából készült fonatot, magamtól kezdtem megtanulni az anyag előkészítését, valamint a fonás módját. A későbbiek során találkoztam azokkal az idős emberekkel, akiktől megtanultam az aratási jelképek elkészítését és megismertem az aratókoszorúkhoz fűződő hagyományokat is - emlékszik vissza Csáki Ildikó szalmafonó. Csáki Ildikó vallja, hogy a búzaszalma megmunkálása és a mai ember életterébe is beilleszthető használati és dísztárgyak készítése a néphagyomány ápolásán túl az alkotó ember belső békéjét is megadja. A művésznő számtalan elismerésben részesült már munkássága során, többek között nívódíjat kapott a Kulturális Örökség Minisztériumától, elismerő oklevelet a Nép- művészeti Múzeumtól és bronz oklevelet a XXII. Országos Nép- művészeti Kiállításon.
