Petőfi Népe, 2005. január (60. évfolyam, 1-25. szám)
2005-01-12 / 9. szám
12 PETŐFI NÉPE - 2005. JANUÁR 12., SZERDA MEGYEIK Ö R K É P Egy évtizedét ünnepelte a közelmúltban a megyei agrárkamara A parasztpolgár eszménye ma is él Homoktövis, amaránt, tönkölybúza SZENDRŐNÉ FONT ERZSÉBET, azFVM Vidékfejlesztési Programok Főosztályának korábbi vezetője - aki jelenleg a Magyar Terület- és Regionális Fejlesztési Hivatalnál dolgozik - elismeréssel méltatta a megyei agrárkamara munkáját, különös tekintettel a homokhátsági kísérleti célprogramra. 20-25 növény már kiállta a próbát, közülük 3-4 sikernövénynek is mondható. Olyan beltartalmi értékű növényekkel lehet itt valamit kezdeni, mint a homoktövis, az amaránt, a tönkölybúza. A növényi kultúrát úgy kell alakítani, hogy a belőle nyert táplálék egészségünk megóvását is szolgálja. Érdemes azon a pályán tovább menni, amelyen a megyei agrárkamara és a kísérletbe eddig bekapcsolódott csaknem 200 partner elindult. KŐVÁRINÉ DR.BARTHA ÁGNES kezdettől a kamara titkára. Szerinte a tíz év munkája során semmit sem kellett megbánniuk és kidobniuk. Az első években a köztestületi kamara létrehozása volt a cél kötelező tagság és tagdíj mellett. A 9 millió forint induló kölcsönt a tagdíjakból kellett visszafizetni az államnak. A tagdíjakat már akkor be kellett szedni, amikor a tagok még semmi pozitívumát sem érzékelhették tagságuknak. így csak a szabadságuk korlátozását látták a kötelező tagságban. A válsághelyzetekben előre menekültek. Takarékoskodtak, így kezelni tudták a gondokat A kamara kht-jénél ütőképes csapat alakult ki előbb Geredy Péter, majd NagyLásdóné vezetésével. A titkár köszönetét mondott a régi és új tisztségviselőknek - köztük az első elnöknek, Csitárl Tibornak - és az apparátus dolgozóinak felelősségteljes munkájukért. Büszkék rá, hogy több programban sikert értek el a tagság összefogásával, a partnerekkel, a kamara munkatársainak szaktudásával. Defy Géza, a kamara kertészeti osztályának vezetője így látta: az állam meg akart szabadulni egyes feladatoktól átadva azokat a kamaráknak, aztán pedig, amikor meg- szabadult, megbánta. mmm a ^ettősség yW jellemezte a 10 ^ #1 évet. Elkötele- zett emberek ■ ■* M dolgoztak a ka- W^Jm marénál, ennek köszönhető, hogy meg tudta tartani működőképességét. Példaértékűnek mondta a megyei eredményeket, a homokhátsági célprogramot. A jövőbe tekintve úgy vélte: a pártoskodást el kell felejteni a tagság köreiben, s így összefogva reménykedhetnek a következő 10 évben. Kocsis Pál, a jubileumi rendezvénynek helyet adó Kocsis Pál Mezőgazdasági Szakközépiskola igazgatója a kamara és az iskola hasznos együttműködéséről beszélt. ■ A. T. S. Válsághelyzetben előre menekültek KECSKEMÉT / BÁCS-KISKUN Tíz éve, hogy megalakult a Bács-Kis- kun Megyei Agrárkamara. Az óév végén tartott jubileumi küldött- gyűlésen dr. Kecskés László elnök Darányi Ignácról, a Monarchia agrárminiszteréről is megemlékezett, aki a parasztpolgár eszményét megfogalmazta. A parasztpolgár eszménye ma is követendő: kapcsolatot tart a kereskedelemmel, gazdasága több lábon áll, ügyel a növény- termesztés és az állattenyésztés, valamint a termelés és a feldolgozás egyensúlyára haladó ismeretek alkalmazásával. Dr. Kecskés László visszatekintő beszédében úgy vélte, hogy bár jogszabály nem kötelezi a gazdálkodót a tagságra, a gazdasági törvényszerűségek ráébresztik: szüksége van a kamara szolgáltatásaira. Számos eredményt értek el a tíz év alatt, de érzékelik, hogy a gazdálkodók még újabb szolgáltatásokat is igényelnek. Nagy értéknek nevezte a tagság körében föllelhető sokszínűséget. Sok vitájuk is van, de a végén mindig muszáj konszenzusra jutniuk. Öntanító szervezetként igyekeznek a hibákat kiszűrni munkájukból. kGRÁRKAMARzd KISKUN MEGYEI Másfél évszázad katonai históriája KECSKEMÉT is kiállítja nyalka verbunkját Új kötettel jelentkezett lapunk külső munkatársa, a helytörténeti és katonatörténeti témákkal gyakorta foglalkozó Kenyeres Dénes. A könyvet kézbe véve azonnal megállapíthatjuk, hogy az amatőr hadtörténész szerző minden korábbi tanulmányát messze felülmúló, alapos kutatásokon alapuló művet tett le az asztalra. Bán János Még soha senki nem vette a fáradságot, hogy ilyen részletességgel tárja fel a hírős város katonai históriáját. Kenyeres Dénes nyugállományú alezredes azzal a lelkesedéssel látott munkához, ami eddigi műveire is jellemző volt. Ám ne feledjük, a munka nagyságára jellemző, hogy ezúttal bő másfélszáz esztendő katonai krónikáját kellett elkészítenie. Nem csoda hát, ha a végeredmény egy több mint félezer oldalas, színes és fekete-fehér illusztrációkkal bőven ellátott kötet lett. Hosszú évek levéltári, könyvtári kutatásainak eredménye ez, egy olyan lokálpatrióta tiszt munkája, akinek élethivatása a katonai múlt relikviáinak gyűjtése, megőrzése az utókor számára. S hogy mit jelent e másfélszáz esztendő katonai története Kecskemét számára? Elképesztő és tiszteletre méltó erőfeszítéseket, hősiességet, dicsőséget az egyik oldalon és megannyi szenvedést, nélkülözést a másik oldalon. Hogyan is lehetne megérteni e viszonylag rövid korszak véres háborúit, forradalmait, megannyi fordulatát anélkül, hogy ne lennénk tisztában eleink harcaival, katonai erényeivel és esetenként tévedéseivel? A Duna-Tisza közén élők mindig is kivették részüket e küzdelmekből. Az 1848-as forradalom és szabadságharc idején Kossuth hívó szavára megannyi kecskeméti sietett a honvédség soraiba. Honvédek, a monarchia katonái, a forradalmak harcosai, a Sopronért és Burgenlandért harcoló önkéntesek, Horthy katonái, később a demokratikus hadsereg tisztjei mind nagy számban kerültek ki erről a vidékről. A kötet külön fejezetben számol be az 1848- 1849-es szabadságharc időszakáról, a nemzetőrség és a honvédség kecskeméti szervezéséről, a huszárok toborzásáról, a népfelkelők és szabad- csapatok tevékenységéről. Az önkényuralom korának, majd a Monarchia évtizedeinek bemutatáKECSKEMÉT HELYŐRSÉG TÖRTÉNETE sa éppúgy minden részletre igyekszik rávilágítani, mint később az I. és a II. világháború katonai krónikája. Nem tudom, hogy a hivatásos történészek miképp vélekednek e műről, mennyiben találják szakmai szempontból is helytállónak a szerző megállapításait, elemzéseit, az viszont tény, hogy olvasmánynak többnyire izgalmas és érdekes - dacára Kenyeres Dénes időnként szikár és adatokkal egyáltalán nem fukarkodó stílusának. Kritikai észrevétel még, hogy a kötet címlapja szokatlanul összecsapottnak tűnik: egy ilyen összefoglaló munka talán megérdemelt volna átgondoltabb, letisztultabb koncepciót sugárzó borítót. Érdemes azonban kiemelni, hogy a könyv végén, a mellékletek között két kecskeméti vonatkozású katonadalt, valamin^ a városban állomásozó helyőrség parancsnokainak listáját is megtalálhatjuk gyakorlatilag 1848-tól kezdve napjainkig - külön megemlítve a különböző fegyvernemek, alakulatok parancsnokait, a katonai intézmények vezetőit. Az irodalomjegyzék pedig bizonyára hasznos segítséget nyújt a témában jobban elmerülni kívánó olvasó számára. Kenyeres Dénes: Kecskemét helyőrség története (1848-2004) (Szerzői kiadás, Kecskemét, 2004) A somogyi kiflitől a kurodáig BURGONYA-ÁBÉCÉ Étrendünk egyik alapvető eleme a krumpli, mégis - leszámítva az agrárszakembereket, a gazdákat és a hobbikertészeket - nem sokat tudunk az egyes burgonyafajtákról. A háziasszonyokat eligazíthatják a betűjelek - feltéve, hogy kiteszik őket a ládákra, feltüntetik a terményen. Régen alapvetően háromféle burgonyát ismertünk: a nem szétfövő rózsát, a szétfövő, sárgás Ellát és a salátának való, ritkán kapható kiflikrumplit. Ma már azonban fajták tucatjaival találkozunk a boltokban - jóllehet, elég ritka, hogy egyáltalán feltüntetik a kereskedők, hogy milyen burgonya hever a ládákban. Inkább csak a zacskós-hálós csomagolásúakon lehet - néha - olvasni bizonyos fajtaneveket. Az Országos Burgonya Terméktanácsnak az egyik gasztronómiai magazinban közzétett felhasználási javaslata szerint a salátának való burgonyafajtákat A betűvel jelölik. Ezek közül a legelterjedtebb a sárgásabb színű somogyi kifli és a rózsaszín Chérie, amik elsősorban salátákhoz, hideg- konyhai készítményekhez, tep- sis és rakott burgonyának kitűnőek. A főzni való, de nem szétfövő burgonyafajták jele a B. Ezek közé tartozik a Kleopátra, a Góliát, a százszorszép és a hópehely, amiket általában főzéshez, salátákhoz, ragukhoz ajánlanak. A sütni való, enyhén szétfövő burgonyafajták jele a C. A legismertebb fajták a kánkán, az agria és a kuroda. Ezek a legjobbak sütéshez, burgonyás tésztákhoz, csípsz és hasábburgonya sütéséhez, püréhez és pehelyalapanyag- nak. Ezeken a nagy csoportokon kívül azonban még sok tucatnyi fajtanév van forgalomban. Az ismert Desiree például a B- csoportba tartozik. Homoktövisszüret Nem ugyanaz a fajta kell a hidegkonyhához és a csipszhez.
