Petőfi Népe, 2004. december (59. évfolyam, 280-305. szám)

2004-12-31 / 305. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP VÉLEMÉNYEK PETŐFI NÉPE - 2004. DECEMBER 31, PÉNTEK Citromos malac savanyú ábrázattal ökrös csaba A hajnal meg az elveszett ku­tyáké, a kukorékoló kakasoké és a macs­kajajé. Magam az óév utolsó perceiben halkan nyi­tom a pezsgős üveget, nem lábujjhegyen, de vigyázva: ne pukkanjon. Manapság már elnyomja a leghangosabb palacknyitás által keltett zajt is a petárdák sorozatos robbanása. Elengedhetetlen kelléke lett az óévbúcsúztatásnak a robbantgatás. Két halmazra lehet osztani a petárdázáshoz való viszonyuk alapján az embere­ket. Az egyikben azok vannak, akik idegesítőnek, őrjítő­nek találják a zajt, és megrémülnek, amikor közelükben robban petárda. A másik halmaz elemeit azok alkotják, akiknek gyönyörűséget okoz a durrogtatás, élvezik, amikor megijesztenek valakit. Van ugyan közös halmaz is - hisz megrémül a petárdás is, ha az orra előtt váratlanul robban egy odadobott „pirotechnikai eszköz” -, de ez csak halmaz- elméletileg érdekes. Petárdával nem szabad veszélyeztetni sem élőlény, sem tárgy épségét. Ezt mondja a jogszabály. Mégis kutyák szá­zai szöknek el évről évre, mert félnek a robbanásoktól. Az emberek talán csak azért nem vesznek el, mert nincs gaz­dájuk, de idegeik megsínylik petárdára alapozott ünnep­lést. Az idegrendszer a test része, ha épségét veszélyezteti valami, akkor a testi épséget veszélyezteti. Persze, a jogal­kotó sem gondolhat mindenre, még a végén zavarosak len­nének a jogszabályok, a mezei állampolgár meg csak botla­dozna a törvények dzsungelében. Hová jutnánk így? Az óévi-újévl forgatagban persze nem a kutyák kapnak fő­szerepet, sokkal inkább a citromba harapott malac sava­nyú ábrázatja idéződik fel ilyenkor. És meg kell mondjam, hogy az elmúlt években nagyon sokat töprengtem egy ka­kas sorsán is, legalábbis az év fordulóján. Tegnap, amikor Elvis Presley kóstolta pohár víz elárverezéséről írtunk, a Királyról eszembe ötlött megint az említett baromfi, amely egy urbánus legenda szerint komoly szerepet ját­szott abban, hogy a magyar „énekeskirály” Zámbó Jimmy elővette egy újévi hajnalon fegyverét, amely ellene for­dult. Mint mondják, idegesítette a szomszédban kukoré- kolgató kakas. Mi lehet vele? Rikkant-e még pirkadatkor? Vagy utolérte a családi bosszú? Esetleg nyereségvágyból, egy pörköltért elvágták a torkát? Sosem tudom meg. J. F. Kennedy elnök és a csepeli kakas sorsa a modern kori emberiség nagy talányai közé tartozik, együtt kell élnünk ezzel a tudattal. Jövőre is. Szóval holnaptól. De addig még lesz egy jó kis petárdás-pezsgős éjszaka. A hajnal meg az elveszett kutyá­ké, a kukorékoló kakasoké és a macskajajé. Boldog Újévet! A vitéz Türr István néhai áldomása Baja A történet, amit most el­mondok, valóban megtör­tént. Erre bizonyság Baja nagy költője, Tóth Kál­mán fia, aki annak idején lejegyezte. Egyben bi­zonyság arra is, hogy Ba­ja másik nagy szülötte, Türr István nem csak vi­téz katona, de tréfa ked­velő, jó humorú ember is volt. Amikor - az 1860. esztendő­ben történt - Garibaldi sza­badságharcos csapatai elfog­lalták Nápolyi, a hadvezér a mi Türr Istvánunkat tette meg a város katonai és polgári kor­mányzójának. A vitéz tábor­nok tiszteletére a garibaldis- ták fényes lakomát rendeztek, melyre természetesen hivata­losak voltak a magyar tisztek is. Köztük Csemátony Lajos hadbíró százados. Egymást ér­ték a lelkes pohárköszöntők, magasra hágott a jókedv. Az egyik olasz őrnagy félrevonta Csernátonyt: - Kedves bajtár­sam, szeretném néhány ma­gyar szóval felköszönteni a vi­téz tábornokot. Mondjon ne­kem az önök szép nyelvén né­hány alkalmas mondatot. ­Semmi akadálya - készséges- kedett Csernátony, és legott meg is kezdték a nyelvleckét. Mit mondjak, nem ment köny- nyen az olasznak a magyar nyelv elsajátítása, de a kö­szöntő írott változatának beta­nulását végül siker koronázta, Csernátony, az alkalmi nyelv­mester elégedetten dőlhetett hátra. Az olasz őrnagy szólás­ra emelkedett. Emelkedett hangvételű, hosszú beszéd­ben éltette a magyar hőst. Dik- cióját imigyen fejezte be: - Vé­gül engedje meg végül vitéz tábornokom, hogy az ön dalla­mos anyanyelvén kiáltsam, harsogjam a világ négy tája fe­lé szívem leghőbb kívánságát: Bújjon beléd az ördög! A terem percekig zengett az olaszok lelkes „viva, ewiva” kiáltásaitól. Csak a magyar tiszteknek volt valami sürgős keresnivalójuk az asztalok alatt, hiszen majd megszakad­tak nevettükben. Türr István­nak azonban egy arcizma se rezzent. Ünnepi komolysággal viszonozta a jókívánságot. Magasra emelte poharát: - Bújjon ám az ördög tebeléd! Es olyan beszédet mondott ékes olasz nyelven, hogy a je­lenlevők majd szétszedték a palotát lelkesedésükben. GÁL ZOLTÁN F Eg áldjon, 2004! Szilveszter Ismét nyakunkon a nagy év végi mulatság. Kivel, hol szilveszterezzünk? Tudják-e azt, honnan ered az óévbúcsúztatás, újév­köszöntés szokása? És tudják-e, milyen babonák kötődnek e két téli nap­hoz? Túl a karácsony meghitt napja­in legtöbben már a szilveszter­re koncentrálnak. A nagy év vé­gi mulatság afféle kötelező buli, éjfélkor mindenki talpon van a öcsitől kezdve a szülőkön át a nagymamáig. 1823 - Kiskőrösön megszüle­tett Petőfi Sándor. 1943 - Elhunyt Rejtő Jenő író. 1929 - Megalakult a Hunnia Filmgyár Rt., a magyar film­gyártás történetének egyik legnagyobb vállalkozása. Mű­termeiben olyan nagy szí­nészegyéniségek alakításait vitték celluloid-szalagra, mint Bajor Gizi, Fedák Sári, Csortos Gyula, Kabos László, Páger Antal. Miért ilyenkor ünnepiünk? December 31. a Gergely-naptár utolsó napja. Valaha ezen a na­pon pisztolylövésekkel és ha­rangszóval üldözték el a démo­nokat és a gonosz szellemeket. Ma a féktelen dínomdánom he­lyettesíti az egykori lármát, és álarcban űzik el a gonosz démo­nokat. A télközépre eső évkez­dés a római birodalomból ered. Sok nép - köztük mi is - csak az utolsó évszázadokban fogad­ta el. A feltételezések szerint a honfoglaló magyaroknál az év­kezdés őszre vagy tavaszra es­hetett a nyári legelőkre vonulás és az őszi, téli legelőkre, szál­lásra való visszavonulás jelen­tősége miatt. Örökéletíí hagyományok Ma is él az alábbi mondás: ami­lyen az újév napja, olyan lesz az egész esztendő is. Ezért nem ajánlott a házimunka, rossz elő jel a betegség, és távol tartandó a bánat. Kellemes újévi elfog­laltságokat érdemes keresni - hátha beválik a babona. Aztán, ha mégsem, legalább arra em­Trombita, konfetti, szerpentin miden mennyiségben, lékezhetünk, milyen kelleme­sen kezdődött az új esztendő! Sokan szerencsepénzt tesz­nek a tárcájukba, vagy szeren­csepogácsát sütnek. A hagyo­mányos ételek fogyasztása is bőséget, anyagi gyarapodást hoz. Újév napjára főzzünk len­csét, babot, de hanyagoljuk a csirkét, a tyúkot, mert azok el­kaparják a szerencsénket. Azt tartják, a szilveszteri álom be­teljesedik, így ne mulassuk át az egész éjszakát, hanem hagy­junk időt az alvásra is! Démonoktól a balhéig A petárdát az ősi Kínában hasz­nálták először. Kezdetben vé­kony bambuszszár-szeleteket töltöttek meg lőporral, amely­nek végét egy rövid kanóccal látták el. A petárdadurrogtatás az újévi ünnep elengedhetetlen része, amely elűzi a rossz szel­lemeket és a démonokat. A ma­gyar hagyományban először a török időkből való feljegyzések szólnak a petárdáról. Ma főleg balhézásra használják, nincs már köze az ostorcsattogtatós, durrogtatós gonoszűző hagyo­mányhoz. Bulizunk, de hol, és kivel? Vastagabb pénztárcájúak sem­miképp sem itthon. Minél messzebb, minél egzotikusabb helyen. Pálmafák közt Kubában, masszázs közben Thaifóldön, sítalpakon az Alpokban, vagy a Time Square-en New York-ban. Családdal, párral, hatalmas tár­sasággal. Vadidegenek jókívánságaira vágyók diszkóban. Szinte min­den szórakozóhely csábítja a fi­atalokat szilveszter éjszakájára. A belépőtől ritkán tekintenek el, inkább ezresekben mérendő (a határ a csillagos ég), és álta­lában egy pohár italt tartalmaz. Az új ismeretségek garantáltak, a hangulat sok mindentől (és mindenkitől) függ. Magasabb árkategóriához már show mű­sorok, és több fogások vacsora is dukál. Mozgékonyabbak - korosz­tálytól függetlenül - vidéki házi­kóban a hegyekben, tóparton. Nem kell hozzá nagy tőke, csak néhány jó barát. Főzőcske, játé­kok, zene, tánc - mind saját íz­lés szerint. Nem csak buli, ha­nem kirándulás is. A házibuli ideális megoldás, ha nem mi vagyunk a házigaz­dák. Mondhatni, a vidéki buli otthoni párja. Tudjuk, kire, mi­re számíthatunk, így nehezen érhet csalódás. Ráadásul meg­lehetősen pénztárcakímélő le­hetőség. Az utcán minden kor­osztály összefut, ismerősök, is­meretlenek borulnak egymás nyakába. A legtöbb település főterén kisebb-nagyobb tömeg számol vissza éjfélig, majd az új év első perceiben újonnan összeverődött társaságok in­dulnak tovább átmulatni az éj­szakát. Egyre többen hánynak fittyet a kötelező nagy mulatságra, és búcsúztatják pizsamában az évet. Ágyban, párnák közt - en­nél nincs is kényelmesebb. Arról, hogy melyik a legjobb megoldás, döntsön mindenki vérmérsékletének, hangulatá­nak, lehetőségeinek megfelelő­en. Az azonban biztos, hogy a pénz nem elegendő egy jó buli­hoz. Mert nézhetünk a szí­vünkben boldogtalanul tűzijá­tékot Los Angelesben vagy Ho­noluluban vagy akár Tokióban, és ölelhetjük magunkhoz igaz szeretettel barátainkat egy ap­ró falu piciny házikójában ide­haza. Attól függően, kinek mi a fontos. HAVASI RENÁTA Tanácsok macskajajra 1. Éjszaka és másnap reggel igyanak minél több vizet vagy gyü­mölcslevet. 2. Lehet, hogy a gyomor tiltakozik, de ébredés után elengedhetetlen az étkezés, hogy helyreálljon a vércukorszint. 3. A jriss levegő, a napfény jótékonyan hat közérzetünkre. Nem árt, ha egy rövid sétával kiszellőztetik a fejüket! 4. De úgyse használ semmi. A Liszt Egyetem része a Kodály Intézet Oktatás Január 1-től a budapesti Liszt Ferenc Zeneművé­szeti Egyetemhez tartozik a világhírű kecskeméti Kodály Zoltán Zenepeda­gógiai Intézet. Erdei Péter, a kecskeméti inté­zet főigazgatója érdeklődésünk­re elmondta, hogy a Kodály In­tézet hosszú idő óta keresi a he­lyét a magyar felsőoktatás in­tézményrendszerében. Az el­múlt húsz évben többször kez­deményezték, hogy az intézet ne csak főiskolai jellegű, hanem főiskolai rangú intézmény le­hessen. Az 1993-as felsőoktatási tör­vény komoly feltételeket sza­bott az önálló felsőoktatási in­tézmény létrehozásához. Eze­ket a Kodály Intézet nagyság- rendi okok miatt nem tudja tel­jesíteni, mint például a mini­mum két különböző kar létre­hozását, vagy a nagy hallgatói, oktatói létszámokat. Több mint egy éve kezdett el Erdei Péter tájékozódni a Kecs­keméti Főiskola, illetve a buda­pesti Liszt Ferenc Zeneművé­szeti Egyetem Irányába. Utóbbi az egyetlen és legmagasabb szintű zenei felsőoktatási intéz­mény Magyarországon. A Ko­dály Intézet így inkább a szak­terület felé orientálódott, hiszen a 85 kilométer igazából nem tá­volság. A nyolchónapos tárgya­lások eredményeképpen január 1-től önálló szervezeti egység­ként csatlakozik a kecskeméti intézet a fővárosi egyetemhez. A Magyar Közlönyben már meg is jelent a Kodály Intézet, mint önálló költségvetési egység jog­utódlással történő megszünte­tése. Az új, hivatalos név a kö­vetkező: A Liszt Ferenc Zene- művészeti Egyetem Kodály Zol­tán Zenepedagógiai Intézete. A jövőben az állami támogatást az egyetemen keresztül kapja meg a kecskeméti intézmény. Erdei Péter elmondta, hogy ez az átalakulás azt jelenti: va­lójában a felsőoktatás részévé válnak. Egyébként minden fel­sőoktatási intézmény program­jait újra kell akkreditáltatni. A Kodály Intézetnek ez az egy lé­pés hiányzik ahhoz, hogy nem­zetközi mércével mérve is érté­ket képviselő diplomát tudjon adni. Az akkreditálás az egye­temhez való csatlakozás után sokkal könnyebben fog menni. Egyelőre nem lesz változás a kecskeméti intézet életében. A két éven belül várható akkredi­tálás után a főigazgató remé­nyei szerint a kialakulóban lévő hármas tagozódásból - alap-, mester- és doktori képzésből - a Kodály Intézet várhatóan a mesterszintű képzést fogja tel­jesíteni. Mégpedig egy speciális területen: a kodályi zenepeda­gógia területén. MIHÁLYKA GYULA

Next

/
Thumbnails
Contents