Petőfi Népe, 2004. december (59. évfolyam, 280-305. szám)
2004-12-24 / 300. szám
PETŐFI NÉPE - 2004. DECEMBER 24., PÉNTEK 7 KARÁCSONY Jézus békét hozott a földre Karácsonyi beszélgetés dr. Bábel Balázs érsekkel Karácsony. Jászol, kisded, báránykák. Fenséges éj! Hová lett? Egykori mesés, varázsos tartalmával úgy vagyunk, mint a gyári „nagymama lekvárjával”. A címkére rá lehet nyomtatni, de az íze?! Nem is hasonlítható az igazihoz. Hol vannak az áhítatos betlehemi pásztorok? Hol az igazi angyalok? - a néphit megejtő mélységeit keressük dr. Bábel Balázs érsekkel, a Kalocsa- kecskeméti Egyházmegye első papjával advent utolsó óráiban. Aki hisz, ne vesszen el!- Jó lenne újra megtalálni az igazi misztikus karácsonyt - kezdi a metropolita. - Persze ehhez túl kell lépni bizonyos újfajta szokásokon, olyanokon, amelyek szinte kezdik kisajátítani a szeretet óráit...- Hagyjunk fii az ajándék- őrülettel?- Önmagában az ajándékadás helyén való ilyenkor, hiszen Jézus Krisztus személyesen az Atya Isten ajándéka az emberiségnek. ,',Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta oda, hogy mind az, aki benne hisz, ne vesszen el, hanem örökké éljen” - írja János evangélista. Ebből fejlődött ki az idők folyamán, hogy ezt az ünnepet mindig testvéri örömszerzéssel kötötték össze. Az idén, ha jól emlékszem, október 1-jén hallottam a rádióból az első karácsonyi reklámot. Nem helyes, hogy a tárgyak bűvölete eltereli a figyelmet az igazi üzenetről. Az árucsere-kapcsolat váltja föl az emberi közösség örömteli működését. A pénz a hamis spirituálisa az adventi várakozásnak...- Harmatozzatok, égi magasok... így kezdődik egy másik ismert adventi ének, de úgy tűnik, hiába minden kérés. Mintha az Úr beleunt volna az új Babilon tobzódásaiba.- A hit valóban nehézségekbe ütközik a mai korban, mert egy olyan világban élünk, ahol azt hiszi az ember, hogy ő elég önmagának. A fogyasztói társadalom be akarja tömni azokat a csatornákat, amelyek túlmutatnak a földi kereteken. Mondjuk így: azokat, amelyek az emberek transzcendens vágyait tükröznék. És ha így éli meg a mai ember, hogy nincs énnekem szükségem Istenre, mindenem megvan, akkor a hite veszélyeztetetté válik. Most az Istenre azért van szükségünk, mert alapvetően a hit által rendeződik az emberi élet értelme és célja. Manapság igen rövid távon gondolkodnak az emberek- elfelejtik azt, hogy végül is mi a hivatásuk, rendeltetésük. Ebből aztán sokféle nehézség adódik: a sok lelki betegség, a depresszió, a frusztráltság. Ami a hiábavalóság érzését kelti, és kisebbrendűségi tudatot hoz az emberek számára és elkeseredettséget. Mármost ahol megvan a hit, megvan a célra irányultság, és ehhez kap isteni segítséget az ember, ott értelmessé válik az élet, ez az élet is, és megnyílik előtte az üdvösségnek a távlata. Valami nincs rendben- Az első karácsony óta „a hefy- reállltott üdvösségf boldog éveit éljük. Ezt tan fia a kereszténység. Mégis azt érzi az ember, hogy nincs rendben valami- Jézus úgy mutatkozott be, mint aki azért jött, hogy beteljesítse a törvényt. Lehetne azt mondani egy képzőművészeti képpel, hogy Ő az Isten által megalkotott nagy festménynek, tablónak az igazi restaurátora. Ahogy kigondolta Isten a világot, arra azt mondta, hogy jó. Csakhogy ebben a teremtettség- ben benne volt a szabad akarat lehetősége, és a szabad akarat mindig magával hozza a bűnre való készséget is. Különben nem lenne érdem a jó cselekedet. Isten a teremtésbe belefoglalta azt is, hogy az ember ellene lázadhat, és persze lázadt is. És azóta megsebzetten éli az életét; az egész történelem mind a mai napig arra mutat, hogy ezt helyre kellene hozni. Azért is várjuk oly sóvárogva a messiást...- Mit hozott Krisztus a földre?- Az odaadó szeretet hiteles példáját.- A jel, a példa, amelynek ellentmondanak..- Amerika fölfedezése nem úgy történt, hogy ott álltak a parton az indiánok és akkor jött egy hajó, az őslakók rámutattak a kapitányra: „Maga Kolumbusz? Igen, én vagyok. Akkor mi föl vagyunk fedezve.” Kolumbusz nem is tudta, hogy Amerikában íjárt. S nagyon hosszú időnek el kellett telni, hogy ennek az új kontinensnek a fontosságát fölfogja az emberiség. A relativitáselmélet a XX. század elején lett kifejtve. Talán a század közepén jutott el az értelmiséghez. A technika világában is van egy ilyen lassú folyamat, de az erkölcsiség hitvilágában is. Jézus nem egy show-mű- sor formájában lépett a világba, hogy idenézzetek, elkápráztatlak benneteket. Ezért jöttem! Ő egy belső változást akart hozni. Kevesen vannak olyanok, mint Szent Pál, hogy megy-mende- gél, és akkor egyszerűen olyan hatás éri, hogy szinte elterül a földön. Vagy mondjuk Szent Ágoston, aki hosszú vívódás után hall egy hangot „vedd és olvasd”. Kinyitja a Szentírást és azt mondja: „Hopp, így kell élnem." Az ember egész élete várakozás. Isten csodálatosan fölkészít bennünket arra, hogy ráhangolódjunk az ő üzenethullámaira. Ezért ebben az életben van öröm, van bánat, van megpróbáltatás, ezek mind alkalmasak lehetnek arra, hogy az embert neveljék. Az Isten-szeretőknek minden a javukra válik. Persze ez csak a hitben fogható föl. Amikor ráeszmél az ember a lét valódi értelmére, élete ívét érzékelni tudja, belátja - Kosztolányival - „hol lelkek és gyönyörök közt botoltam, / mégis csak egy nagy ismeretlen Urnák / vendége voltam.” Siker vagy boldogság?- A posztmodem kor bibliái a gyors sikert, az azonnali étvezhe- tőséget tartják a legfontosabbnak A keresztény tanítás vesztésre van ítélve. Fogyatkozik is a hívek serege...- A mi evangéliumunk nem versenyez a „Hogyan legyél hamar sikeres menedzser?”-féle dolgozatokkal. Jézus azt tanítja: aki meg akarja találni életét, elveszíti azt, aki elveszíti - megtalálja.,, Az ő szótárából, hiányzik a siker, de benne van a boldogság!. Ami következménye lehet egy életformának. Nem véletlen, hogy a nyolc boldogságban többféle nehéz utat javasol. Az, hogy az egyház látszólag mindig vesztes, egy érdekes dolog. Egy francia egyháztörténész szerint a pünkösd keddje óta mindig haldoklik az egyház, de még mindig él. Gondoljunk csak a rendszerváltozás utáni időkre, mennyi kezdeményezés, mennyi párt, mennyi egyesület volt. Kimúltak, meg- hasonlottak, összevesztek. Megtagadták önmagukat. Az egyház pedig kétezer éve hat és működik. És minél szegényebb, minél inkább üldözik, annál erősebb...- Izaiás azt jövendöli az érkező Fiú a „béke fejedelme” lesz. Jézus pedig azt mondja: nem azért jöttem, hogy békét teremtsek!- jézus különbséget tesz a világ békéje és az ő belső békéje között. A világ békéje a rómaiak hadtudományi bölcsessége: „Ha békét akarsz, készülj a háborúra!” Lásd az egész világnak a háborúskodását. így akarnak békét teremteni, ami nem megy, mert mindig nagyobb konfliktusba kerülünk bele, és elvetjük a háborúságnak a magvát. Jézus békéje más természetű. Szent Ágoston alapján azt lehetne mondani: a rend nyugalma - Istennel, önmagámmal, embertársaimmal. Jézus Krisztus megmutatta az Isten igazi létét, atyaságát. Nekem a bűneim ellenére is van hova mennem, mert tékozló fiúként visszatérhetek. Az önmagámmal való béke is roppant fontos, hiszen hány ember örökös kielégületlenségben él szellemileg is, és nincs megelégedve azzal, amit ő kapott az élettől. Mindig azon sopánkodik, ha ő itt és ott született volna, jó időben jó helyen, akkor bizony lenne mit köszönni az Istennek. Az igazi ember elfogadja azt a talentumot, amit az Istentől kapott. Ennek következtében az a békesség, amit Jézus ajánl az embereknek, az a szívből árad ki, és valamiképpen békét teremt maga körül a konfliktusok mítosztalanításával, a nyelv fegyelmével, a megbocsátással és a jóakarattal. Az ilyen elvek szerint élő, gondolkodó, cselekvő ember a környezetében békességet tud megélni és megtapasztalni. Tehát való igaz, hogy Jézus békét hozott a földre annak, aki a hitben elfogadta őt, és a szeretetben valóra váltja tetteit. Az egyszerű pásztor hitével- Még néhány óm és megkezdődik az éjféli mise a főszékesegyházban. Ez a nagy hívő családdal való ünnepi találkozást is jelenti. Mit mond majd, mit hozott az Aszúik apát alapította egyházmegyében az Úr 2004. esztendeje?- Sok küzdelmet és megpróbáltatást. Ebből is látszik, hogy a reményeink nem mindig úgy valósulnak meg, ahogyan szeretnénk. Én azt ajánlom a híveknek: a karácsony igazi lényegét az egyszerű pásztorok hitével találhatják meg. Ez nem jelent naivitást. Legfeljebb azt, hogy a tudásom és tapasztalatom birtokában megpróbálok gyermeki hittel közeledni Jézushoz. A csillagúton járó bölcsek reményével. Hiszem, hogy van értelme az életnek. Szűz Mária szeretetével fogadom be Jézust. Ha együtt vannak ezek az isteni erények az ember életében, megtelik a szív örömmel. Ezt az ajándékot kívánom én minden kedves olvasónak is, megköszönve, hogy a Petőfi Népe ismét lehetőséget talált nekünk, hogy azokhoz is szóljunk, akik nem tudnak velünk énekelni pénteken, miután a főszékesegyház harangjai éjfélt jelezve megkondulnak... FARKAS P. JÓZSEF Karácsony a gulágon A karácsonyi hangulat minden évben akkor költözik be a lelkembe, amikor a piac körül megjelennek a fenyőárusok. Ilyenkor megállók kissé távolabb a soksok fától és arra gondolok, hogy mennyi örömöt okoznak ezek feldíszítve a családoknak. Mert akár közhely, akár nem: a karácsony a szeretet ünnepe. Az volt számomra hatvan évvel ezelőtt, 1944 karácsonyán a tengernyi orosz pusztán, a hadifogságban is. A század menetoszlopban haladt a tábor felé. Aznapra vége volt a munkának, fáradtak voltunk és gondolatban valameny- nyien otthon jártunk, a lelkünk mélyén karácsonyfát díszítettünk, gyertyát égettünk, csillagszórókat gyújtottunk. Mellettünk egyetlen fegyveres őr lépkedett közömbös arccal. Talán nem is tudta, hogy szenteste van. Ekkor hallatszott először a kiáltás.- Lojko! Aztán egy kis szünet után még háromszor.- Lojko! Lojko! Lojko! Egy lányka kiabált, miközben futott a csapat mellett. A kezében csomag volt. Ismertem őt. Anyecska volt. Ott lakott a faluban, ahová dolgozni jártunk. Többször beszélgettem már vele. Legutóbb, karácsony közeledvén, meséltem neki, hogyan ajándékozzák meg az emberek egymást Magyarországon. Engem keresett. Én nem tehettem meg, hogy kilépek a sorból és odamegyek hozzá. Aztán az őr egyszercsak intett a géppisztolyával, hogy mehetek. Odamentem Anyecsna, nézni kezdtem. A többiek odagyűltek körém.- Nézd már meg, mi van benne! - szólt egyikük. Kibontottam a csomagot és leraktam mindent egymás mellé az ágyra: egy egész kalácsot, egy sült csirkét, egy csipetnyi teát, egy picinyke cukrot, két citromot. Nem lehet elképzelni, Anyecska hol szerezte be. A boltok üresek voltak, cukrot, citromot nemcsak mi, de a falubeliek sem láttak hónapok óta, nem beszélve a kalácsról, amely még meleg volt. A szemek mind mohón a csirkére szegeződtek. Mi csak répát ettünk, meg káposztát, meg krumplit. Esetleg ünnepeken babot. Egy aprócska fenyőág is volt a csomagban, rajta egy picinyke gyertya. Én ennek örültem a legjobban. Körülnéztem.- Megesszük fiúk az ennivalót. Mindet, együtt. Tudtam, hogy így kell tennünk, mert karácsony van és mi a barakkban egy család vagyunk. Ki-ki megkapta a maga darabkáját. Volt, aki egyszerre lenyelte, volt, aki forgatta a szájában, hogy minél tovább érezze az ízét. Aztán meggyújtottam a gyertyát s valaki a messzebb állók közül elkezdett énekelni: énekeltünk és sírtunk. Egy hét múlva tudtam meg, hogy Anyecskát internálták. Az volt a bűne, hogy kapkához. Q a kezembe adta a cső .csői a tot tartott fenn a hadifog- magot, jobbról-balról arcon cső- lyokkal. Ennek már hatvan éve. költ és elszaladt. Visszáálítam a “-*ii**Most szentestén émviszem a sorba.- Mit kaptál? - kérdezték súgva a többiek.- Nem tudom - feleltem alig hallhatóan. A barakkba érve az ágyamra tettem a csomagot és anélkül, hogy kibontottam volmagam kis csomagját az unokáimnak és egyetlen szál gyertyát mindig felteszek a karácsonyfájukra. Nem tudják, hogy amikor meggyújtom, miért könnyes mindig a szemem. SZAKÁLL LAJOS, NAGYKŐRÖS A martonvásári grófnő állított először fenyőfát A magyar népi hagyományokban a karácsonyi életfa vagy termőág tekinthető a karácsonyfa elődjének. A karácsonyfa - bibliai eredetű magyarázat szerint - Jézus családfáját is jelentette. Kapcsolatba hozzák még a bibliai tudás fájával is, hiszen karácsony napja az első emberpár: Ádám és Éva napjára esik. A karácsonyfa-állítás szokása a 17. században terjedt el. Magyarországon csak a XIX. század második felében kezdett elterjedni ez a szokás a bécsi udvar ösztönzésére. Először csak a nemesi családoknál - Brunswick Teréz martonvásári grófnő 1824-ben állított első ízben karácsonyfát -, később a módosabb polgároknál is elterjedt. A parasztok körében csak ebben a században, sokaknál csak 1945 után honosodott meg a fenyőfaállítás.
