Petőfi Népe, 2004. december (59. évfolyam, 280-305. szám)
2004-12-16 / 293. szám
osár 3ÉKÉS, BOLDOG, SZERETETTELJES KARÁCSONYT KÍVÁNUNK! r I A Petőfi Népe kiadványa 2004. DECEMBER l6. KARÁCSONYI AJÁNDÉK MELLÉKLET CSÜTÖRTÖK Csak türelem kell hozzá A karácsonyi ajándék beszerzése az utóbbi időben olyannyira elüzletiese- deti, hogy lassan már le is szokunk az eredeti ötletből megvalósított, úgynevezett filléres meglepetésekről. Persze joggal mondhatja a kedves olvasó, hogy gyakorta nem az ötlet hiányzik, hanem az az idő, amit a kivitelezésre szánhatunk. így van, de itt is akad megoldás: bizonyos ajándéktárgyakat már akár hónapokkal előtte is el lehet készíteni. így például a képen látható koszorút is, hiszen csupa száraz dologból áll. Hozzávalónak egy-egy marék földi- és bokorról származó mogyoró, pár félbetört dió, esetleg mandula és pisztácia kell, illetve egy kimustrált koszorúalap. Biztosan akad olyan alapunk, amit már évek óta átdfszítünk, vagy egyszerűen csak új ruhát szánunk neki. Ragasztópisztoly hiányában ragaszthatunk akár technokollal aranyport szórtam ra. bzt Kővetően ismét lakk jött, majd arany cikkcakkos dekordróttal körbetekertem úgy, hogy előbb a középső lyukba egy méretében pont beleülő vaskos natúrszlnű gyertyát tettem. Az ideit pedig ajtódísznek szántam, méghozzá illatos formában. A termések között megmaradó apró réseket ugyanis szegfűszeggel és fahéjdarabokkal töltöttem ki. Ettől olyan kellemes illata lett a koszorúnak, hogy az ajtóhoz közel érve már egész jól érződik. A barátnőm - aki szintén készített egy ilyent - lelakkozta a koszorúját, s az illat is a lakk alatt ragadt. Ebben az esetben segíthet a „visszaillatosításban" az, hogy a fűszerek kiálló felületét száradás után körömmel vagy késsel kissé megkapar- gatjuk. Ebben a koszorúban nagyon sok a kézi munka, ezért időben kezdjünk neki. Még nem késő! Főként, ha az ajándékvásárlásra szánt pénzünk már igencsak fogytán van. vagy tűzőhab koszorúalap esetében még pillanatragasztóval is. Az összes többi már csak fantázia és türelem dolga. A terméseket úgy összeválogatni, hogy a megfelelő oldaluk formában passzoljon olyan, akár egy puzzle játék. Tehát: türelem és ragasztás. Napokig „rá lehet járni”, s akár egy- egy félóra szabadidővel is előrébb juthatunk az elkészülésig. Bevallom: tavaly kettőt is készítettem a nagyfiam tanító nénijeinek, ám azok a végén asztali formát kaptak. Egy nagy fehér arcopal tányérra arany üvegfesték kontúrral jókívánságokat és egy (eléggé bénára sikerült) fenyőt írtunk és rajzoltunk, ez csak akkor látszódott, ha a célszemély levette róla a műalkotást. A koszorú ragasztásának befejezése után egy vékony rétegben lelakkoztam acryl lakkspray-vel, majd még ragadós mivoltában leheletnyi A szaloncukor híres mestercukrászok műhelyeiben született a múlt században, és csak nálunk maradt hagyományos ünnepi édesség. Ez a finomság otthon is elkészíthető. Sőt! Ajándékozható is. Egy adag garantáltan tartósítószer nélküli karácsonyi édesség kedves és egyedi ajándék. Főként, ha saját csomagolópapírt gyártunk hozzá fényes sztaniolpapírból. Ragaszthatunk rá angyalkákat, vagy arany-ezüst tollal ráírhatjuk a megajándékozott nevét, estleg rajzolhatunk is rá valamilyen egyszerűbb motívumot. A cukor mellé üzenetet is csomagolhatunk a szaloncukor papírjába. Bár elég pepe- cselős munka, higgyék el, megéri. Készíthetünk ízlésünknek megfelelően csokis, zselés, vagy akár zabpelyhes, mandulás, kesudiós, kalóriaszegény reform szaloncukrot is. íme, a recept: Hozzávalók: 1 kg (barna)cukor, 3 dl víz, ízesítőanyagok: darált dió, kakaó, mogyoró, marcipánmassza, kókusz, citrom. Bevonáshoz: csokoládés tortabevonó. A cukrot a vízzel főzzük addig, amíg szálasodni nem kezd. Vékony drótból hajlítsunk gyűrűt, mártsuk bele a masszába, és próbáljunk meg buborékot fújni úgy, mintha szappan- buborékot fújnánk. Ha ez sikerül, akkor már megfelelő a cukor állaga. A masszát öntsük vízzel kiöblített porcelántálba, öntsünk a tetejére is egy kis vizet, és tegyük hideg helyre. Amikor már nem meleg, akkor fakanállal keverjük addig, amíg hófehér pép nem lesz belőle. A pépet osszuk any- nyifelé, ahányféle cukrot szeretnénk készíteni. Keverjük hozzá az ízesítőket. Ezután egy kicsit langyosítsuk meg, hogy jól kenhető legyen, és hideg tálcán simítsuk el 1,5-2 cm vastagságban. Amikor megdermedt a cukor és már vágható, akkor vizes késsel vágjuk kis téglalap vagy kocka formákra. Ha szeretjük, vonjuk be csokoládéval. Selyempapírt és színes cso- magolókat vágjunk méretre. Persze az igazi szaloncukor széle rojtos, úgyhogy kisollóval vágjuk be a végét, és csak ezután csomagoljuk be a cukorkákat. Egy kisbaba születésével egyszeriben új értelmet kap az ünnep. Hiszen mi másért díszítik a iát, vásárolják az ajándékokat a szülők, mint a gyermekek öröméért. De vajon mit érzékel mindebből a baba? Jobb esetben semmit. Rosszabb esetben viszont nyűgnek éli meg az ünnepet. Felborul a megszokott napi ritmus, ismeretlen szagú nénik puszilgatják, sok az idegen hang és arc - mindez megriaszthatja a kisbabákat. A jól ismert anyaöl biztonságát semmilyen ajándék sem pótolhatja. Főként mert a baba az első karácsonyán egészen biztosan nem éli át a megajándékozás örömét. Egy-két éves korban azonban gyökeresen megváltozik a helyzet. A csillogás, a karácsonyfa körüli sürgés-forgás felkelti a kisgyerek érdeklődését. Azonban még ebben a korban sem az ajándékok körül forog a világ. Sőt, éppen az ünnep hangulata a legnagyobb ajándék: az együttlét, a fények, a jó szagok, a mosolyok és természetesen a közös játék. Ki ne látott volna totyogó gyermeket, aki boldogan játszik az ajándék dobozával, miközben magát az ajándékba kapott^ tárgyat figyelemre sem méltatja? És ki ne látott volna ajándékokkal körbekerített gyermeket, aki tanácstalanul az üzlet árukészlete alapján állítsunk össze pontos listát arról, hogy mi mindenre lenne a gyermekünknek valóban szüksége. Legyen közte játék, használati tárgy, ruha - olcsóbb és drágább egyaránt. Sok üzletben vállalják szívesen, hogy átveszik a listát, s ha a rokonokat, barátokat odairányítjuk, megmutatják nekik. Amit már valaki kiválasztott, megvásárolt, azt kihúzzák a listáról, így nem kell két egyforma csörgőnek vagy kisautónak örülni. Az ünnep szempontjából a három-négyéves kor a legkritikusabb. Ekkor ugyanis a gyermek már pontosan tudja, hogy milyen nagyszerű dolog ajándékot kapni, és hogy még nagyszerűbb még több ajándékot kapni. Karácsony előtt már hónapokkal sorolja a kívánságait: bármit meglát, mindent szeretne megkapni. A szülőkön múlik, hogy miről fog számára szólni a karácsony: a szerzésről vagy a szeretetről? Persze nem könnyű egy háromévessel együtt sütit sütni, és valószínűleg a karácsonyfa sem lesz olyan tetszetős, ha együtt díszítve az ő kívánságának megfelelően a díszek többsége az alsó ágakra kerül. Csakhogy a díszeket könnyű éjszaka feljebb csempészni. Az együttlét szeretetteljes melegét viszont nagyon nehéz utólag visszavarázsolni, ha nem hagyjuk neki megélni. szemléli a sok idegen, számára semmit sem jelentő tárgyat? Egy színes labda, egy kézre húzható báb sokkal jobban elszórakoztatja a kicsit, mint a drága játékok garmadája. Főként, ha anya és apa fel is húzza a bábot a kezére, és leül a szőnyegre játszani vele. Persze mit tehetünk, ha „csinos” ruhákkal és „ötletes” játékokkal árasztják el gyermekünket a barátok és rokonok? Többnyire olyan holmival, amik láttán megkönnyebbülten sóhajt fel a jóérzésű szülő: „Hála az égnek, törékeny!” Jól bevált megoldás, ha kívánság- listát írunk. Válasszunk ki egy igényeinknek megfelelő bababoltot, és •)-a-T4^K^-M-Wi-I f184.900,‘J 99.700,Szaloncukor házilag Hogy éli meg a gyermek a karácsonyt?
