Petőfi Népe, 2004. október (59. évfolyam, 230-254. szám)
2004-10-01 / 230. szám
rúgtak! 2004. október 1. etőfi Népe I Győzött a Petőfi Népe Eb-válogatottja az egy biztos: nem ment köny- nyen. Mint ahogyan az sem, hogy megértessük a reggelit tálaló idős hölggyel: nem léböjtkúrával megspékelt wellness- hétvégén vagyunk. Hanem bizony komoly gyomoralapot építünk egy egész napos, felelősségteljes sörkóstoláshoz. A sátrakba csak a mázlisták fértek be (zártak, csak ha hely ürül, akkor engednek be a biztonsági őrök újabb vendégeket). Egy ideig úgy tűnt, hogy a világ legnagyobb - a Guinness Rekordok Könyve által is igazolt - sörfesztiváljáról szomjasan megyünk haza. Az ég viszont verec, pogácsa és kolbász között tízesével hordják a teli literes korsókat. Súlyemelőknek is kiváló edzés. Csak néhány adat a teréz- mezei vircsaftról: hatmillió vendég (egymillió külföldi), hatmillió literes korsó (kisebbet nem szolgálnak fel) sör. A kisebbek mellett tizennégy nagy sátor - egyenként tízezer főt befogadó kapacitással. Hatvanöt cég szolgálja ki a vendégeket 31 hektáros területen (több mint 50 fut- ballpálya nagyságú). Mégsem voltunk elveszve. Délután a megadott időben és helyen mindenki megjelent. Felismerhető állapotban. Többen korsókészlettel tűntek elő a tömegből, bár emlékeim szerint a vitrinbe kiállít- Két sör ható hatdarabos formációt senkinek sem sikerült begyűjteni. A vacsora a második estén is jólesett Gollingban, bár már kevésbé voltunk szomjasak, mint előző este. Mindenki egyetértett abban, hogy sikeresen legyűrtük az ellenfelet, mint ahogy abban is, hogy egy ilyen kimerítő mérkőzés után szükség van egy eldugott alpesi falucskára, ahol megpihenhet egy Oktoberfesten megfáradt csapat. A buborékok egyébként, jelentem, mindenki szerint rendben voltak. Vasárnap reggel elbuszoz- tunk a közeli között egy bajor kolbász. Salzburgba, ahol egy igen tartalmas, háromórás városnézést vittünk véghez. Gyönyörű volt. Az egyértelműen kiderült, hogy Mozartot inkább golyóként szeretem, mint operában, de ezért mély elnézést kérek a Mozart-operá- kért rajongóktól. Késő este értünk Kecskemétre azzal a jó érzéssel, hogy minden rendben volt. Egyszer talán újra el is megyünk, de a hazai ágy, a hazai sör mégiscsak jobb. Ahogy Bohumil Hrabál írta a Sörgyári capriccio-ban: „Ki hazáját kedveli, sörét issza, vedeli”. BESZÁMOLT: KIRÁLY ERNŐ Kecskemét / München A hagyományoknak megfelelően az idei Oktobeifestet is München főpolgármestere nyitotta meg egy kétszáz literes hordó csapra verésével. Christian Üde a helyi pletykák szerint nemhogy nem üdvözölte külön, de meg sem említette beszédében a Petőfi Népe Eb-tippjátékán nyertes előfizetőket. Ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy a müncheni főpolgármester nem olvassa a Petőfi Népét. Ezért nem tudta, hogy a legjobban tippelők egy utat nyertek a sörfesztiválra. Nem tehettünk mást, megfogadtuk, hogy ezért a hihetetlen tapintatlanságért elégtételt veszünk: mi is fütyülünk a főpolgármesterre. Elmegyünk az idei Oktoberfestre, jól érezzük magunkat, Üde úrnak meg be sem köszönünk. Múlt pénteken reggel ötkor gyülekezett a Petőfi Népe Eb-vá- logatottja Kecskeméten, hogy elinduljon megkóstolni a friss müncheni malátafőzeteket. A csapat tagjait főleg az érmindössze néhány kilométerre fekvő Bad Ischl volt, ahol megnéztük, hol is húzta meg magát szerénynek éppen nem mondható körülmények között Ferenc József és udvartartása, amikor az uralkodás fáradalmaitól elgyengülve va- dászgattak, nyaralgattak. Mi az utazás fáradalmaitól elgyengülve vetettünk még egy tétova pillantást a Lehár-villá- ra, és a buszba visszaülve néhány vicc elmondása közben poénokra vadászgattunk. Sötétedett, amikor Gollingba érkeztünk - ezen az osztrák kistelepülésen alakítottuk ki főhadiszállásunkat. A másnapi program sikeres megvalósításáért vacsorával egybekötött taktikai értekezletet tartottunk a helyi vendéglőben, ahol nem hagyott kívánnivalót maga után a helyben főzött folyékony és a szilárd táplálék sem. Hogy a nagy időeltolódás, az alpesi falusi levegő vagy a reggelre behavazott hegycsúcsok hatása volt-e a nehéz kelés oka, a mai napig nem derült ki. Az Az előfizetői játék nyertesei. wiese) közepén felállított sátrak tetejét. Buszról le! Majd megtaláljuk. A sofőrt és az idegenvezetőt hátrahagyva célba vettük a tele literes kriglik lelőhelyét. Hát, nem volt könnyű meccs! lünk volt. Elállt az eső, és a kinti asztaloknál is elkezdődött a kiszolgálás. A hangulat tényleg óriási. Sokan az asztalokon táncolnak az élőzenére, míg a felszolgálók két adag lángos, pedekelte, hogy vajon sikerült-e a német sörmestereknek idén végre pontosan eltalálni a buborékok számát, amit a Sörimádók Világszövetségének Buboréktanácsa határozott meg. A minőség-ellenőrzés megkezdéséig azonban hosszú út állt előttünk. A válogatott 12 tagja (nem féltünk a sérülésektől, így csak egy cserét vittünk) már Kecskeméten megkezdte az edzést. Hegyeshalomig a dobozos, félliteres formációt gyakoroltuk. A határon azonban egy kicsit torkunkon akadt a lelkesedés. Úgy tűnt, órákba telik, míg sikerül átverekednünk magunkat a (határokat) védőkön. A határőrök azonban bizonyára gyorsan felfogták, hogy fontos küldetésben vagyunk, mert viszonylag hamar szabaddá tették az utat előttünk. Meg sem álltunk Gmundenig, ahol rövid sétát tettünk. A következő állomás az onnan Münchenben ízelítőt kaptunk a német precizitásból. Precízen megszervezték, hogy két-háromórás buszos városi keringőzés után se találjunk parkolót. A közlekedés gyakorlatilag megállt a városban. Hatmillió vendéget itató sörfesztivál - ráadásul hétvégén. Igaz, ez a 171. volt az Okto- berfestek sorában, de valahogy úgy tűnt, a szervezők elfelejtettek szólni a rendőröknek az idei buliról, azok meg nem számítottak rá, hogy 171-edszerre is lesz. Az eső zuhogott, a forgalom állt, mi a közepén, de ez mind mellékessé vált, amikor megláttuk a Terézmező (TheresienGmunden és Salzburg. Festői tájak, gyönyörű épületek.
