Petőfi Népe, 2004. október (59. évfolyam, 230-254. szám)
2004-10-21 / 247. szám
print 2000 NYOMDA KFT KECSKEMÉT fecske mét,Vegvár 76/501-257 10 éves NYOMDA! dók, és vagonszámra rendelték a borászati üzemektől a borhoz már egyáltalán nem hasonlító italt. Az ehhez szükséges cukormennyiséget a szövetkezetek és az állami gazdaságok egyenesen a cukorgyárból szállították a telephelyükre, de az ABC-k már nem tudták kielégíteni az ugyancsak megnövekedett kistermelői keresletet. Sorra nyíltak tehát a cukorboltok a bortermelő vidékeken, amelyekből már a két-három hektáron gazdálkodó szőlőtermelők is teherautóval vitték a cukrot. Ezek a kereskedések nem igényeltek nagy beruházást, nem építettek hozzájuk óriási raktárakat, inkább jó cukorgyári kapcsolatokra volt szükség a jó üzletmenethez. Először családi házak garázsában, majd alig 30-40 négyzetméternyi üzletházakban árulták a cukrot. Bár a kisebb tételben vásárlók számára felhalmoztak a kereskedők néhány mázsányit, a 20-30 mázsa feletti mennyiséget igénylő vevőket már ők is a gyárból elégítették ki - természetesen kiskereskedelmi áron. Ezek a boltok óriási hasznot könyvelhettek el még akkor is, ha a konkurencia miatt 1-2 forinttal olcsóbban adták az árut, mint az élelmiszerüzletek. Pár évvel ezelőtt - az APEH által közzétett adatok szerint - egy soltvadkerti kisüzlet érte el Bács-Kiskun megyében a legnagyobb árbevételt: több mint egymilliárdos forgalomról szólt az adóbevallása a családiház- méretű boltnak. A néhány négyzetméteres üzlethelyiségek mellett csakhamar sok száz milliós vagy éppen milliárdokat érő épületek nőttek ki a földből. Gyakran már álltak a falak, de még nem tudta a tulajdonos, hogy mire fogja használni az építményt. A lényeg az volt, hogy valamibe befektesse a cukron szerzett pénzét. A bortörvény és a jövedéki törvény szigorításával úgy tűnt, befellegzett a cukorkereskedelemnek. A boltok döntő többsége bezárt, de megmaradtak a cukorgyári kapcsolatok. Ezeket kihasználva jutott el a borhamisításhoz szükséges cukor a pancsolókhoz. Paradox módon a vámhatóság felderítései is a cukor- gyártók és -forgalmazók malmára hajtják a vizet, mert a lefoglalt cukorcefre helyett újat kell készíteni, amihez ismét cukrot kell vásárolnia a borcsi- nálónak. Hogy mennyi cukor kerül évente a bőrgyártásba, az elképzelhető, ha tudjuk, hogy a hamis bor készítése során 1 hektoliter vízben 20 kiló cukrot kell feloldani, és Magyarországon évente legalább 1 millió hektó műbor készül. Ez tehát 20 ezer tonna cukrot igényel, amihez hozzájön még a bortörvény által musterősítésre engedélyezett mennyiség. Nem véletlen tehát, hogy a cukorlobbi igyekszik megakadályozni minden ellenőrzésre vonatkozó törekvést. A problémát jól ismerő országgyűlési képviselők úgy igyekeztek javaslataikat megfogalmazni, hogy a háztartásokat, méhészeket, édesipari termékeket gyártó vállalkozásokat mentesítsék az elszámolási kötelezettség alól. Egyik verzió szerint csupán 50 kiló feletti cukorvásárlás esetén kellene igazolni a felhasználást, egy másik szerint a cukor 5 kiló feletti mennyisége kerülne jövedéki termékkörbe. A törvényhozás azonban ez idáig nem volt fogékony ezekre a javaslatokra, de mást sem tudott kitalálni helyette. A hamisítók pedig korlátlan mennyiségben vásárolhatják továbbra is a cukorcefre alapanyagát. Es megjelent a piacon a hazainál jóval olcsóbb román és lengyel cukor, amire vagy van importengedély vagy nincs. Ez az apróság azonban nem befolyásolja azt, hogy az olcsó cukor el- jut-e rendeltetési helyére. A buliból kimaradó borászok és élelmiszer-kereskedők körében most azon dilemmáznak, hogy a hatóságok miért a hazai utakon rohangásznak a cukorszállító kamionok után, amikor azok' már a határon átestek a szigorú vámellenőrzésen. Egyesek szerint a szigorúság fordítottan arányos némely hatósági emberek édes élet utáni vágyakozásával. SINKOVICZ LÁSZLÓ Az államszocializmus tanította meg az embereket a borpancsolásra Százmilliós vagyonok • Betonkemény cukorlobbi Aranyháromszög ;a■ Nem véletlen, hogy a kiskőrösi térség országgyűlési képviselői javasolták először a répacukor jövedéki termékkörbe sorolását, mint a borhamisítás megakadályozásának leghatékonyabb módját. Cukor nélkül ugyanis nincs hamis bor. A pancsolás nélkülözhetetlen alapanyagának gyártói, forgalmazói azonban mindeddig túlélték a szigorításra irányuló kezdeményezéseket, holott a hangjukat sem lehetett hallani a saját érdekeik védelmében. Megtették ezt helyettük mások, bár a törvényhozók is inkább a téma napirendről való levételében jeleskedtek, mintsem érvek felsorolásában. A képviselőket feltüzelő szőlősgazdák pedig a mai napig sem értik, miért kezelik tabuként a cukorforgalmazás megszigorítását. A répacukor borágazati „karrierje” a hatvanas évek közepén kezdődött. A magyar bort korlátlan mennyiségben felvevő orosz piac igényeit ki kellett elégíteni, akár bőséges volt a szőlőtermés, akár nem. A kistermelők valójában a borászattal foglalkozó állami és szövetkezeti szektorban tanulták meg, hogyan lehet vízből és cukorból bort készíteni. Az ott dolgozók átadták tapasztalataikat szomszédaiknak, ismerőseiknek, és rövid idő elteltével már minden gazda ismerte a nem éppen dicséretes tevékenység fortélyait. Ebben az időben kamionokkal hordták a cukrot a nagyobb borászatokba, a kistermelők meg autóval, lovas kocsival, talicskával. A tisztességes bortermelői hagyományokon nevelkedett szőlősgazdák körében is elfogadottá vált a termés megnyújtása. A kipréselt musthoz hozzáadtak pár hektó cukros vizét, általában olcsó citromsavval pótolták a hígításból eredő savhiányt, és erjedés után már senki sem tudta megállapítani a bor és a víz arányát. Az ily módon megugrott jövedelmezőségtől sokan vérszemet kaptak, és értékesítés után a visszamaradt borseprőre újra cukros vizet öntöttek. Egy korabeli adoma szerint, ha megkérdeztek egy környékbeli szőlősgazdát, mennyi bora termett, így válaszolt: 100 hektó. Ebből eladtam 150-et és nekem is maradt a pincében 20 hektó. A hetvenes években új igénynyel állt elő az orosz piac. A 45- 50 százalékos vodkához szokott fogyasztók nem igazán díjazták az alacsony alkoholtartalmú asztali borokat, és a savtartalommal sem voltak kibékülve. Ha nekik erős és édes bor kell, megkapják! - mondták az exportőrök. Valamelyik borászatban kitalálták a desszertbor elnevezést a 18 százalék alkohol- tartalmú, vermutszerűen édes kotyvalékra, és megkóstoltatták az orosz importőrökkel. Ez igen! - lelkendeztek a kereskeAlibit biztosítottak Kaisernak vallomások Meg akarták szöktetni a móri per első számú vádlottját A tanúk igazolása KAISER a tanúk szerint Csepelen ébredt május 9-én, a Gy. család lakásában. Barátnőjével délelőtt itt tartózkodtak, majd autóval elmentek egy varrodába. Az Astoriánál lévő üzletben Kaiser kivasaltatta a nadrágját, majd visszatért Csepelre. Az akkor 16 éves lány végig vele volt Később a vádlott zuglói lakásába mentek, itt is töltötték az éjszakát. Megerősítették a bíróságon a móri per szerdán meghallgatott tanúi Kaiser állításait. Nagy Eszter Dóra Négy tanú egybehangzóan állítja: látták Kaiser Edét a móri bankrablás idején Budapesten. A szerdán meghallgatottak közül csak egy fiatalember állítja továbbra is, hogy a vádlott az elkövető. Ez a tanú nem ismeri Kaisert, csak zárkatársától hallott a bűncselekményről. A zárkatárs, Gy. Gábor azonban hazugságnak nevezte azt, amit a tanú mondott. Sőt azt is cáfolta most a bíróságon, hogy valaha is kijelentté volna: Kaiser és Hajdú mindenféle dolgot a Dunába dobált. „Én dobtam oda egy pénzeskazettát, de ezt a bűncselekményemet nem ismertem el, tehát neki se mondhattam” - vallotta. Gy. Gábor húga Kaiser barátnője volt. A lány és családja kiállt Kaiser mellett. A volt barátnő a rendőrséget okolja azért, hogy nem tudott leérettségizni. Azt mondja: az iskoláiban a nyomozók állandóan felkeresték. A szülők szerint a rendőrség folyamatosan zaklatta őket. Azt akarták elérni, hogy vonják vissza Kaiser mellett szóló vallomásukat. Gy. Gábor szerint ezért cserébe még a szabadlábra helyezését is felajánlották neki. Szintén a vádlott mellett tanúskodott egy varrónő. A hölgy Kaiser idegenek által tervezett szöktetési tervéről mesélt a bíróságon.- Megkértek, hogy szerezzek embereket megszöktetni a kispesti tárgyalásról - mondta a budapesti varrónő. - De hát honnan szereztem volna embereket? Sajnos ezt nem tudtam megtenni. A varrónő szintén azt vallotta, hogy látta Kaisert a bankrablás napján Budapesten. Tegnap többen is ezt állították a tárgyalóteremben. FOTO: ROZSAI IET.YI TIBOR fi iknrfnl Ipc7 píIps az élet
