Petőfi Népe, 2004. október (59. évfolyam, 230-254. szám)

2004-10-11 / 238. szám

PETŐFI NÉPE - 2004. OKTÓBER 11., HÉTFŐ 13 PETŐFI NÉPE A kecskeméti diákok évente visszatérnek Erdélybe n Ősi magyar recepteket gyűjtenek. sütnek, főznek Immár hagyomány, hogy a kecskeméti Széchenyi Ist­ván Vendéglátó Szakközépiskola diákjai nyaranta visszatérnek Erdélybe, hogy ősi magyar ételrecepteket gyűjtsenek. A szakmai szempontból is hasznos, tapasz­talatszerzésnek kiváló nyári utakat Ács Imre tanár úr szervezi. A Petőfi Népe őt kérdezte a recept-túrákról.- Ez a hagyomány egészen 1990-ig nyúlik vissza, vagyis idén jártunk a gyerekekkel 15. alkalommal Erdélyben. Akkori­ban úgy kezdődött az egész, hogy a 89-es romániai forrada­lom eseményein felbuzdulva is­kolánk - együtt a Petőfi Sándor Általános Iskolával - segélyt jut­tatott el Erdélybe. A Máltai Sze­retetszolgálat menlevelével ha­ladt a konvojunk. Kozicz tanár úrék Zágonba tartottak, mi pe­dig Felsősófalvába vittük az adományokat, Parajd szomszéd­ságába. Ez egy kicsi, mintegy 1500 fős falu. Mondanom sem kell, hogy a sófalviak nagyon örültek a szállítmánynak, s Szász Tibor, ottani református lelkész úr nyomban azon kezdte törni a fejét, hogyan tudnák vi­szonozni a kecskemétiek segít­ségét. Egy átbeszélgetett, kelle­mes vacsora után közösen jutot­tunk arra az elhatározásra, hogy - mivel vendéglátó szakkö­zépiskola vagyunk -, nagy segít­ség volna, ha az ottani öregek beavatnának néhány kecskemé­ti diákot az ősi, erdélyi magyar ételek elkészítésének titkába.- Azóta minden évben meg­tartják a gasztronómiai tábort?- Minden évben. Erre azért vagyok különösen büszke, mert akkoriban számos együttműkö­dési forma alakult ki Erdély és az anyaország közt, de ezek je­lentős része sajnos azóta elhalt. A mi kis kezdeményezésünk­nek azonban - úgy tűnik - van létjogosultsága, és remélem lesz jövője is. Tény, hogy az ötlet megszületése után nem sokat vártunk a megvalósítással, már azon a nyáron útnak indultunk az első 15-20 diákkal. Ez köz­vetlenül a marosvásárhelyi pog­rom után volt, s meg kell mon­danom, a szülők aggódtak a gyerekekért. Szerencsére sem akkor, sem azóta nem történt semmi baj, minden évben csu­pa szép élménnyel tértünk ha­za.- Hol aludtak? Hogyan tanul­ták el az ételek elkészítésének fortélyait?- Az első évben a falu házai­ban, családoknál szállásoltuk el a gyerekeket. Ennek megvolt az az előnye, hogy eleven közössé­gekbe kerültek arra a néhány napra, és közvetlen módon is­merhették meg a szokásokat, az ottaniak hétköznapi életét. Ké­sőbb már közös szálláslehetősé­get kerestünk, hogy a progra­mok szétszórtságát elkerüljük. Ami a receptek gyűjtését, illet­ve az erdélyi ételek elkészítésé­nek fortélyait illeti, azokat a lé­tező legtermészetesebb módon oldottuk meg. Szász lelkész úr és kedves felesége mindig gon­doskodik arról, hogy olyan idős emberekhez, családokhoz jus­sunk el, akiktől bőven tanulha­tunk. Ők aztán nemcsak az éte­lek elkészítését mutatják meg, de az azokhoz kötődő szokások­ba, családi hagyományokba is beavatnak minket. A napot álta­lában közös vacsora és beszél­getés zárja.- Ezek szerint nem kizárólag gasztronómiai ismeretekkel gaz­dagodnak az utak során...- Pontosan az a lényeg, hogy az erdélyi falu szellemisége, a hagyományok őrzésének fontos­sága hatja át ezt a néhány na­pot.- Az erdélyi magyar konyha érintetlenebb a modem kor beha­tásaitól, minta miénk?- Egészen biztosan érintetle­nebb. Először is azért, mert az ottani magyaroknak mindig jobb, mindig édesebb az, ami magyar, ami ízekben is a ma­gyar hagyományokhoz kötődik. Az is tény persze, hogy az anya­gi lehetőségek is szerényebbek azon a tájon, mint mifelénk. Egyébiránt néhány évig a sófal­viak is viszonozták a látogatá­sainkat, de később letettek er­ről, mert számukra sajnos igen nagy anyagi megterhelést jelen­tett a kiutazás.- Visszatérve a sütésfőzéshez, milyen ételfajták jellemzik azt a vidéket?- jellegzetes étel arrafelé pél­dául a csalánleves, az erdélyi tokány, az elmaradhatatlan pu­liszka, a kürtös kalács, és a he- csedlilekváros csörögefánk.- Hecsedli?- Azaz csipkebogyólekvár. Ezek elkészítését, sok más mellett, mind megtanulják a gyerekek. Megmondom őszin­tén, én ezeket a nyári táboro­kat missziónak tartom. A sófalviak várnak minket, tud­ják, érzik, hogy érdeklődéssel, szeretettel fordulunk feléjük, és leírhatatlan szeretettel vi­szonozzák ezt. A tizenöt út so­rán már több mint háromszáz diák fordult meg Erdélyben, s akad a rrégiek közül, aki har- mincegynéhány évesen, önálló háztartást vezetve hasznosítja az ott megszerzett ismereteket. Mások külön utakon, család­tagokkal, szeretteikkel térnek vissza Felsősófalvára, s ezek a kapcsolatok nyilván még a gasztronómiai ismereteknél is fontosabbak. A táborok persze nemcsak sütés-főzésről szól­nak, hisz’ sokat kirándulunk. Parajdra, a sócsarnokba, Fe­héregyházára, a 48-as emlék­helyhez, Tamási Áron sírjához, Marosvásárhelyre, Kecskemét testvérvárosába, a Békás-szo­roshoz, aztán hazafelé jövet Nagyváradra, Nagyszalontára. Korondon - ha csak lehet -, mindig meglátogatjuk Józsa Já­nos fazekasmestert, a népmű­vészet kiválóságát, aki a gyere­keink kedvéért például tányér­történeti előadást rögtönöz, ott, nyomban el is készítve a kü­lönféle tálalóalkalmasságokat az őskoritól a modern formá­kig. A tábor része aztán min­den alkalommal, hogy vasár­nap elmegyünk a sófalvi refor­mátus templomba, istentiszte­letre, melynek utolsó éneke mindig a Himnusz. A mi gyere­keink, akik idehaza nem is fi­gyelnek a Himnusz alatt, bi­zony ott, az ottani magyarok közt egész másképpen hallgat­ják és éneklik velük együtt a Himnuszt. BÁN JÁNOS Rokolyás tárkonyos pityókaleves Két liter fővővízbe tesszük a 60 dkg meghámozott, kockára vágott nyers krumplit, sót, apróra vágott tárkonyt. Mikor a krumpli megpuhult, a vajjal kb. 2 dkg lisztből világos rántást készítünk. Folytonos kavarás mellett felfőzzük, ecettel, kevés cukorral ízesítjük. Meglobbantjuk, majd a tűzről levéve elkeve­rünk benne 2 tojássárgáját. Tálaláskor bőven tejfölözzük, majd újra felforraljuk, s a belekevert tejföl akkor kihabzik a fazék szélén. Innen a rokolyás név. Mustos pecsenye Sertéstarját vagy -karajt erdélyi szalonnával megtűzdeljük, majd kevés zsíron serpenyőben nagy tűzön hirtelen elősütjük, hogy a hús teljesen ne süljön át. Ekkor a húst kivesszük. Zsírjában apróra vágott zöldséget és hagymát, valamint kevés cukrot pirítunk Liszttel megszórjuk, friss paradicsomot vagy paradicsompürét adunk hozzá, borsozzuk, felöntjük a fele musttal, és a hússzeleteket visszatéve ebben puhára pároljuk Közben fűszerezzük még szükség szerint, a szaftot musttal pótoljuk Szüret táján fogyasztották puliszkával. A bélyeggyűjtők is beleszólhatnak a területfejlesztésbe gi társulások” keretében jön- egy képviselője. Dr. Iván János nek létre. Mivel a megyében tíz hangsúlyozta, hogy szinte bár­kistérség található, tíz ilyen tes- milyen civil szervezet képvisel- tület alakul. A települési polgár- tetheti magát, szó lehet például mesterek mellett - akiknél a városszépítő egyesületről, de döntés joga van - tanácskozási akár horgászokról vagy bélyeg­jogú tagként vesz majd részt a gyűjtőkről is. A feltétel az, hogy munkában a szervezet az egyesülési tör­vény alapján működjön és be le­kaügyi tanácsba delegált mun­kaadói és munkavállalói szer­vezetek, az államkincstár, a közigazgatási hivatal, valamint a társadalmi szervezetek egy­gyen jegyezve, s tevekenysege a létesítő okirata szerint a kistér­ség több mint felére kiterjedjen, de a közalapítványok ki­vételével alapítványok is jelentkezhetnek. Nem vehet részt viszont a fóru­mon párt, munkaadói vagy munka- vállalói érdekvé­delmi szervezet, szakszervezet, egyház és biztosító egyesület. A közigazgatási hivatal által összehívandó egyeztető fórum választja majd meg a társadalmi szerveze­tek egy-egy kistérségi képvise­lőjét a feladatra. A hivatal októ­ber 20-ig várja azoknak a civil szervezeteknek a jelentkezését, amelyek részt kívánnak venni a területükön illetékes kistérségi fejlesztési tanácsok munkájá­ban. b. F. I. A civil szervezetek októ­ber 20-ig jelezhetik a me­gyei közigazgatási hivatal felé azt a szándékukat, hogy bele kívánnak szól­ni a területfejlesztésbe. Erre akkor nyílik mód­juk, ha részt vesznek a hivatal által összehívan­dó egyeztető fóru­mon. Alaposan átala­kul a területfej­lesztés intézmény- rendszere. Erről a leg­utóbbi megyei jegyzői értekezleten tartott elő­adást dr. Iván János, a köz- igazgatási hivatal főosz­tályvezetője.- Az állampolgá­rok sokaságát ér­dekelheti az a tény - magyaráz­ta dr. Iván János -, hogy közvetve ugyan, de gyakorlatilag mind civil szervezet beleszólhat a területfejlesztésbe. Erre azáltal nyílik mód, hogy képviselőjük tanácskozási jogú tagja lehet a kistérségi fejlesztési tanácsnak, amelyek Bács-Kiskunban az úgynevezett „többcélú kistérsé­A kultúra és a szüret ünnepe Programdús hétvége volt Kerekegyházán. Hato­dik alkalommal rendezték meg a szlovák-magyar kulturális napot és a szüreti felvonulást. Volt kéz­művesutca, bábelőadás, zenés, táncos, hagyo­mányőrző vigaszság, mézeskalács- és csuhébaba­készítés. Bal oldali felvételünk a sokszereplős, látványos felvonuláson készült. A helyi Móra- iskolások is színes műsort adtak. Jobb oldali felvételünkön a művészetoktatási intézmény diákjai. FOTÓK: PULAI SÁRA

Next

/
Thumbnails
Contents