Petőfi Népe, 2004. augusztus (59. évfolyam, 179-203. szám)

2004-08-28 / 201. szám

Olimpia Vörös Zsuzsa az öttusázók olimpiai bajnoka! 10. oldal 9. OLDAL Mai magazin Horoszkóp, rejtvények, hétvégi tévéműsor 14. oldal Jó hallgatni, ahogy gyöngyöző kacagással nevet, de amikor komoly dolgokról beszél, akkor is van valami huncut mosoly mandu­lavágású szeme sarkában. Pici, törékeny nő, mégis erő van benne. Néha kislány, néha meg királynő, de mindig természetes, és még ha zárkózott is, elragadóan kedves. Húsz évet töltött Szász Endrével. Az elmúlt egy évben minden megváltozott, és mégsem változott semmi körülötte. Ma is Várdán él, és szerencsésnek mondja magát. Művész ő is, de csak akkor fest, amikor jobb kedve van. És egyre többször kerül elő a festőállvány... A várdai festőkúria kertje csendes. Kora délután van, a fények már inkább simo­gatnak, mint égetnek. Két óriási, foltos dog fekszik a bejárat előtt, a teraszon meg egy puli pihen. A rózsák, amelyek az utat szegélyezik, már elnyílottak. Van valami őszi a hangulatban, pedig még csak augusztus közepe van. A kas­tély előszobájában várom a ház asszo­nyát. Kellemes a hűvös és lenyűgöző a tér. Arról árulkodik, hogy használói ér­tik és tisztelik a míves munkát. A ház­ban, valahol messzebb zene szól, időn­ként pedig női léptek visszhangoznak. Gyorsak és kopogósak. A telefon pedig egyfolytában csak csörög. SzásZné Haj­dú Katalin szomorkás mosollyal érke­zik, aztán csak mesél és mesél. Szász Endre figyelt rá, és tanította még azzal is, hogy magára hagyta. Egy éve már.- Lassan telt el az elműt egy évi- Volt olyan, amikor a napok hó­napoknak tűntek, és olyan is, amikor repültek. A tél nagyon lassan ment el. Megviselt. Volt, hogy délig fel sem tud­tam kelni, mert úgy éreztem, nincs miért. A nyár és a tennivalók aztán rendbe hoztak, de most, az évforduló környékén sokat gyötrődtem. Rám tört sok minden, ami tavaly ilyenkor tör­tént. Nehezen viselem.- Ki segít1- Édesanyám, a testvérem és a ba­rátok.- Többen vagy kevesebben vannak, mint egy éve1- Igaz barát éppen annyi van, mint egy éve volt. Kevés, de ezt jól tudtam akkor is. Éppen ezért csalódnom sem kellett, ha erre gondolt. Elég jó ember­ismerő vagyok, így mindig tudtam, hogy ki van mellettünk számításból és ki az, akire valóban számítani lehet. A férjem is tudta. Az elmúlt egy évben semmi nem változott, csak letisztult. Akiről úgy gondoltam, hogy barát, arról ez még inkább kiderült, akiről meg tud­Egy év várdai magány tam, hogy nem az, ez lett világosabb. Sokan úgy hiszik rólam, hogy befolyá­solható és gyenge vagyok, pedig ke­mény fából faragtak.- Egyedül van1- Van egy házvezetőnő, aki mindig itt van, és édesanyám is nagyon sokat velem van.- Magányos?- Aki elveszíti az igazán hozzá tar­tozót, az utána már valahogy mindig magányos. Bandi mindenben a társam volt. Nagyon hiányzik.- Mi hiányzik?- Ezt nem lehet megfogalmazni. Ha valakivel, akivel lelkileg olyan közeli kapcsolatban van az ember, mint én a férjemmel, akkor nem tudja meg­mondani, mi hiányzik a legjobban. Több mint húsz évet voltunk együtt: a másik felem hiányzik.- Többre értékeli ma a házasságát, mint egy éve?- Én mindig tudtam, hogy mi nagyon jó házasságban élünk, és hogy nagyon kevés az ilyen kapcsolat. Vele mindig mindenről jól el lehetett beszélgetni, és vidáman teltek a napjaink. Jókedvűen vagy viccelődve, ha komoly dolgokról volt szó, akkor komoly dolgokat tudtunk megbeszélni. Érdekelte, hogy velem mi van, engem érdekelt, hogy vele mi van.- Könnyű vöt vele?- Nekem nem volt nehéz. Jól kiegé­szítettük egymást. Jó volt egymás köze­lében. Például amikor bementem a kór­házba, akkor mindig olyan jókat aludt. Olvastam mellette, vagy rejtvényt fej­tettem, de nekem is jó érzés volt, hogy tudtam, most jobban van, hogy ott vagyok. Jó energiákat adtunk át egy­másnak.- Van, aki többet tudott róla, mint ön?- Nem hinném. Senki nem élt vele ilyen hosszú időt, és én a régi baráto­kon, ismerősökön keresztül a régi éle­téről is sokat tudok.- Amikor telnek a hétköznapok, tudatában tud lenni az ember, hogy az egyik legnagyobb kortárs művész közelében él?- Én mindig tudtam. Nem is tudtam, inkább éreztem.- Meghívás? Sok munkát ad a ha­gyaték?- Sokat. Nagyon sok meghívás érke­zett szinte az ország minden részéből kiállításokra, galériákba. Elkészítettünk egy állandó kiállítást is Várdán. Ennek anyagát három-négy havonta cserélem. Az évfordulóra pedig Szigetváron nyílt egy nagy kiállítás, ami októberig lesz látható, és szinte a teljes életművet fel­öleli. Másrészt vannak olyan munkái, amelyek feldolgozásra várnak. Ezeket megkeresem és lefotózom, hogy meg­legyenek. Most egy virtuális múzeum elkészítésén dolgozom, de a távolabbi terveim között szerepel az is, hogy ké­szítek egy könyvet.- Szász Endre többször beszéd arról hogy minden házasságból üres kézzel távozott, és a feleségeire komoly gyűjte­ményt hagyott.- Nincs eladó Szász-képem, és erről nem szeretnék többet mondani.- Mivel telik egy átlagos nap Várdán?- Amikor kell, dolgozom. Kiállítást szervezek, festek, ügyeket intézek, be­vásárolok. Amikor meg szabad időm van, olvasok vagy a kutyákkal játszom a kertben. Ahogy mások.- Ha kell egy liter tej, elmegy és meg­veszi?- Igen. Elmegyek egy boltba, és ahogy mindenki, megveszem, ami kell. Én is ezen a földön élek, bár tudom, hogy a világ, amiben élek - művésze­tek, kastély sokak számára miszti­kusnak és kicsit elvontnak tűnik, de én nem így érzem. Pont úgy élek, mint más. Elmegyek a barátnőmmel uszodá­ba, teniszezni, színházba, és nem fő­városi sztárfodrászokhoz, meg nagy kozmetikai szalonokba járok, ahogy sokan gondolják. Kaposváron intézem ezt is. Én nemcsak várdainak, hanem kaposvárinak is vallom magam.- Az utcán sokan megismerik?- Igen. Van, aki feltűnően úgy tesz, mintha nem ismerne, és van, aki odajön hozzám, de sokat vagyok inkognitóban.- Az milyen?- Akkor olyan átlagosan öltözöm fel. Szeretek ilyenkor bemenni egy mú­zeumba, és úgy elbeszélgetni képekről, hogy közben nem tudják, ki vagyok. A múltkor szoláriumba mentem, és az ott lévő fiatal lányok egyből letegeztek. Jólesett a hiúságomnak.- Azért a legtöbbször elegáns. Nagy gondot fordít az öltözködésre?- Nem vagyok mániás öltözködő, de szeretem összeszedni az egymáshoz illő darabokat. Hétköznap inkább spor­tosan öltözöm, de ha kell, elegáns vagyok, néha meg nagyon jó úgy iga­zán felöltözni, és elmenni mondjuk egy bálba. Azokat a darabokat szeretem, amelyek elegánsak, de nem túlzottan feltűnőek, és van bennük valami kis flikk-flakk.- Mikor fest?- A férjem inkább éjjel dolgozott, én inkább nappal. Szeretem a természetes fényeket, és gyakran festek a természet­ben. Idő és kedv kell hozzá, én ezt hí­vom ihletnek. Nem tudok a munkába menekülni, csak ha jó a kedvem, akkor tudok festeni.- Sokan vallják magukat Szász tanít­ványnak. Ön is?- Nagyon sokat tanultam tőle. Em­berileg és művészileg is. Odafigyelt a munkáimra, de nem szólt bele a mű­vészetembe. Azt mondta: abba, hogy miként fogalmazok képileg, nem le­het beleszólni, és nekem a saját sze­memmel kell látni a világot, nem az övével. Sokat dicsért, és szerette a szí­neimet.- Mit tapasztal azért érdeklődnek ön iránt, mert Szász, vagy azért mert Hajdú?- Eleinte biztosan sokan gondolták, hogy én a férjem nevéből akarok mű­vész lenni, de azóta már kiderült, hogy nem. Persze most is vannak, akik a férjem miatt kíváncsiak arra, hogy mit tudok, de különbséget tudok tenni az érdeklődők között. Szeren­csére van, aki valóban rám kíváncsi. Szeretik az emberek a képeimet. Ok­tóberben Kaposváron önálló kiállítá­som lesz.- Sok saját képet ad el? Eladhatnék többet is, mert vevő lenne, de én ezzel nagyon furcsán va­gyok. Nehezen adok el. A képeim hoz­zám nőnek, és szinte szívfájdalommal válók meg tőlük. Bizalmi kérdést csiná­lok belőle.- Megnézi magának, kinek ad el?- Furcsa ugye, de így van. Pedig mondják, hogy hiába a sok kiállítás, akkor leszek igazán a köztudatban, ha ott vannak a képeim az emberek falain. Tudom, hogy így van, mégis nehezen megy.- Tetszik nekem, hogy sokat nevet.- Bandival nagyon sokat nevettünk. Jó humora volt, és szerettünk nevetni. Amikor valamin jóízűt nevetek, ma is eszembe jut, hogy mindig azt mondta: szereti a göndör kacajomat, amikor ne­vetek, kisüt a házban a nap.- Azt mondta, úgy érzi magát, mint­ha elvesztette volna a másik felét. Lesz még kerek a világ?- Én örökre Szász Endre felesége maradok. Őrzöm őt, a lelkemben és a szívemben, de ha nem élne bennem a remény, hogy egyszer boldog lehetek még, nem lenne miért felkelnem hol­nap. Szeretnék egyszer olyan boldog lenni, mint voltam. Tudom, hogy ő is ezt szeretné. FÁBOS ERIKA Két év udvarlás Viccesen mindig azt mondta: először a fenekem tetszett meg neki, de amikor később megismert, rájött, hogy a fe­jemben is van valami, ami töb­bet ér. Hollóházán ismerkedtünk meg, nagyon sok nő járt hoz­zá. Sokaknak udvarolt. Nekem is, de én nem álltam be a sor­ba. Amikor odamentem, nem voltam belé szerelmes. Sze­rettem a művészetét, a képeit, és tiszteltem az embert. Aztán sokat mesélt, beszélgettünk, és ahogy együtt dolgoztunk évekig, megszerettük egy­mást. Amikor két év után még mindig udvarolt, és láttam, hogy elmaradnak mellőle a nők, megéreztem: komolyan gondolja, és abban is biztos voltam, hogy együtt mara­dunk. FOTÓK: SOMOGYI HÍRL&P/LANG RÓBERT Nem vagy egyedül! A közgondol­kodás szerint pszichiáterhez csak végve­szélyben érdemes fordulni. Akkor, amikor kialakult egy testet-lelket leromboló pszichi­átriai betegség. Talán ez a rossz beidegző­dés is szerepet játszott abban, hogy világszerte tömegessé vált a depresszió, a szorongá­sos problémák, a pánikbeteg­ség, az alvászavarok. Hiszen manapság, amikor elveszett az a biztonság, amit például a nagycsalád és a hagyományok jelentettek, s a helyébe nem jött más, mint stressz, kiszol­gáltatottság és elmagányoso­dás, akkor éppen a pszichiát­ria lenne arra hivatva, hogy időben segítséget nyújtson, s az enyhe zavarokat megszün­tetve, megelőzze a súlyos be­tegség kialakulását. A helyzetet azonban meg­nehezíti, hogy az emberek sokszor csak a testi tüneteket észlelik: a gyomorfájást, a hir­telen felgyorsuló szívdobogást, a gombócot a torokban. S még ha fel is keresik a háziorvosu­kat, miután testi betegséget nem találnak, megnyugvás he­lyett marad a bizonytalanság: „Akkor hát mitől is szenvedek tulajdonképpen?” Fontos kér­dés, amire keresni kell a vá­laszt. Mert az elhanyagolt, el­fojtott lelki problémák rejtett utakon törnek felszínre, mint amilyen a kimerültség, inge­rültség, alkoholizmus, tesü be­tegségek. Ma már a lelki segítségnyúj­tás lehetőségei nagyon sokré­tűek. Vidéken is elérhetők a pszichés önfejlesztést, önerő­sítést támogató csoportok: pszichodráma, asszertiv tré­ningek. A pozitív látásmód, az egészséges önbizalom, az ella­zulás képessége, a rendszeres, aktív sport, a jóga, az emberi kapcsolatok megbecsülése, a környezetünkkel való nyílt, harmonikus viszony fontossá­ga sokat emlegetett fogalmak. De, hogy ezt hogyan is kell csi­nálni? Tanulható és tanulandó készségekről van szó, melyek­nek fejlesztése csak most jelent meg kultúránkban. A pszichoterá­pia biztonságot, megújhodást nyúj­tó eszközei mellett szükség esetén al­ternatíva lehet a gyógyszeres kezelés is. Az orvostudomány hatalmas fejlődésének köszön­hetően, a korábbi lehetőségek­nél lényegesen hatékonyabb és szervezetbarátabb készít­mények állnak rendelkezé­sünkre. A belső harmónia újra meg­találásának fontos állomása, hogy a beteg megértse: nincs egyedül problémájával. Van ki­hez fordulnia. Dr. Zala Attila pszichiáter RHINíMijcfir A szénanátha új, hatásos kezelése: Rhinolight-kezelés A Rinolight-fénykezelés lehetőséget nyújt az allergia végleges gyógyítására. Bejelentkezés: 20/482-04-60

Next

/
Thumbnails
Contents