Petőfi Népe, 2004. augusztus (59. évfolyam, 179-203. szám)
2004-08-24 / 197. szám
4. oldal - Petőfi Népe MEGYE KORKÉP VELE E* N Y E K 2004. Augusztus 24., kedd Nézőpont Szász András Közösségépítő tenni akarás Államalapító Szent István királyunk napján ünnepi szentmise keretében áldották és szentelték meg, illetve mutatták be a nyilvánosságnak Gátér község új címerét, zászlóját és pecsétjét. Az ezerszáznál alig nagyobb lélekszámú településnek eddig ugyanis nem voltak jelképei. Gátér környéke már az avar korban lakott volt, de a legendák szerint az alföldi betyárok is gyakran megfordultak arra. Ehhez képest viszonylag fiatal település, önállóságát 1920-ban nyerte el. S mivel az önállóság mellé nem jár pénzjutalom, a község sosem dúskált az anyagiakban. Sőt! Ennek ellenére az önkormányzatnak sikerült megtartania óvodáját, iskoláját, de parkosított, csinosított, s ami még ennél is fontosabb: a település népessége sem fogyott számottevően. Az önállóság önmagában még kevés Ésszerűtlen lenne Gátért valamelyik módosabb községhez, netán nagyobb városhoz hasonlítani. Nemcsak a méretbeli, de az adottságbeli különbségek miatt is. Van azonban néhány dolog, ami egyértelműen Gátér javára szól. Elsősorban az ott élők kitartása. Ahogyan a rendszerváltás óta maguk irányítják sorsukat, fogcsikorgató daccal, irigylésre méltó szívós akarattal. Szűkös anyagi körülményeik ellenére utakat köveznek, óvodát, iskolát, művelődési házat működtetnek, sőt, immár harmadik alkalommal fogathajtó versenyt is rendeztek. Mindemellett jut még energiájuk parkosításra, emlékmű-állításra és ünneplésre is. Egyszóval mindent megtesznek azért, hogy lakóhelyük szebb, vonzóbb, otthonosabb legyen. Megtanulták ugyanis, hogy az önkormányzatiság hangzatos ugyan, de önmagában kevés. A boldoguláshoz többre van szükség. Csak az a település lehet önmaga ura, amelyik külső segítség nélkül át bírja vészelni a nehéz időket. Nem kér segítséget mástól. Igyekszik azzal a kevéssel beérni, amije van. A takarékosság természetesen nem a mindenről való lemondást jelenti. A gyarapodás igényét és jogát a gátériak a pénzszűke ellenére is fenntartják maguknak. Ezt bizonyítja az augusztus 20-ai kétnapos ünnepség is, amelynek keretében felavatták a közösség új jelképeit. Nem nagy dolog - mondhatják sokan fitymálóan. Pedig az. Legalábbis a gátériak számára. És Gátér, illetve a hozzá hasonló kis lélekszámú települések épp ezekben a dolgokban a legnagyobbak. Áldás címerre, pecsétre a zászlóavatón Gátér Augusztus 20-án, ünnepi szentmise keretében avatták fel, szentelték, illetve áldották meg Gátér új címerét, zászlóját és pecsétjét a helyi római katolikus templomban. A három - két kék és egy piros - mezőre osztott címerpajzson ábrázolt oltár, oroszlán és postakocsi Gátér védőszentjére, Szent Annára, illetve a kun ősökre és a település hajdani postakocsi állomására utal. Az istentisztelet után a megáldott és megszentelt zászlót a művelődési ház ünnepélyes keretek között vonták fel, majd megkoszorúzták a második világháború áldozatainak emlékművét. Szombat délelőtt parádés felvonulással kezdődött a III. Gátéri Fogathajtó-verseny, amelyre ezúttal harmincnál több helybeli, illetve más településről, megyéből érkezett versenyző nevezett be. A fogathajtó-verseny eredményhirdetése után este 8 óra tájban kezdődött az elmaradhatatlan lovas bál. Nyomoznak a szociális otthonban Solt Szemérem elleni erőszak miatt nyomoz a solti szociális otthonban a megyei rendőr-főkapitányság. Évek óta nem tapasztalt szigorú hírzárlat mellett vizsgálódnak: nemcsak a rendőrök, hanem az intézet, és a fenntartója sem nyilatkozik egyelőre az ügyben. A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat „Kék-Duna” Ápoló-gondozó Otthonában egy héttel ezelőtt lemondott az igazgatónő. Solton a legtöbben úgy tudják, hogy azért, mert az intézet egyik dolgozója orálisan elégíttette ki magát az otthonban élő, szellemileg sérült női lakók közül háromnégy huszonévessel. Van, aki viszont nem egy, hanem két férfiről tud. Mások pedig úgy vélik Solton, hogy egyikük nem vett részt közvetlenül a cselekményben, csupán „falazott” társának. Tóth Borbála, az intézet jelenleg szabadságon lévő, egy hete lemondott igazgatónője nem nyilatkozik. Egyetlen információt osztott meg csupán a Petőfi Népe olvasóival. Eszerint a lemondásának semmi köze az otthonban kialakult jelenlegi helyzethez. Kerülő úton tudtuk meg azt is, hogy nyomozást folytat a rendőrség Solton. Erről ugyanis semmilyen hivatalos tájékoztatást nem kaptunk. A megyei főkapitányság szóvivője a megkeresésünkre csupán annyit közölt tegnap, hogy a rendőr vezérkar döntése értelmében nincs az ügyről tájékoztatás. Úgy tudjuk, hogy a rendőri konspiráció részeként, még a napi jelentésben sem szerepeltették a feljelentést, illetve a nyomozás elrendelését. Nem csoda, hogy Solton sokan úgy vélik, azért a szigorú hírzárlat, mert egy ismert személy rokoni kapcsolatban áll az egyik gyanúsítottal. A bejelentés egyébként - megbízható forrásbóLszármazó információink szerint - végül mintegy másfél hete érkezhetett meg a rendőrségre. A feljelentő az intézetet működtető Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat volt. Néhány hete ugyanis jelzést kaptak arra vonatkozóan, hogy a szociális otthon egyik dolgozója furcsa kapcsolatba kezdett a lakókkal. Állítólag az intézetben élő egyik szellemi fogyatékos tájékoztatta erről a gondnokát. Ő szólt azután a megyei közgyűlés alelnökének, mire azonnali vizsgálatot rendeltek el.- Ez utóbbit, vagyis azt, hogy vizsgálatot folytatunk Solton, a szociális otthonban, megerősíthetem - nyilatkozta a Petőfi Népének Szabó Károly, a megyei közgyűlés alelnöke. - Az intézetben százan élnek és hatvanan dolgoznak. Nekünk mindkét csoport érdekei fontosak, ezért haladéktalanul megpróbáltuk kideríteni, hogy van-e alapja a bejelentésnek. Mivel nem jutottunk eredményre, ezért a rendőrséghez fordultunk. A Petőfi Népe tudósítójának információi szerint az önkormányzati bizottság nem talált szemtanút az ügyben. A szellemi fogyatékos állítólagos sértettek kihallgatása pedig csak a gondnokuk jelenlétében történhet meg. Ráadásul kétséges eredménnyel. Az intézet dolgozóinak tipikus válasza ez volt: „Hallottam én is, de már nem tudom, kitől. Látni pedig nem láttam ilyen eseményt.” A jelenleg is munkaviszonyban álló, az állásából fel nem függesztett dolgozót ^telefonon kerestük meg tegnap. Ő sem kívánt nyilatkozni, azt azonban hozzátette, hogy ez a döntése nem végleges. A férfi kihallgatása még nem történt meg. Egyes információk szerint a sértetteket ugyanakkor tegnap hallgatta volna ki az ügyben eljáró Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztálya. Erről azonban mit sem tudott a megbízott igazgatónő, aki hozzátette: nem is lenne lehetséges a rendőri intézkedés, mert az állítólagos sértettek egy része elkülönítőben van. Egy hete tértek ugyanis vissza egy bajai nyaralásból, ahol valamilyen hasmenéses fertőzést kaptak néhányan. A megye huszonharmadik városa: Tompa Augusztus 20-án ünnepélyes keretek között várossá avatták a megyei határvárost, Tompát Ez alkalomból itt tartotta ünnepi közgyűlését a Bács- Kiskun MegyeiKépviselő-testület, amelyen Lamperth Mónika belügyminiszter Lengyelné László Veronika polgármesternek átadta az erről szóló oklevelet és a város kulcsát, és több mint húszéves vezetői munkásságáért a Köz Szolgálatáért Érdemjel ezüst fokozatával tüntette ki. Háromnapos ünnepségsorozat vette kezdetét múlt hét pénteken Tompán, mert a Trianon után Szabadkától elszakított, csaknem ötezer fős nagyközség, Bács-Kiskun megye huszonharmadik városa lett. Ebből az alkalomból a megyei képviselő-testület itt tartotta meg ünnepi közgyűlését, amelynek keretében Lamperth Mónika belügyminiszter a tompái polgármester asszonynak átadta a kinevezési oklevelet és a város kulcsát. A belügyminiszter ünnepi beszédében elmondta, hogy ezek a pillanatok nem csupán egy jogi ceremónia részei, hanem sokkal többek ennél, mert az itt élők új ranggal rendelkeznek a települések között, amely nagy felelősséget is jelent mostantól számukra. A belügyminiszter asszony példaértékűnek tartotta Tompának az elmúlt néhány éves fejlődését, amely mára a modern és nagy forgalmú határátkelő miatt Európa kapujává vált. Hozzátette: szeretné, ha minden család megtalálná boldogulását, és a tompaiak továbbra is vendégszeretők maradnának, mert rajtuk keresztül szerzi meg első benyomásait Magyarországról minden, hozzánk itt belépő külföldi. Majd biztatta a városvezetést, hogy használják ki a lehetőségeket és éljenek az unió kínálta pályázatokkal. Lengyelné László Veronika, aki 1979 óta Tompa első embere, megköszönte Balogh Lászlónak, a megyei közgyűlés elnökének a segítségét abban, hogy Tompa város lett, majd ajándékot adott át a város első szülöttének, Szauter Istvánkának, valamint a község alapításakor 1922-ben született Beverka Mihálynénak. Ezt követően a belügyminiszter asszonynak átnyújtották az új kenyeret, valamint egy halasi csipkekitűzőt, hogy ezzel vigye a térség hírét a világban. A polgármester asszony ezt követően bejelentette, hogy a tompái képviselő- testület Tompa városáért érdemrendet adományozott dr. Balogh Lászlónak, a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés elnökének, aki rengeteget tett a településért, nem beszélve arról, hogy legfőképpen az ő érdeme az, hogy Tompa ma város lett. Dr. Balogh László üdvözölte a megye legfiatalabb városát, és a megyei önkormányzat részéről szövetséget és további segítséget ígért Tompa igazi várossá fejlesztésében. Hozzátette: köszöni az elismeréseket, de véleménye szerint a belügyminiszter asszony támogató hozzáállása is kellett ahhoz, hogy ma itt ünnepelhessünk. Hangsúlyozta: A vendégeket tompái halásziéval és birkapörkölttel fogadták. Szent István királyunk reálpolitikus volt, mert kibékítette a magyarokat Európával, új vallást és hitet adott a magyaroknak, és megkezdte az ország, a városok építését. Ennek a Szent István-i Magyarország építésének a része ma Tompa várossá válása is - tette hozzá. A várossá avatás alkalmából a tompái főtéren színpadot és sátrakat állítottak fel, ahol háromnapos mulatságot szerveztek a rendezők. Esténként utcabál és tűzijáték várta az érdeklődőket, a bográcsos ételekből pedig minden városlakó ingyen meríthetett. ▲ Or. Balogh László szövetséget ígért Tompának. Lengyelné László Veronika és Lamperth Mónika. Buda Ferenc költő a Bács-Kiskun Megyéért Díjával ismerkedik.
