Petőfi Népe, 2004. augusztus (59. évfolyam, 179-203. szám)

2004-08-19 / 194. szám

Petőfi Népe Sz Augusztus 20. Szent István és az új kenyér ünnepe ent István ünnepén Ünnepi melléklet Megjelent: 2004. augusztus 19-én. Mikor mit ünnepeltek augusztus 20-án? Vugusztus 20. államalapító Szent István ün- lepe, nemzeti ünnep, a Magyar Köztársaság livatalos állami ünnepe. E nap ünneplésének ovid története: augusztus 20. az egyik legré­gibb magyar ünnepnap, Szent István király lapja, a keresztény magyar államalapítás, a nagyar állam ezeréves folytonosságának em­léknapja. Uralkodása idején I. István augusz- :us 15-ét, Nagyboldogasszony napját avatta inneppé, ekkorra hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot és tartott törvénynapot. Élete /égén a beteg király ezen a napon ajánlotta él az országot Szűz Máriának, ő maga 1038- ian éppen e napon halt meg. 1083: \z ünnepi dátumot Szent László király tette át mgusztus 20-ra, mert 1083-ban ezen a napon, /II. Gergely pápa hozzájárulásával oltárra emel­etté I. István (még abban az évben fia, Imre, va- amint Gellért püspök) relikviáit a székesfehérvá- i Bazilikában, ami a szentté avatásával volt egyenértékű. XIV. század: í (Nagy) Lajos uralkodásától (1342-1382) kezd- /e egyházi ünnepként élt tovább e nap. István cultusza ugyan bajor és német városokban, vala- nint Namurben és Monte Cassinóban is elter- edt, de az egyetemes egyház nevében csak 1686- 3an XI. Ince pápa nyilvánította szentté. A pápa rkkor elrendelte, hogy Buda vára töröktől való /isszafoglalásának évfordulóján az egész katoli- <us világ évente emlékezzen meg Szent István innepéről, amelyet az egyetemes egyház au­gusztus 16-án tart. XVIII. század: 1771-ben XIV. Benedek pápa csökkentette az egy- lázi ünnepek számát, s a Szent István-nap is ki­maradt az ünnepek sorából. Mária Terézia (ural­kodott: 1740-1780) ismét elrendelte a Szent Ist- ván-nap megtartását, sőt azt nemzeti ünnepként a naptárakba is felvétette. 1771-ben ő hozatta Bécsbe, majd Budára István kézfejereklyéjét, a Szent Jobbot, amelyet ez időtől körmenetben vit­tek végig a városon augusztus 20-án. István erek­lyéjét a legenda szerint 1083-as szentté emelése­kor épen találták a koporsójában, s már az 1222- es Aranybulla is törvénybe iktatta tiszteletét. Va­lószínűleg a tatárjárás vagy a török idők alatt kal­lódott el, s a XVIII. században a raguzai (dubrov- niki) dominikánus kolostorban találtak rá, talán még IV. Béla hozatta ide menekülése során. (A Szent Jobb ezüst ereklyetartóját 1862-ben készí­tették, ma Budapesten, a Szent István-bazilikában őrzik.) A szabadságharc után: Az 1848-as szabadságharc leverése után hosszú ideig nem tarthatták meg a nemzeti ünnepet, hi­szen Szent István a független magyar állam szim­bóluma volt. Először 1860-ban ünnepelhették meg ezt a napot, amely országszerte nemzeti tün­tetéssé vált. A Monarchiában: Az 1867-es kiegyezést követően az ünnep vissza­nyerte régi fényét: 1891-ben Ferenc József az ipari munkások számára is munkaszüneti nappá nyilvá­nította, 1895-ben pedig a belügyminiszter elrendelte a középületek címeres zászlóval történő fellobogó­zását. A Horthy-korszakban: A két világháború között ez kiegészült az össz-nem- zeti célkitűzésre, a Szent István-i (Trianon előtti) Magyarország visszaállítására való folyamatos emlé- keztetéssel. Az orosz megszállást követően: Augusztus 20-a 1945-ig nemzeti ünnep volt, ez­után ezt eltörölték, de egyházi ünnepként még 1947-ig ünnepelhették nyilvánosan. István erek­lyéjét a Szent Koronával együtt a II. világháború végén a nyilasok Nyugatra menekítették. A Szent Jobbot 1945. augusztus 18-án hozták vissza Ausztriából Budapestre, s 1947-ig ismét szereplő­je volt a Szent István-napi ünnepnek. (A Szent Korona csak 1978-ban került vissza az Egyesült Államokból.) A kommunista rendszer számára az ünnep vallási és nemzeti tartalma miatt nem volt vállalható, de teljes megszüntetését vagy jelenték­telenné süllyesztését sem látták célszerűnek, és ahogy az a tisztán vallási ünnepek egy részével történt, inkább tartalmilag újították meg. Először az új kenyér ünnepének nevezték el, majd az új alkotmány hatályba lépését, mint új - szocialista - államalapítást, 1949. augusztus 20-ra időzítet­ték. Ezután 1949-1989 között augusztus 20-át az alkotmány napjaként ünnepelték. 1950-ben az El­nöki Tanács törvényerejű rendelete a népköztár­saság ünnepévé is nyilvánította. A rendszerváltozás után: A rendszerváltozással ismét felelevenedtek a régi tradíciók, 1989 óta ennek megfelelően rendezik meg a Szent Jobb-körmenetet. Szent István ünnepének igazi rehabilitációja 1991-ben történt meg: az első szabad választáson létrejött Országgyűlés 1991. március 5-i döntése a nemzeti ünnepek - március 15., augusztus 20., október 23. - közül Szent István napját emelte a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepe rangjára. Nyitva van az Arany Kapu a borászok és a törköly előtt Mottó: „A természetben nincs fölösleges anyag, csak ismerni kell kinyerésének módját, hogy az ember élvezetére és szolgá­latára alkalmassá tehessilk. ” (Arany Kapu Rt.) A Magyaror­szág EU-csat- lakozásával életbe lépő borászati mellékter­mék lepárlási kötelezettség teljesítése céljából, je­lentős üzem- rekonstrució indulhatott meg a kunfehértói Arany Kapu Rész­vénytársaságnál. A teljes átalakítás mintegy 1 millárd forintba kerül. A cég - amely már több mint három évtizede foglalkozik a borászatok­ban keletkező melléktermékek, a törköly és borseprő újrahasznosí­tásával -, a fejlesztések révén meg­felel az Európai Unió által támasz­tott elvárásoknak. A kunfehértói rt. neve manap­ság gyakran tűnik fel a híradások­ban, hiszen az országban keletke­ző szőlőtörköly szinte teljes meny- nyiségét ide kell szállítaniuk a bo­rászatoknak, mert Arany Kapu Rt. nyert jogot a törköly nagyüzemi méretekben történő feldolgozására.- A befejezéséhez közeledő munkálatok révén jelentősen nőtt a tárolókapacitásunk, így akár 60 ezer tonna törkölyt is befogadha­tunk, vagyis akár a hazai borásza­tokban keletkező összes mellékter­méket - számolt be a nagyberuhá­zásról Szabóki Sándor, az Arany Kapu Rt. vezérigazgatója. Mint megtudtuk: a száz száza­lékban magyar tulajdonban lévő kunfehértói részvénytársaság - melyben a Magyar Fejlesztési Bank 49%-ban tulajdonos - veze­tői tudatosan készültek az EU- csatlakozás utáni piaci helyzetre és igyekeztek mielőbb megfelelni a szigorú környezetvédelmi és technológiai előírásoknak.- Tanulmányutakon jártunk a régi borkultúrával rendelkező or­szágokban és láttuk Franciaor­szágban vagy éppen Olaszország­ban is, hogy milyen elvárások lesznek kötelezőek a magyar bo­rászatokra. A melléktermékek fel­dolgozása mindenütt hasonló rendszerben zajlik, mint ahogyan ezentúl nálunk is kötelezővé vá­lik. Mindezek tudatában döntöt­tünk az üzemrekonstrukció mel­lett. A beruházás során megújít­juk a melléktermékek átvételi rendszerét, annak eszközparkját, s mindezek mellett bővítjük és modernizáljuk a feldolgozó tech­nológiát is. A bortemelők mind­ebből azt fogják tapasztalni, hogy a tárolótér bővítésén túl, például átalakítottuk a portát, ezzel gyor­sabb lett a mérlegelési rendszer, de az adminisztráció is új gép­parkkal készülhetett fel a változá­sokra - mondta el a vezérigazga­tó.- A Kunfehértótól távolabbi bo­rászatok kissé ódzkodnak az új előírásoktól a gazdák a szállítási veszteségektől tartanak. Jogos-e a félelmük?- Ha mindenki józanul utána­számol, akkor láthatja, hogy a bo­rászatok zöme jóval többet kap majd az ideszállított szőlőtörkö­lyért, mint az előző években. Ko­rábban ugyanis maximum 50 fil­lért kaptak kilogrammonként a törkölyért, most pedig 7 forint lesz az ár. Több árajánlatot is kér­tünk fuvarozóktól és kiderült, hogy 10-12 tonna törköly 300 km távolságról történő idehozatala esetén futna ki nullára a borásza­tok egyenlege. Természetesen akik közelebb vannak a feldolgo­zónkhoz, azoknak jóval több ma­radhat meg. A kisebb borászatok esetében, ahol egy helyről nem gyűlik össze ekkora mennyiségű melléktermék, összefogásra van szükség, melyet a hegyközségek koordinálhatnak. Már vannak olyan vállalkozók is, akik gyűjtő­járatok indítását tervezik az ilyen térségekbe és együtt szállítanák ide a szőlőtörkölyt. Átmeneti gyűjtőhelyek kialakítására is lehe­tőség van a jogszabályok szerint, de a túl szigorúra sikeredett elő­írások miatt az ezek felállításhoz szükséges engedélyek beszerzése igen bonyolult, s talán ez az oka annak, hogy még nem létesítettek ilyen tárolóhelyeket. A törkölybe­szállítással kapcsolatban cégünk mindenki számára készséggel nyújt felvilágosítást és segítséget. Az újrahasznosítható alapanyago­kat augusztus 23-tól fogadjuk az Arany Kapu Rt. kunfehértói telep­helyén - tudtuk meg Szabóki Sán­dortól. Arany Kapu Borászati Melléktermék Feldolgozó Rt. 6413 Kunfehértó, IV. Körzet 6. Pf.: 5 • Telefon: 77/407-044, telefax: 77/407-110 „Magyarok fénye, ország reménye... ” Augusztus 20-ához közeledve szép, régi magyar énekünket idézve köszöntöm Bács-Kiskun megye Szent István ünnepére készülődő lakosságát. Ünne­peink közül ezt érzem a hozzám legközelebb álló­nak, amikor nemcsak magyar történelmünk min­den tekintetben páratlan személyiségére és művére emlékezünk, hanem a hazájáért áldozatokat vállaló, munkálkodó, küzdelmes sorsú magyar nép előtt is tisztelgünk. Nem tudnánk jól ünnepelni a múltun­kat, ha nem akarnánk a jelenhez, a ma itt élő embe­rekhez szólni. Akkor vagyunk igazán hűek egy nemzeti nagysághoz, akkor becsüljük igazán, ha időről időre megtaláljuk életművének a mához szó­ló, éppen aktuális üzenetét. Szent István valóban „magyarok fénye” és „or­szág reménye” volt, akkor is, amikor ritka történel­mi pillanatainkban kiderült az ég felettünk, akkor is, amikor vigasztalhatatlanul elsötétült előttünk a láthatár. Az utókor mindig tudott e páratlan életmű­ből erőt meríteni. Ha most gondolatban bejárnánk megyénket, nem találnánk olyan várost, községet, ahol ne lenne jelen valamilyen formában emléke, ne lenne utcája, tere, képe, szobra. Szent István napja mindenekelőtt magyar állami­ságunk ünnepe. Első királyunk erős, évszázadok vi­harát álló államot hagyott ránk, és ezért emberfelet­ti küzdelmet vállalt. Nem volt kétséges előtte, ha nem Európával tart a magyarság, ha nem a jövő fe­lé indul ismeretlen és járatlan utakon - akkor utoléri a haladni nem tudó népek sorsa, és a történelem kérlelhetetlen logikája szerint beolvad és eltűnik er­ről a földről. Európa választása akkor a jövőt jelen­tette. Európa választása, csatlakozásunk az Európai Unióhoz most 2004-ben - megint a jövőt jelenti. Nemcsak egyszeri döntéssel, hanem naponkénti ki­tartó és gyötrelmes munkával kell eljutnunk - sike­rekre építve és kudarcokból tanulva abba a jövőbe, amely utódainknak lesz az otthona. Most - mint egykor a Duna-Tisza közén István magyarjai - mi is keressük a közös gyarapodás, boldogulás útját. A megye minden települését építeni és gazdagítani akarjuk, és azt akarjuk, hogy aki most ezen a tájon él, az itt is akarjon maradni. Most még nem lehetnek elbizakodott álmaink, csak józan terveink, és keményen meg kell küzde- nünk minden lépésért, a haladásért. Ez évekbe te­lik, és áldozatokkal jár. Agrármegyében mi más le­hetne a célunk, mint az, hogy a mezőgazdaságból élőket segítsük, és a támogatásokat azokhoz juttas­suk el, akik ezt a megyét, az itt élő emberek jobb el­látását vállalkozásaikkal, termékeikkel, munkájuk­kal szolgálják. Augusztus 20-hoz közeledve mindig gondol­nunk kell az egykor is, ma is életet jelentő új ke­nyérre, és arra az útra, amely a földbe vetett magból a learatott gabonáig, az első kenyér ünnepélyes megszegéséig tart! A jó termést áldásnak tekintet­ték az előttünk járó nemzedékek, nekünk is annak kell tekintenünk, és örülnünk kell az idei bőségnek. Augusztus 20-án tekintsünk hálával és tisztelettel a földművelő emberek áldozatos munkájára, hiszen az ő fáradozásuknak köszönhetjük mindennapi ke­nyerünket! Ilyenkor a megye sok településén meg­fordulok, és bensőséges hangulatú találkozókon, fa­lunapokon másokkal együtt én is átélem az új ke­nyér megszegésének, szétosztásának feledhetetlen perceit. Ezek a percek közösséget teremtenek az emberek között, és ennek a kézből kézbe adott, kí­nált kenyérfalatnak más az íze, mint a többinek. A mindennapi kenyeret, az emberek közötti békesé- get, a családot idézi, és összeköt bennünket nemze­dékek sorával, azokkal, akik ilyenkor áhítattal szeg­ték meg, és vették kezükbe az új gabonából készült első cipót. Ilyen békés, közösségben eltöltött szép Szent Ist- ván-napot kívánok Bács-Kiskun megye minden la­kosának. DR. BALOGH LÁSZLÓ, A BÁCS-KISKUN MEGYEI KÖZGYŰLÉS ELNÖKE

Next

/
Thumbnails
Contents