Petőfi Népe, 2004. augusztus (59. évfolyam, 179-203. szám)

2004-08-19 / 194. szám

4. oldal - Petőfi Népe MEGYEI VÉLEMÉNYEK 2004. Augusztus 19., csütörtök KÖRKÉP ÜNNEPI GONDOLATOK Ez a haza Megmondatott a régieknek: „Bárhová visz szerencsétek, ezt a hazát szeressétek.” Én pedig azt mondom nektek: szeressétek a világot, a kék eget és a messzeséget - magatok és hazátok szeretetét pedig bízzátok az ösztönre: az jobban tudja, ho­gyan kell szeretni önmagunkat. Ezer hazafias vers meg nem magyarázta nekem soha, mi a haza - de egyszer külföldön voltam. Berlinben, járkáltam az utcákon, épületek szédítő ten­gerében. Járkáltam, és valami különös érzésem volt: mintha ez mind csak álom és játék lenne, mintha ezek a házak itt nem volnának igaziak, hanem csak tréfából, ideiglenesen építették volna fel őket a kedvemért, hogy megtréfáljanak, aztán megint nem lesz itt semmi, mint ahogy nem is volt, játékhá­zak, játékterek, játékváros az egész, tudja Isten, miből épült. Ez az érzés nem múlott el fél év múlva sem, hogy ott éltem; nem tudtam őszintén elhinni, hogy mindez megvolt azelőtt is, és hogy mindez igazán van. Mindig póznak tűnt, hogy idegen nyelven beszélnek; és minden idegen ember affektált és kere­sett volt a szememben, és amit ettem az ő kocsmáikban, mint­ha főzőcske játék lett volna, nem igazi ételek, és játékpénzzel kellett fizetni érte. Hazatérve, az első magyar városban szűnt csak meg ez az érzésem - mint a Liliputból hazatérő Gulliver, úgy ültem be a nyomorult vasúti étterembe, hogy különös ka­landom után mohón nyúljak megint az igazi tányér után, amin igazi ételt nyújtott egy felnőtt és igazi ember. Bizony mondom néktek: ez a haza. (Karinthy Frigyes, 1915) Azt a hazát, melyről a Szózat zeng, el nem veheti és meg nem csonkíthatja senki. Az visszavonhatatlanul hozzánk tartozik. Magunkban hordozzuk éppen annyira, mint ahogy ő hordoz bennünket; általa és benne vagyunk, akik vagyunk, s ha ő nem volna, mi sem lennénk többé. Ez az a föld, „amelyhez annyi szent nevet egy ezredév csatolt”; ahol számunkra a Szabadság zászlóit hordozták. Ezen a földön nem fog az erőszak! Ha egyszer hazánk volt, örökre az marad, még magunktól sem mondhatunk le róla, mert akkor magunkról mondanánk le. Ezért kell híveknek lennünk hozzá „rendületlenül”: kívüle valóban „nincsen számunkra hely”. Ez a haza egységes és oszthatatlan: őseink emléke, szabadságunk megszokása, jogaink méltósága, kultúránk hagyománya, nagy költőink szava, mind benne van és vele értődik. Ennek a hazának „integráns része” a Szózat is: nélküle csonka lenne a szellemi ország, s nem lenne többé magyar a magyar. (Babits Mihály, 1936) Pályázati felhívás A Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés pályázatot ír ki a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Pedagógiai Intézete Igazgatói állásának betöltéséve az alábbiak szerint: A munkahely neve: Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Pedagógiai Intézete címe: 6000 Kecskemét, Katona József tér 8. A vezetői megbízás feltételei: • egyetemi szintű végzettség és szakképzettség, szakvizsga, • legalább 10 év megfelelő szakmai gyakorlat, • a Pedagógiai Intézetben fennálló határozatlan időre szóló alkalmazás. A pályázatnak tartalmaznia kell: • a pályázó szakmai életrajzát, • hatósági erkölcsi bizonyítványt • iskolai végzettséget igazoló okiratok hiteles másolatát, • az intézmény vezetésére vonatokozó programot a szakmai helyzetelemzésre épülő fejlesztési elképzeléssel. A megbízás határozott időre, öt évre szól 2004. október 1- től-2009. szeptember 30-ig. Az alapilletmény és vezetői pótlék a közalkalmazottak jogállá­sáról szóló 1992. évi XXXIII. tv.alapján kerül megállapításra. A pályázat benyújtásának határideje: 2004. szeptember 15. A pályázat elbírálásának határideje: A Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés 2004. októberi ülése A pályzatot 1 példányban a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés El­nökéhez kell benyújtani (6000 Kecskemét, Deák Ferenc tér 3.) Az intézmény tevékenységéről információk beszerezhetők a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés Hivatalánál Bodnár Tibor fő­tanácsostól (76/513-895) telefonon. Dr. Balogh László Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés elnöke 557330 Szent István ünnepe, egyházmegyénk születésnapja Beszélgetés dr. Bábel Balázs metropolitával A történészek szerint, Esztergom és Veszprém után, Kalocsa volt a harmadik püspökség, amelyet Szent István alapított. A dátum 1002. Az első főpap pedig az az Asztrik volt, aki megkapta a kegyelmet, hogy II. Szilveszter pápától elhozhatta Ist­vánnak a szent koronát Tehát Kalocsa, augusztus 20-án - sok más egyéb mellett - a születésnapját is ünnepli.- Valóban úgy tudják megélni ezt az ünne­pet, mint a város, az érsekség születésnap­ját? Az ősiség, a történelem képes ma is moz­gósítani az embereket, megmelegíteni a lel­keket?- Tény, hogy a szent király egyházme­gyénk fő védőszent je - kezdi a válaszát Asztrik 91. utódja, dr. Bábel Balázs Kalocsa- kecskeméti érsek. - Az iránta való elkötele­zettség pedig régi időkre nyúlik vissza, a múlt messzi homályába. Az időmeghatáro­zás is csak tudományos következtetés ered­ménye. Föltételezhető ugyanis, hogy Asztrik apát, miután meghozta a koronát István ki­rály számára, nyilván nem hosszú ideig volt köztes állapotban. Mintegy jutalomként kapta meg a kalocsai püspökséget. Ami rö­vid időn belül érseki rangra emelkedett.- Az embereket, a híveket, a mindennapi pasztorációs gyakorlatban érdekli-e az ősök hitének krónikája?- Sok mindent tudunk a múltunkról, föltá­rása nem most kezdődött. Nagy történetíró­ja volt egyházmegyénknek a jezsuita szár­mazású és neveltetésű tudós főpap, Katona István. Két hatalmas kötetben dolgozta föl kutatási eredményeit. Mellesleg jegyzem meg, hogy 42 latin nyelvű kötetben Magyar- ország históriáját is egybe szerkesztette.- Könyvek sora dolgozta föl az érseki levél­tárak iratmillióit. A könyvtár tudósok, kuta­tók kimeríthetetlen tárháza. Százezrek za­rándokolnak el a kincstárba...- Mondhatom azt is: turisták tömegei cso­dálják meg kincseinket. Sajnos amiket a mi ritkaságainkból, kincseinkből meg tudunk mutatni, azok szinte kivétel nélkül a török idők után keletkeztek. Az ősi Kalocsa szinte teljesen elpusztult. Elképzelhetjük, hogy mi­lyen hatalmas volt ez az egyházmegye, hogyha mintegy 400 településéből mindösz- sze négy-öt maradt meg a török hódoltság utáni korokra. Letörölte őket a térképről az idő, s ezt el lehet mondani valamilyen arány­ban az érseki tartományról is.- A Mohács előtti időszak adott-e ennek a tájnak szenteket, boldogokat, hírességeket?- Kanonizált szentünk nincs - az azért másutt is ritkaság számba megy -, de boldog emlékű papjaink vannak. Kezdjük Asztrik érsekkel, akit a pannonhalmiak szentként tisztelnek. Tudniillik ő Pannonhalmán is élt. Aztán számon tartunk sok ismert nemzetsé­get. Abban az időben ugye még nem adtak vezetéknevet családnévként. István, Máté - így jegyezte őket a krónikás. Ismerjük ké­sőbbről Csák Ugrint és kanonokjait, akik el­estek, hősként a tatárok ellen viselt harcban. Tömöri Pál érsek a mohácsi csatának a hőse.- A török után az alföldi missziót újra kel­lett szervezni...- A ferencesek végig itt maradtak. Délvidék­ről jöttek, meglehetősen mostoha körülmények között működtek, de jöttek a török alatt is. És e munkához, misszió­hoz kapott Szent István öröksége óriási formá­tumú, nagy püspökö­ket. Gondoljunk csak itt a két Patadíich-ra. Akik nagy műveltséggel, meglehetős világlátott- sággal kezdtek hozzá az újjáépítéshez. És nagy reményekkel.- S ekkoriban lesz igazából vagyonuk, visszajutnak az érsek­séghez a birtokok is...- Mindezekkel együtt az újraépítkezés nem ment simán. Vita vitát követett. Viszont na­gyon sok visszaszerzett jószág jó célt szol­gált. Minden faluban tudtak templomot épí­teni. Az iskolák egyházi kézben voltak ab­ban az időben. Kórházak, szegényházak is működtek. Remény és ambíció emelte eze­ket a létesítményeket, amelyeket még ma is csodálunk. Pedig még csak szórványokban éltek kisebb nagyobb közösségek, tehát a kalocsai Székesegyházat nem valószínű, hogy megtöltötték a hívek. Az építők mégis úgy látták: előbb vagy utóbb szűk is lesz...- Meditációiban bizonyára Érsek úr is föl­teszi a kérdést magának: mi az a fő feladat, amit az Úr nekem szánt, amikor kiszemelt az érseki székre. Kapott-e már választ erre a kérdésre? Gondolok arra például hogy Ön az első uniós főpap Kalocsán...- Sokféle elkötelezettség köt a munkám­hoz. Valóban nagy kihívás lesz az Unió, és erre nem is vagyunk fölkészülve. Kihívás lesz a kereszténység számára is. Ismertek az alkotmány szövegeivel kapcsolatos ne­hézségek, viták, a tartalmi deficit. Aztán féltjük a nemzeti örökségünket is. Az egye­temes katolikus egyház helyi közösségei a nemzeti identitás elvesztésétől tartanak. Úgy is, hogy kihúzzák a talajt a lábunk alól egy mezőgazdasági megyében, de úgy is, hogy mi magunk nem törődünk a kulturá­lis erózióval.- Önt úgy ismerjük, mint az örökké moz­gó érseket, aki egy Opel Astra-val neki indul télen a legnagyobb hóban, autóba ül a legfor­róbb nyárban, és elmegy a legkisebb lakott településre is. Tehát látogat, erősít, segít. Re­ményt önt az emberekbe, hogy ebben az új világban is, az új körülmények között is - mondjuk a vagyon mételyének világában is - megtalálják a lelki békéjüket... Él az embe­rekben a remény?- Nem mindenütt él sajnos. Ott, ahol a te­lepülés lakóinak száma csökken, a falu el­öregszik, bezárják az iskolát, nincsen más hivatal, és sajnos nincs állandó pap sem, ott azért nagyon magukra maradottak az embe­rek, és elkeseredettek. A gyerekeik városba mennek, elköltöznek. Te­hát nem mindenütt él. Szembe kell nézni ezzel a realitással. Másutt viszont a nehezebb körülmények között is él. A remény min­dig a fiatalsághoz kötődik. A 90 éves embernek földi reménye nem sok van már. De ott, ahol van iskola, ahol foglalkoznak a fiatalokkal, ott mindig föléled a re­mény. És ezért fontos szá­munkra, hogy legyenek is­koláink, jelen legyünk a fia­talság körében.- Bács-Kiskunban öt- száznegyvenezren laknak. Az egyházi statisztika sze­rint ebből mintegy három­százhatvanezer katolikust számolnak. Óriási felelős­ség ez és hatalmas munka. Nyugodtan alszik?- Sose voltam jó alvó. A felelősség komoly lelkiismereti problémát jelent számomra. Tökéletes, teljes munkát nem lehet végezni. Hiába járom én az egy­házmegyét, vigasztalok, és biztatom a híve­ket. Ahol nincs, bizony könyörögnek a pa­pért. Ahol van, ott panaszkodnak rá. Nem lehetek elég bölcs az ilyen ügyekben. Ne­künk meg kell tennünk mindent, ami raj­tunk áll, a többit bízzuk az Istenre. Jézus­nak van egy nagyon egyszerű, de óriási mondása: „Elég a napnak a maga baja.” És ezt mindenféle életformában lehet tudatosí­tani és megszívlelni. Nem kell kétségbe es­ni, előre jajveszékelni. De ha előttünk a fel­adat, nem mulaszthatunk, és nem késle­kedhetünk...- Melyek a legfontosabb feladatok Kalo­csán, Kecskeméten, Félegyházán és Baján?- Magyarország olyan kicsiny, hogy na­gyon nagy különbség országrészek között nincsen. Prioritásnak tartom a tanítást - le­gyen az bibliamagyarázat, vagy egyáltalán felnőtt hittan. Utána következik a szentsé­gek kiszolgálása, ami lehet bérmálás, pap­szentelés, vagy bármi más. Ez a két pillér, ami minden pap életében nagyon fontos, ugyanúgy a püspökében is.- A nyár elmúlt, kezdődik az új iskolai év. Sikerült-e az elmúlt két hónapban pi­hennie? Hogyan telt a nyár? Hallottuk, hogy Londonban is volt...- Igen. Volt egy kis kikapcsolódásom. Jártam Angliában, és Hévízre is eljutottam egy rövid időre. Bár én az otthonomban is ki tudok kapcsolódni. Ehhez csupán csend­re van szükségem, hogy tudjak olvasni, mert az olvasás is az utazás egyik formája. Úgyhogy, ha nem is kipihenten, de fölké­szülten várjuk az új feladatokat. Nagy örömmel mondhatom, hogy megnyílik egy új óvodánk Kecskeméten, a Szent Imre-is- kola szomszédságában. Ez is egy misszió. Célszerűen, szerényen építkezünk. Csen­desen kell végezni a munkánkat, mert az szokott általában gyümölcsöző lenni. ____ FARKAS P. JÓZSEF Dr . Bábel Balázs, Kalocsa-kecskeméti ér­sek szentelte fel tegnap a Fülöpszálláshoz tartozó Kurjantó-pusztai keresztet, amit sokak önzetlen segítségével újraállítottak. FOTÓ: P. S. Megkérdeztük olvasóinkat Mit csinál a hosszú hétvégén? Kovács Ibolya, Kiskunmajsa: ­A munkahelye­men mindenki szabadságon van, így annyi munkám akadt, hogy nem fi­gyeltem a nap­tárt és majdnem elfeledkeztem arról, hogy pénteken nem kell dolgozni. Még jó, hogy az egyik kolléganőm betelefonált és fi­gyelmeztetett, hogy ne jöjjek. Majsán évek óta nincs különö­sebb ünneplés augusztus 20-án, így valószínűleg valamelyik szomszédos településre me­gyünk át unokatestvéreimmel. A halasi Nox koncert igen vonzó, de jó lenne látni a tévében a fővá­rosi tűzijátékot is. Ám az is lehet, hogy a majsai strandon, pihenés­sel töltjük el a szabadidőnket. Arcson Rafael, Baja: - Lényegé­ben pihenéssel, legalábbis Szent István ünnep­napján. Másnap ugyanis a Kamé­leon csoporttal Baranyában, Máriakéménden fogunk vendég­szerepelni, ahol a Nevetünk és dalolunk című darabbal derítjük jó kedvre a falu lakosságát. Azu­tán már készülni kell a szakmári, bajai és félegyházi előadásokra, ahová a vásári komédiákat visz- szük el. Mozgalmas nyarunk volt. Az ünnepekben még át kell gon­dolni a hátra lévő előadásokat. Gondolataimban már a következő tanévre készülök. Összegzem a nyár színészi, rendezői teljesít­ményt és megtervezem a követke­ző évadot. Korsós Andrea, Kalocsa: - Na­gyon örülök a hosszú hétvégé­nek, ezt most el­sősorban pihe­néssel szeret­ném tölteni. Idén nem me­gyek sehova, inkább otthon mara­dok. Számítok az unokaöcsém lá­togatására. Márk most lesz két­éves. Nagyon eleven kisfiú, leköti a felnőttek figyelmét. A három pi­henőnapban szeretném elkészíte­ni Márk születésnapi meglepeté­sét is. Úgy tervezem, elsősorban olvasással, aktív pihenéssel kap­csolódok majd ki. Óvónőként las­san fel kell készülnöm a kezdődő tanévre is. A feltöltődésre, a gye­rekekkel kapcsolatos tervek kidol­gozására is tökéletes lesz ez a né­hány nap. Törőcsik Mari­anna, Kecske­mét: - Épp’ most szereztem be egy programfü­zetet a hosszú hétvége ren­dezvényeiről, ugyanis itthon fogom eltölteni a három napot. Biztos, hogy kimegyek a kecske­méti vízműdombhoz, mert a sza­badtéri programok érdekelnek. Szombaton nézőként (és kóstoló­ként) a gulyásfőző fesztiválra lá­togatok el. Kedvelem a több napos ünnepeket, munkaszüneteket, ilyenkor mindig megyünk vala­merre. Az úti cél a pénztárcánktól függ. A nővérem Budapesten la­kik, többször láttam már ott is a 20-ikai tűzijátékot, de idén itthon nézem meg. Jó, hogy nem is lesz túl későn. ■

Next

/
Thumbnails
Contents