Petőfi Népe, 2004. augusztus (59. évfolyam, 179-203. szám)

2004-08-09 / 185. szám

Világbajnok a magyar négyesfogat-hajtó csapat! Egyéniben Lázár Zoltán ezüstérmes! Kecskeméti László (képünkön) a magyar csapat tagjaként remekül vette az akadályokat, hibátlanul tel­jesítette az alappályát, ráadásul alapidőn belül. A hármas összevetés­ben a harmadik helyen fejezte be a záró számot. Kecskemét Fantasztikus magyar sikerrel ért véget a Kecskeméten rende­zett négyesfogathajtó-világbaj- nokság: a Dobrovitz József, Kecskeméti László, Lázár Zol­tán összeállítású csapat arany-, Lázár egyéniben ezüstérmet nyert Első a korábbi világbaj­nok, a német Freund lett Csapatban utoljára a húsz évvel ezelőtti, szintén hazai rendezésű szilvásvárad! vb-n született ma­gyar siker. Egyéniben pedig leg­utóbb a mostani maratonhajtás so­rán kiesett Bozsik József állhatott dobogóra, aki 1996-ban harmadik lett Waregemben. Az akadályhajtás során az ösz- szetett fordított sorrendjében in­dultak a versenyzők, így Fintha Gábor szövetségi kapitány váloga­tottjából Kecskeméti kezdte meg elsőként vasárnapi szereplését. Nem is akárhogyan, ugyanis a húsz akadály egyikénél sem hibá­zott, ráadásul szintidőn belül tel­jesítette a pályát, így az amerikai Tucker után másodikként hiba­pont nélkül zárta a harmadik számot. Ezt a bravúros teljesít­ményt utána már csak Freund tudta megismételni. Kecskeméti után rögtön Dobrovitz indult, aki kicsit indiszponáltnak tűnt, s ez teljesítményén is meglátszott: ugyan a 3:37 perces alapidőn be­lül hajtott, de két verőhibát vétett, így 10 hibaponttal zárt. Lázár hi­bátlan teljesítménnyel bebiztosít­hatta volna a csapatgyőzelmet, ám 11 másodperces időtúllépésé­ért öt és fél hibapontot kapott, így a címvédő, és a szám élen álló holland Yjsbrand Chardon kezé­ben maradt a döntés. Az egyéni­ben szerzett három vb-arany- éremmel minden idők legeredmé­nyesebb fogathajtója azonban tő­le teljesen szokatlanul három te­niszlabdát is levert - a magyar csapat első helyéhez egy, míg Lázár ezüstérméhez éppen há­rom rontásra volt szükség - a bó­ják tetejéről, ezzel nemcsak csa­patban, egyéniben sem sikerült megtartani első helyét. A három hibátlan hajtó között az összeve­tés döntött, ez nem kedvezett Kecskemétinek, Freund nyert Tucker előtt, a magyar hajtó har­madik lett a zárószámban. A királykategória új sztárja Lázár Zoltán (képün­kön) jdonsült négyes­fogat-hajtó csapatvilág­bajnokot és világbajno­ki ezüstérmest mindjárt az akadályhajtó verseny után kérdeztük.- Hogy érzi magát?- Az érem lehetett vol­na fényesebb is, de ami most történt, az a leg­szebb álmaimat idézi. El­érhetetlennek tűnt az érem, s most a verseny után közvetlenül még nem is tudom-mindazt fel­dolgozni, ami velem tör­tént. Nem győzöm azon­ban hangsúlyozni, hogy ezt nem én, hanem a csa­ládom érte el. Közülük is hadd emeljem ki testvér­bátyámat, Lázár Vilmost, aki valójában átadta nekem a le­hetőséget, hogy indulhassak a négyes fogatok kategóriájában a világbajnokságon. Ha nem is ő ült fenn a bakon, de az egyik ke­zem biztos, hogy az „övé” volt.- Mi lett volna még az a pici do­log, ami esetleg az aranyhoz kel­lett volna?- Az utolsó nap előtt a 4. he­lyen álltam, előttem pedig három világbajnoki aranyérmes. Mind­hárman 20-20 éve hajtanak négyes fogatot, én pedig ebben az esztendőben ültem át a kettes fogat bakjáról. Ez a vb volt életem ötödik négyesfogat-hajtó verse­nye. Fantasztikus dolognak tar­tom, amit elértem. Lehet, hogy ha annyi év lesz mögöttem, mint a nálam rutinosabb hajtők mö­gött, akkor én is hasonlóan szép eredményekről számolhatok majd be, mint ők. De most határ­talanul boldog vagyok. Pár óra múlva már lehet, hogy a jövőt ter­vezem, de most nagyon örülök a második helyemnek és a csapat­aranynak.- A maratonhajtásán láttak, amint a versenybíró az egyik aka­dálynál a fogata elé lépett.- Bosszantó volt. De nem azért hibáztam, mert útban állt, ha­nem azért, mert elbizonytalaní­tott engem. Ezt követően egyből fenn is akadtam. Utólag már nem bánom, mert nem ennyin múlott. Ettől több kellett volna, hogy fé­nyesebb legyen az érem. Lázár szerint a közönség tá­mogatása nélkül nem sikerült volna megnyerni a versenyt, ugyanis csapattársaival és a lo­vakkal együtt rettenetesen elfá­radt, de ezt nem érzékelte, mivel a hazai szurkolókat mindenkép­pen ki akarta szolgálni. A volt fogathajtó kapitányként a csúcson Kecskemét legyen a magyar Aachen! Fintha Gábor (képünkön) „sikerkovács”, a magyar csapat szövetségi kapitá­nya: - Elmondhatatlanul jó érzés, hogy sikerült meg­nyernünk! Ezt nem is kell bővebben magyarázni. Azt mondtam az elején, hogy meg lennék elégedve egy dobogós helyezéssel csa­patban. Ezt a várakozást sokkal, de sokkal túlteljesí­tettük. Bár már a verseny előtt hozzátettem, hogy a fi­úk tehetségükkel, a kikép­zett fogatok révén ennél többre is képesek lehetnek. Ez hála a jó istennek, bekö­vetkezett.- Ha belegondolunk, ak­kor iszonyatosan nagy ri­zikó a kapitány részéről a három csapattag kiválasz­tása. Mert ha esetleg a ka­pitány úgymond mellé­nyül, ha a három ember közül bármelyik magyar induló jobban teljesít, ak­kor azonnal a fejét akarják venni...- Ez így van. Mondták is az elején: nem biztos, hogy jó volt a válogatás. Aki így vélekedett, az most csaló­dott, hiszen Lázár, Dobro­vitz és Kecskeméti hozta a legjobb eredményt.- Most egy fiatalítás megy végbe a magyaroknál?- Ez az élet rendje. A nyugati országoknál is ez zajlik éppen. Itt vannak a hollandok, akik szintén egy ígéretes, fiatal tehet­séggel (Koos de Ronde) rukkoltak ki.- Melyik volt a verseny döntő szakasza?- Nagyon nagy dolog volt, hogy dljhajtásban jól mentünk. Ez nem kifeje­zetten magyar szám, s ha mindjárt az elején az em­ber rosszul teljesít, akkor rengeteg munkába és erő­feszítésbe kerül, hogy le­dolgozza a feleslegesen be­gyűjtött hibapontokat. A maratonhajtás szintén nem egyszerű mutatvány. Itt ezúttal nem a hátrány ledolgozásán, hanem az előny megtartásán kellett fáradoznia a magyar együttesnek.- Lehetett volna ennél is jobb?- Bár lehetünk maxima­listák, de óriási teljesítmény az, amit a fiúk elértek.- Hogyan tovább?- Hátravan a magyar baj­nokság, majd négy magyar fogattal Donaueschingenbe utazunk egy fontos ver­senyre. Trófeák a csarnokban Mondok József, a négyes- fogathajtó-világbajnokság versenyigazgatója el­mondta: - Szerencsére jól sikerült a szervezés. A tervezetteknek megfele­lően működött minden. A stratégiai pontokon a megfelelő emberek mű­ködtek közre abban, hogy sikeres legyen a kecskeméti világbajnok­ság. Nemcsak az eredmé­nyességét, de a rendezést illetően is. Apró homok­szemek ugyan becsúsz­tak a fogaskerekek közé, ám összességében helyt­állt a csapat. Hasonló­képpen, mint a fogathajtó válogatottunk. Nagysze­rű eredmény született, amire még mi, szervezők sem mertünk gondolni. A későbbiekben egyébként a szövetség fogathajtó szakágának az a célja, hogy további versenyeket szerez­zen és rendezzen meg Magyarországon egyes, kettes és négyes fogatok kategóriájában. A négyesfogathajtó-világbajnokság kísérőrendezvénye­ként a kecskeméti városi sportcsarnokban országos vadá­szati trófeakiállítást rendeztek. Tizenkilenc megyéből 300 aranyérmes trófeát gyűjtöttek össze: dámvadak, gímszar­vasok, őzbakok, vadkanagyarak, mufloncsigák szerepel­tek a kollekcióban. A Mezőgazdasági Múzeumból világre­korder agancsokat is kiállítottak. Ilyen nagy mennyiségű és minőségű trófeát legutóbb 1971-ben hoztak egy fedél alá Magyarországon. Dr. Balogh Lászlót, a Bács-Kis- kun Megyei Közgyűlés elnö­két, a vb-t rendező bizottság el­nökét az akadályhajtás meg­kezdése előtt kérdeztük: - Az lenne a jó, ha a csapat nyerne. Ha ez meglesz, akkor a kecske­méti világbajnokság végtelenül emlékezetes, nagyszerű ren­dezvényként marad meg min­denkiben. Ha nem így törté­nik, akkor mindenki kicsit csa­lódott lesz a lelke mélyén. Ez a legnagyobb négyesfogathajtó- világbajnokság, mert ennyi fo­gat még soha egyetlen vb-n sem jött össze. De a néző­számra sem lehet panasz, hisz a maratonhajtásra úgy 40 ez­ren lehettek kíváncsiak és ma is, a zárónapon telt ház van a Széktói Stadionban. Ezt szen­zációs dolognak tartom, mint ahogy azt is, hogy sokak sze­rint a díjhajtásra itt többen vol­tak kíváncsiak, mint Aachen­ben a három héttel ezelőtti nagy nemzetközi verseny dön­tőjére. Ezt csak megköszönni tudom a kecskemétieknek és azoknak, akik eljöttek, akik ennyire a szívükbe zárták ezt a sportot. Sok minden zajlik most a szemünk előtt. Láthatjuk, hogy a magyar csapat keresz­tülmegy egy generációváltá­son. Vagy ott van a nagyszerű egyéniség, Bozsik József tra­gédiája. Aki ugye nem tudott végigmenni a maratoni pá­lyán. Holott ha befejezi a ver­senyt, akkor valószínű, hogy ő áll az élre. A maratoni pá­lyán egyébként több fennaka­dás is volt, de szerintem nem maga a pálya volt nehéz, ha­nem a sok kapu tette próbára a versenyzőket. Úgy is mond­hatnám, hogy rafináltan volt megépítve a pálya. Látom, hogy az akadályhajtás pályá­ja is nehéz, de a csapatok és a versenyzők minimális tudás­Dr. Balogh László (jobbra), a vb-t rendező bizottság elnöke a versenyt követően Farkas Sándorral (balra), a Magyar Lovassport Szövetség elnökével értékelte a a kecskeméti négyesfogathajtó világbajnokság eredményeit. beli és technikai különbsége miatt valamivel rostálni kell a mezőnyt. Ez a pálya erre biz­tosan alkalmas lesz. Ha a versenyek helyszínét nézem, és azt, hogy mi van es­ténként a városban, akkor nyu­godtan mondhatom: minden­képpen sikeres vb-t rendezett Kecskemét. Sikerült megmu­tatnunk a várost és a környé­két, ez pedig vélhetően más­kor is idevonzza azokat az em­bereket, akik most itt jártak. De még egyszer hangsúlyo­zom: ha nem nyerünk, bizto­san üröm lesz az örömben, mert mi, magyarok ilyenek va­gyunk. Régen ebben a sportágban nagyhatalmak voltunk, óriási hajtóegyénisé­gekkel. Gondoljunk csak Abo- nyi Imrére. Mára megváltozott a világ. Ez a fogathajtás Formula-l-e. Nem úgy van már, mint régen, hogy össze­fogták a lovakat és a virtuóz hajtők csodákat tudtak művel­ni. Egy magyar versenyző olyan időt hajtott, amitől a vi­lág szája tátva maradt. Ma ezek a lovak erre a sportágra nevelődnek és hozzájuk kell szerezni egy tehetséges hajtót. Nincs is belőlük hiány, de a pénzügyi háttér, a kitartás, az idő sokszor elfogy. Azt várom a vb-től, hogy a sportág iránti érdeklődést fel­keltse, s remélem, utánpótlást is teremt. Valóban tervbe van véve, hogy Kecskemétből kel­lene csinálni egy kis Aachent, de ez sziszifuszi munka. A ver­seny ma véget ér, de meg kell, hogy maradjon a hétközna­pokra az a hit: ennek a város­nak az egyik vonzereje marad­jon a ló, vagy a lovassport. Ezért kellene még több nem­zetközi versenyt rendezni. Akár ősszel is lehetne ren­dezni egy ilyen versenyt, hi­szen ezek az akadályok ma­radnak. Mindig a legnehezebb dolog az akadályok felépítteté­se, mert nagyon sokba kerül. A kérdés az, hogy rendszeres­sé tehető-e Kecskeméten a lo­vasversenyek rendezése. Az állandóság pedig fontos lenne. Nyertünk a pályán, nyerte­sek a szervezők, rendezők, szurkolók és nyertes Kecske­mét, a reménybeli magyar Aachen. Szép volt, fiúk!

Next

/
Thumbnails
Contents