Petőfi Népe, 2004. augusztus (59. évfolyam, 179-203. szám)
2004-08-09 / 185. szám
Világbajnok a magyar négyesfogat-hajtó csapat! Egyéniben Lázár Zoltán ezüstérmes! Kecskeméti László (képünkön) a magyar csapat tagjaként remekül vette az akadályokat, hibátlanul teljesítette az alappályát, ráadásul alapidőn belül. A hármas összevetésben a harmadik helyen fejezte be a záró számot. Kecskemét Fantasztikus magyar sikerrel ért véget a Kecskeméten rendezett négyesfogathajtó-világbaj- nokság: a Dobrovitz József, Kecskeméti László, Lázár Zoltán összeállítású csapat arany-, Lázár egyéniben ezüstérmet nyert Első a korábbi világbajnok, a német Freund lett Csapatban utoljára a húsz évvel ezelőtti, szintén hazai rendezésű szilvásvárad! vb-n született magyar siker. Egyéniben pedig legutóbb a mostani maratonhajtás során kiesett Bozsik József állhatott dobogóra, aki 1996-ban harmadik lett Waregemben. Az akadályhajtás során az ösz- szetett fordított sorrendjében indultak a versenyzők, így Fintha Gábor szövetségi kapitány válogatottjából Kecskeméti kezdte meg elsőként vasárnapi szereplését. Nem is akárhogyan, ugyanis a húsz akadály egyikénél sem hibázott, ráadásul szintidőn belül teljesítette a pályát, így az amerikai Tucker után másodikként hibapont nélkül zárta a harmadik számot. Ezt a bravúros teljesítményt utána már csak Freund tudta megismételni. Kecskeméti után rögtön Dobrovitz indult, aki kicsit indiszponáltnak tűnt, s ez teljesítményén is meglátszott: ugyan a 3:37 perces alapidőn belül hajtott, de két verőhibát vétett, így 10 hibaponttal zárt. Lázár hibátlan teljesítménnyel bebiztosíthatta volna a csapatgyőzelmet, ám 11 másodperces időtúllépéséért öt és fél hibapontot kapott, így a címvédő, és a szám élen álló holland Yjsbrand Chardon kezében maradt a döntés. Az egyéniben szerzett három vb-arany- éremmel minden idők legeredményesebb fogathajtója azonban tőle teljesen szokatlanul három teniszlabdát is levert - a magyar csapat első helyéhez egy, míg Lázár ezüstérméhez éppen három rontásra volt szükség - a bóják tetejéről, ezzel nemcsak csapatban, egyéniben sem sikerült megtartani első helyét. A három hibátlan hajtó között az összevetés döntött, ez nem kedvezett Kecskemétinek, Freund nyert Tucker előtt, a magyar hajtó harmadik lett a zárószámban. A királykategória új sztárja Lázár Zoltán (képünkön) jdonsült négyesfogat-hajtó csapatvilágbajnokot és világbajnoki ezüstérmest mindjárt az akadályhajtó verseny után kérdeztük.- Hogy érzi magát?- Az érem lehetett volna fényesebb is, de ami most történt, az a legszebb álmaimat idézi. Elérhetetlennek tűnt az érem, s most a verseny után közvetlenül még nem is tudom-mindazt feldolgozni, ami velem történt. Nem győzöm azonban hangsúlyozni, hogy ezt nem én, hanem a családom érte el. Közülük is hadd emeljem ki testvérbátyámat, Lázár Vilmost, aki valójában átadta nekem a lehetőséget, hogy indulhassak a négyes fogatok kategóriájában a világbajnokságon. Ha nem is ő ült fenn a bakon, de az egyik kezem biztos, hogy az „övé” volt.- Mi lett volna még az a pici dolog, ami esetleg az aranyhoz kellett volna?- Az utolsó nap előtt a 4. helyen álltam, előttem pedig három világbajnoki aranyérmes. Mindhárman 20-20 éve hajtanak négyes fogatot, én pedig ebben az esztendőben ültem át a kettes fogat bakjáról. Ez a vb volt életem ötödik négyesfogat-hajtó versenye. Fantasztikus dolognak tartom, amit elértem. Lehet, hogy ha annyi év lesz mögöttem, mint a nálam rutinosabb hajtők mögött, akkor én is hasonlóan szép eredményekről számolhatok majd be, mint ők. De most határtalanul boldog vagyok. Pár óra múlva már lehet, hogy a jövőt tervezem, de most nagyon örülök a második helyemnek és a csapataranynak.- A maratonhajtásán láttak, amint a versenybíró az egyik akadálynál a fogata elé lépett.- Bosszantó volt. De nem azért hibáztam, mert útban állt, hanem azért, mert elbizonytalanított engem. Ezt követően egyből fenn is akadtam. Utólag már nem bánom, mert nem ennyin múlott. Ettől több kellett volna, hogy fényesebb legyen az érem. Lázár szerint a közönség támogatása nélkül nem sikerült volna megnyerni a versenyt, ugyanis csapattársaival és a lovakkal együtt rettenetesen elfáradt, de ezt nem érzékelte, mivel a hazai szurkolókat mindenképpen ki akarta szolgálni. A volt fogathajtó kapitányként a csúcson Kecskemét legyen a magyar Aachen! Fintha Gábor (képünkön) „sikerkovács”, a magyar csapat szövetségi kapitánya: - Elmondhatatlanul jó érzés, hogy sikerült megnyernünk! Ezt nem is kell bővebben magyarázni. Azt mondtam az elején, hogy meg lennék elégedve egy dobogós helyezéssel csapatban. Ezt a várakozást sokkal, de sokkal túlteljesítettük. Bár már a verseny előtt hozzátettem, hogy a fiúk tehetségükkel, a kiképzett fogatok révén ennél többre is képesek lehetnek. Ez hála a jó istennek, bekövetkezett.- Ha belegondolunk, akkor iszonyatosan nagy rizikó a kapitány részéről a három csapattag kiválasztása. Mert ha esetleg a kapitány úgymond mellényül, ha a három ember közül bármelyik magyar induló jobban teljesít, akkor azonnal a fejét akarják venni...- Ez így van. Mondták is az elején: nem biztos, hogy jó volt a válogatás. Aki így vélekedett, az most csalódott, hiszen Lázár, Dobrovitz és Kecskeméti hozta a legjobb eredményt.- Most egy fiatalítás megy végbe a magyaroknál?- Ez az élet rendje. A nyugati országoknál is ez zajlik éppen. Itt vannak a hollandok, akik szintén egy ígéretes, fiatal tehetséggel (Koos de Ronde) rukkoltak ki.- Melyik volt a verseny döntő szakasza?- Nagyon nagy dolog volt, hogy dljhajtásban jól mentünk. Ez nem kifejezetten magyar szám, s ha mindjárt az elején az ember rosszul teljesít, akkor rengeteg munkába és erőfeszítésbe kerül, hogy ledolgozza a feleslegesen begyűjtött hibapontokat. A maratonhajtás szintén nem egyszerű mutatvány. Itt ezúttal nem a hátrány ledolgozásán, hanem az előny megtartásán kellett fáradoznia a magyar együttesnek.- Lehetett volna ennél is jobb?- Bár lehetünk maximalisták, de óriási teljesítmény az, amit a fiúk elértek.- Hogyan tovább?- Hátravan a magyar bajnokság, majd négy magyar fogattal Donaueschingenbe utazunk egy fontos versenyre. Trófeák a csarnokban Mondok József, a négyes- fogathajtó-világbajnokság versenyigazgatója elmondta: - Szerencsére jól sikerült a szervezés. A tervezetteknek megfelelően működött minden. A stratégiai pontokon a megfelelő emberek működtek közre abban, hogy sikeres legyen a kecskeméti világbajnokság. Nemcsak az eredményességét, de a rendezést illetően is. Apró homokszemek ugyan becsúsztak a fogaskerekek közé, ám összességében helytállt a csapat. Hasonlóképpen, mint a fogathajtó válogatottunk. Nagyszerű eredmény született, amire még mi, szervezők sem mertünk gondolni. A későbbiekben egyébként a szövetség fogathajtó szakágának az a célja, hogy további versenyeket szerezzen és rendezzen meg Magyarországon egyes, kettes és négyes fogatok kategóriájában. A négyesfogathajtó-világbajnokság kísérőrendezvényeként a kecskeméti városi sportcsarnokban országos vadászati trófeakiállítást rendeztek. Tizenkilenc megyéből 300 aranyérmes trófeát gyűjtöttek össze: dámvadak, gímszarvasok, őzbakok, vadkanagyarak, mufloncsigák szerepeltek a kollekcióban. A Mezőgazdasági Múzeumból világrekorder agancsokat is kiállítottak. Ilyen nagy mennyiségű és minőségű trófeát legutóbb 1971-ben hoztak egy fedél alá Magyarországon. Dr. Balogh Lászlót, a Bács-Kis- kun Megyei Közgyűlés elnökét, a vb-t rendező bizottság elnökét az akadályhajtás megkezdése előtt kérdeztük: - Az lenne a jó, ha a csapat nyerne. Ha ez meglesz, akkor a kecskeméti világbajnokság végtelenül emlékezetes, nagyszerű rendezvényként marad meg mindenkiben. Ha nem így történik, akkor mindenki kicsit csalódott lesz a lelke mélyén. Ez a legnagyobb négyesfogathajtó- világbajnokság, mert ennyi fogat még soha egyetlen vb-n sem jött össze. De a nézőszámra sem lehet panasz, hisz a maratonhajtásra úgy 40 ezren lehettek kíváncsiak és ma is, a zárónapon telt ház van a Széktói Stadionban. Ezt szenzációs dolognak tartom, mint ahogy azt is, hogy sokak szerint a díjhajtásra itt többen voltak kíváncsiak, mint Aachenben a három héttel ezelőtti nagy nemzetközi verseny döntőjére. Ezt csak megköszönni tudom a kecskemétieknek és azoknak, akik eljöttek, akik ennyire a szívükbe zárták ezt a sportot. Sok minden zajlik most a szemünk előtt. Láthatjuk, hogy a magyar csapat keresztülmegy egy generációváltáson. Vagy ott van a nagyszerű egyéniség, Bozsik József tragédiája. Aki ugye nem tudott végigmenni a maratoni pályán. Holott ha befejezi a versenyt, akkor valószínű, hogy ő áll az élre. A maratoni pályán egyébként több fennakadás is volt, de szerintem nem maga a pálya volt nehéz, hanem a sok kapu tette próbára a versenyzőket. Úgy is mondhatnám, hogy rafináltan volt megépítve a pálya. Látom, hogy az akadályhajtás pályája is nehéz, de a csapatok és a versenyzők minimális tudásDr. Balogh László (jobbra), a vb-t rendező bizottság elnöke a versenyt követően Farkas Sándorral (balra), a Magyar Lovassport Szövetség elnökével értékelte a a kecskeméti négyesfogathajtó világbajnokság eredményeit. beli és technikai különbsége miatt valamivel rostálni kell a mezőnyt. Ez a pálya erre biztosan alkalmas lesz. Ha a versenyek helyszínét nézem, és azt, hogy mi van esténként a városban, akkor nyugodtan mondhatom: mindenképpen sikeres vb-t rendezett Kecskemét. Sikerült megmutatnunk a várost és a környékét, ez pedig vélhetően máskor is idevonzza azokat az embereket, akik most itt jártak. De még egyszer hangsúlyozom: ha nem nyerünk, biztosan üröm lesz az örömben, mert mi, magyarok ilyenek vagyunk. Régen ebben a sportágban nagyhatalmak voltunk, óriási hajtóegyéniségekkel. Gondoljunk csak Abo- nyi Imrére. Mára megváltozott a világ. Ez a fogathajtás Formula-l-e. Nem úgy van már, mint régen, hogy összefogták a lovakat és a virtuóz hajtők csodákat tudtak művelni. Egy magyar versenyző olyan időt hajtott, amitől a világ szája tátva maradt. Ma ezek a lovak erre a sportágra nevelődnek és hozzájuk kell szerezni egy tehetséges hajtót. Nincs is belőlük hiány, de a pénzügyi háttér, a kitartás, az idő sokszor elfogy. Azt várom a vb-től, hogy a sportág iránti érdeklődést felkeltse, s remélem, utánpótlást is teremt. Valóban tervbe van véve, hogy Kecskemétből kellene csinálni egy kis Aachent, de ez sziszifuszi munka. A verseny ma véget ér, de meg kell, hogy maradjon a hétköznapokra az a hit: ennek a városnak az egyik vonzereje maradjon a ló, vagy a lovassport. Ezért kellene még több nemzetközi versenyt rendezni. Akár ősszel is lehetne rendezni egy ilyen versenyt, hiszen ezek az akadályok maradnak. Mindig a legnehezebb dolog az akadályok felépíttetése, mert nagyon sokba kerül. A kérdés az, hogy rendszeressé tehető-e Kecskeméten a lovasversenyek rendezése. Az állandóság pedig fontos lenne. Nyertünk a pályán, nyertesek a szervezők, rendezők, szurkolók és nyertes Kecskemét, a reménybeli magyar Aachen. Szép volt, fiúk!
