Petőfi Népe, 2004. július (59. évfolyam, 152-178. szám)
2004-07-07 / 157. szám
nyírni, hegeszteni.- És halfőzésnéU Patrik: - Ja. A . halhoz visszük ki k a sót, a papáik kát. Meg kós- ■ tolni is Á szoktam. M Pálma: - Egys tettem bele a paprikát. ónzEn, fcqfc re S'iz'Ji::::„ lP£r=LCL-ZL anzxzz w; Egyidősek a bajai nesztával Nem estünk kétségbe Kernya Tibor élénken emlékszik a nagy napra:- Az asszony augusztus elejére volt kiírva. Poharazgattunk a haverokkal, ezért leraktam az autót a Sári Sportban. Akkor még a Varsa utcában laktunk és gyalogosan bandukoltunk haza a tűzijáték után. Hajnalban, úgy 2-fél 3 körül keltett az asszony, hogy elfolyt a magzatvíz. A hír hidegzuhanyként ért, de rohantam is a tus alá. Az autó persze fent a belvárosban. Telefonáltam a Sárközi haveromnak, de ő még akkorra nem ért haza. Éva, a felesége vette fel a kagylót. Gyorsan előállt az autóval és bementünk. A doki sehol. A feleségemnek pedig egyre erősödtek a fájásai. Éva hazament, én pedig irány a Mátrai doktorért. Egykettőre beértünk és épphogy bemosakodott a doktor úr, már elő is bújt a Pálma. Kijött szólni, hogy a kislány már megvan, de megy vissza, mert a fiú is kifelé igyekszik. így történt.- Önöknél hogyan telik a halászléünnep?- Félig munka, félig buli. Van mit tenni, hogy rendben menjenek dolgok. Előkészülni, hogy minden elég legyen, gondoskodni a hűtött italokról. Tavaly már minden jó volt. Kitaláltuk, hogy kiviszünk egy műanyag hordót és telerakjuk pétisóval, ami hidegen tartja az italt.- Honnan ez az ötlet?- Sükösdi vagyok. Emlékszem, régen a nagy rozsdamentes kádakat teleraktak pétisóval és abban tartották a palackozott italokat. Főleg a szódát. Most van, aki tömbben jeget rak bele, ha hozzá tud jutni. Mások a benzinkútnál vesznek apróra tört jeget zsákban és azzal hűtik le az italt.- Hányán szoktak együtt ünnepelni?- Elég sokan vagyunk, jóval 40 fölött. Négy asztalunk van a garai előtt. Két részletben, két bográcsban főzzük a halat.- Van valami különleges szokása a társaságnak?- Nincs. Mindent a hagyomány szerint csinálunk. A főzésben is, a buliban is. Tavaly az volt a baj, hogy nagyon vizes volt a fa. Nagyon ráfáztunk. Idén viszek ki egy kis száraz akácfát. Csinálok egy alaplángot. Aztán mehet rá a vizes fa is.- Fontosnak tartja a népünnepélyt?- Igen. Természetesen.- Miért?- Ilyenkor „összeröffennek” a barátok. Azok is, akiket évente csak egyszer-kétszer látunk. Van idő beszélgetni, amire év közben alig jut idő. Vidékről is el jönnek. Természetesen szí v e s e n látj uk őket. A Szinte hihetetlen! Már a kilencedik! Hiszen nyolc éve volt az első halászléfőzés. 1996. július 13-án. A bajai Kernya családban egyszerűbb számontartani az idő múlását Ők mindig emlékezni fognak a hagyományteremtővé vált júliusi szombatra, a 300 éves város - 300 bogrács halászlé jelmondattal meghirdetett népünnepélyre. Azon a hétvégén élményekkel gazdagodtak, de még feledhetetlenebb esemény főszereplői voltak. Az első halászléfőző népünnepély másnapján nagy öröm köszöntött be Ker- nyáék- hoz. Egy évtizeddel első gyermekük születése után megérkezett az ikerpár: Pálma és Patrik. A nyolcadik születésnapjukra készülő ikrek idén fejezték be az első osztályt.- Mikor születtetek? Patrik: - 1996. július 14.- Tudjátok-e, miről nevezetes ez a hétvége a baja- iaknak? Patrik: - Nem.- Anya nem mesék róla? Patrik: - Nem emlékszem.- Hallottatok a bajai halászléfőző népünnepélyről? Patrik: - Ja, apa mondta, hogy akkor születtünk. Azt is mondta, hogy hazamentek a térről és megszülettünk.- Szeretitek a halat? Pálma: - Igen.- Szoktatok otthon főzni? Pálma: - Persze.- Milyen gyakran? Pálma: - Hétvégén, ünnepekkor, karácsonykor, amikor valakinek névnapja vagy szülinapja van.- Ki főz? Patrik: - Apa.- Ki szoktatok menni a térre, amikor főznek az emberek? Pálma: - Igen.- Főzni? Patrik: - Nem, hanem enni.- Szoktatok segíteni is? Patrik: - Igen, füvet c s a 1 á ap- Milyen a finom natasziet Patrik: - Nem túl sós és nem sótlan. Pont jó. Pálma: - Es mi pedig az anyával sütit készítünk. Kókuszgolyót meg karikát.- Nemsokára itt lesz a következő halászléfőzés. Várjátok már? Patrik: - Persze.- Mit fogtok csinálni? Patrik: - Lemegyünk a szigetre és ott van olyan ugráló, és szaltózunk addig, amíg kész nem lesz a halászlé. Akkor felmegyünk és eszünk.- Meddig szabad fent lennetek ilyenkor? Pálma: - Amíg apáék azt nem mondják, hogy megyünk haza.- Szoktátok nézni a programokat is? Pálma: - Igen. Tetszenek. Főleg a tűzijátékot szeretem. Olyan szép, színes az egész. Már le is rajzoltam egyszer.- Szerintetek a felnőttek miért kedvelik ezt a programot? Pálma: - Szeretnek főzni. Patrik: - Azért mennek ki a térre, hogy jóllakjanak.- Ti miért? Patrik: Azért, hogy segítsek főzni.- És a felnőttek? Patrik: - Azért, hogy jól érezzék magukat.- Hogy sikerült a suli? Patrik: - Jól. Szeretek iskolába járni. A kedvencem a matematika. Az éneket nem szeretem.- Miért? Patrik: - Nem tudom. Nem szeretek énekelni. -Te? Pálma: - Én a nyelvtant szeretem meg az olvasást. A matematikát azt nem szeretem.- Mit szerettek csinálni? Pálma: - Játszani! Tollasozni, gumizni. A Patrik meg focizni.- Hamarosan szünnapotok lesz. Mit szeretnétek ajándékba? Pálma: - Én egy korcsolyát. Patrik: - Én egy biciklit. Remélem, megkapjuk. raj anagyja összegyűlik. Nagyon él vezzük.- Az asszonyok is?- Mindenkinek megvan a maga feladata. Nagyon bevált, hogy kiskocsira pakolunk mindent. Van rajta egy felirat, hogy „Behajtás engedélyezve!” Mára bejáródon a szervezés is. Az asszonyok közül ki-ki tésztát, aprósüteményt hoz. így sokkal kevésbé fárasztó minden.- Jut idő a programokra is?- A férfiak végig a téren maradnak, az asszonyok a gyerekekkel sétálnak. Nézelődnek, lufit vesznek. Ha jó a zene, akkor odafigyelünk, tapssal kísérjük, ökörködünk. Bulizunk. Mindig jól szokott sikerülni. Előfordult, hogy megáztunk. Hazaugrottunk száraz ruháért, átöltöztünk és folytattuk tovább. Nem estünk kétségbe.
