Petőfi Népe, 2004. május (59. évfolyam, 102-125. szám)

2004-05-08 / 107. szám

FOTÓK: SOMOGYI HIRLAP/MÁRTON LÁSZLÓ, KOVÁCS TIBOR EletMód Petőfi Népe 9. OLDAL RIPORT A harmincnegyedik áldozat Kristálytisztán tudtam gondolkodni, de mintha lelassult volna az idő. Még mindig nyomtam a dudát, amikor a mozdony a buszhoz ért, én pedig farkasszemet néztem a sofőrrel, végigpillantottam az utaso­kon. Ők fel sem tudták mérni, milyen nagy a baj. A csattanás pillanatában bújtam le, akkor már na­gyon féltem, mert röpködtek a fém alkatrészek. Káromkodtam is csúnyán, hogy megdöglök a sofőr hülyesége miatt. Egy hónappal korábban nősültem. Nagyon örültem, amikor megálltunk, bár a por­felhőtől nem láttam semmit. Először az URH rádiót kerestem, hogy értesítsem a főnökömet, mert tudtam, hogy sok a halott, de nem találtam. Néztem a szétforgácsolódott buszt, hogy mit tudnék segí­teni. Aztán hátrafelé indultam, a géptéren keresztül másztam ki a mozdonyból. Átfutottam az úton, leültem egy fa tövébe, és csak bámultam. Harminchárom német turista halt meg egy éve a sió­foki Darnay téren történt balesetben, amikor busz hajtott a sínekre. A vonatot vezető Kiss Ferenc a har­mincnegyedik áldozat. De ő tanúja lehet, hogyan nő tovább balatonberényi házának udvarán a diófa.- Ide hallatszik a vonatfütty?- Ide.- Hiányzik a vasút?- A vasút nem, de mozdonyt nagyon szeretnék még vezetni. Sajnos nem engedik a pszichológu­sok. Azt mondják, veszélyes lehet, ha munka közben előtörnek az emlékek. Mostanában /:í kezdek ideges lenni, de csak azért, mert nem­sokára papírokat kell töltögetnem egy író­\ asztal fölé hajolva. Várhatóan ugyanis ilyen munkakörbe helyeznek.- Kísérti a baleset? L v- Nem gondolok arra, hogy megállíthatatlanul rohan alattam a vonat a piros jelzésen áthajtó busz felé. Nem ver ki a víz álmomban. Viszont minden éjjel felébredek 2-3 óra között, pedig a legtöbbször direkt fönnmaradok éjfélig. Ezért aztán napközben fáradt vagyok.- Mit csinál éjszakánként? Forgolódik az ágyban vagy olvas?- Gyakran felöltözöm, és nekivágok a falunak. Én vagyok ugyanis a helyi polgárőrök vezetője. De amióta rendszeresen járőrözünk, nyugodtak a balaton­berényi éjszakák. Ha a kocsmá- \ ból hazamennek az utolsó \ vendégek, akkor olyan nagy s csönd van, hogy még a bá­li goly repülését is meghallani.- Honnan ez az erő?- Ha azon az egy évvel ez- f előtti reggelen történteken rá­J gódnék, biztosan beleőrülnék. / Valószínűleg segít a sportolói múltam is; sokat fociztam és atle- tizáltam. De a legjobban az ökölví­vást szerettem; Keszthelyre lejárt hozzánk Papp Laci is. Na látja, azt nem felejtem el! Vertük egy­mást előtte, mint a répát. Nem hagytam magam kiütni. Nem hagytam magam kiütni soha.- Hogyan teltek az első per­cek, napok, hónapok?- Amikor leültem a fa alá, hoztak nekem üdítőt, vízzel is kínáltak. Gondolkodtam, mi történt, mit csi­náltam helyesen vagy mit hibáz­tam. A vasútnál hatalmas a herce­hurca a balesetek után. Valaki azt mondta nekem: a rádióban hal­lotta, hogy a mozdonyvezető hi­bájából történt a baleset. Akkor elsírtam magam. Kértem a rendőröket, állítsák le ezt a ha­zugságot. Egyszer veszítettem el a fejemet, s gorombán is be­széltem, amikor drogtesztet végeztek velem. Szégyellje Kiss Ferenc elővette, ami neki a vasútból megmaradt: a balesetes szerelvény tábláját, amely az útirányt jelölte az egyik kocsi oldalára függesztve, s az inget, amit az utolsó szolgálatban viselt. magát, aki ilyet föltételez egy mozdonyvezetőről: börtön járna egy pohár sörért is! Aztán még több hónapon át nagyon rossz volt. Pedig akadtak isme­retlen segítők is; például a budapesti Hippokratész Medicenter munkatársai, akik között vannak orvo­sok, természetgyógyászok és ufóhívők. Elmulatták a fájdalmat a könyökömből: a testemből csak az sé­rült meg, mert egy lyukacsos radiátornak csapó­dott a mozdony vezetőfülkéjében. Végül is ez nud­li. Mit csinálhat egy parkoló-pályára került öt­venéves férfi? Lambériáztam, füvet nyírtam, gereb­lyéztem. Gyakran lementem a Balatonra horgászni. Megakasztottam már pontyot és fogast is tizenhá­rom kilósat. No meg önkormányzati képviselőként dolgozom, amiatt is fájhat a fejem, mert kevés a fa­lu pénze.- Járt azóta a Damay téren?- Utasként többször ültem 2003. május 8. óta vonaton. Többször átmentem ekképp a Darnay té­ren is, olyankor enyhe borzongást éreztem. Egy hajszálon múlott, hogy nem maradtam ott örökre.- Mennyire ismerős-ismeretlen érzés ez a moz­donyvezetők között?- Az én környezetemben csaknem mindenki gá­zolt már. Én is voltam részese balesetnek 1976 óta, amikor jogosítványt szereztem a vonatra. Régen két mozdonyvezető szolgált együtt, így történt, hogy Siófokon tolatás közben a tehervonattal át­mentünk egy csöves öregúron. Emlékszem, pepita kabátban járkált a sötétben a sínek között, amikor szóltam neki, hogy menjen innen, mert baja tör­ténhet. Azt válaszolta hogy ne féltsük őt. Aztán amikor végeztünk, megláttuk, hogy a hetedik kocsi alatt fekszik. Ki akartam húzni, de deréktájtól lej­jebb ott maradt a teste, mert elvágta a vaskerék. A bajai hídon egy 190 centi magas fiatalember ugrott elénk öngyilkossági szándékkal, 16 éves lehetett. 1980-ban azért nem tudtunk időben elindulni a gyorsteherrel a siófoki állomásról, mert a szembe jövő vonat ugyanabban az átjáróban ütött el egy buszt, ahol most én. De átéltem már úgy is gázo­lást, hogy utas voltam a vonaton.- A vasutas vezetők hogyan kezelték az ügyét?- A közvetlen főnökeim, kollégáim roppant segí­tőkészek voltak. Nem mondtak nemet semmire, a mai napig érdeklődnek, hogy érzem magam. A felső vezetéstől azonban senki meg sem kérdezte, mi van velem. A baleset után kaptam egy kemény­hangú telefonos üzenetet, hogy ne merjek beszélni a történtekről. Aztán megalázó ajánlatot tettek, hogy dolgozhatom tovább váltókezelőként. Igaz, kaptam támogatásként egy pénzösszeget, de a mostani eszemmel azt visszaküldeném nekik. Kiss Ferenc a garázshoz ment, s elővette, ami neki a vasútból megmaradt; a balesetes szerelvény tábláját, amely az útirányt jelölte az egyik kocsi oldalára függesztve, s az inget, amit az utolsó szol­gálatban viselt. Az ingre rászáradt a vér. Lemos- hatatlanul. czene attila „Nem gondolok arra, hogy megállíthatat­lanul rohan alattam a vonat a piros jelzé­sen áthajtó busz felé. Nem ver ki a víz álmomban. Viszont minden éjjel fel­ébredek 2-3 óra között, pedig a leg­többször direkt fönn­maradok éjfélig. Ezért aztán napköz­ben fáradt vagyok.” Tragédia, csönd 2003. május 8., reggel 8 óra 37 perc. A siófoki Darnay téren rá­hajt a sínekre egy busz. A sofőr nem veszi észre a fénysorompó piros jelzését, a járművet a Buda­pest felől 100 kilométeres se­bességgel robogó gyorsvonat iszonyatos erővel kettészakítja. A busz hátulját több száz méteren maga előtt tolja a mozdony, s tel­jesen felgyüri, amire meg tud áll­ni. Harminc mentőautó, négy he­likopter és sok tűzoltóautó érke­zik a helyszínre. A segíteni igyek­vőket hátborzongató csönd fo­gadja, pedig a buszon harminc­hét, Németországból érkezett tu­rista és egy tolmács utazott. A te­rület tele van szanaszét heverő, végtagjukat veszített holttestek­kel. Huszonkilenc testet élettele­nül emelnek ki a roncsok közül, négyen a kórházba szállítás köz­ben, vagy azt követően halnak meg. AZ ORVOS VÁLASZOL Kinek van igaza? „A kilencedik hónapban vagyok, már csak pár nap, és megszületik a kisbabám. Egyre türel­metlenebbül várom a nagy pillanatot. Azonban a várakozást megkeseríti, hogy szinte folyamatosan vi­tatkoznom kell anyósommal. Én ugyanis szeretném, ha a szülés után baba-mama szobában helyeznének el, hogy a kicsi ál­landóan velem lehessen. Anyósom sze­rint ez butaság: a kismamának pihennie kell, és egyébként is ostobaság lenne nem kihasználni, hogy a kórházban gondos­kodnak a babáról helyettem is. Kinek van igaza?” - kérdezi Vass Dóra. Kecskeméti olvasónk kérdését dr. Pongrácz József gyermekorvoshoz továbbítottuk. Sokan gondolják - tévesen -, hogy az újszülött „csak” eszik-alszik. Tehát nincs vele különösebb tennivaló. Pedig arcának simogatására már a pár órás csecsemő is anyja felé fordul, és jólesően megérinti, megnyalogatja bőrét, keresi mellbimbó­ját. Tehát érzékeli környezetét, és képes „üzenni” is a körülötte lévőknek. Ez a szoros testi érintkezés segít a tejelválasz­tás beindulásában, és segíti az anya és a gyermek közötti szerető, gondoskodó, biztonságot jelentő kötődés kialakulását. Nagyon jó, ha már a szülőszobán létrejön ez a kapcsolat, de a születést követő órák­ban mindenképpen törekedni kellene rá. A születés körüli időszak egyébként is drámai változásokat hoz a csecsemő szá­mára: egy nappal korábban még levegőt sem kellett vennie, úgy is tökéletes, mennybéli jólétben élt. Most pedig hideg van, fények zavarják, zajok, zörejek nyugtalanítják. Szervezete is éppen kezd önállóan működni, ami legyengíti, bi­zonytalanná teszi. Ezekben az órákban van leginkább szüksége melegségre, si- mogatásra, szeretetre. Ha megkapja, ezerszeresen visszaadja szüleinek. Gyer­mek és szülő egymást figyelve, egymást erősítve, érezve, alakít ki magának egy fo­lyamatosan fejlődő, mindkettőjükre jó hatással lévő angyali circulus vitiosust. A csecsemő a feszültségét oldó, kellemes dolgokat (szopás, simogatás stb.) egyre inkább a szülőkhöz kapcsolja, ezáltal gyorsabban nyugszik meg az ő jelenlé­tükben. Hogy ez az egymást segítő kap­csolat már hazaadáskor is működjön, ah­hoz minél több időt kell együtt töltenünk a babával már a kórházban is. Ha sikerül, nyugodtabb éjszakák, boldog napok vár­nak ránk. A baba-mama szoba mellett szól az is, hogy a kórházi rend nem kedvez az ideá­lis szoptatásnak. Mondhatjuk úgy is, hogy a szoptatási nehézségek kialakulá­sában számos kórházi szokás ludas. Csak néhány: az első szoptatás idejének késlel­tetése; a gyakori, fölösleges pótlások; a merev szoptatási idők stb. Persze érthető a nagymama aggodalma is. Azonban tud­nunk kell, hogy az újszülöttek napjai cik­likusan tagoltak: a rövid ébrenléteket hosszabb pihenő szakaszok váltják, ami a kismamának is lehetővé teszi, hogy pi­henjen. Persze ha komplikációk adódnak a szülés során, és császármetszéssel szü­letik meg a gyermek, akkor nem javasolt a rooming-in ellátás. De nyugodtan kije­lenthetjük, hogy a szülészeten és az új­szülött osztályon külön-külön eltöltött néhány nap nem okoz maradandó káro­sodást sem a lélektani, sem az élettani kö­tődésben. dr. Gyenes Vilmos gyermekkardiológus Magánrendelés: Kecskemét Bagoly u. 1/A Kedd: 18-19 óra Péntek: 16-17 óra Bejelentkezés: 06/ 303-038-987 A szénanátha új, hatásos kezelése: Rhinolight kezelés Bejelentkezés: 06/ 204-820-460

Next

/
Thumbnails
Contents