Petőfi Népe, 2004. május (59. évfolyam, 102-125. szám)
2004-05-22 / 119. szám
10. OLDAL 2000 tavaszán majdnem meghalt a Tisza. Romániából a Verespatakon keresztül ciánszennyeződés érte. A következmény minden képzeletet felülmúlt: haltetemeket sodort a folyó, munka és kenyér nélkül maradtak a tiszai halászok, s a szakemberek attól tartottak, hogy az iszapba mélyen beivódik a mérgező anyag, s hosszú évekre tönkreteszi a folyót. Megrendítő és elszomorító képsorok járták be a világsajtót. A tudósok az okokat keresték, és a kilábalás lehetőségeit kutatták. Az ok Romániából érkezett. Az ausztrál tulajdonú Aurul bányavállalat ülepítőjéből szabadult el a mérgező anyag... Per lett a dologból A perrel párhuzamosan folyt a találgatás, miként lehet megmenteni a legmagyarabb folyót. A Tisza ma már él a veszély azonban nem múlt el Verespatakon - ahol a rómaiak óta bányásztak aranyat - ismét bányászatra készülnek. Nem az arany a hibás a szennyezésért, hanem a technológia és az emberi felelőtlenség. Mi lesz Verespatakkal? Az arany szegényei Az erdélyi románság szerint Traianus légiói a gazdag aranylelőhelyek miatt törtek rá Dáciára. Róma akkortájt heti két mázsa arannyal szegényítette Erdély hegyeit. Ennyi idő távlatából nehéz lenne megállapítani, valójában mi késztethette a Római Birodalmat Dácia elfoglalására, de hogy nagyszerű bányászatot folytattak, a fennmaradt nyomok bizonyítják: a kiaknázott érchegyek, hátramaradt eszközök, alagutak, és a járatokban talált, fenyőlapokra rögzített viaszlapok feljegyzései. A vegyesvállalatot az a román származású, jelenleg kanadai állampolgárságú Frank Timis hozta létre, akit tíz esztendeje még kábítószer-csempészetért körözött az Interpol. A cég 80 százalékban a kanadai Gabriel Resources Ltd. (kft.), 19,3 százalékban pedig a dévai székhelyű Minvest román bányavállalat tulajdonában van. A maradék 0,7 tulajdon- rész három román vállalkozóé. A tizenhat települést egyesítő Verespatak község nevét a kőzetekből kioldódott fémoxidoktól vörös vizű Veres-patakról kapta. A hajdan virágzó kisvárosból visszaminősített községet ma összesen négyezren lakják. Többségük Gyula- fehérváron, vagy még távolabbi városokban dolgozik. A település fölötti állami aranybánya mindössze hétszáz helybelit foglalkoztat. Háromszázötven embert folyamatosan, háromszázötvenet ideiglenes jelleggel, évente legfeljebb hat hónapig. Virgil Narita polgármester szerint a környék minden tekintetben rendkívül nehéz helyzetben van. Elsősorban környezetvédelmi szempontból. Ezért is örültek a Gold Corporation felbukkanásának, a kanadai-román vegyesvállalat ugyanis megígérte: kétszeresére emeli a foglalkoztatottak számát, de tevékenysége megkezdése előtt helyreállítja Verespatak történelmi központját és az omladozó lakóépületeket is. A tulajdonosok megígérték, hogy minden műemlék jellegű épületet, köztük az öt templomot is védetté nyilvánítják. A cég képviselői szerint a Gold Corporation eddig 4,5 millió dollárt költött régészeti feltárásokra és a leletek konzerválására, és további 2,5 millió dollárt tervez még költeni erre a célra. Ugyancsak az ígéretek között szerepel az is, hogy a munkálatok nem érintik a települést. Ennek nagyon is ellentmond az a tény, hogy a cég a verespataki házak jelentős részét már felvásárolta. Mi több, a község új helyszínét is kijelölte az Abrud- bányára vezető út mentén. Míg a rómaiak hevítéssel, ecettel, kalapáccsal igyekeztek előcsalni a kőzetekből az aranyat, a Gold Corporation ugyanolyan cianidos technológiát tervez alkalmazni, mint a nagybányai Aurul cég. Mivel Verespatakon minden sokkal nagyobb mint Nagybányán, a mérgező iszap ülepítő medencéje is százszorosa lesz a Tisza szinte teljes élővilágát kipusztító Aurul cég zagytározójának. Az új beruházás teljes értékét 2,6 milliárd dollárra becsülik. Az ingatlanvásárlásokon kívül a Gold Corporation eddig 100 millió dollárt költött feltárásokra és tanulmányokra, amelyeket három esztendeje kezdtek el. A termelés beindulását követően a cég évi 13 millió tonna kőzet megmozgatását tervezi. (A jelenlegi állami vállalat évente 400 ezer tonna kőzet kitermelésére képes.) Elképzelései szerint a kanadai-román cég a munkálatok befejezéséig (az indulástól tizenhét év) 331 tonna színaranyat és 1600 tonna ezüstöt állít elő. Addigra valószínűleg megtelik a Szarvas-patak völgyébe tervezett 400 hektáros zagytározó is, amelynek 180 méter magas gátja mögött 150 méter magasan fog tornyosulni a mindent elpusztító cianidos iszap. Beláthatatlan és egyelőre teljességgel felmérhetetlen következményekkel jár, ha megreped a hatalmas tározó fala, és a gátja- vesztett mérgező iszap rázúdul az alacsonyabban fekvő településekre, nem beszélve a Maros vízgyűjtőjéhez tartozó erdélyi patakok és folyók tucatjairól. Márpedig a táj vulkanikus jellegéből adódóan a környéken nem ismeretlen a közepes vagy annál erősebb földrengés. A Rosia Montana Gold Corporation két, környezetvédelemért felelős munkatársa, Horea Avram és Catalin Hosu május 15-én egy ötórás, valóban alapos helyszíni bejárást követően, egy bányamérnök társaságában, összegző tájékoztató előadást tartott Lezsák Sándor és Balogh László országgyűlési, illetve Szabó László szegedi önkormányzati képviselőnek, valamint a magyarországi írott és elektronikus sajtó munkatársai nak. A találkozón az RMDSZ két szenátora, a Maros me gyei Mokkái Gergely és a Hu- nyad megyei Winkler Gyula is részt vett. (Fehér megyének nincs RMDSZ- képviselője.) A cég szakemberei tájékoztatójukban többször és nyomatékosan hangsúlyozták: nincs ok az aggodalomra. A Gold Corporation a tevékenységét olyan biztonságos technológiára építi, amely teljességgel kizár bármilyen szennyezést vagy környezeti katasztrófát. Kérdésre válaszolva a vegyesvállalat emberei kijelentették: a román államot azért vonták be a koncessziós vállalkozásba, hogy folyamatosan ellenőrizhesse a Verespatakon folyó tevékenységet. Hozzátették: a már megvásárolt műemlék jellegű ingatlanokat egytől egyig felújítják és visszaadják a település közösségének. Végezetül határozottan cáfolták, hogy egyetlen céljuk a gyors meggazdagodás lenne. Verespatakot úgy szeretnék megőrizni és visszaadni a helybelieknek, amilyen fénykorában lehetett. A beruházás ellenzői azonban egészen más véleményen vannak. Szerintük a grandiózus verespataki beruházás kizárólag a pénzről szól. Az aranyra éhes külföldieknek pedig semmi sem szent. Tönkreteszik, lerombolják az egykor virágzó települést, aztán továbbállnak - állítja Eugen David, a Verespatak védelmében létrehozott Alburnus Maior Érdekvédelmi Egyesület elnöke, illetve Eugen Comea alelnök. A szervezet képviselői elmondták: a Rosia Montana Gold Corporation olyan úgymond „szakembereket” alkalmaz, akik eddig Indonéziától Ghánáig, a világ számos táját tönkretették már. A verespatakiak azonban - nemzeti hovatartozástól függetlenül - ellenállnak. Ők ott születtek, ott nőttek fel, az a táj jelenti számukra az életet. És ezt semmi pénzért nem engedik elpusztítani. Nem engedik, hogy a multinacionális cég tovább bolondítsa az egyszerű, tanulatlan embereket, azt pedig végképp nem, hogy őseik csontjait markológépek szakítsák ki a földből. Egyébként is a mócokban annyira erős a szülőföldjükhöz való kötődés, hogy eddig már hat ember halt meg azok közül, akik eladták házaikat és elköltöztek Verespatakról. Vagyis: Verespatakon az emberek halált vásároltak a pénzükön - állította az egyesület két vezetője, s hozzátették: ha kell, a strasbourgi emberi jogok bíróságához fordulnak, hogy megakadályozzák a környezetüket fenyegető példa nélküli pusztítást. SZÁSZ ANDRÁS /.VŐ, Virgil Narita polgármester, Horea Avram ás Catalin Hosu a Rosia Montana Gold Corporation környezetvédelemért felelős előadói. FOTÓK: SZÁSZ ANDRÁS A rómaiak még nem ismerték a puskaport és a dinamitot. A felhevített sziklákra ecetet öntöttek, az így leválasztott hatalmas kőtömböket aztán jókora kalapácsokkal darabolták fel. Verespatak egyike a legrégibb és legjelentősebb római kori aranybányáknak. Ősi neve is erre utal: Alburnus maior. (A szomszédos Abrudbányát Alburnus minőiként jegyezték.) Az aranybánya kezdettől a település fölött emelkedő, s mára egybeolvadt két szomszédos hegy tetején működött. A Kis- és Nagy-Csetate (vár) feltehetően onnan kapta nevét, hogy a rómaiak mindkét hegycsúcsot vár alakra aknázták ki, ajtókat, ablakokat, lépcsőzetet metszettek a sziklákba. Noha a bányászat a rómaiak kivonulása után is folytatódott, a környék napjainkra annyira elszegényedett, hogy a Ceausescu-diktatúra bukása után Verespatakot és környékét súlyosan hátrányos helyzetű térséggé nyilvánították. A hét közben szinte teljesen néptelen település főtere szomorú mementóvá vált. Igazi kísértetvárossá. A polgáriasodás csalhatatlan jeleként a XVIII-XIX. században épült épületen kis kék tábla hirdeti, hogy a Rosia házak némelyikéből mára mindössze az utca Montana Gold Corporation cég tulajdonát felöli főhomlokzat maradt meg. A legtöbb képezi. Utószó a jövőért Lezsák Sándor MDF-es országgyűlési képviselő a látogatás után azt mondta: a Rosia Montana Gold Corporation képviselőitől kapott, teljesen korrektnek tűnő tájékoztatás és a helyszíni szemle egyáltalán nem oszlatta el aggodalmait. Hiszen mást mond a tudomány, és mást a profitérdekelt beruházás képviselője. A helyszínen tapasztaltakról a három Tisza menti képviselő egy összegző jelentést készít, amelyet eljuttatnak az Európai Parlament szakbizottságának. Egyúttal kérik, hogy az újonnan összeülő uniós parlament első ülése egyikén mindenképpen tűzze napirendjére a verespataki beruházás ügyét. Ahogyan az atomerőműveket szakértői bizottság ellenőrzi, az ugyanolyan kockázatokkal járó verespataki beruházást, amely a természetet károsíthatja, hasonló ellenőrzés alá kell vonni. A nemzetközi egyezmények alapján a több országot érintő, ökológiai következményekkel járó nagyberuházások esetében ez ugyanis kifejezetten kötelező. Ráadásul Románia is aláírta azt a berlini egyezményt, amely betiltja a cia- niddal történő aranybányászatot Lezsák Sándor szerint a verespatakihoz hasonló ügyekben kizárólag a tudomány foglalhat állást.
