Petőfi Népe, 2004. április (59. évfolyam, 77-101. szám)

2004-04-30 / 101. szám

6. oldal - Petőfi Népe VENDÉGVÁRÓ KISKUN 2004. Április 30., péntek SfHfl B A C S _______JÓ TUDNI..._______ SZ ENTIVÁNI NAPOK címmel minden év augusztusában falu­napot tartanak a településen, amelynek keretében fellépnek a hagyományápoló népzenei és néptánccsoportok, a színjátszók, az alkotók, a szomszédos és test­vértelepülésről érkező sportolók. SZÜRETI FELVONULÁSÁRÓL is messze földön híres a telepü­lés, ezen csaknem 30 lovas és számos fogat vesz részt a neves, 30 tagú harmonika-zenekar kí­séretében. A finom falatok és jó borok mellett látványos program fogadja a vendégeket. ________■ Ró zsák falva lovaspályával Tervben egy kéthektáros sza­badidőtó kialakítása a Kígyós­patak mentén, partján játszó­térrel, vizesblokkal, főzőhe- lyekkeL Már az idén június­ban elkezdik a többfunkciós lovaspályát és az összesen 3,5 kilométeres kerékpárutat Vörös Szilárd polgármester falufej­lesztési elképzelései kifogyhatatla­nok és sorra mind valóra is vál­nak. Felsőszentiván a hetvenes években a rózsákkal beültetett ágyásokról maradt meg a látoga­tók emlékezetében. Ez adta az öt­letet ahhoz, hogy a település a vi­ruló rózsákról legyen nevezetes a jövőben is. Tavaly 350, idén pedig 400 rózsatövet ültettek el a főut­cán és a jelentősebb útkeresztező­dések, sétányok mentén. További 500 rózsát adtak ajándékba azok­nak, akik a házuk előtt virág­ágyást szeretnének gondozni. De nem állnak meg ennyinél. A faluban összesen ötezer fa­csemetét ültettek el. Az egységes faluképhez hozzátartozik több száz nyírfa, akác és vérszilva cse­mete is, a fából készült utcabúto­rokkal, padokkal, kiülő pavilonok­kal, virágtartókkal együtt. Miután Messze földön híres a Vörös Szilárd vezetésével működő, bunyevác és magyar népzenét játszó szentiváni tamburazenekar. restaurálták és a főút túloldalára, új talapzatra helyezték át a Nepo- muki Szent János-szobrot, ugyan­itt megkezdődött egy szabadidő park kialakítása a 6 hektáros, ön- kormányzati tulajdonban levő te­rületen, amelynek egy része már nyárfákkal és akácokkal be van te­lepítve. Ennek folyatásában lesz majd a fogathajtásra, vásározásra, falunapok megrendezésére is al­kalmas lovaspálya. Több mint 30 lótenyésztő él ugyanis a faluban, akik egyesületet kívánnak létre­hozni. A Kígyós mellett kéthektá­ros tavat létesítenek hamarosan, partján vizesblokkal, fából fara­gott játszótéri berendezésekkel, főzőhelyekkel, kiszolgáló épüle­tekkel. A faluból a lejáró a Rákóczi ut­cából lesz majd. Búcsúra átadják az immár összesen 3,5 kilométer hosszú kerékpárutat is. Távlati tervnek számít a teljes faluköz­pont átalakítása, amihez 190 mil­lió forint uniós támogatást remél­nek. Az idősek otthona, a művelődé­si ház és az iskola közötti téren fel­újított piacteret, szabadtéri szín­padot, ízléses kiülő pavilonokat építenek, térburkolatot raknak le, és korszerűsítik a világítást. így már nem csak helybéliek, hanem a szomszédos és a testvértelepülé­sekről ellátogató vendégek is ott­honosabban érzik majd magukat Felsőszentivánon. Marasztalja majd a fiatalokat a településen a korszerűsödő tele- ház, a művelődési házban műkö­dő számos szakkör. Közülük egy­re jelentősebb sikereket ér el a 15 tagú ifjúsági népi tamburazenekar és a nemrég szerveződött Dugó­húzó nevű nosztalgia zenekar is. ■ Felsőszentiván Bajától 18 kilométerre Csávoly után, Mélykút felé az 55-ös főút mellé épült a falu. Nevét okira­tokban 1198-ban említik először. Nevezetessége a Keresztelő Szent János-templom, a nemrég felújított Nepomuki Szent János- szobor a főút és a Fekete-csator­na találkozásánál. Látványossá­ga egy 150 éves műemlék szél­malom. Lakosainak száma 2040, összetétele magyar (részben fel­vidéki), bunyevác, sváb. Testvér- települése a szlovákiai Naszvad. Itt írták alá 2001-ben a szentiván nevet viselő 8 magyarországi te­lepülés szövetségéről szóló char­tát, mely 2004-ben az erdélyi Yajdaszentivánnal és a vajdasági Úrszentivánnal, később pedig a ma ismert összesen 16 szen- tivánnal bővül. ■ Nagyobb öröm a saját modell Kézügyességre, precizitásra, türelemre, kitartásra tanítja meg a fiatalokat a modellezés - vallja a szakkört újjászer­vező nyugalmazott pedagó­gus. Vitorlázó- és motorosrepülőgép-modelleket készítenek Sanyi bácsival. Kollár Sándor a hetvenes évek­től 1992-ig működtette a falu modellező szakkörét. Nyugdí­jaztatása után 12 évig csak ön­magának készített repülőmodel- leket. Tavaly azonban újjászer­vezte a sok kitartást és nagy szaktudást igénylő modellező szakkört.- Való igaz, hogy ma már tö­kéletes korhű miniatűr harci jár­műveket, hajókat, autókat és re­pülőszerkezeteket lehet vásárol­ni. Ezek azonban a gyűjtőknek valók. Sokkal nagyobb öröm az, amikor a lomfűrésszel gondosan kivágott, selyemmel, vagy kü­lönleges japán papírral befedett, kézzel festett majd lakkozott modell elkészülte után nem csak a polcokat díszíti, hanem fel is száll. Minden repülőnek megvan a pontos, méretarányos tervrajza. A váz általában fenyő­ből és bakából, vagy különlege­sen megmunkált hungarocell­ből készül. Nélkülözhetetlen az aerodinamika törvényeinek is­merete ahhoz, hogy ezek a mo­dellek valóban röpüljenek. Ké­szítünk vitorlázókat, de aki igé­nyesebb az ma már rádió-távirá­nyítású robbanómotoros repü­lőket is készít. Különféle ver­senyágak léteznek a repülőmo­dellezésnél. A modell-röptetés begyakorlása után versenyekre is beneveznek majd a szakkör tagjai. A jelenleg 12 tagot Szám­láló szakkörben vannak felnőt­tek is. Akadnak köztük olyanok, akik felsős gyermekeikkel együtt látogatnak el a művelődé­si házban kialakított műhelybe. A modellezőket jelentős mér­tékben támogatja az önkormány­zat, bár tudni kell, hogy ez egy nagyon drága szórakozás. Kü­lönleges kisgyaluk, reszelők, fű­részek, ragasztók, nehezen be­szerezhető alkatrészek szüksé­geltetnek ahhoz, hogy verseny- képes modellekkel büszkélked­hessenek a felsőszentivániak, akik júniusban házi versenyt rendeznek. ■ Tovább él a kézművesség Nebojsza Tímea tanítónő, ugyanakkor szőlő-gyümölcs­termelő és kertész szakmája is van. Nyolc évig a felsőszen- tiváni iskolában tanított Bár két gyermekével jelenleg gyesen van, szinte nincs olyan nap a héten, amikor szabad perceiben ne venne elő né­hány szál kákát, szalmát vagy fűzfavesszőt. Kézügyességét évek óta fejleszti.- Meggyőződésem, hogy a mai vi­lágban nagy szükség van a kéz­művességre. Át kell örökítenünk azokat az ősi hagyományokat, melyekben gyermekeink, és a ké­sőbbi nemzedékek fellelhetik majd gyökereiket. Évekig csak magamnak készítettem népmű­vészeti tárgyakat. Mindig is arra törekedtem, hogy kizárólag ter­mészetes anyagokat, ősi techni­kákat, a letisztult, egy-egy tájegy­ségre jellemző népi motívumokat sajátítsak el. Csak amikor már jól begyakoroltam például a tojásfes­tést, vagy a csuhéfonást, akkor szerveztem egy-egy kézműves szakkört felnőttek és gyermekek számára. Fontos az, hogy a szü­lők gyerekeikkel együtt készítsék el ezeket a régmúltra emlékeztető tárgyakat, mert a kézművesség így él tovább, így szállnak való­ban apáról fiúra a mesterfogások. Húsvét és karácsony előtt éppúgy mint az iskolai szünidőkben, az Sásból, vesszőből, természetes festékekből készülnek a népi dísztárgyak. évszaknak megfelelő anyagokból készítünk magunknak népi motí­vumokkal díszített tárgyakat. Gyékényből, kákából, szalmá­ból, csuhából és vesszőből csoda­szép mintázatú kosárkák, fenyő­díszek, állatfigurák, falidíszek ké­szíthetők aprólékos munkával. A csuhéfonás mesterfogásait példá­ul a felvidékről szentivánra és környékére telepített idős embe­rektől lehet ma is ellesni. Az írókázott hímes tojásokat méhvi­asszal díszíti, hagymahéjjal festi, vagy hagyományos módon csip­kézi a kézműves tanítónő. Tervei szerint 2005-től heti rendszeres­séggel indít szakköröket a műve­lődési házban. Színjátszókat dédelgetnek Felsőszentivánt bátran nevez­hetjük a bácskai amatőr szín­játszás fellegvárának is. Szá­mos nemzedék tanulta itt meg a komédiázást, a színpadi mozgást, a tiszta, jól artikulált magyar szövegmondást Kalmár János tanár úr, kis híján negyed évszázada vezeti a falu művelődési házában működő Kí­sérleti Színpadot. Ő a szervező, a rendező, a díszlettervező egy sze­mélyben. Hogy csak a legújabb eredményeket említsük, a Kísér­leti Színpad az idei XIII. Országos Színjátszó Találkozón (Kecske­méten) Arany Krajcár minősítést ért el a Lókötő tündérek című népmese feldolgozásával a felső tagozatosok előadásában. Ugyan­itt Ezüst Nektár minősítést ért el a Farkas és bárány című álomjá­ték, amelyet stílusgyakorlatként adott elő a részben középiskolá­sokból álló csoport. Kalmár Já­nos C-kategóriás rendező és 2000 óta drámajátékra is szakosodott. A 24 éve működő teátrum 1987- ig a megyében örök másodikként volt ismert. Ekkor jutottak be a színjátszók országos döntőjébe a Szegény csicseriek című emléke­zetes népmese-feldolgozással, bár ekkor a fődíjat nem sikerült elhozni. Ezután következett né­hány igazán emlékezetes darab, mint a Tündérország, az Ilona és Árgyélus, a Kőműves Kelemenné vagy a Pázmány lovag. Voltak évek, amikor nem versenyeztek, csak odahaza, iskolai rendezvé­nyeken és falunapokon szórakoz­tatták a népes felsőszentiváni kö­zönséget. Tavaly a Kocsonya Mi­hály házassága című színdarab­bal szintén arany minősítést nyertek. A társulat péntekenként tartja próbáit. Felléptek már a megye számos településén, vala­mint Szegeden, Budapesten és a felvidéki Naszvad testvértelepülé­sen, ahol a Zötyög a taliga című bohózattal fergeteges sikert arat­tak. Régi-új fegyverek kovácsa Acélkardok, tőrök, szablyák, pajzsok, szamurájfegyverek, korhű faragott markolatok és puskatusok kerülnek ki a szentiváni fegyvermester mű­helyéből Kasza Sándor eredeti szakmája autószerelő, másik tanult foglalko­zása géplakatos, azonban a hon­védségnél Baján évekig fegyver­mesterként dolgozott. Jelenleg biztonsági őrként keresi kenyerét. Szülőfalujában, a Batthyány utcai családi házban újítja fel, vagy ké­szíti el az eredetivel mindenben megegyező fegyvereket.- Kedvtelésből még kisiskolás koromban megismerkedtem a fa­faragás mesterfogásaival. Később csontból, agancsból is készítettem díszes vadásztőr-markolatokat. Mindig is vonzottak a régi korok kézi fegyverei. Tanult szakmáim­ból adva volt a lehetőség, hogy sa­ját kis kovácsműhelyt létesítsek és a pengéket is magam készít­sem el rozsdamentes acélból. Mi­vel itt egy-egy korhű római gladi- usról, honfoglalás kori szablyáról, XIII-XIV. századi pajzsokról, két­élű kardokról van szó, minden egyes darabhoz először a szerszá­mot kell megtervezni és elkészíte­ni. Járatom a szaklapokat, gyűj­töm a szakkönyveket. Beszerzem a kézi-, vagy lőfegyverek markola­tához a megfelelő nemes fafajták gyökereit (tuskóit), majd a korra jellemző motívumokat faragom meg. Csak ezután állítom össze szakszerűen az adott fekete lőpo- ros puskát, maroklőfegyvert, va­dásztőrt vagy kardot. Rendszerint gyűjtők keresnek meg egy-egy restaurálásra szoruló ódon fegy­verrel, de van rá példa, hogy egye­di faragású tőrt, vagy puskatust kérnek tőlem. Óvakodom a bóvli­tól. Soha nem készítenék használ­hatatlan díszfegyvert. Emléktőre­im éppúgy használhatók és időt állók mint a drága márkás termé­kek - vallja a mester. Szentendrén Honfoglalás kori és ma is használatos vadászkéseket, kardokat gyárt a fegyverkovács. a Haditorna Klub Kasza Sándor A szaklapok tanúsága szerint ha- fegyvereivel vív több mint egy év- zánkban három, műhellyel ren- tizede. Ritkaságnak számítanak delkező restaurátor dolgozik, napjainkban a fegyverkovácsok. _____________________________1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents