Petőfi Népe, 2004. április (59. évfolyam, 77-101. szám)

2004-04-29 / 100. szám

Az UNIÓ NEM SEGÉLYPROGRAM, HANEM VERSENY Alábbi interjúnkkal egy háromrészes kerekasztal-beszélgetést indítunk a területfe­jlesztésről. Először az 1989-2004. között időszak, majd a 2006-ig szükséges és lehetséges tennivalókról, majd júniusban a 2007 utáni tervekről szólnak part­nereink. Most Glatz Ferenc akadémikussal és Lünk Tamással, a Magyar Terület- és Regionális Fejlesztési Hivatal főosztályvezetőjével beszélgettünk.- Uniós tagjelöltként milyen helyzetből startolt Magyarország, mennyire fedi egymást az évekkel korábbi prognózis és a mostani, belépéskori helyzet? Glatz Ferenc: - Magyarország, mondhat­nánk, a legjobb volt a jelölt országok kö­zött 1998-ban, amikor az uniós minősítés megkezdődött. De talán azzal kellene kezdeni: Magyarország 1989-1990-ben is az első helyen fejezte be a régi rendszer leváltását. Sajnos, ma nem állunk az első helyen. Szlovéniát, sőt Szlovákiát, egyes balti államokat elénk sorolnak a szakér­tők. A külföldiek azt mondják, hogy mindennek oka: Magyarországon túlpoli­tizálták az 1990-es éveket, az új elit - mind a régi reformszocialisták, mind az újak - keveset törődtek a stratégiai kérdé­sekkel. A privatizáció tervezetlenül folyt, nincs európai látókörű vidékfejlesztési politika, a munkaerőképzésben a libera­lizmust összekeverik a rendetlenséggel, a kezdeményezőkészséget a kapkodással. Én optimistább vagyok: a belépés után ez a leleményes nép kikényszeríti az ér­telmesebb, távlatosabb politikát. Az unió nem segélyprogram, hanem kegyetlen verseny. Bízom abban, hogy politikusaink megtanulják a helyi érdekek okos képvi­seletét. És rákényszerülnek a helyi érde­kek jobb megismerésére. Remélem, hogy a politikát nem a politikusokra, ha­nem az emberekre fogják szabni. Glatz Ferenc Lünk Tamás: - A startkőnél, a regionális politika, és a megvalósítását elősegítő programozás területén, igen kevés isme­reteink voltak. Ez vonatkozik a strukturá­lis alapok konkrét felhasználási lehetősé­geire is. Kisebb mérvű bővítést prognosztizál­tunk. A 10 belépő ország jelentősen más helyzet teremtett. Ebből következtek pél­dául olyan kérdések, mint az új belépők­kel való együttműködés vagy az új „ver­senyhelyzet” fölfogása, feldolgozása, a feltételezett, néhány területen valóban meglevő saját felkészültségbeli előnye­ink és az ehhez kapcsolódó sztereotípiák újraértékelése: pl. Szlovákiával kapcso­latban. Ide tartozik az a felvetés is, keve­sebb pénz ji^t ránk. Ezek ellenére igen kevesen vélekedtek úgy (ma már töb­ben), hogy az EU forrásainak fölhaszná­lását elsősorban a jól előkészített projek­tek hiánya akadályozhatja. A programok­hoz illeszkedő projektek terveinek, sőt indulásuknak is gyorsabb pályára kellett állni. Utólag úgy tűnik, hogy talán általá­nos projektfejlesztési ismeretek gazdagí­tásával, a képzéssel még többet kellett volna foglalkozni. Korábbi belépést prognosztizáltunk: ha­tása van ennek a programmegvalósítási időszak hosszára (rövid): ez is az ab­szorpciós kapacitás jelentőségét növeli. Régiók szerepe: azt hiszem, sokunk szá­mára ez csalódást jelent a programmeg­valósításban. Úgy gondoltuk, a csatlako­zási folyamat során a EU Bizottság sok­kal erőteljesebben fogja segíteni a hazai decentralizációt, a regionalizmus fejlődé­sét, és az ezzel kapcsolatos „döntése­ket" majd „kikényszeríti” az Unióba való belépés. Nem ez történt, elsősorban az abszorpciós kapacitással kapcsolatos aggodalmak előtérbe kerülése következ­tében. A EU Bizottság kifejezetten köz­pontosított végrehajtási struktúrákat kö­vetelt meg a tárgyalások végső szaka­szában.- Készítsünk egy gyors leltárt! Hogyan, mennyire tudtunk és tudunk élni az uni­ós alapok nyújtotta lehetőségekkel, hol tartanak az operatív programok? Glatz Ferenc: - Az unió egy területigaz­gatási egység, amelyben a külügyet, had­ügyet, pénzügyet közös adminisztráció vezényli. De az unió nem szuperállam. így a termelést, a társadalmi, kulturális fo­lyamatokat nem adminisztrációs eszkö­zökkel igyekszik befolyásolni, hanem részben szabályokkal, részben ajánlások­kal, részben pedig anyagi ösztönzések­kel. Ez utóbbiak az úgynevezett alapok. Ezeket az alapokat - például területfej­lesztésben, környezetgazdálkodásban, de tudományban, kultúrában is - meg le­het pályázni. És nem államok pályázhat­nak, hanem közösségek, önkormányzat­ok. Hajtogatom, mint különböző európai bizottságok tagja: az unióban az érvénye­sülésünk nem a fővároson, nem is a kor­mányon; hanem a helyi értelmiségen, a helyi vezetőkön múlik. A kormányok nem nagyon ismertették meg a társadalommal az uniós normatívákat, most gyorsan kell behozni a lemaradást. A brüsszeli pénze­ket a talpraesett, jól tájékozott helyi ön- kormányzatok tudják elhozni. Óriási ver­seny, óriási lehetőségek és óriási buká­sok nyílnak meg előttünk. De hát a helyi elit sokunk szerint nem rosszabb, mint az országos elit. Egy év múlva már készíthe­tünk mérleget. Lünk Tamás: - Az operatív programok­ról korai lenne bármit is mondani, ezek tényleges végrehajtása még korai fázis­ban van: jogi szempontból, formálisan még teljes mértékben nincsenek elfo­gadva. Nem vagyunk tagállam. Az, hogy ennek ellenére létezik a Kormány és a Bi­zottság által egyaránt elfogadott végle­ges szövegük, ami alapján már gyakorla­tilag az összes pályázat megjelent, sőt, elvileg január elseje óta konkrét kiadások is elszámolhatók, bizonyítja,, vélemé­nyem szerint, hogy a Bizottság is érzéke­li a rövid végrehajtási időszak miatti ne­hézségeket és partner a felhasználás ütemének gyorsításában. Ezzel együtt azt is figyelembe kell venni, hogy 5 éves ciklusról van szó. Ám hozzá kell szoknunk az úgynevezett n+2 sza­bályhoz. Lényege: az adott évben az uni­Lunk Tamás Járóföld • II. évfolyam 4. szám • 2004. A RÉGIÓK MAGUK DÖNTHETNEK A FEJLESZTÉSEKRŐL Mind a hét régiót fel kell készíteni arra, hogy minél több döntést helyben hozza­nak. Mindehhez megújult intézményrendszer és sok felkészült szakember szüksé­ges - ez volt az üzenete annak a tanácskozásnak, melyet Egerben tartott a Regio­nális Fejlesztési Holding Rt. (RFH). A rendezvényen a fejlesztési ügynökségek és azok társaságai, valamint a Magyar Terület és Regionális Fejlesztési Hivatal (MTRFH) vezetői vettek részt.- Az eszmecsere azt szolgálta, hogy a ré­giók fejlesztéséért munkálkodó szerveze­tek jó együttműködést alakítsanak ki, a közös munka eredményeképp pedig mi­nél több színvonalas, sikeres pályázat ér­kezzen a Nemzeti Fejlesztési Terv kiírása­ira - tájékoztatott Haász Zoltán, az RFH igazgatója.- Valódi, döntésképes régiókra van szük­ség. A jelenlegi ügynökségekre építve olyan intézményrendszert kell kialakítani a hét hazai régióban, amely 2007-re alkal­massá tehető arra, hogy kezelje saját fej­lesztési programjaihoz rendelt anyagi for­rásokat. A regionális tanácsok pedig idő­vel önállóan tárgyalnak Brüsszellel. Olyan régiós szervezeti rendszert kell kiépíteni, melyet később az Európai Unió saját hivatalává tehet - fogalmazott elő­adásában Gyöngyössy Kálmán, az MTRFH főosztályvezetője. Úgy vélte, az uniós csatlakozás után is az a területfej­lesztés kormányzati feladata, hogy segít­se a hátrányos helyzetű térségek felzár­kóztatását, a különbségek kiegyenlítését. Az EU fejlettebb, nettó befizető tagállamai ugyanakkor azt szorgalmazzák, hogy a versenyképesség döntsön arról, hová jut több támogatás. Ez viszont azzal járhat, hogy a munkanélküliséggel küzdő, elma­radottabb országrészek még inkább le­maradnak. A megoldás számunkra csak az lehet, ha a pénzek elosztásakor sikerül egyensúlyba hozni a versenyképesség és a kiegyenlítés elvét - mondta a főosztály- vezető. Hazánk elmaradott tájain - például Észak-Magyarországon - még különösen nagy szükség van arra, hogy a pályázati lehetőségeket és a potenciális pályázókat összehozzák egymással, s erre közpén­zeket költsenek. E vidékek megsegítése érdekében arra is áldozni kell, hogy ösz- szehangolják a települési önkormányzat­ok, a kamarák és civil szervezetek érde­keit, s így létrejöhessen a sikeres uniós pályázatokhoz szükséges együttműkö­dés. A fejlettebb részeken, Budapesten vagy a Közép-Dunántúlon azonban már nem kell ilyesféle segítség - derült ki Lünk Tamás, a Regionális Operatív Program (ROP) irányító hatóság vezetőjének sza­vaiból. Könnyen előfordulhat, hogy a szakér­telem hiánya miatt nem jutunk majd hoz­zá egyes uniós támogatásokhoz. Különö­sen az EU szociális alapjának forrásai nyílnak majd meg nehezen, e területen ugyanis kevés a korszerű tudással felvér­tezett, uniós pályázatokban jártas szak­ember. Az óvodákban, általános iskolák­ban dolgozó pedagógusokat, igazgató­kat ugyanis nem arra képezték ki, hogy projekteket menedzseljenek. Ugyancsak nagy problémát okoz a település-rehabili­tációt szolgáló pályázatok kidolgozása. Még a városokban is hiányoznak azok a széles látókörű szakértők, akik képesek elkészíteni egy komplex településfejlesz­tési tervet. Lünk Tamás szólt arról a lehetőségről is, amit a ROP úgynevezett szakértői se­gítségnyújtást szolgáló kerete jelent. Ez az összeg - öt évre 7,7 millió euró - nem­csak a programok kiválasztását és érté­kelését szolgálja, de azt is, hogy a ROP pályázati lehetőségeit minél szélesebb körben megismertessék, illetve a megva­lósult beruházásokról hírt adjanak.- Óriási igény mutatkozik arra, hogy az ál­lam központi forrásból finanszírozza az EU-s pályázatok előkészítését. Ezért jött létre a pályázati előkészítő alap (PEA) ta­valy, és idei folytatása a PEA. - mondta egri előadásában Iglói Gabriella. A Nem­zeti Fejlesztési Hivatal főosztályvezetője szerint ezt az alapot kezdetben 6,5 milli­árd forintos kerettel tervezték, de a meg­szorító intézkedések miatt 3,9 milliárd fo­rintra csökkent az összeg. A PEA 1 hibái­ból okulva ezentúl nagyobb szabadságot és felelősséget kapnak a régiók, hogy maguk dönthessék arról, milyen ötletek kidolgozását támogatják. Minden régió­ban öt-tíz pályázati ablakot nyitnak, s így határozzák meg, hogy milyen jellegű ter­veket várnak. Összeállítanak majd egy- egy szakértői listát is, hogy az ötlet és a tudás egymásra találjon. Sokak szerint a PEA 2 legnagyobb haszna az lehet az egyes vidékeken, hogy segíti a helybeli pályázatíró szakembergárda összeková- csolódását. A PEA 2 részben arra szolgál, hogy a régiókban született fejlesztési elképzelé­seket összegyűjtse, azok pályázattá for­málását segítse. Erre a célra 1,5 milliárd forintot osztanak el a hét régió között, s az összegből plusz 100 millió forint jut a Balaton-régiónak. Az új alap 1,4 milliárd forinttal támogatja a térségek nagyobb, kiemelt projektjeinek gondozását: ezt a pénzt egy országgyűlési határozat szerint rászorultság alapján ítélik oda. A legma­gasabb összeg az Észak-alföldnek jut, a legalacsonyabb pedig a jóval fejlettebb Nyugat-Dunántúlnak. A legelmaradottabb 15 kistérségben folytatódik a kiemelt, úgynevezett „zászlós hajó” projektek mi­előbbi felkutatása, előkészítése is. A PEA 2 mintegy 500 millió forintot szán a 2007- 2013-as időszakra szóló pályázat-előké­szítő munkára. Az országban nagy érdeklődés kísér­te az EU-s pályázati lehetőségeket ismer­tető rendezvényeket - összegezték ta­pasztalataikat a vidéki központokban dol­gozó szakemberek. - Különösen a kistér­ségi tájékoztatók voltak sikeresek. Ötven­hat találkozót tartottunk, hogy ismertes­sük a ROP kínálta lehetőségeket, és ha­talmas információéhséget tapasztaltunk. Most kezdenek rájönni az emberek, hogy milyen változásokat tartogat 2004 a terü­letfejlesztés terén - számolt be Varga László, az Észak-magyarországi Regio­nális Fejlesztési Ügynökség program- igazgatója. A Dél-Dunántúlon is népszerűek vol­tak a regionális program megyei tájékoz­tató rendezvényei. Elsősorban az ökotur­isztika lehetőségei keltették fel a helybeli­ek figyelmét, annál is inkább, mert e ked­vezményezett térségben a támogatás fel­ső határa 1,5 milliárd forint. Akadnak azonban olyan, 30 százalékos munkanél­küliséggel sújtott baranyai kistérségek, amelyek célzott kormányzati intézkedés nélkül nem tudnak felzárkózni, s a pályá­zatoknál is lépéshátrányba kerülnek - vél­te Szarka Tibor, a Dél-Dunántúli Regioná­lis Fejlesztési Rt. igazgatója. Éppen a külső igény hívta életre azo­kat a tájékoztató irodákat, melyekből hármat már megnyitottak a Közép-Du­nántúlon - mondta dr. Vida Gábor, az MTRFH régiós igazgatója. A Pályázati In­formációs szolgálat szakemberei Veszp­rémben, Tatabányán és Székesfehérvá­ron várják személyesen és telefonon a kérdéseket. A kezdeményezés jó fogad­tatásra talált, elsősorban az önkormány­zatok és a nonprofit szervezetek élnek ezzel, - az országban egyelőre egyedül­álló - lehetőséggel. 2004. • II. évfolyam 4. szám • Járóföld 13

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents