Petőfi Népe, 2004. április (59. évfolyam, 77-101. szám)

2004-04-28 / 99. szám

Petőfi Népe 2004. Április 28., szerda Baja, Bácsalmás és környéke Szerkeszti: Géczy Zsolt SZAKÁCSOLIMPiÁRA UTAZNAK. A Baja Menza csapata nyerte az idén a közétkeztetők országos versenyét. Budapesten Baksáné B. Bernadett és Harkányiné Lazányi Krisztina gyömbéres sárgarépa­levest, bazsalikomos jércefalatokat miskulencia mártással és füstös puliszkával, cukkínifánkot, valamint forrón-hideg gyümölcsbuckákat készített. A 2004 Legjobb Közétkeztetője cím birtokában utazhatnak Erfurtba, a Szakácsolimpiára. fotó. dr. pazár László Kiválóan szavaltak __________Kultúra_________ Na gy Attila, kétszeres Jászai-dí- jas színművész emlékére megyei versmondó versenyt tartottak szombaton délelőtt a bajai könyv­tárban. A versenyre 18 középisko­la 31 versmondója nevezett. A há­romtagú zsűri - Alföldi Albert el­nök, dr. Késmárki Júlia és Má- rity Jánosné - két kategóriában értékelték a diákokat. Az I. kate­gória helyezettjei: 1. Jaszenovics Gina (III. Béla), 2. Lakatos Réka (Bibó Gimnázium Kiskunhalas), 3. Végh Kornélia (Gáspár A. Szakközépiskola, Kecskemét) és Regős Tamás (111. Béla Baja). AII. kategóriából 1. Horváth István (Garbai Szakképző Kiskunhalas), 2. Balázsevits Tamás (III. Béla), 3. Gera Zsanett (Hunyadi Gimná­zium Bácsalmás) és Jakab Szandra (Szent-Györgyi A. Szak- középiskola Kecskemét). Külön- díjat kaptak: Kovács Csilla, Com­bos Ferenc és Gyurcsik Péter, tá­jékoztatott Köteles Ilona, az MSZP Baja Térségi Szervezete ne­vében. R. R. Csátaljai sikerek ____ Oktatás___________ A Madarak és fák napja országos verseny kecskeméti területi dön­tőjén a Németh László, Czakó Zsanett, Szabó Csaba (8. o.) al­kotta csapat győzött, bejutva a május közepén Dombóváron ren­dezendő országos döntőbe. Má­sodik a szintén csátaljai Halász Viktória (8. o.), Finta Ákos, Erős Gergely (6. o.) összeállítású gár­da lett. Felkészítőjük Némethné Valkai Mária tanár. Az idén Izményben rendezték meg az Or­szágos Mesemondó Versenyt, itt Hedrich Emánuel (7. o.) nyert, Nászai Ágnes és Erős Gergely (6. o.) pedig a zsűri különdíját kapta. _______________ _____■ Ha lételek a régmúltból ____________Baja _______ Sz abadtűzön felsőfokon címmel a minap a Duna Szállodában be­mutatták azt a filmet (CD-válto- zatban), amely Felső Barnabás természetvédelmi őr gyűjtése alapján készült a Gemencben. Ötféle halétel (bajai halászlé, ke­szegleves, csukapörkölt, Bethlen- csuka, füstön sült süllő) és a sza­badban is elkészíthető túrós- csusza receptjét ismerteti az al­kotás, ideértve a halfogás módját, a haltisztítás fortélyait, a tűzra­kást, az ízesítést és a tálalást is. Koszteczky László producer és operatőr két évig forgatott a du­nai ártéren. így mind a négy év­szak jellegzetes paraszti-, és ha­lászételeit, egykor használatos halfogó eszközeit, és az 1800-as évek elején itt honos fokgazdál­kodás még fellelhető emlékeit idézi a hangulatos film. A bor-, és ételkóstolóval egybekötött bemu­tatón prof. Andrásfalvy Bertalan és dr. Sólymos Ede ismertette a Gemenci ártér folyamszabályo­zás előtti néprajzi, valamint halá­szati sajátosságait a tudomány szemszögéből. A gasztronómiai film bemutatójára mintegy szá­zan voltak kíváncsiak. Koszteczky László producer és Felső Barnabás szerző a filmbemutatón. FOTÓ. K. L r m a HAMBI KOCSMA A 2004/2005. évre érettségivel és kézügyességgel rendelkező H lakással együtt! Baja, Liszt F. u. 7. Tel.: 20/9719-347 FOGTECHNIKUST tanulónak felveszek. [• Érd.: 79/322-422. 512930 Túlfizetjük-e a polgármestereket? A közelmúltban összeállításokat és elem­zéseket közöltünk a Bács-Kiskun megyei polgármesterek fizetésérőL Erre reagált hosszú levélben a Felső-Bácskai Önkor­mányzatok Szövetsége, amit itt rövidítve adunk közre. Bács-Kiskun / Felsö-Bácska A Petőfi Népe 2004. március 18-i számában megjelent Túlfizetjük-e polgármestereinket című írással kapcsolatban az alábbi vála­szunkat tesszük közzé: Bálái F. István újságíró szerint a címbéli kérdésre - mint elemzése sommájaként - az derült ki, hogy az illetmények között szélső­ségesen nagy különbségek vannak. E megál­lapítás elemzéseként példaeseteket is meg­említ, amelyek alapján „aligha tartotta indo­koltnak”, hogy „egyforma” települések kö­zött „ekkora különbség legyen”. Az újságíró vizsgálódása fő irányaként az illetmények „törvényi középarányoshoz” vi­szonyított eltéréseiben határozta meg. Noha utalt rá, hogy az illetményalap az idén 33 ezer forint, és hogy ez nem kötí teljes egé­szében az önkormányzatokat, a bemutatott „törvényi középarány” téves. A cikk a példaesetek mellett négy tábláza­tot is hoz, amelyekben bizonyítani véli az ál­tala megformált következtetéseket. A „középarányos polgármesteri fizeté­sek...” táblázatában bemutatta, hogy az 1000 fős lélekszám alatti településeken a kö­zéparányos illetmény 264.000 forint, az 1000-2999 fős településeken ez 305.250, a 3000-10.000 lelket számláló településeken 387.750, a 10.000 fő felettieknél pedig 429.000 forint. Ezek az adatok azonban nem valósak. A 33 ezer forintos illetményalap nem át­lagszám, hanem a törvény által rendelt mi­nimum. Ezért korántsem lehet e számítás alapjául venni, hiszen a 120 megyebéli ön- kormányzat közül csupán 40 alkalmazza ezt a mértéket, a többi önkormányzat en­nél - törvényesen és vissza nem vonhatóan - magasabbra tette az illetményalap mérté­két, amelynek átlaga: 36.670 forint. Ha erre figyelemmel az összes megyebéli település­re vetítjük ki a törvényes illetményalap át­lagát, 35.436 forintos mértéket kapunk. Mi­vel a megjelent cikk tartalmát egészében kell vizsgálni, s mondandója szerint az a megyei polgármesterek illetményeinek ösz- szehasonlításáról (szórásáról) és az ebből levont következtetésekről szól, a középará­nyos illetmény meghatározására is a me­gyei átlagot kellett volna alkalmazni, nem pedig a törvény által megszabott minimu­mot. Nyilvánvaló, hogy ha egy tárgyalt hal­mazból a minimum-értéket alkalmazunk átlagként, majd ahhoz hasonlítunk esete­ket, torz következtetésekre jutunk, miként ez történt az újságcikkben is. Az említett táblázat ezen kívül hibásan határozta meg az 1000-2999 lélekszámú tele­püléskategóriára (amelybe a legtöbb telepü­lés tartozik) a törvény által szabott szorzó­szám átlagát is. E kategóriában a törvényes szorzószám 8,5-11 közötti, ennek „közép­aránya” 9,75, nem pedig 9,5. Mindezek alapján az átlag-illetmények megyénkben a következőképpen alakulnak az imént említett településkategóriák sor­rendjében: 283.488, 345.501, 416.373 és 460.668 forint. Fentiek miatt Bálái F. István írásában az „illetmények a törvényi középarányoshoz viszonyított” helyzetéről szóló táblázattal el­lentétben a polgármesterek illetményei a he­lyesen képzett átlag szerint nem 84 települé­sen magasabbak és 35 településen alacso­nyabbak, hanem 41 település esetében ma­gasabbak és 78 településnél alacsonyabbak (a megyei önkormányzat nélkül). Ezért a kétharmad oldalon bemutatott téma alapve­tő megítélése, és következtetései sem állják meg helyüket. Nyilvánvalóan e hibás kiindulás miatt már a „szélsőséges településekről” bemuta­tott további két táblázat is valótlan adatokból állott össze. így sem a „legbőkezűbb önkor­mányzatok”, sem pedig a „legtakarékosabb önkormányzatok" című táblázat nem a való­ságos trendet mutatta be, azokban sem a te­lepülések „élmezőnye”, sem az ott közölt „+” és eltérések nem valósak, és a cikk­ben közölt szórás mértéke is jóval szeré­nyebb. Az említett március 18-i újságcikk e hi­bás trend bemutatása kapcsán példákat is kiragadott a szélsőségesnek ítélt illetmé­nyekről. Az összehasonlítások során a kor­rektség kedvéért meg kellett volna említe­ni, hogy a törvény keretei között megállapí­tott illetményalap - és a polgármester illet­ményére ezen belül meghatározott szorzó­szám - a települési önkormányzat képvise­lő-testületének alapjogai közé tartozik. Az alkotmány által garantált önkormányzati alapjogokat - a helyi önigazgatáshoz való jogot - a törvény által nevesített ügykörben a testületek át sem ruházhatják; így érvé­nyesül a választott helyi grémium által a választópolgár akarata. (Azaz a törvényho­zó szerint: ha többségük úgy látja, hogy akarata nem érvényesült, a választáson „válaszolhatnak” rá szavazatukkal.) Az il­letmények megállapítása során a képviselő- testületek a törvényi határok között nyilván a végzendő feladatok, a felelősség súlya, és egyéb valós körülmények szerint differen­ciálnak. Összhangban azzal az elvvel, hogy a döntéseket azon a szinten kell meghozni, ahol a legjobban ismerik az eldöntendő ügy körülményeit (szubszidiaritás elve). Mind­ez az adott település sajátosságaiból adód­hat. Van, ahol a polgármesternek olyan többletfeladatai vannak, amelyet a testület figyelembe vesz és támogatja elvárt többlet- munkáját. Van, ahol a megengedhető - és ebben egyezség születik - hogy a polgár- mester társadalmi tisztségben, s nem főál­lásban lássa el feladatát. így például az említett újságcikk indo­kolatlannak tartotta a hasonló lélekszámú Nemesnádudvar és Felsőszentiván polgár- mestereinek illetményei közötti különbsé­get. Nem törődve azzal, hogy Nemesnád­udvaron a polgármester - saját indítványá­ra és költségvetési megtakarítás végett - társadalmi tisztségben végzi munkáját, amelyre a törvény lényegesen alacso­nyabb tiszteletdíj-határokat állapít meg. Felsőszentivánon viszont a növekvő aktu­ális feladatok és elérendő - polgármesterre testált - nagyobb célok miatt másképp ha­tároztak a képviselők. Ráadásul a szen- tiváni polgármester illetményében a tör­vény által rendelt nyelvpótlék is szerepel. Valós tényt hamis színben tüntet fel az utóbbi polgármesterről írott azon szöveg is, hogy „a felsőszentiváni polgármester majd­Valóban számítási hibát vétettem az ezertől háromezerig terjedő lakosságszámú községek esetében, de úgy gondolom, hogy ez nem befolyásolja alapvetően a következtetéseim helyességét, tehát azokat fenntartom. Abban viszont szerintem a levél írói tévednek, hogy a 33 ezerforintos illetményalap „törvény által rendelt minimum", hiszen ez már nem emelhe­tő. Azt korrektül jeleztem, hogy az illetményalap több is lehet 33 ezer forintnál. Ahol korábban 33 ezer forint felett álla­pították meg az illetményalapot, ott véleményem szerint a testület indokolatlanul bőkezű volt, ahelyett, hogy mértéktartó magatartással takarékoskodott volna a személyi költségeken. Ezért helyes, ha következtetéseimhez a 33 ezer forintot tekintem kiindulópontnak. Nem foglaltam állást abban a kérdésben, ho© túlfizetjük-e polgármestereinket, most viszont megteszem: szerintem túlfizetjük mind az érsekcsanádi, mind a felsőszentiváni polgármestert. BÁLÁI F. ISTVÁN nem 446 ezer forintot visz haza bruttóban havonta”. Az átlagolvasók körében nyilván ez megtévesztő, hiszen a „bruttót” senki sem „viszi haza”: a bruttó fizetést minde­nütt levonások terhelik (a költségvetési szervezeteknél pedig azt maradéktalanul le is vonták). E megtévesztő szemlélet az egész íráson átvonul, mert valójában nem említi az újságíró, hogy szinte valamennyi polgármesternél a közölt illetményt meg le­het felezni, így jutunk ahhoz az adózás és járulékok által csökkentett jövedelemhez, amelyet a polgármester „haza vihet”. Való­jában pedig ez a jövedelem sok polgármes­ternél már nincs is távol az országos átlag- keresettől. Az illetmények minősítésében hibát okoz a településkategóriák határai közelében lévő települések példaként történő kiragadása is. A cikkben említett másik példából szintén eltúlzott ítélet sugárzik: Bár a települések sa­játosságait elsősorban nem a szomszédság befolyásolja, Bálái F. István „szembetűnő el­lentmondásként” értékeli a szomszédos Sükösd és Érsekcsanád helyzetét és megál­lapítja, hogy az a polgármester keres keve­sebbet, amelyiknek a települése jóval na­gyobb. Noha Érsekcsanád lélekszáma is té­vesen szerepel a cikkben (a valós adat: 2945), és az illetményt szabályozó - három­ezer lakoshoz tartozó - felső határ közelé­ben van a lélekszám, itt a képviselő-testület pontosan a 8,5-ös és 11-es határok közötti középarányban szabta meg a polgármester illetményét. (Ez azt is jelenti, hogy ha kb. félszázzal gyarapodna a község lélekszáma, a polgármester illetményét a cikkben kifogá­solt mértékhez képest legalább 50 ezer fo­rinttal kellene emelni ahhoz, hogy a törvé­nyi minimumot elérje.) Az érsekcsanádi képviselő-testület ugyancsak középarányo­sán döntött a költségtérítésről is. Az össze­hasonlításként citált szomszéd község testü­leté pedig úgy látta jónak, hogy az utóbbi já­randóságot a törvényi felső határban állapít­ja meg polgármesterének. így valójában az együttes járandóság a cikk következtetésével ellentétben nem nagyobb Érsekcsanádon, ahol egyébként hosszú ideje - kényszerűen - helyettesítő jegyzővel és alpolgármester nélkül végzi munkáját a polgármester. Hasonló eseteket tovább említhetnénk, a felvillantott példákból azonban bizonyára le­szűrhető, hogy a település vezetőinek hamis alapadatokból levezetett „túlfizetése” nem valós. A képviselő-testületek az illetmény­megállapításában biztosított mozgástere az eltérő sajátosságok követésével a polgármes­terek feladatát, terheltségét hivatott követni. Mert végső soron nem mindegy, hogy egy települést milyen kvalitású, milyen munka­bírású és elhivatottságú személy vezeti és képviseli az állandó változások közepette. Ha az újságíró számára az „olcsóbb embe­rek” is megfelelnének, akik szinte szabadidő nélkül vállalják és végzik a település napi gondjainak intézését, felidézzük a legutóbbi önkormányzati választásokat, amikor min­den eddiginél több településvezető hagyta abba hivatását úgy, hogy nem is jelöltette magát. Mi nem gondoljuk, hogy kellő meg­becsültség híján ez a tendencia társadalmi érdek lenne. Az újságcikkben elhanyagolt kiegyensú­lyozott és korrekt tájékoztatást pótolva meg­jegyezzük, hogy a jelenlegi illetménysávokat 2004. január elsejétől rendelte el a törvény, és a korábbi években - a 2001. július 1. óta érvényes szorzószámokkal - a polgármeste­rek lényegesen alacsonyabb tiszteletdíjat kaphattak. Tisztelettel: Széli Péter, Felső-Bácskai Önkormány­zatok Szövetségének elnöke, Vörös Szilárd, polgármester, Felső István, polgármester Hírek VÍZÁLLÁS. Mára 384, szombatra 387 centiméteres vízállást mutat a vízügyi előrejelzés a Duna bajai szakaszán. Mohácsnál 394, illetve 411 centit várnak. Vízhőmérséklet: tegnap Bajánál 13,8, a mohácsi sza­kaszon 14,1 fokot mértek. LABDARÚGÁS. Megyei serdülő bajnokság, Déli-csoport, 21. fordu­ló: Nagybaracska-Mélykút 3-0, Vaskút-Bácsalmás 2-7, Nemesnád- udvar-Csávoly 1-1, Baja-Gara 2-0, Kunbaja-Tompa 7-2, Sükösd-Kele- bia 13-1. ■ Anyakönyvi hírek • Baja Születtek, 2004. április 13-tól 21-ig anyakönyvezettek: Bosnyák Bence (anyja neve: Jámbor Anita) Baja, Kiing Zétény (Hornyák Gabriella) Baja, Molnár Erika (Letenovics Tí­mea) Bácsalmás, Magyar István (Dé­vai Mónika) Dusnok, Mityók Hanna (Petsits Rita) Baja, Papuga Ehud (Vi- dákovics Györgyi Barbara) Baja, Szabó Zalán (Szabó Dorina) Tatahá­za, Keszi Zalán (Dudás Katalin) Csá- voly, Bertalan Roland (Hégető Eni­kő) Rém, Péter Adrienn (Szabó Szil­via) Vaskút, Gál Kamilla (Steiner Dó­ra) Bácsbokod, Szabadi Luca (Vin- cze Anita) Bátmonostor, Németh Di­ána (Unsorg Zsuzsanna) Sükösd, Légrádi Gábor (Mórocz Anikó) Vas­kút, Nagy Patrik (Szabó Ildikó) Bácsalmás, Palik Zsófi (Fodor Éva) Vaskút, Osztmayer Hanna (Benyák Zsuzsanna) Hajós, Szitár Levente (Marcsányi Brigitta) Dusnok, Dora Noel (Fábik Hajnalka) Baja, Riedel Sebastian (Kiss Adrienn) Herceg- szántó. Házasságot kötöttek 2004. április 17-én: Tokodi Csaba és Tei- chter Mónika, Hódos István és Jakab Erzsébet, Gyarmati Attila és Hodo- niczki Dóra, Lőrincz Tibor Márton és Csontos Mónika, Bánhidi Károly és Gyuricza Andrea. Meghaltak, 2004. április 13-tól 21-ig anya­könyvezettek: Gajáriné Tóth Ildikó (Baja), Vass Éva Katalin (Baja), Morvái János (Sükösd), Báli Ist­vánná Hellerbarth Julianna (Baja), Hauzer Györgyné Doszkocs Anna Etelka (Baja), Juhász Istvánná Tom­pa Anna (Mélykút) Hermész László (Mélykút), Honti Ferencné György Margit (Baja), Hachbold Sámuel (Soltvadkert), Dora János (Mély­kút), Tálosné Bíró Zsuzsanna Mária (Baja), Majer Sándorné Szekeres Ka­talin (Bácsborsód), Ozvald Sándor­né Mihálovics Ilona Katalin (Baja).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents