Petőfi Népe, 2004. április (59. évfolyam, 77-101. szám)
2004-04-17 / 90. szám
Sport 9. OLDAL Amazonok éjszakája Mai magazin Horoszkóp, recept, rejtvények, 10. oldal hétvégi tévéműsor 13. oldal A repülőorvos nem attól ctz, hogy repül. Inkább attól, hogy pilótákat vizsgál, gyógyít. Legalábbis nálunk. A kanadai légierőnél a repülőorvos - munkája mellett - bizony repül is, mert különben honnan tudná, mondják teljesen logikusan a kanadaiak, hogy mit él át a pilóta? Tapasztalja csak meg, hogy mit jelent, amikor a vadászgép száguldása közben a pilótaülésbe sok G-vel préselődik az ember! Azt is, hogy milyen erőfeszítést jelent már az is, ha valaki odafenn oldalra akarja fordítani a fejét. Ha megtanulja, másképpen hallgatja, amint egy pilóta nyakfájásra panaszkodik. Meg egyébként is. A repülőorvos néha repüljön is... Kanadában ültették vadászgépre a katonaorvost Ifjabb dr. Csengery Attila őrnagy, a Kecskeméti Repülőkórház gazdasági igazgatója, s nem mellékesen praktizáló fogorvosa itthon az egyetlen jelentős légibázis szomszédságában él. Naponta látja, hogyan húznak el az égen a MiG-29- es vadászgépek, s naponta kezeli az acélszörnyetegek pilótáit. Arra azonban eddig még nem is gondolhatott, hogy kipróbál egy vadászgépet. Ehhez a világ túlsó felére kellett eljutnia. Amióta beindult a Gripen-program, s a magyar vadászpilóták átképzése megkezdődött a kies Kanadában, és a programhoz kapcsolódva magyar repülőorvosokat is fogadnak, hogy ismerjék meg, milyen vizsgálati eljárások honosak a NATO-ban. Közben vegyenek csak részt jeges, tengeri vízimentési gyakorlatokban, és repüljenek, amennyit csak lehet. Az élet így szép arrafelé! A torontói székhelyű Defence and Re- seach Department szervezésében a Flight Surgeon Course (repülőorvosi tanfolyam] másfél hónapos tanfolyamáról nemrégiben tért vissza Csengery őrnagy. Amerikai, kanadai repülő- és űrorvosok gyúrták, oktatták a 20 tagú csoport tagjait, melyben - hogy élete egyszerű legyen e néhány hét alatt - egyetlen külföldiként vett részt.- Az első néhány nap pokoli volt. Ami először eszembe jut Kanadáról, az a hideg. És a szél. Néhány nappal az indulásunk előtt mínusz 42 fok volt a bázison, mire leszállt a gépünk, mondták, hogy meghoztuk a meleget, mert már csak mínusz 17 fok van. Később egészen mínusz tíz fokig „melegedett“ az idő. Ez már nagyon kellemesnek tűnt. Akadtak nehézségek a kommunikáció terén is. Hiába tanultam én idehaza szorgalmasan angolul, odakint vagy amerikai, vagy francia akcentussal beszéltek az oktatók és a hallgatók is. Napok teltek el úgy, hogy csak kapkodtam a fejem, de nem értettem mondandójuk java részét. Már azon gondolkodtam, hogy hazajövök. De hát azt mégsem lehet ugye! Aztán ráálltam a kiejtésre. Néhány nap múlva sikerült beilleszkednem. Megnyíltak a többiek is, egészen normális társaság verődött ösz- sze.- A társaik hivatásos katonák voltak?- Akadt köztük, aki pilótából képezte át magát repülőorvossá, olyan is, aki nyugdíjasként jött a tanfolyamra. A kanadaiak egyébként rengeteg küldetésben vesznek részt: Koszovó, Bosznia, Afganisztán. Alig akadt nemzetközi konfliktus, ahol nagy számban ne lettek volna jelen. Sokan meglepően jól tájékozottak arról, hol van Magyarország. Aki Boszniában szolgált, az át is utazott rajta.- Egyedüli külföldiként azért nem lehetett egyszerű...- A kanadaiak roppant kedves, közvetlen emberek. Inkább európai menta- litásúak, semmint amerikai. A franciák nagyon franciák, az angol anyanyelvűek pedig sokkal inkább angolok, mint jenkik. Nagyon érdekes volt számomra, hogy mennyire másképp látnak dolgokat, mint az amerikaiak. Sokszor emlegették például, hogy a II. világháborúban kanadai katonákat küldtek mészárszékre a normandiai partraszállás „főpróbáján”. A szakmai program oly zsúfoltra sikeredett, hogy jószerivel reggeltől estig tanultunk. A szállodából reggel nyolckor vitt minket kisbusz a katonai támaszpontra. Számos ottani légikatasztrófa teljes dokumentációja alapján önálló előadásokra kellett felkészülnünk, majd javaslatokat tennünk a hasonló légibalesetek elkerülésére. Mindezt persze magas szintű szakmai angol nyelven előadva. Az órák este ötig tartottak, sokszor még ebédszünetben is oktatófilmet néztünk. Az elmélet mellett nyögtük a gyakorlatokat is: sokat adnak a testedzésre, részt vehettünk légimentési gyakorlaton, és persze... alig vártuk a repülési gyakorlatot.- Milyen gépeken?- Torontótól 2600 kilométerre, Moose Jaw légibázisra vittek minket, ahol egyébként 14 magyar pilóta és 2 oktatópilóta is készül az új feladatokra. Légcsavaros Harwardon és néhányan Hawk vadászgépen repültünk, egy héten át, minden áldott nap. Az szép volt! De igaza van a kanadaiaknak: a pilótákkal foglalkozó orvosnak ezt az érzést tapasztalnia kell! Itthon is készülök ez ügyben javaslatokkal, mint ahogy a szakmai metodika számos pontján is elkerülhetetlennek tűnik a NATO-normák átvétele.- Szabadidő maradt egyáltalán?- Csak hétvégéken. Torontóban például találtam egy igazi magyar éttermet, ahová az egész csoportot meghívtam ebédre. Mind a tíz ujjúkat megnyalták, és mi tagadás, nekem is nagyon jólesett egy kis hazai. Mivel március 15-ét odakint töltöttük, részt vettünk Torontóban a magyar emigránsok ünnepségén. Több százan jöttek össze a kinti Magyar Házban, ahol minket, anyaországi tiszteket kiemelt vendégként kezeltek. Megható volt az a hazaszeretet, amit ott tapasztaltunk, és megható volt látni a sok idős ember szemében csillogó könnyeket a magyar egyenruhák láttán. Igaz is, magyar egyenruha: a légitámaszpont folyosóján egyszer csak megállít egy öltönyös úriember. A karjelzésemre mutat (a piros-fehér-zöld pajzsra), és udvariasan köszön: Jó napot kívánok! Kiderült, hogy Kerti Péternek hívják, egy magyar származású kanadai üzletember, aki éppen a hadseregnek dolgozott. Ismeretlenül is felajánlotta, hogy bármiben segít, ha kell. A tanfolyam végén felhívtam: abban segítsen, hogy utólag jelentkezhessek az angol nyelvű katonai középfokú nyelvvizsgára. Azonnal intézkedett, így a kinttartózkodásom utolsó napján letettem a nyelvvizsgát is. Ez az apró közjáték nagyon jellemző a kanadaiak (és nem csak a magyar származásúak) segítőkészségére. Kiképzés földön, vízben, levegőben IFJ. DR. CSENGERY ATTILA 1969-ben született Kecskeméten. 1996-ban végzett a szegedi SZOTE-n, azóta dolgozik a Kecskeméti Repülőkórházban. 1999-ben szerezte második dipbmáját a szegedi JATE közgazdasági tanszékén, egészségügyiközgazdasági és menedzserszakon. 2000. november 1. óta a Kecskeméti Repülőkórház gazdasági igazgatója. A fekete Mercedes utasa A reggeltől estig tartó tanulás és a különböző gyakorlatok mellett nem sok idő maradt „lazulásra” - meséli Csengery őrnagy. - De néhány eset emlékezetes maradt. Az egyik csoporttársam például szerzett valahonnan egy hatalmas, fekete Mercedest. Aznap kivételesen úgy mentünk a tanfolyamra, hogy ketten elöl ültek, a támaszpont bejáratához befordulva kipattantak, és a hátsó ajtót kinyitva, szalutálva fogadtak - engem. Én voltam ugyanis a rangidős. A bejáratnál álló katonai őrszemélyzet azóta is találgathatja, ki volt az a magas rangú vendég, aki kanadai kollégáival határozott léptekkel a tantermek felé sietett aznap.
