Petőfi Népe, 2004. április (59. évfolyam, 77-101. szám)

2004-04-10 / 85. szám

10. OLDAL Hajdanán, a régi szép - ahogy mondani szokás - békeidőkben Bécs mindig is Pest-Budát, Budapestet utánozta. S hogy külse­jére nézvést, megjelenésére is jobban hasonlítson a monarchia másik fővárosára, I. Ferencz József császár és király megannyi rendeletet adott ki. Azt ugyan nem tudta Schönbrunnból elin­tézni, hogy ne csak egy kis csatorna, a Donaukanal szelje át Bécset, miként teszi azt a Duna Buda­pestnél (a császárváros csak jóval később terjeszkedett át az igazi folyó bal partjára), sem pedig azt, hogy a Szent Gellér- téhez, meg a Váréhoz hasonló hegy ékeskedjék a partján - a Grinzing fölött emelkedő Kahlenberg (Bécs tüdeje és ivó­vízének forrása), valamint a Hitzingben az osztrák rádió és te­levízió, az ORF modern fellegvárának otthont adó domb meg sem közelíti a budai panorámát -, de például az utcák vonal- vezetése szinte mindenben a rebellisek fővárosát utánozza. Tavaszváró császárváros Szembeszökő a hasonlóság, amely a millennium, a századforduló idején Budapesten megépült Nagykörút és a bécsi életet gyöngysorként fölfűző Ringet köti egymáshoz. (Csak zárójel­ben jegyezzük meg, hogy az öregedő király Budapesttel kapcsolatban is táp­lált hasonló ambíciókat: valahányszor hintója elgördült az akkori Kerepesi, ma Rákóczi úton, fölháborodottan je­gyezte meg: „hát ez a borzalom még mindig áll?” - és a Rókus-kórház ispo- tályos épületére mutatott.) A magyarok egyébként is jelen vannak Bécs hétköznapjaiban, és itt természete­sen ne a turistákra, avagy a munkaválla­lókra tessék gondolni. Hanem azokra, akik az évszázadok folyamán örök érvé­nyűén beírták a nevüket a város törté­nelmi aranykönyvébe. Paloták, utcák vi­selik nevüket. Bécs legelső kaszinója a Kärntner Strassén, az Esterházy-palotá- ban nyílt meg még a háromévenkénti út­levél és a 70 dolláros ellátmány idején, s a mai napig élnek a legendák azokról a derék honfitársainkról, akik nyugati tu- ristaútjuk első éjszakáján, véve a bátor­ságot, megtöbbszörözték a szűkös apa­názst. Istenem, boldogult korszaka a vi­lágnak! Közel a Hofburghoz, a Burgtheater (a Várszínház) háta mögött, a Bankgasse 4. és 6. szám alatt álló, mára teljesen össze­nőtt két palota ugyancsak a szó szoros értelmében igazi magyar fellegvár, hi­szen itt működik a magyar nagykövet­ség és a nagykövet rezidenciája. A ba­rokk épületek mindig is hasonló diplo­máciai célt szolgáltak, Mária Terézia ide­jén az erdélyi udvari kancelláriának, majd a magyar udvari kancelláriának adtak otthont. Batthyány-ak és Esterhá­zyak voltak a lakói. A falak pedig a mai napig a királynőről, életéről, történelem­formáló szerepéről regélnek. A Pozsonyi terem festményei - lám, a hely szellemé­hez és elnevezéséhez képest hitelesen, s nem úgy, mint a Márványterem, amely­ben természetesen labanc festmények­től aranyozott stukkóig minden találha­tó, csak épp márvány nem - azt az ese­ményt idézik fel, midőn a tekintetes ma­gyar rendek „életüket és vérüket” aján­lották fel az uralkodónőnek (aki karján a kis II. Józseffel jelent meg előttük). így hát az akkor még alkatában gyönge, de akaratában már erős asszony a Habs- burg-ház örökösödési rendjét az ő ked­véért szabályozó Pragmatica sanctio szellemében, az osztrák nemesség ellen­állása dacára elfoglalhatta az osztrák és a magyar trónt. Azt csak a rossznyelvek beszélik, hogy a lovagiasan viselkedő magyar előkelőségek csupán - mint fön­tebb olvashattuk - „életüket és vérüket”, azaz „vitám et sanguinem” ajánlották föl, ám rögvest azt is hozzáfűzték: „séd avenam non”. Magyarán: „de gabonán­kat nem...” Mindazonáltal a nagykövetség épüle­te - miközben Bécs a magyar emlékeket rejti - jóformán hemzseg a labancoktól. Még a nagykövet dolgozószobájának mennyezetét ékesítő Maulbertsch- freskó - a maga nemében a jeles festőtől a legnagyobb falfestmény - is Mária Te­réziát örökíti meg. Sehol egy kuruc. Hi­ába, ilyen a magyar virtus! Nem véletlen hát, hogy az állomáshelyét a közelmúlt­ban elfoglaló új magyar nagykövet ugyancsak megjegyezte ezt a furcsasá­got, s azonnal intézkedett. Őexcellenciá­ja saját költségén elkészíttette a haza bölcsének, Deák Ferencnek a Barabás Miklós festette történelmi portréja hite­les másolatát, s elhelyeztette dolgozó- szobájának ajtaja előtt. Mindössze egyetlen kikötése volt: a festmény mind­addig a nagykövetséget illeti, amíg a fa­lon látható, de a tulajdonjogról nem mond le, s amint valaki raktárba kívánná száműzni, azonnal visszaveszi. Dr. Hor­váth István kiegyezése a történelemmel szinte rímel a magyar rendek pozsonyi kiáltványára. És most evezzünk más vizekre! Bár az evezéssel - no meg a vitorlázással, a szélcsendes vetkőztető időjárásnál már mindössze egy szál tangóban napoz­nak a diáklányok. Itt aztán hangulatos kávézók fogadják nemcsak a korosodó vendégeket, miközben Johann Strauss biedermeier szobra hegedül naphosz- szat, s fáradhatatlanul a telkeknek. Jóllehet a Duna Bécsnél csak az utóbbi fél évszázadban kezdi azt - vagy az annál több - szerepet be­tölteni, mint Buda­jachtklub évadnyitójá­val - még várni kell, annak szezonja ugyanis a mestersége­sen kialakított Duna-szi- get mentén, az „Új Du­na” hullámain csak a tartósan szép idő be- köszöntével kezdődik el. Hanem a más vi­zek! A lassan csordogá­ló - időnként kiszáradó -, a Bécsi-erdőben eredő, s a Práternél (Bécs Városlige­ténél) a Duna-csatornába „ömlő” Wien nevű pata- k o c s k a medrét * nagy ívű városren­dezési tervek alapján betonozzák, s fe­dik be, merthogy Bécsben mindig építe­nek valamit, ezúttal éppen ott, ahol a pa­takocska fölött épült harminchárom híd egyike, a Kleine Ungarbrücke, a „Kis Ma­gyar Híd” vezet át a Hilton szállóval szemben a Stadtparkba, a bécsiek ked­velt pihenőhelyére, ahol ilyenkortájt, pestnél, a víz mindig is fontos volt a csá­szárváros életében. Sőt: már akkor is, amikor még nem is volt császárváros. Wien nevű patakocska meg Duna-kaná- lis ide, Wien nevű patakocska meg Du- na-kanális oda, Bécs már a római korban példamutatóan nevezetes volt vízvezeté­keiről, csatornázottságáról. A Michaelplatzon, a Burg hátsó bejáratá­nál, a nevezetes Herrengasse elejénél végzett ásatások tárták föl Vindobona föld alatti világát, s napjainkban szabad­téri tárlat mutatja be, hogy az évszáza­dok során miként fejlődött a hálózat. A bécsiek egyébként büszkék arra, és tel­jes joggal, hogy kitűnő, rendkívül és párját ritkítóan egészséges az ivó- v vizük, amelynek mellesleg semmi 1 ' köze a Dunáihoz: az Alpok nedűje a Kahlenberg karsztjaitól megszűrve W jut el a háztartásokba, és ez a kris- tálytiszta víz százszorta ízesebb a megannyi serfőzde folyékony ke­nyerénél, a grinzingi és hitzingi heurigerek „háromemberes” vinkó- jánál, de még a híres-nevezetes gumpoldskircheni bornál is. S akár ma is akadhatna művész, aki a mostani hajóállomást örökíte­né meg a Prátertől az ENSZ-városig átívelő Reichsbrücke tövében: itt kötnek ki a Budapest és Bécs között suhanó szárnyashajó-járatok; egy- egy útjuk semmivel sem össze­hasonlítható élmény még a Duna elterelése és a bősi zsilipelés ellené­re sem. De hát milyen is volt annak előtte, hajdanán, amikor Bécs alatt járván cinkosan azon nevettünk, hogy a Beethoven sírjának is helyet adó központi temető Szent Marxról van elnevezve - persze a névadó­nak semmi köze a Kommunista Ki­áltvány szerzőjéhez, de mégis...? Jobban derültünk, mint amennyire csodálkoztunk a schwechati repülő­térnek az A4-es autópálya fölé be­nyúló leszállópályáján: ha egy gép túlfutna, ne a kocsik közé zuhan­jon, hanem az árokba, bár a robbanás így is, úgy is iszonyú, egymástól mit sem különböző tragédiával járna. Hiába, osztrák-magyar észjárás egyre megy. A séta, ím, véget ért, s még csak el sem fáradtunk, ugye, folytatnánk szíve­sen napestig. Ugyan mi akadályoz meg benne? gyulay zoltán Vajon miért, hogy a két város - miként ed­dig is láttuk - annyi mindenben versenyez egymással, még ha olykor nem szándéko­san is? Mert aligha lehet tudatosságot fölfe­dezni abban, hogy Budapesten március 15- én zárt be a százezreket vonzó Monet és barátai című kiállítás, a bécsi Felső Belve- dere-palotában pedig március 17-én nyílt meg a hasonló koncepció alapján, de hazai festők munkáiból rendezett, november 4-ig látható táriat a „ hangulat- impresszio- nisták" alkotásai­ból. Emiit Claud Monet 1904- ben keletkezett A Parlament; vi­haros ég című festménye volt a sláger a Temze partján emelke­dő Westminster árnyvonalaival, amott a nálunk kevésbé ismert Emil Jakob Schindler Gőzhajóállomás a Dunán Kaisermühlennél című, 1871-ből avagy 72- ből származó képe a fő attrakció - lám, mindkét munkában a víz, a folyó játssza a jellegzetes szerepet, akárcsak ebben a ta­vaszváró császárvárosba ellátogató, egy­szersmind a közös gyökereket, közös ha­gyományokat, közös történelmet, közös jö­vőt kereső Írásban is. 7- 'X j'jíj jjirPÉ&i. >: tf A Kis Magyar Híd a század- fordulót idézi. 11 Fűszeres tavaszi estéken szerelmes- párok andalognak rajta Kellemes Húsvéti Ünnepeket kíván a Meditres Egészségház Kecskemét, Bagoly u. 1/A

Next

/
Thumbnails
Contents