Petőfi Népe, 2004. március (59. évfolyam, 51-76. szám)

2004-03-25 / 71. szám

4. oldal - Petőfi Népe MEGYEI KÖRKÉP VÉLEMÉNYEK 2004. Március 25., csütörtök Nézőpont Mihályka Gyula Az első ütközet A Fidesz és Szécsi Gábor kecskeméti polgármester szakítása óta kü­lönös számháború dúlt. Mind a Fidesz vezette polgári oldal, mind a polgármester azt állította, hogy többséggel rendelkezik a közgyűlés­ben. No már ez csak úgy lehetséges, ha a képviselő-testület feltöltött- sége legalább 110 százalékos. Erről viszont szó nincs. A Fidesz a tervezett Malom Center felhajtó rámpájának közterületi el­helyezése kapcsán hívta ki párbajra a polgármestert, illetve a Szécsit támogató erőket. Előző nap sajtótájékoztatón jelentette be a Fidesz új városházi frakcióvezetője, hogy ellenzik a Malom felépítését és ezért ellene szavaznak a rámpa engedélyezésének. Mondanom sem kell, hogy a tegnapi testületi ütközet nem a Malomról szólt. Nyilván mind­két oldal soraiban ilyen is meg amolyan vélemény is van a tervezett beruházásról, de ha már ebben az ügyben történt meg a kihívás, ám legyen. Pedig a testületi ülés olyan szé­pen indult! Már-már azt hit­tem, hogy előtte a képviselők megkérdezték orvosukat, gyógyszerészüket és azok nyu­galmat ajánlottak nekik, meg a városnak is. A szocialisták és a SZÉK bizalmukról biztosítot­ták a polgármestert. A Fidesz erős embere felajánlotta, hogy minden közgyűlés előtt egyeztetésre ül össze valamennyi frakcióvezetővel és a polgármesterrel. Szécsi pedig békejobbot nyújtott valamennyi képviselő-csoportnak. A kö­zönség soraiban néhányan egy-egy könnycseppet morzsoltak el sze­mük sarkában. És az álom folytatódott! Egyhangú szavazással fogadta el a testület a város 2006-ig szóló gazdasági programját. Ennek megléte alapfeltéte­le az önkormányzat brüsszeli pályázatainak. Korábban lehetett olyan híreket hallani, hogy a Fidesz ezt nem fogja támogatni, tekintettel az általuk kidolgozandó új Kada Elek Programra. Végül teljes volt az egy­ség, a harmónia. Egészen a rámpa napirendre kerüléséig. A politikai stratégák adrena­linszintje tetőfokra hágott. Az üléstermet elhagyó polgári oldalas kép­viselők után rohanó frakcióvezető megdöntötte a dísztermi síkfutás világcsúcsát, hangja a folyosón a korai Vikidéit idézte. De minden hi­ába: három képviselője nem volt partnere, a polgári oldal alul maradt. A polgármester csatát nyert, de a háború még folytatódik. Három képviselő mást gondolt Ülés az atomerőműben A védelmi bizottságok tagjai megtekintettek egy mentési gyakorlatot, fotó: páncsics Paks A Paksi Atomerőműben ülé­seztek tegnap Bács-Kiskun, Tolna és Fejér megye védelmi bizottságának tagjai. A soron kívüli ülést dr. Balogh László, a Bács-Kiskun Megyei Vé­delmi Bizottság elnöke kezdemé­nyezte, mivel a Paksi Atomerőmű II. blokkjának tavalyi meghibáso­dásakor kialakult helyzet óriási problémát jelentett a három me­gye védelmi szakembereinek, a lakosoknak pedig rendkívüli nyugtalanságot okozott. A bizott­ságok tagjai arra keresték a vá­laszt, hogy mi a teendő, ha ez a szituáció megismétlődik, milyen intézkedéseket kell haladéktala­nul megtenniük. Tolna megye szakemberei ál­talánosságban tájékoztattak a nukleáris balesetveszély-elhárí­tásról, a Fejér megyeiek elmond­ták a kitelepítés és befogadás ta­pasztalatait saját régiójukban, Balogh László pedig a tájékozta­tás és a riasztás fontosságáról be­szélt. A védelmi bizottságok meg­fogalmazták a minisztériumok felé azokat a kívánalmakat, ame­lyeket létfontosságú lenne miha­marabb teljesíteni. Bács-Kiskun megyében példá­ul az Atomerőmű 30 kilométeres körzetében mindössze öt olyan település van, ahol olyan sziréna működik, amelyen keresztül nem csak a riasztást lehet megol­dani, hanem kommunikálni, be­szélni lehet, tájékoztatni az em­bereket. Az elnök elmondta, hogy azt szeretnék, ha ebben a körzetben a többi érintett telepü­lésen is felszerelhetnének ilyen rendszereket, ez 54 egység telepí­tését jelentené. Az ülésen jelen lé­vő országos parancsnokok és vé­delmi bizottsági tagok úgy ítélték meg, hogy a témában rendszeres egyeztetésre van szükség. Elkép­zeléseik szerint, ha többen lép­nek fel a javaslataikkal, kéréseik­kel a minisztériumok felé, akkor nagyobb az esély, hogy kilobbiz­ható lesz a helyi védelmi célokra elengedhetetlenül szükséges több milliárd forint. oh A Fonás, mint gondolat, irányt jelöl Interjú a folyóirat József Attila-díjas főszerkesztőjével, Fűzi Lászlóval Nagy örömmel értesülhettünk róla: már­cius 15-én József Attila-díjat kapott Fűzi László, a Kecskeméten megjelenő Forrás főszerkesztője. Ez alkalomból látogattuk meg a friss díjazottat a szerkesztőségben, a lap 35. évfordulójának előestéjén. Kecskemét- Ön tanárember. Hogyan jutott el a tanári katedrától a főszerkesztői székig?- A szegedi tudományegyetem bölcsész­karán, magyar-történelem és XX. századi magyar irodalom szakon végeztem. Az első évtől tanárom volt Ilia Mihály, a Tiszatáj le­gendás hírű főszerkesztője. Az ötödév vé­géig úgy volt, hogy maradok az egyetemen, de aztán mégis Egerben kötöttünk ki. A fe­leségem régész, az egri vármúzeumban ka­pott állást. Flárom évig tanítottam a köz- gazdasági szakközépiskolában, jól éreztem magam, diákszínjátszó-csoportot is vezet­tem. A művelődési központban irodalmi fo­lyóiratokat mutattunk be. Emlékszem, a Ti- szatáj-estre 500-nál is többen jöttek el. A Forrás-est után két-három nappal kaptam egy levelet Szekér Endre tanár úrtól: Kecs­kemétre hívott. A feleségem nem talált rög­tön állást, végül Kiskunfélegyházán kezdett dolgozni a múzeumnál. A Forrásnál dolgoz­tam, és Hatvani Dániel távozása után, 1989-ben lettem a főszerkesztője. így hozta a sors. Igazából azt teszem, amit tanárként is csináltam: olvasok, esteket szervezek, szerkesztek, óra­adóként a szegedi egyetemen tanítok.- Hogy néz ki a József At- tila-díj?- Nagyon szép, Vígh Tamás munkája. Számomra nagyon hiteles József Attilát ábrázol, a költőt, aki a „sem­mi közelében” próbál még kapaszkodókat keresni, az élet különböző síkjai pedig már szétcsúsztak körülötte. Nagyon örü­lök a díjnak, úgy gondolom, elismerték, amit eddig tettem. Meglepett és még a díj­nál is jobban esik, hogy amióta megkap­tam, azóta rengetegen keresnek meg tele­fonon, szóban, e-mailen, és gratulálnak. Gondolni sem mertem ilyen gratuláció- özönre. Nagyon-nagyon meghat a fogad­tatás, ez továbbra is arra ösztökél, hogy dolgoznom kell, sok tervem van még.- Szereti József Attilát...- Az utolsó könyvemben róla is írtam. Mindig másfelé vitt az érdeklődésem, de ő alapérték számomra. A barátaim között van­nak József Attila-kutatók, például Lengyel András vagy Tverdota György, az írásaikat ismerem. Találtam olyan réseket, amelyek­be nem szakkutatóként beleláttam, s mun­kámban azokkal foglalkoztam.- A lapot, melyet vezet, Forrásnak hívják. Jelent-e ez egyben ars poeticát önnek, egy forrást, amelyhez vissza lehet térni, s újra és újra meríteni lehet belőle?- A lapot és a címét örököltem, ugyanak­kor nagyon szép című lapnak gondolom. Bartók- és Kodály-számot is közreadtunk, az ő gondolkodásuk állandóan kísért bennün­ket. Nagyon fontos tudni, hogy Bartók az Al­legro barbarót, ezt a barbár dallamot itt, Kecskeméten, a keleti sztyeppe nyugati vé­gén játszotta el először. A Forrás mint gon­dolat mindenképpen valamiféle irányt jelöl, örülök, hogy elődeim ezt a címet adták ne­ki. Egy felvidéki folyóirat viselte ezt a címet a miénk előtt.- A 35. évforduló tiszteletére tegnap irodal­mi esten találkoztak tisztelőikkel együtt em­lékeztek a „nagy öregekkel”. Milyen érzések­kel tekintett a régen készült fényképekre, amelyeket egy napra ki is állítottak?- Megdöbbent, hogy az embernek már emlékei vannak, én fiatalnak szeretném tud­ni magamat, a múlt viszont mindig megjele­nik. Nagyon örülök, hogy jelentős írók mű­veit jelentethettem meg, kitüntetés, ha velük foglalkozhatom. Mindig mélyen érint, hogy Faludy Györggyel, Kányádi Sándorral, vagy Buda Ferenccel beszélgethetek. Furcsa, hogy mennyire mély a kapcsolatok ^5, láncolata. Itt volt a „születésnapi” találkozón Sándor Iván is. Zugló­ban szemben lakott egy villával, ame­lyikben Gyenes Gitta és lánya, Wallesz Luca élt. Gyenes Gitta festőművész iro­dalmi szalont vitt a húszas évek végén, Faludy György pedig abba a szalonba járt. Volt egy olyan számunk, amelyben közöltük Sándor Iván erről szóló em­lékezését és Faludy egy versét. Ekkor meg­kérdeztem Faludy Gyuri bácsit, emlékszik-e Gyenes Gittára és Wallesz Lucára? Persze, József Attilával oda jártunk. Ezeknek a talál­kozóknak a kapcsán írta József Attila a Wallesz Lucának - Áldalak búval, vigalom­mal kezdetű verset. Soha nem készültem ar­ra, hogy ilyen kiváló írókkal, költőkkel talál­kozzam. Ugyanakkor érteni kell ahhoz, hogy magunkban el tudjuk rendezni az em­lékeket. Előre kell nézni, nem szabad belefe­ledkezni az emlékekbe. A 23 év alatt annyi levél érkezett hozzánk, hogy a személyes el­rendezésük - a magamban való rendrakás - is sok időt követelne. Még nem szeretnék ezzel foglalkozni.- Amikor fiatal tehetségek jelentkeznek önnél a műveikkel, hogyan válogat?- A magyar irodalomban van egy tétel: azt mondják, az ember kéziratot szer­keszt. Én viszont azt mondom: az ember embereket is szerkeszt. Nemcsak a kézira­tot, a mögötte lévő embert is nézi. Meg le­FÜZILÁSZLÓ Lövőn született 1955. március 15-én. A soproni Széchenyi István Gimnáziumban érettsé­gizett 1973-ban. Magyar-törté­nelem és XX. századi magyar irodalom szakon szerzett diplomát 1979- ben a szegedi JATE-n, 1980-ban bölcsész- doktori címet szerzett. 1982 óta a Forrás irodalmi folyóirat munkatársa Kecskemé­ten, 1989 óta a Forrás főszerkesztője. Ti­zenhárom könyve jelent meg, díjai: Bács- Kiskun Megye Művészeti Díja, Bács-Kiskun Megye Közművelődéséért Díj, Déry Tibor- díj, Németh László Emlékérem, Darvas Jó- zsef-díj, Év Könyve Díj, József Attila-díj. Nős, három gyermeke van. hét érezni, kitől mit lehet várni. Ez talán a legfontosabb, hiszen ahhoz, hogy valaki kihozza magából azt, ami benne rejtőzik, a szerkesztőnek bizalommal kell lennie iránta, segítenie kell a szerzőjét. Igazából ez a tét, ez az izgalmas, és nem az, hogy az ember a beérkező kéziratot javítja. Na­gyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, bizalmat szavaztam nekik, és nem sokan okoztak csalódást. Úgy gondolom, a bizal­mat az emberek meghálálják. Ezek nem egyszerűen irodalmi kapcsolatok, mélyeb­bek - ez teszi széppé az egészet. Ha csak kéziratgondozásról lenne szó, nem lenne izgalmas. Mindannyiunknak lehetősége van az emberek belső világába belelátni, hiszen egy vers vagy írásmű mélyebb is­mereteket adhat egy személyiségről az ol­vasónak.-Alap fejében ez szerepel: szépirodalmi, szociográfiai, művészeti folyóirat. Mi dönti el hogy melyik irányt képviseli erősebben az adott szám, vagy igyekeznek mindig egyen­súlyt tartani?- Egy kor mindig változik, más az iroda­lommal szemben támasztott igény. Tud­nunk kell megfrissülni, de úgy, hogy az élő­vé formálható hagyományvilágot is közöl­jük. Itt van például Kiss Benedek, aki az in­duláskor is jelen volt. Vagy Tornai József, aki a Kiskunságban is közölt műveket. A Forrás első periódusában a szociográfia va­lóban meghatározó volt, megjelent - és ezt nagyon jól csinálták Hatvani Dánielék - szo- ciográfikus vers, a szociográfia múltját fel­dolgozó tanulmány, vagy éppen erről szóló könyv recenziója is. Mostanában a szociog­ráfia kicsit háttérbe szorult, a Forrást mi in­kább kérdező, esszét előtérbe helyező folyó­iratnak nevezzük. A jövő felé irányultság nemcsak egy műfajra, egy irányzatra jellem­ző, hanem az egészre. MIKLÓS MAGDA Pintér Lajos, Fűzi László, Dobozi Eszter és Buda Ferenc a tegnap esti jubileumi irodalmi esten a megyei könyvtárban. FOTÓ: BOSNYÁK JÁNOS Előrelépés tanuszodaügyben JÁNOSHALMA A jánoshalmiak régi vágya, hogy tanuszoda épüljön a településen. Már húsz évvel ezelőtt is felvető­dött az ötlet. Rapcsák András pol­gármester választási ígéretei kö­zött ugyancsak szerepelt az uszo­da. Most komoly előrelépés tör­tént az ügyben, megkezdődhet a tervek készítése. Még februárban járt a város­ban egy szegedi mérnökcsoport. A szemle során abban állapodtak meg a város vezetésével, hogy a sportcsarnok melletti terület len­ne a legalkalmasabb uszodaépí­tésre. A kormány állítólag hat hason­ló létesítmény megépítését támo­gatja az országban, mégpedig úgy, hogy szinte a teljes költséget az állam fizeti. A helyi önkor­mányzatnak csak a pályázathoz szükséges engedélyeztetési és vízjogi terveket kell elkészíttet­nie. A tervező cég ajánlata alapján mindez bruttó 2,5 millió forintjá­ba kerülne a városnak. A terve­zett tanuszoda épületének alapte­rülete 400 négyzetméter, s becsült beruházási költsége bruttó 112,5 millió forint lenne. A létesítmény magában foglal egy 10x25 méte­res tanmedencét és az óvodások­nak egy kis medencét. A vízköz­mű és az uszodai technológia to­vábbi bruttó 20 millió forintba ke­rülne a szükséges hatósági enge­délyekkel és tervekkel. A képvise­lők egyhangúan megszavazták a 2,5 millió forintot a tanuszoda en­gedélyezési terveinek elkészítésé­hez. BLÁZSIK SÁNDOR Rongáltak, loptak __________Kunszállás ________ Lo pás és rongálás miatt kell majd felelniük azoknak a tette­seknek - ha rendőrkézre kerül­nek -, akik március 23-ára virra­dóra behatoltak Kunszálláson a Dózsa György utcán egy söröző­be. A zsákmányszerzés érdeké­ben megrongálták az ott üze­meltetett 2 játékgépet, ezzel a tulajdonosnak mintegy 1,5 mil­lió forint kárt okoztak. A gépek­ből mindössze 100 ezer forintot, a pénztárból pedig 8 ezret tud­tak elvinni. oh

Next

/
Thumbnails
Contents