Petőfi Népe, 2004. február (59. évfolyam, 27-50. szám)
2004-02-05 / 30. szám
A FORRÁS- ÉS FELADATLEOSZTÁS ÉVE Mi történt 2003-ban a területfejlesztésben, és mi várható 2004-ben, abban az évben, amikor a csatlakozás teljes körű uniós támogatást hoz Magyarország számára. Annak ellenére, hogy a csatlakozás dátuma 2004. május 1., már az elmúlt hetekben megjelentek uniós pályázatok, amelyekre február közepétől lehet jelentkezni. Ez az év más újdonságokat is hozott. Megváltozott például a Területfejlesztési Hivatal neve, amely tartalmi változásokat is sejtet, változik maga a területfejlesztési törvény is, s ami talán a legfontosabb, változik a fejlesztésre szánt források szétosztásának metodikája. Minderről Nagy Sándorral, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkárával beszélgettünk.- Miért kellett átkeresztelni az Ön által felügyelt Nemzeti Területfejlesztési Hivatalt?- Az új, Magyar Terület- és Régiófejlesztési Hivatal elnevezésű szervezet nevében is benne van a változás. A Miniszterelnöki Hivatalon belüli sokféle terület koordinációja vetette fel a kérdést, vajon nem lehet-e egyszerűsíteni a működtetést azáltal, hogy kibővítjük e hivatal feladatkörét. Másrészt az utóbbi időben kiderült, hogy a hivatalnak a kormány felé is nyitnia kell: hiszen tág értelemben vett területfejlesztési feladattal több minisztérium is foglalkozik. Természetes igény, hogy e munkákat koordinálja valaki, valamilyen szervezet. Ezzel erősítettük magát a hivatalt, mint szervezetet, s ami fontosabb, összefogottabbá válhat a területfejlesztési munka. Nem változott viszont a kormányon belül a terület- fejlesztés irányítása, azaz Juhász Endre miniszterhez és hozzám, mint politikai államtitkárhoz tartozik.- Ezzel megerősödött az országos csúcsszerv, de mi a helyzet a végekkel, a kistérségekkel, régiókkal?- Az eldöntött változások kihatnak a terű letfejlesztés gyakorlati megvalósítására is. A köztársaság életében soha nem fordult elő olyan forrásdecentralizáció, mint várható a területfejlesztés esetében 2004- ben. Magyarul az idén már jelentős összegekről dönthetnek helyben a régiók, ahogy a regionális fejlesztés politikák kialakításában is hasonló önállóságot kapnak.- Ha jól értem, ezek még 2003-ban hozott döntések voltak. Miként értékeli a terület- fejlesztés más területein végbement tavalyi változásokat?- Három igen fontos szempontot emelek ki. Elsőként azt, hogy több mint 70 milliárd forinttal gazdálkodtunk. Ez az összeg egyrészt tartalmazza a tavaly elköltött forrásokat, másrészt az éven túli kötelezettségvállalásokat. Másodsorban új hazai források jelentek meg 2003-ban. Korábban a 42 legelmaradottabb kistérség felzárkóztatására nem volt kiemelt program, így a támogatások nem mindig jutottak el az érintettekhez. Új elem volt az is, hogy a vállalkozási övezetek pályázat útján, kiemelt, egymilliárd forintos támogatásban részesültek. Harmadsorban pedig megjegyzem, hogy a 12 milliárd forintos térség- és településfelzárkóztatási célelőirányzat (TTFC) volt az első olyan területfejlesztési forrás, amelynek 80 százalékról a Regionális Fejlesztési Tanácsok döntöttek.- Ha ennyi újdonság belefért a tavalyi szabályozásba, akkor miért volt szükség már jó fél évvel ezelőtt a területfejlesztési törvény módosításának előkészítésére?- Minden jogszabály korszerűsítésre szorul előbb vagy utóbb, a területfejlesztés gyakorlata, eddigi tapasztalatai is új igényeket támasztottak a jogalkotókkal szemben, az EU-hoz való csatlakozás okozta változásokról nem is beszélve. A legfontosabb érv számomra mégis az a tény, hogy meg kell erősítenünk a régiókat ahhoz, hogy átadott feladataik ellátásához szükséges decentralizált, azaz részükre átadott Megítélt központi Térség- és Település Felzárkóztatási Célelőirányzat támogatások régiónkénti megoszlása 2003 N y ugat-Dunántú I Közép-Dunántú I Észak-Alföld 46% Forrás: Miniszterelnöki Hivatal központi forrásokat fogadni tudjanak. Ezt a folyamatot indítottuk el, amikor az előbb említett módon a TTFC 80 százalékát átadtuk a régióknak.- Ez a tendencia 2004-re is jellemző marad?- Bővül a források decentralizálása, magyarul a keretösszegek felhasználásának mikéntjéről való döntés egyre inkább a régiók területfejlesztésért felelős szervezeteihez kerül át. Az új térségi és régiófejlesztési célelőirányzat idei 20 milliárd forintos összegét döntő részben átadjuk a régióknak. Ugyanakkor a költségvetés rögzíti, hogy más tárcáknál lévő területfejlesztéssel kapcsolatos összegekből további 4 milliárd forintot szintén megkapnak a régiók. Sőt, már folyik az előkészítése annak a kormánydöntésnek, amellyel további 10 milliárd forint kerülhet át a területfejlesztésért felelős központi szervezetek felügyelete alól a regionális szervezetekhez.- Nem orrainak meg ezért egyes szervezetek vezetői? A pénzek elvonását akár hatalmuk csökkentéseként is megélhetik.- Paradigmaváltás idejét éljük. A kormány és a tárcák feladata a jövőben, az unióhoz integrálódva egyre inkább a koncepciók, stratégiák készítésére, a jogszabályok, és az EU-s ügyekkel kapcsolatos döntések előkészítésére vonatkozik. Marad tehát országos hatáskörük, de a régiókra hárul a területfejlesztési munkák gyakorlati megvalósítása.- Mennyire készültek fel erre a magyar régiók? Van-e elegendő szakember? Találni-e olyan embert, aki hajlandó vidéken élni, ott szervezni, tervezni?- A tavalyi tapasztalatok azt mutatják, hogy a régiók képesek voltak az átadott pénzekkel, feladatokkal, döntési lehetőséggel jól gazdálkodni. Az a dolguk, hogy térségeket érintő programokban gondolkodjanak. Náluk jobban ezt; a helyi ismeretek szükségessége miatt senki, és semmilyen szervezet nem tudja csinálni. A regionális fejlesztési tanácsok most készítik elő az idei átfogó, térségeket érintő programjaikat. A tavalyi és az idei pénzek is keJáróföld • II. évfolyam 1. szám • 2004. Interjú Záhony - Európa tér, A KELET-KAPUJÁBAN Egy frissen végzett diplomásnak soha, sehol nincs könnyű dolga, amikor munkába áll. Főként nem, ha egy addig szinte ismeretlen szakma képviselője, főként nem, ha egy nehéz helyzetbe került térségben kell munkához látnia, s főleg nem, ha fiatal nőként kezdi meg területfejlesztési munkáját. Záhony, a nagy keleti kapu, a 4-es főút mellett. Hosszan elnyúló átrakó terület, amely végeláthatatlanul mozgó szalagokkal fűzi magához a környező falvakat. Egyikként ez a harmincéves kép villan fel bennem, a másik kép még tíz éves sincs: csönd van, az átrakó monstrumok visszahúzódtak, az általuk felvagdalt földsebek feketéllenek, igen csöndes lett itt a világ. Kisvárdától az út már háromsávos, így- a nagy kamionforgalom ellenére - az autó igen hamar a híres záhonyi nagyállomás elé gördül, melyet 2003-ban újítottak fel az Európai Unió igényeinek megfelelően. A vállalkozási térség impozáns Logisztikai Központja is az Európa téren helyezkedik el, közvetlenül az állomás mellett. Ez a két épület jelképezi az új Záhonyt, a kelet új kapuját. A hatalmas modern épületben kapott helyet a záhonyi székhelyű, kisvárdai elnevezésű kistérség megbízottjának irodája is. Szabóné Dosztály Tímea az ország egyik legfiatalabb kistérségi megbízottja.- Mikor és miért határoz úgy egy ifjú, érettségiző lány, hogy ő területfejlesztési szakember lesz?- Nem területfejlesztési szakembernek készültem, mikor iskolát választottam. Vízgazdálkodással, folyókkal szerettem volna foglalkozni, ezért választottam a szarvasi főiskolát, ahol környezetgazdálkodási agrármérnöki szakot végeztem. Szakirányomnak a természetvédelmet és területfejlesztést választottam, így ismerkedtem meg ezzel a szakmával. Az iskola befejezése után munkahelyet kerestem, és ekkor találtam meg ennek az állásnak a pályázati kiírását az újságban. Beadtam és megnyertem. így lettem kistérségi megbízott.- Hogyan vezetett az út a Csepel-sziget déli csücskétől Záhonyig?- A Csepel-szigeten Makádon laktam 23 évig. Majd Szarvason ismerkedtem meg a férjemmel, aki Záhonyból járt ugyanabba az iskolába. 4 évi együtt járás után megtartottuk az esküvőt és ideköltöztünk Záhonyba.- A szerelem előtt mit tudott erről a városról?- Mielőtt megismerkedtem a férjemmel, nem tudtam sokat a városról és környékéről. Halvány sejtelmem volt róla, hogy hol van a város, de ez is csak a régi földrajztudásomnak köszönhető.- Hogyan fogadták? Kik segítettek, segítenek abban, hogy a térség 30 települései között, lakóik körében eligazodjon?- A fogadtatás nem mindenhol volt szívélyes, de ezt majdnem minden megbízottnak át kellet élnie. Nekem talán előnyöm volt, hogy nem ismert senki, így tényleg engem ismertek meg az emberek az elmúlt másfél évben. Segítségem eleinte kevés volt. Sokat segített Rákóczi András, a KIÚT Egyesület vezetőjé, aki rögtön felmérte azt, hogy egymás segítségére lehetünk. Több önkormányzati vezető is se- gítet abban, hogy megismerjem a környéket és az embereket. Tavaly decemberig 30 településem volt, de az új kistérségi lehatárolások miatt még két településsel bővült a Kisvárdai kistérség. Ezen települések 3 önkormányzati társulásba tömörülnek. (Első Szabolcsi Térségi Fejlesztési Társulás, Nyírvidék Térség Fejlesztési Egyesület, Felső Szabolcsi Térségi Fejlesztési Társulás)- Első sikere?- Első sikereim akkor értek, amikor olyan pályázatokat tudtam az önkormányzatoknak eljuttatni, amelyekre ők nem figyeltek fel, vagy nem mindenki vette komolyan. Ilyen például egy PHARE-os pályázat, melyet az egyik településem megpályázott, de úgy, hogy a pályázati kiírás végleges megjelenése előtt már készen volt a beadandó anyag, mert még februárban felhívtam rá a figyelmüket. A pályázatuk jelenleg a brüsszeli bíráló bizottság előtt van. Másik nagy sikernek lehet elkönyvelni, hogy megalakult a Kistérségi Koordinációs Iroda, melyhez szükséges pénzt pályázat útján nyertük el. A záhonyi székhelyű Felső Szabolcsi Térségi Fejlesztési Társulás pályázott az iroda kialakításához szükséges pénzre. A záhonyi Logisztikai, Kereskedelmi és Üzleti Központ épületében kapott helyett az iroda, ahol a kistérségben tevékenykedő területfejlesztési szakemberek együtt dolgozhatnak.- A falugazdászokat, vidékfejlesztési menedzsereket szokták emlegetni az önök szakmai partnereinek és a többi értelmiségit pedig a támaszt jelentő segítőknek, így van ez?- A falugazdászok és térségi menedzserek ténylegesen szakmai partnereink, csak még idő kell hozzá, hogy minden szakember egy irányba húzza a „szekeret”. A legnagyobb segítséget pedig az önkormányzatok adják nekünk. Velük tartjuk jobban a kapcsolatot.- Gondolom volt „hidegben-melegben" része. Ilyenkor elkeseredett? Van már kialakult védekezési módszere?- Az első „hideg” érzés néhány polgár- mesternél ért, akik teljes mértékben elzárkóztak az általam felajánlott segítség elől. Ilyenkor valóban elkeseredtem. De ezeket az ellenállásokat sikerült leküzdeni, így egyre többen kérik a segítségem pályázatok megkeresésében és az adatlapok beszerzésében. Az elmúlt két év nagyon nehéz volt számomra, mert új környezetben, új munkahelyen kellett meg- állnom a helyem. Úgy érzem, hogy ez sikerült és valamilyen szinten részt tudtam venni a települések életében. Gyermekáldás előtt állok.- Kismamaként is vállalja ezt a sok energiát igényfő munkát? Márciustól új megbízott veszi át a munkámat a kistérségben, aki már az új terület- fejlesztési törvénynek megfelelően kialakuló kistérségi fejlesztési tanács segítségére lehet. Ezúton szeretném megköszönni mindenkinek a bizalmat és a segítséget, amit számomra nyújtottak az elmúlt két év alatt. 2004. • II. évfolyam 1. szám • Járóföld 13
