Petőfi Népe, 2003. december (58. évfolyam, 279-303. szám)

2003-12-24 / 299. szám

2003. December 24., szerda NÉPE Petőfi Népe - 7. oldal PETŐFI Az Isten teremtette világ alapja a harmónia Karácsonyi beszélgetés dr. Bábel Balázs érsek-metropolitával A karácsonyi dramaturgiát Szent Ferenc rendjének hagyománya szerint ismerjük. fotó: pn-archív- Ökör, csacsi, barika, jászol, boldog szülők és persze a kisbaba, a Jézuska. Sokfelé bekukkanthatunk az idei ka­rácsonyon is a júdeai barlangba. Ná­lunk bekecsben, bundában vannak a pásztorok, a Föld déli felén - ahol most nyár van - könnyű vászonban. Azt mondják az etnográfusok, hogy Szent Ferenc fiai alkották meg és hagyták örökül ránk a karácsonyi dramaturgi­át - a szenteste főszereplőivel. Ezt az­tán - sajnos - átvette a marketing, és több hetes profithajszás show-műsor lett belőle... - kezdjük a karácsonyi be­szélgetést dr. Bábel Balázs, kalocsa- kecskeméti érsekkel. Legyenek egymáshoz is jobbak!- Ha a Szent Ferenc-i karácsonyt tart­juk meg, vagyis érzelemileg mélyére szállunk az ünnep misztériumának ak­kor nem hiányzik a hiú fény, a zenebo­na - vagyis a show. A rendalapító annak idején azt a csendet, szegényes életálla­potot szerette volna helyreállítani, ami­be Jézus született. Jászolt ácsol az erdei tisztásra, szerez egy élő kisgyermeket és belefekteti; odaterel egy pár állatot és a legszegényebbeket, Assisi és Umbria koldusait meghívja, hogy együtt kö­szöntsék a gyermek Jézust. Tanuljanak a példából. Legyenek egymáshoz is job­bak. Én azt remélem, hogy ezt a hívást, ezt a tiszta üzenetet, nem tudták máig sem elnyomni az ajándék-csapdák kiki­áltóinak reklám szlogenjei.- A mezítlábas testvér fontos felada­tot rótt az állatokra is. Ők melegítették- leheletükkel - az újszülött Jézust...- Nagyon szerette az állatokat. Köztu­dott, hogy a Nap-himnuszban is meg- énekli a természet szépségeit, és legen­dák. vannak arról, hogy még a farkast is meg tudta szelídíteni. Természetesen ez egy középkori tanulságos legenda, ami végül is visszautal a kezdetekre, ahol azt olvassuk a szentírásban, hogy az ember barátságban élt az állatokkal, a teremtett világgal. S ez még egyszer visszajön a evangéliumban. Ezt írja Márk evangélis­ta, Jézus megkísértésekor, amikor le­győzte a kísértőt: „Vadállatok között élt, és angyalok szolgáltak neki.” Tehát, amikor Jézus győzött a bűnön, akkor valahogy visszaállt egy rövid időre kör­nyezetében is a paradicsomi állapot. Az állatok is barátságosak voltak hozzá, és a szellemi lények is. Azt mondja Szent Ferenc: „Az Isten teremtette világnak alapja a harmónia.” Az embernek nem lehet úgy élnie, hogy önzőén kipusztítja az állatokat, tönkre teszi természetet. Isten megváltó műve kezdődik- A kortárs szentírás-kutatók ho­gyan reprodukálják a szenteste törté­netét? Különlegesség ez, vagy abban az időben közönséges históriának számított?- Az tény, hogy Jézus Krisztus meg­született. Időszámításunk tőle datálódik. Tény, hogy anyja Szűz Mária volt; atyja, nevelőatyja: József. A Szentírás leírja, hogy pásztorok és bölcsek jöttek. Ez már lehet, hogy az evangélium hirdeté­sének volt egy kelléke, de az Evangélium ezt valóságosnak mondja. Egy biztos, hogy a modern szentírás-tudós sok min­dent analizál és megkérdőjelez. Ugyan­akkor azonban, egy ponton túl - hogy így mondjam - , átjut egy második nai­vitás korába, amikor a hitben fogja meg ugyanazt, amit a korábbiak valóságnak képzeltek. A középkori ember nem kér­dőjelezte meg a csillagnak a csodáját, vagy a Háromkirályok históriáját. És He- ródes királyságát sem úgy látta, mint ahogy mi látjuk ma. Az igazság és az Evangéliumi üzenet magva ugyanaz. Éppen ezért szól ma is - éppen úgy mint minden korban - az emberhez. Kará­csonykor Isten megváltó műve kezdődik el Jézus Krisztusban, emberileg a máso­dik isteni személyben.- A metropolitának van egy másik, ősi neve is: pontifex. Vagyis hídverő. Kapcsolattartó: Föld és ég, ember és Is­ten között. A „hidász” szemszögéből ítélve, hogy értékelhető a most záruló esztendő?- Ugyanaz a költői kérdés, amit annak idején Vörösmarty föltett. „A könyvek által ment-e előbbre a világ?” És mintha azt állapította volna meg a Szózat költő­je, az akkori kor háborúságai, megpró­báltatásai folytán, hogy nem ment előbbre. Hát valami ilyesmit lát az ember, pesszi­mizmusra hajlik, mert a külvi­lág nem mutatja az előreme­netelt. Mert belesodródtunk az agresszió ördögi körébe. A pápa annak idején - emlék­szünk rá - könyörögve kérte a nagyhatalmakat, hogy ne csi­nálják. Ne menjenek harcolni Irakba. Egy kicsikét büszke vagyok, hogy a mi püspöki karunk is fölszólítot­ta az ország vezetőit, hogy vigyázzunk a döntéseknél. Semmi közünk ehhez a há­borúhoz, illetve nekünk nem ilyen mó­don kell keresni a megoldást. Óhatatla­nul belekerülünk a terrorizmusnak, az agressziónak az ördögi körébe. így- te­kintve, nem ment előbbre a világ. Hi­szen nap, mint nap halljuk a pusztító eseményeknek rossz hírét. Ha a világ előbbre megy, akkor az az emberekben megy előbbre. V Az öreg tölgy és az eredmények- Egyáltalán föltehetjük-e a kérdést úgy ahogy egy gazdasági társaság tu­lajdonosai fölteszik az ügyvezetőnek: eredményes évet zártunk?- Hát a lelki élet területén nagyon ne­héz mérni az eredményességet. Mert nem olyan, mint egy épület fölhúzása, vagy akár csak - teszem azt -, egy üzlet beindítása. - ...de olyan is... - Vannak intézményeink - vállalkozásaink. Iskolá­kat templomokat, plébániákat tartunk fönt. Műemlékeket rekonstruálunk. Egyházi kiadású könyvek jelennek meg. Van tehát ami mérhető. Nem tagadom...- Presztízs, becsület...?- Persze: ilyen jellegű kérdé­seket is föl lehet és föl is szok­tunk tenni. Valahol mindig a mélyben húzódik az igazi ér­ték. Hogy van-e gyökere annak az életformának, annak a hit­nek, annak a vallomásnak, amit mi kereszténységnek mon­dunk. Ha van - márpedig van - akkor, ha nem is látszik külső­leg, nincs ok az aggodalomra. Gondolja el: egy öreg tölgy növekedése, évről évre szinte nem is vehető észre.- Vannak olyan konkrét tervek, amelyeket elhatároztak, megfogal­maztak tavaly vagy akár kicsit koráb­ban, ott a zsinatnál. És teljesültek?- Hát mi sem vonjuk ki magunkat a világ eseményeinek hatása alól. Ugye itt áll előttünk az egyesült Európába való belépés, és 8 országban a katolikusok már egész évben az összefogás szelle­mében dolgoztak. Pontosabban a kö­zép-európai államokban. A bécsi Schönborg kardinálisnak volt a gondola­ta, hogy mi, akik belépünk közép-euró­paiak, úgy lépjünk be, hogy vigyük azt az erkölcsi tőkét, amit sikerült fölhal­mozni az elmúlt évtizedek alatt. Gondo­lok itt a lengyelekre, szlovákokra, szlové­nekre, horvátokra, és egy új színt vi­gyünk az Unióba. S ennek jegyében tar­tunk találkozókat, történtek az egymá­sért való imádságok. Ez nagy dolog ugye? Főként itt, a felbomlott monarchia területén, és jövőre május 22-23-án mind a 8 ország találkozni fog Máriacellben. Remélem, az egyházme­gyénkből is mennek oda, fiatalok és fel­nőttek is. Közös nagy egymásra találás lesz a katolikus egyház, a keresztények között. Európa szimbóluma: a gótikus katedrális- Ön szerint testvéri egyesülés lesz ez - tehát valamiképpen krisztusi ta­lálkozás - vagy lelki kudarc. Mert nem úgy történtek a dolgok, ahogy ez egy nagy múltú kontinensen elvárható lett volna?- A Szent Atyát tudom idézni: Euró­pa térjen vissza a gyökereihez. A társu­lás nemes terve - a kezdeteknél - lelki természetű is volt. Köztudott, hogy hívő keresztények voltak a megálmodói. Még azt is hozzátehetném, hogy katolikus emberek. Robert Schumannt boldoggá akarja avatni a katolikus egyház, és ő mondta azt, hogy: ha ki kellene fejezni Európát egyetlen szimbólummal, azt egy gótikus katedrálisban jelenítené meg. Tehát az alaptó atyák jól tudták azt, hogy ha ennek az Európának csak gazdasági közös nevezője lesz, előbb- utóbb versengés támad a hatalomért. De ha megtalálják a közös spirituális gyöke­ret - életképessé válik.- De az EU nem kívánja az alkotmá­nyában a keresztényi vonatkozásokat megemlíteni.- A mostanában ünnepelt Deák Fe­renc mondása volt, hogy: a politikában úgy vagyunk, mint a szerelemben: nin­csen soha, és nincs örökre. Az EU alkot­mány ügyében is úgy mondhatjuk: nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő. Változhat ez jobb irányba. Most képzeljük el, be­megy egy majd negyven-milliós Len­gyelország, ahol azért a katolikus egy­ház nem olyan erejű mint itt, hanem meghatározó tényező. És ők azt mond­ják, hogy kérem, mi a náci és a kommu­nista időkben is helytálltunk, sőt a hit és az egyház tartott meg bennünket. Akkor nekik szavuk lesz. Csillag és mécses- Krisztus mindig óvott attól, hogy túlértékeljük a formákat. A lényeg a szívekben van...- Nyilván egy gazdasági együttműkö­dést mindig - sajátos törvényszerűsége­ivel - az életnek kell kialakítani. De nem szabad sosem feledni, amit Krisztus mondott. „Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelkének kárát vallja!”- Mi a 2003-as karácsony érseki üzenete? Milyen szándékra építi a homiliáját?- Lássák, lássuk meg azt a csillagot, ami számunkra Jézus Krisztus születé­sét jelzi. És ahogy a napkeleti bölcsek el­indultak irányába, és vezérelte őket az égi jel, menjünk mi is Jézus Krisztus fe­lé, és a hitük pislákoló mécsesét gyújtsa lángra az Úr születésének az ünnepe. Mert ha a hit kegyelmét és adományát karácsonyra ajándékként megkapjuk, biztos hogy nagyobb lesz bennünk a szeretet Isten és egymás iránt. Kegyel­mekben gazdag Karácsonyt kívánok a Petőfi Népe minden olvasójának! (Dr. Bábel Balázs, az éjféli és a főün­nepi nagymisét a kalocsai főszékesegy­házban mondja. A karácsonyi kalácsot kispapjaival asztalközösségben - az ér­sekségen töri meg. Második ünnepen szeretne eljutni haza is, a gyóni szülői házba.) FARKAS P. JÓZSEF KARÁCSONYI KONCERT. A kecskeméti baptista gyülekezet énekkara és gyermekkórusa adott koncer­tet az egyház közelmúltban felépült imaházában vasárnap. Közreműködött még Balog Előd és Hegedűs Luca gordonkán, Kiss Ágota hegedűn, valamint Révész László orgonán. ___________fotó: banczik Róbert E LŐÜNNEP A PLÉBÁNIÁN. A Fokoláre lelkiségi mozgalom hétfőn este rendezett karácsonyi műsort a jánoshalmi katolikus plébánián. A délutáni teázás keretében fiatalok és felnőttek színes jeleneteikkel szó- rakoztatták a jelenlévőket._______________________ fotó: buksik sandor

Next

/
Thumbnails
Contents