Petőfi Népe, 2003. november (58. évfolyam, 255-278. szám)

2003-11-19 / 269. szám

4. oldal - Petőfi Népe MEGYEI KÖRKÉP VÉLEMÉNYEK 2003. November 19., szerda Nézőpont Valasek Tibor A kapitány hattyúdala Észtvesztő vállalkozásba kezd a magyar labdarúgó válogatott. Miután az Európa-bajnoki selejtezőkörben leégett a Gellei vezényelte honi le­génység, s a legkönnyebbnek ítélt csoportban nem tudott kiharcolni még egy fránya pótselejtezős pozíciót sem, ma (Üllői út, 17 óra) újra pályára lép. Ez lesz a futballtörténelem első magyar-észt összecsapá­sa. Az északi vendégek egyébként csak néhány hellyel állnak hát­rább a világranglistán a mieinknél, s hogy jók a Baltikum csapatai, azt módunk volt megtanulni az elmúlt években. A litvánoktól és a let­tektől is. Őszintén mondom: én kifejezetten örültem, hogy ezúttal nem kellett pótselejtezőt játszanunk. Nem úgy, mint a legutóbbi pót­vizsgán, amikor a Csank János vezette alakulat önértékelését 12-1-es összesített eredménnyel tették helyre a jugók. A színvonal azóta is csökkent, s ha külföldi csatornákra kapcsolnak a magyar labdarúgás képviselői, rájöhetnek: a jelenlegi helyzetben nem is érdemelnék meg, hogy eljussanak bármely világversenyre. Lesz jövőre magyar foci ? Évek óta vita tárgyát képezi: szükség van-e Magyarorszá­gon a profinak nevezett labda­rúgóklubokra, melyek a válo­gatott gerincét is adhatnák. A választ többen sejttették, néhá- nyan ki is mondták, változás azonban továbbra sem tapasz­talható. Ha mi, magyarok, nem tudunk vagy nem akarunk változtatni, úgy tűnik, megteszi helyet­tünk az UEFA. Az európai szövetség ugyanis összeállított egy nyolc­van oldalas tanulmányt, s jövőre az ott leírt rendelkezéseknek kelle­ne megfelelniük a magyar futballcégeknek is. Ezeknek az előírások­nak - melyek között előírják például a fűsáv szélességét is, vagy azt, hogy adott klubnál nem állhatnak fenn az alkalmazottakkal szemben lejárt kötelezettségek - jelenleg egyetlen profi klubunk sem felel meg. így felvetődik a kérdés: jövőre labdába rúg-e nálunk valaki? A szegények gyámolítójának kenyere Kecskemét Régi hagyomány, hogy Szent Erzsébet napján, - azaz ma -, felszentelt Erzsébet-kenyeret osztottak a város szegényei­nek. A tradíció még az 1200-as években Szent Erzsébetnek, a szegények gyámolítójának köszönhetően alakult ki. E ha­gyományt eleveníti fel ma a Szenteste Alapítvány Kecske­méten, a délutáni órákban. A Szenteste Alapítvány 15 éve működik, az évek alatt rengeteg árva gyermeket ajándékozott már meg Karácsonykor, elsősorban a dunavecsei diákotthon lakóit. Idén a város több pontján szervez gyűjtést, amelynek bevételéből szeretné teljesítem a gyermeket kéréseit az ünnepekkor. A kez­deményezésről tegnap tartottak sajtótájékoztatót Kecskeméten, a Szent Erzsébet-templomban. Azért is e helyet választották a tá­jékoztatás színhelyéül, mivel első alkalommal kapcsolják be tevé­kenységükbe a Szent Erzsébet- kenyér ünnepét. Újságírók előtt tegnap Barotai Imre templomigaz­gató megszentelte a kenyérkéket, amelyeket ma a város három pontján, az Skála Divatáruház, az Alföld Áruház és a központi Barotai Imre templomigazgató megszenteli a kenyereket. A SZERZŐ FELVÉTELE. Univer áruháznál fognak értékesí­teni délután 4 és 6 óra között az alapítvány munkatársai és segítői. A gyűjtés első lépése a mai ese­mény, ezt követi majd többek kö­zött a december 5-ei a főtéri gu­lyásleves osztás. A templomigaz­gató elmondta, hogy ma búcsúna­pot tartanak, amelynek keretében délután 5 órakor Bábel Balázs ér­sek misézik a Szent Erzsébet- templomban. _____ s. h. T öbb sertést vásárolna a vágóhíd Hiszem, hogy van megoldás. S a kiút keresésekor nem lenne szégyen más sportágak művelőitől tanulni. Mondjuk az asztaliteniszezőktől. A kecskeméti férfi klub kiemelkedik a magyar pingpongmezőnyből. Játékosai a magyar Extraligán kívül szerepelnek a Szuperligában is, mely a közép-európai térség menő csapatait gyűjti egy fedél alá. A színvonal garantált. Valami hasonlót tudnék elképzelni a magyar lab­darúgás elitjéhez tartozó három-négy sportvállalkozás esetében is. A többiek pedig a játék öröméért rúgnák a bőrt. UNIVER COOP Rt I • Felújított épület, Új berendezés, Új parkoló I • Még szélesebb választék I • Kényelmesebb vásárlás az új áruházban ] • Rendkívüli akciók, kóstolók, promóciók Régi ár Akciós ár FÉLBARNA KENYÉR, 1 KG 128 Ft 89 Ft ZSEMLE 12 Ft 7 Ft TRAPPISTA SAJT 1269 Ft 1049 Ft OKÉ REGGELI TEJITAL, 2,8% 1 L 128 Ft 115 Ft MILLI KRÉMFÖL, 20% 175 g 58 Ft 52 Ft ELŐHŰTÖTT CSIRKECOMB 685 Ft 399 Ft ELŐHŰTÖTT CSIRKESZÁRNY 529 Ft 289 Ft SERTÉSCOMB ÉS -LAPOCKA 859 Ft 599 Ft LECSÓKOLBÁSZ 399 Ft 299 Ft PÁRIZSI FELVÁGOTT 408 Ft 289 Ft BOTONDSONKA 792 Ft 559 Ft BANÁN 259 Ft 169 Ft COCA-COLA, COCA LIGHT, COCA VANILLA, 2 L nem visszavált. 249 Ft 229 Ft CHIO CHIPS, 90 G, SÓS ÉS PAPRIKÁS ÍZBEN 169 Ft 99 Ft A BACS-KJSKUN MEGYEI EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁSI PÉNZTÁR pályázatot hirdet kecskeméti, kiskunhalasi székházának takarítási munkálataira. A pályázati anyag a részletes pályázati feltételekkel Csontos Editnél (06-76/51-027) vehető át. Pályázni lehet külön-külön is. Benyújtási határidő: a megjelenést követő 15 nap. Folytatás az 1. oldalról A vezérigazgató, aki egyben a Ma­gyar Húsipari Szövetség elnöke, emlékeztetett arra, hogy a cég olasz tulajdonosa, Piero Pini 6 év­vel ezelőtt, zöldmezős beruházás keretében Közép-Európa egyik legmodernebb vágóhídját építette fel Kiskunfélegyházán. A társaság az utóbbi három év­ben folyamatosan növelte árbevé­telét. Ez idén eléri a 12 milliárd fo­rintot. A múlt évhez viszonyítva az idén csaknem duplájára nő a sertésvágások száma. Az elmúlt évben 173 ezer darab sertést vág­tak, az idén már 300 ezret. Jövőre 400 ezer darab sertés levágását tervezik, de az olasz tulajdonos félmillió sertés vágására és értéke­sítésére számít. Ez függ a termelői képességtől és a magyar partne­rek szállítóképességétől. A cég termékei a távol-keleti piacok közül Japánba, Dél-Koreá- ba és Tajvanra is eljutnak. Nagy mennyiségű terméket szállítanak a spanyol piacra, Olaszországba, és a környező országokba is. A termelőket hátrányosan érintette, hogy az idén Magyarországon túlkínálat volt sertéshúsból. A Hungary Meat Kft. vásárolta fel ebben az időszakban a legtöbb sertést, mert biztos piacokkal rendelkezik - tette hozzá a vezér- igazgató. A cégtulajdonos, Piero Pini szerint a csatlakozás után Magyarországon is stabilabbak lesznek az árak, mert az unióban mértéknek számító holland árak­hoz igazodnak. Zádori László, a Hús Termékta­nács titkára arról beszélt, hogy az előrejelzések szerint a jövő évben 270-280 forintos átlag felvásárlási árral lehet számolni. Ez a hús elő­állításának önköltsége körül lesz, ezért Magyarországon is működ­nie kell az ártámogatási rendszer­nek. Az Európai Unió több álla­mában is támogatják a hústerme­lést, igaz, nem árkiegészítést ad­nak, hanem költségcsökkentési támogatást. Példaként említette a hatósági állatorvosi vizsgálatot, mely jelentősen drágítja a termé­keket. MTI Európába megy a megye November 14-15-én Pécsett „Európába megy a megye” konferenciát rendeztek a megyék jövőjéről A rendez­vényen dr. Balogh László, a Bács-Kiskun Megyei Köz­gyűlés és egyben a Megyei Önkormányzatok Országos Szövetsége elnökének színvonalas előadását sokan di­csérték. Az alábbiakban a legfontosabb gondolatokat ismertetjük. A korábbi megyekonferenciák kérdése az volt: Európába megy-e a megye? A kérdés az uniós népszavazással eldőlt: 2004. május 1-én hazánk, Magyaror­szág a megyéivel együtt csatlakozik az Európai Unióhoz. Azonban sokan felte­szik ma is a kérdést: Megy vagy marad a megye a magyar közigazgatásban? Mit is akartunk mi elérni megyeügy­ben 1990-től napjainkig? Valós közép­szintű szerepkört akartunk magunknak intézményekkel, területfejlesztéssel, te­rületi érdekképviselettel és koordinációs jogkörökkel. Az irány a konszenzusos önkormányzati igazgatás lett volna - el­határolódva a megyék korábbi település­főnöki szerepkörétől. Egyfajta rendet szerettünk volna a középszinten. Valós területi önkormányzatot, a megyével együtt élő megyei jogú várost, elsőt az egyenlők között. Azt szerettük volna, ha a megyei közgyűlések erős politikai legi­timációjához igazodnak a feladat- és ha­tásköreink. 13 évi próbálkozás után el­mondható, hogy nem sikerült. Miért? Több, együttható oka is van ennek. Először is: a megye vitte el a balhét a tanácsrendszerért. Az újraelosztó, a tele­pülésfőnöki szerepkörért. Maradt a le­begő, a gyenge megye. Nem azért, mert alkalmatlan a területgazdái szerepkörre, hanem mert a politikai szándék legyen­gítve látta helyén kezeknek a megyét. Másodszor: a rendszerváltás után minden kormány meg akarta reformálni a közigazgatást, de ezt többnyire csak az önkormányzatok - elsősorban a me­gyék - átalakításával képzelték el, a kor­mányzati, illetve a minisztériumi hatás­körök érdemi decentralizálása nélkül Decentralizáció nélkül pedig nincs nor­mális középszintű önkormányzat. Harmadszor: átpolitizálódott ez a kérdés. Elsődleges céllá az vált - a jobb és baloldal részéről egyaránt -, hogy ki nyeri el a megyék többségét? Az éppen aktuális politikai hatalom jóindulatában bízva (és annak árnyékában) serényen próbálkoztunk a szakmai bizonyítékok, érvek felsorolásá­val is a megye- rendszer mellett. Politikai törésvo­nalak mentén nálunk nem tudott, és nem is tud érvényesülni a célszerűség, a szakmaiság, a hatékonyság és a gazda­ságosság. Negyedszer: oka volt a megyeügy si­kertelenségének a téves vagy tévessé vált elképzelések sora a regionalizmus- ról az EU-csatlakozás után. Hányszor hallottuk: azért kell a régió, mert külön­ben nem ad pénzt az EU! Mára kiderült: az EU nem régiókat, országokat finan­szíroz. Ma még senki sem tudhatja tel­jes bizonyossággal, hogy a nemzeti szint alatti régióknak milyen érdemi po­zíciói lesznek az EU-ban 2007 után. Ki tudja, a régiók létrehozásával vajon a múítnak - a korábbi EU-s politikának - vagy a jövőnek építkezünk-e? A kérdések kérdése ma számunkra az: Hogyan tovább magyar megyék? Amikor a Megyei Önkormányzatok Or­szágos Szövetsége a közigazgatás terve­zett reformjáról tárgyalt, azt mondtuk, decentralizáció nélkül nincs értelme a reformnak. Ha lesz érdemi decentralizá­ció, akkor támogatható a reform, ha nem, akkor a megyék feladat- és hatás­körét kár tologatni egyik szintről a má­sikra. Az úgy nem megy, hogy némely kistelepüléseken pl. ne legyen oktatási szolgáltatás, a megye szűnjön meg, ugyanakkor a központi államigazgatást érintő reformokról, illetve a konkrét de­centralizációs lépésekről ne essék szó! A reform számtalan kérdésére csak né­hány példa:- Kérdőjel maradt a régiók lehatáro­lásának ügye mögött. Központi régió, de kivel? Pest megye más megyével együtt, Budapesttel vagy anélkül?- A megyei közigazgatás megszünte­tése minimum 3 nagy újabb kérdést vet­ne fel: • Elveszít-e 15 megyei jogú város tízezerszámra értelmiségi munkahe­lyeket, vagy sem? • Hogyan viseli el az átlagember, ha a mai megyei szintű államigazgatás messzire kerül tőle, attól, aki sok eset­ben most is periférikus helyzetben van? • Ma Magyarországon kb. 710, me­gyei önkormányzatok által fenntartott intézmény működik, amelyekben 85.000 közalkalmazott, a megyei ön- kormányzatok hivatalaiban pedig kb. 30.000 köztisztviselő dolgozik. Mi lesz ennek a komoly nagyságú intézmény- rendszernek és szakembergárdának a sorsa? Persze, nem gondolom, hogy ez ne a megyén belül oldódjon meg.- Kérdés az is, hogyan oldódik meg a régióközpontok és az alközpontok vi­szonya.- Milyen lesz az a választási rend­szer, ami alapján a regionális önkor­mányzat létrejön?- Milyen lesz a reform időbeli üteme­zése? Ha túl gyors, akkor csak elszenve­dői és nem résztvevői leszünk az új ma­gyar közigazgatási struktúra felállításá­nak. Ha túl lassú, akkor minden vi­szonylagossá válhat, nem is biztos, hogy lesz belőle valami - mondhatjuk.- A mai parlamenti erőviszonyok alapján még az is kérdés, hogy van-e egyáltalán politikai szándék a reformok alapját képező törvénykezésre. Az al­kotmány és a kétharmados törvények módosítására vagy újak alkotására. Ha most kellene megválaszolni a kér­dést, hogy legyen-e reform és milyen, erre azt mondanám: legyen reform, de kellően előkészített, türelmes; az érde­keltek részvételére, együttműködésére számító, konszenzusos reformot kell végrehajtani. A reform feltétele azonban a törvénykezési háttér, a parlamenti pár­tok egyeztetése. Ha ez megvan, a reform menetéről a következőt gondolom: Először is: Induljon el az elektroni­kus e-kormányzás és az elektronikus e- önkormányzás programja! Minden kis­térség, minden település rendelkezzen olyan számítógépközponttal, ahol az emberek megtanulhatják, hogyan is kell ezen az új módon intézni a napi ügyei­ket! Másodszor: A jól működő kistérség létrehozása a kormányzat és az önkor­mányzatok - együttműködésen alapuló - közös felelőssége legyen! Létre kell hozni a szervezeteiket! Ki kell alakítani a feladat- és hatásköreiket, forrásokkal kell ellátni a kistérségeket, időt kell hagyni arra, hogy kialakítsák közös programjaikat! Harmadszor: Nem látom esélyét an­nak, hogy a jelenlegi parlamenti viszo­nyok közepette Magyarországon a vá­lasztott régiók létrehozhatók. Létre lehet viszont hozni az önkormányzati dele­gáltakból álló, fejlesztési régiót. A dele­gálás a megyei'közgyűlések és a megyei jogú városok testületéiből történne. A delegált régió politikai szempontból tük­rözné a kialakult viszonyokat, másrészt a delegálás következtében az új testület­ben minden településtípust képviselhet­nének a jelenlévők. A delegált testület jo­gosult lenne az EU-s források fogadására és a kormányzat által átengedett forrá­sok feletti döntésre. A döntések mögött ott lenne a testület politikai felelőssége is. A delegált régió átmeneti képződ­mény lenne, arra azonban mindenkép­pen alkalmas lehet, hogy az új viszo­nyokhoz folyamatosan alkalmazkod­jon, másrészt a ciklusból hátralévő idő alatt vélhetőleg kiderülne az is, érdemes- e választott régiót létrehozni. Mert erre szerintem csak akkor van szükség, ha egyfelől a kormányzatok alatti regioná­lis szinteknek a jövőben szerepet szán az EU, másfelől a Magyar Köztársaság kormánya érdemi hatásköröket és ko­moly pénzügyi forrásokat szán a régiók­nak, azaz megvalósul az érdemi decent­ralizáció. Kiderülne az is, a régió alkalmas-e fejlesztési szempontból összefogni a kistérségeket, együtt tud-e működni nagyvárosaival, a kamarákkal, a munka­adói és a munkavállalói oldallal, a gazda­ság egyéb szereplőivel, a tudományos, és oktató központokkal. Kiderülne az is, hogy a települések és a régió közti távol­ság Magyarországon megfelelő-e az op­timális működéshez. A delegált régió ta­pasztalatai a hátralévő 3 évben mind­ezekre a kérdésekre választ adnának. A múltba révedés helyett a jövőt - a magyar középszint optimális jövőjét - kell megfogalmazni. ▲

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents