Petőfi Népe, 2003. november (58. évfolyam, 255-278. szám)

2003-11-13 / 264. szám

PETŐFI NÉP E ÁLMÁN A C H Idegenforgalmi vonzerő Kerekegyháza fekvése, ősho­nos növényzete és különleges természeti képződményei ré­vén a Duna-Tisza köze meg­határozó üdülőhelye. A város az ország legjobb leve­gőjű települései közé tartozik. Határában húzódnak a Kiskun­sági Nemzeti Park védett terüle­tei. A homok- és mozgóbuckás táj egyedülálló természeti jelen­ség. A jellegzetes növény- és ál­latvilágában számos csak itt élő fajt figyelhetünk meg. Kun­pusztán található a Kondor-tó egy része. A térség legnagyobb szikes tava 1983-ban kiszáradt, a 90-es évek végén átmenetileg ismét vizes élőhellyé vált, de most ismét legfontosabb cél a vízutánpótlás biztosítása. Kerekegyháza településszer­kezetére régóta jellemzőek a szórtan elhelyezkedő tanyák. Ezek ma is részben gazdálkodá­si egységek, részben a pihenés lehetőségét kínálják. Több száz vendégágy van a táj természeti értékeinek közepén. Közülük néhány országos, illetve helyi védettségű. ________________■ ME GSZÉPÜLT KÖZÉPÜLET. A városházát nemrégiben kívül és belül is felújították, s ugyanakkor bővítették. A szép munka kivitele­zője^ helyi^ZEIU(fbjyolú____________________ m A Szent István-templom A római katoli­kus templomot két év alatt épí­tették fel Györ­gyi Dénes bu­dapesti építész tervei alapján. Felszentelé­se 1913. au­gusztus 20-án. volt. A város­központi, sze­cessziós stílu­sú épület ipar- történeti em­lék is. Ugyanis ez hazánk első vasbeton szer­kezetű templo­ma. Védőszentje Szent István, így a búcsú­napja az ál­lamalapító névünnepén, augusztus 20- án van. ■ HAGYOMÁNYOS ÜNNEP. Látványos a szlovák-magyar nemzetiségi napok és szüreti fesztivál. _____■ M odern kisváros lesz a miénk Kerekegyháza Bács-Kiskun megye legfiata­labb városa.- Megdolgoztak az „ajándékért”.- A ’80-as években társulásos formában kiépí­tettük az alap infrastruktúrát. Vagyis a lakosság ebből is kivette részét. Nálunk a település fejlesz­tésében nagy jelentősége van az összefogásnak. A külterületi tanyák jó részét villamosítottuk. Ez nemcsak az életkörülmények javításában hozott változást, hanem a gazdálkodás feltételeit is bizto­sítottuk. Fellendültek a háztáji gazdaságok. A Kossuth Szövetkezet éppúgy, mint a község veze­tése támogatta a baromfitenyésztést. Például a TEHO-bevezetésének elrendelésekor nemet mondtunk. A rendszerváltás gyorsan lezajlott anélkül, hogy üzemek zártak volna be. A tucatnyi cég mellett több kisebb vállalkozás is létrejött. Ha­mar újjászerveződött a gazdaság. Ez megmutat­kozott a regisztrált munkanélküliek számában: sokszor 5 százalék alá csökkent. Az önkormányzatiság „tanuló­évei” is sikeresnek mondhatók. Területe: Bár a ’90-es évek elején kevés Lakossága: fejlesztést tudtunk megvalósíta- Lakásszám: ni, de sikerült hitel nélkül gaz­dálkodni. Ugyanakkor a lakos­ság teherbíró képességét is figyelembe vettük.- Közben a várossá válás alapjainak megte­remtésén dolgoztak.- Azért küzdöttünk érte, hogy a lakosságnak minél több szolgáltatást helyben tudjunk nyújta­ni, s legyenek munkahelyek. Ezzel a település vonzereje pedig nő. Olyan modern kisvárosban gondolkodunk, amely közösségként és régióköz­pontként tud működni. Ehhez kellenek a szolgál­tatások. Az egészségügyben a nem kötelező fel­adatokat is felvállaltuk. A tűzoltóság a környező településeken is érdekelt. Időközben a baromfite­nyésztés és a tojástermelés mellett a turizmus is fontos ágazatunk lett. Az iparban pedig jó színvo­nalú fémfeldolgozó üzemek vannak. A legfonto­sabb feladatunk egyikének tartjuk, hogy a gazda­ságnak a tőlünk telhető segítséget megadjuk. Tö­rekvéseinket megértették a polgárok, s 2001-ben DR. CZAKÓ ISTVÁN 1953-ban Kiskunfélegyházán szü­letett. 1972-ben a félegyházi Pető- fi-gimnáziumban érettségizett. 1983-ban államigazgatási főiskolát végzett. 2000-ben a jogtudományi egyetemen diplomázott. 1976-tól Kunadacson, majd Kerekegyházán vb-titkár. 1987-től Kerekegyháza tanácselnöke, 1990-től polgármestere. Nős, egy gyermek édesapja. megkaptuk a városi címet. Megnyitottuk az ok­mányirodát, amely kiemelkedő színvonalon dol­gozik, s a környező községek rendelkezésére is áll, miközben tehermentesítjük Kecskemétet. Most tovább dolgozunk a városias kép kialakítá­sán: új rendezési tervet készítettünk. A központ­ban több épületet felújítottunk.- Merész álmoknak tűntek az e ciklusra vonatkozó ígéretei.- Munkámat mindig szolgá­latnak tekintem. Alapvető cé­lom, hogy Kerekegyháza újrate­lepítésének 150. évfordulójára, 2006-ra olyan modern kisváros legyen, ahol biztos a munkalehetőség, jó színvo­nalúak a szolgáltatások és minőségi életet lehet élni. Szlogenként vallom: egy település jövőjét a jelen jó döntései éppúgy meghatározzák, mint az egymásba vetett hit. Most sorsfordító hónapok következnek. Gondolok az unióra. A közigazga­tási feladatainknak eleget tudunk tenni. Fontos, hogy a mezőgazdaságot is segítsük. A szennyvíz­csatorna-beruházás is - Kecskeméttel, Ballószög- gel és Helvéciával közösen - megvalósulni lát­szik, s utána az utak rendezése következik. Nagy öröm ért bennünket: megnyertük a bérlakás-épí­tési pályázatot. Óriási feladatunk lesz az óvoda­építés, az iskola bővítése, amihez uniós pénzek­re is számítunk. Nagy lehetőség rejlik a kistérsé­gi együttműködésben, miközben a megyei ön- kormányzat is segíti a munkánkat - fejezte be dr. Czakó István. ■ A TELEPÜLÉS SZÁMOKBAN 8127 ha 6119 fő 2500 db Forrás: polgármesteri hivatal _______ A z ügyvezető Pinczel Sán­dor: - Kerek­egyházi szüle­tésű vagyok. Víz-gázszere­lőnek tanul­tam, majd érettségiztem, s a Gábor Dé­nes Műszaki Főiskolán szereztem diplomát. A munkás éveimet Kecskeméten töltöttem. A rendszerváltáskor vállalkozó lettem. Itthon alakí­tottam meg a P-SZER Kft.-t. Épí­tőipari tevékenységgel foglalko­zunk, s 25 embernek tudok munkát adni. Mi végeztük a vá­rosháza felújítását, bővítését. Megszépítettük a művelődési házat és környékét, elkészült a szökőkút, megcsináltuk a teme­tő kerítését, felújítottuk a kápol­nát. Az elmúlt nyáron az iskola szociális blokkját kellett rendbe tenni, a soronlévő az idősek napközi otthona. A képviselői munkát azért vállaltam, mert úgy gondolom, így jobban feltá­rulnak előttem a problémák és ahol tudok, tudunk segítünk. Ugyanis 20 fővel három éve mű­ködik városunkban a vállalko­zók és cégvezetők egyesülete, amelynek a vezetője vagyok, m A tanító Kelemen Be- nedekné Bán Mária: - Ke­rekegyházi születésű va­gyok. Kecske­méten jártam gimnázium­ba. A jászbe­rényi, s ké­sőbb a Juhász Gyula-tanítókép­zőben szereztem diplomát rajz szakon, a Pázmány Péter-egye- temen pedig hitoktatóit. Fülöp- házán, Hetényegyházán, Kun- baracson, 1970-től Kerekegyhá­zán tanítottam. Sajnos elvesztet­tem a látásom. A tanító pálya szépsége nekem családi örök­ség. Az édesanyám is pedagó­gus volt, de olyan, aki nem hoz­ta haza a terheket, hanem csak kedvet kaptunk tőle e pályához. Ezt választotta a két nővérem is. Nekem mindig minden gyerek fontos. Mindegyikhez igyekez­tem odahajolni. Nem bánom, hogy a család, a tanítás, nem pe­dig a művészi hajlamom kiélése mellett döntöttem. Nagyon sok erőt kaptam a gyerekektől. Ők pedig becsületes emberekké vál­tak. A hitoktatás során lelki java­kat is tudtam bennük fejleszte- ni. Ez nagyon fontos._______■ Az állatorvos Dr. Szakáll Szabolcs:- Kecskemé­ten laktunk. Több mint 30 éve, 1970 júni­usa óta élünk Kerekegyhá­zán. Egyedül vagyok állat­orvos. A boltok élelmiszerhigié­niája szintén rám tartozik. Itt a baromfivágóhíd, ahol napi 20 ezer vágás van. Ez mindennapi munkát ad. Hetente például 5-6 exportszállítmány megy Svájc­ba. A szárnyasok mennyisége az utóbbi években felszaladt. A Magyarországon lévő tojótyúk állománynak a 8-9 százaléka itt van. Régen sok volt a szarvas- marha, úgy 800, most 180 körü­li. Sertésből 8000 lehetett, ma csak 1500. Természetesen a megelőzésre kell a legnagyobb hangsúlyt fektetni. Magángya­korlatot is folytatok, de az elfog­laltságom zömét a hatósági munka teszi ki. Mi szeretünk itt élni. Az emberek nyíltsága, őszintesége, dolgossága, mun­kabírása, az egymás segítése az, ami annyira tetszik. Itt bárki bármikor szívesen segít a másik­nak. Ezt teszem én is. ■ A klubvezető Bognár Tibor Pálné: - Itt születtem. Ke- reskedőnek tanultam, majd érettsé­giztem. Utána a helyi fmsz- nél dolgoz­tam. Amikor egyesült az Univerrel, bekerül­tem a központba pénzügyi elő­adónak. Végül leszázalékoltak, s 1991-ben nyugdíjas lettem. Ak­kor már tagja, s gazdasági veze­tője voltam a most több mint 20 éves nyugdíjasklubnak. Amikor a vezetőnk, dr. Horváth Amb- rusné Tubi néni 2000-ben el­ment közülünk, én léptem a he­lyére. Az utódom Túrán Ferenc- né lett. A 60 tagból édesanyám a legidősebb. Kéthetente összejö­vünk. Megemlékezünk az álla­mi ünnepekről, egymásról, s ott vagyunk a városi rendezvénye­ken. A Tavaszi Szél Népdalkor - Szabó Elemérné vezetésével - legtöbbje közülünk való. Évente kirándulunk, s elmegyünk a környékbeli klubokhoz. A test­vértelepülésen élő korunkbeli- ekkel, a gútoriakkal is tartjuk a kapcsolatot. Szerencsére többen támogatnak bennünket. ■ A nyugdíjas Tuska János:- Peszéradacsi születésű va­gyok. Kerek­egyházára 1940-ben ke­rültem. Túl­nyomó részt mindig pász­torélettel fog­lalkoztam. Édesapám is jó 30 évig volt számadójuhász. Én bi­zony megjártam a frontot is. Amikor hazajöttem a 14 maszek boltnak Kecskemétről hordtam ide hetente kétszer az árut. Per­sze lovas kocsival ám! Lőcsös kocsim is volt. Birkáim is min­dig voltak. Magam gondoztam őket. Az Aranyalma Téeszben is juhászkodtam. Bárányból min­den tizedik az enyém lett. A tej­haszonból szintén kaptam, meg hát háztáji földet. Egy fiam van. Ő szintén jószágbarát. A felesé­gem régen meghalt szegény. Ti- zenkilences születésű vagyok, de soha nem unatkozom. A Csorda-járáson van még ta­nyánk, ott vannak a jószágok. Szerencsére az egészségem jó. A nyugdíjasklubba is bejárok. Még a kirándulásokra is elme­gyek velük. Nagyon szeretem én ezt a földet, a hazám. ■ Kerekegyháza A KÉPVISELŐ-TESTÜLET Polgármester: dr. Czakó István. Alpolgármester: Forgó Ferenc. Jegyző: Volenticsné dr. Kapusi Adrienn. A testület tagjai: dr. Berényi Antal, Bódi Györgyné dr. Mánya Irén, Csőszi Sándor, Dómján István, Hallai Tibor, Kaldenekker Zoltán, dr. Kele­men Márk, Pinczel Sándor, Sza­bó Sándor, Székely Klára, Tre- pák József, dr. Zöldi Gábor.. m Településtörténet A város az egykor itt kanyargó Ős-Duna hordalékkúpján ala­kult ki. A környékén feltárt lele­tek alapján valószínű, hogy a te­rület az újkőkor óta folyamato­san lakott. • írásos dokumentumok 1323-ban említik először „Kerekygház” néven. Ekkor Folkus fia, István tulajdona. A XV. században gyakran gazdát cserél a vidék. A török hódítások következtében a település megsemmisült. 1702- ben I. Lipót császár a három jászkun kerületet eladta a Német Lovagrendnek. Mária Terézia 1745-ben engedélyezte a megvál­tást, a redempciót: Jászárokszál- lás, Kunszentmiklós és Fülöp- szállás városok váltották meg. • Jászárokszállás tanácsa 1856- ban döntött: a tulajdonába ke­rült pusztán települést létesít, ennek neve Jászkerekegyháza lett. Önállóságuk 1862-ben kez­dődött. Kevertajkú népesség - sváb, tót, cseh, morva, sziléziai - telepedett ide, s mert nem ér­tették egymást, csak mutogat­tak, mint a kukák, ezért is hív­ták Kukáliának. • A futóhomokot az itt élők szőlő- és erdőtelepítésekkel kötötték meg. A település gyorsan fejlő­dött: az 1880-as népszámlálás­kor 2395 lakosa volt, 1910-ben már 4450. Kerekegyházának 1910 óta hívják a települést, a Főtéri szobrok A város központját, a Szent Ist­ván teret több emlékmű és köz­téri alkotás díszíti. Itt találjuk Balázs Eszter Lány galambbal című szobrát és az általa megal­kotott oroszlánfejes ivókutat. Ácsa Szűcs Imre készítette Vö­rösmarty Mihály egészalakos szobrát, amit a helyi Vörösmar- ty-család állíttatott. Az első és második világháborúban elesett kerekegyházi áldozatokra emlé­keztet a Paulikovics István által készített emlékmű. A Vörösmarty-szobor. _______■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents