Petőfi Népe, 2003. október (58. évfolyam, 229-254. szám)

2003-10-02 / 230. szám

PETŐFI NÉP E ALMANACH Jó egészségügyi ellátás A térség megfelelő egészség­­ügyi ellátása érdekében nagy feladatokat vállal a település. Tizennégy szakorvosi rendelés, amelyeket folyamatosan fejlesz­tettek (reumatológia, belgyógyá­szat, szemészet, fül-orr-gégé­­szet, felnőtt és gyermek nő­gyógyászat, ortopédia, baleseti sebészet, tüdő gyógyászat, ultra­hang, fizikoterápia, gyógytorna, fogászat, röntgen) várja a betege­ket. Ennek kialakítását, műszer­rel való ellátását szinte teljesen önerőből valósította meg az ön­­kormányzat. A jobb betegellátást egy laboratórium is szolgálja. Nagy előnye a településnek az, hogy mentőállomással is rendel­kezik. A szakorvosok többsége vidékről jár Dunavecsére. Az épület rekonstrukciójára eddig nem jutott pénz, mivel több mint kétszázmillió forintba kerülne, s ezt teljes egészében önerőből nem tudnák megvalósítani. A majd 40 éves épületre pedig rá­férne a korszerűsítés. Az önkor­mányzat címzett pályázattal pró­bált eddig pénzt szerezni, de azt csak fekvő beteg ellátásra adnak, járó betegre nem. ígéreteket per­sze kaptak, de pénzt még nem. Nagy szükség lenne pedig a fel­újításra, mert a térség messze van a kórházaktól. Sajnos a bete­gek száma miatt egy-egy rende­lésre sokat kell várni. Ezen beje­lentkezési módszerrel kívánnak segíteni. Ugyanis nemcsak hely­béliek, de a környező települé­sekről is járnak a szakrendelé­sekre. ■ Két templom épült A nagyközségben négy vallá­si felekezethez - református, katolikus, nazarénus és bap­tista - tartoznak az emberek. Az utóbbi két évben két vallás képviselői templomot, illetve imaházat építettek. A nazarénu­­soké 2001-ben, a katolikusoké egy évvel később épült fel. Mindkettőnél jelentős volt a hí­vek adománya, áldozatvállalása. A vallási megosztottság az első világháború után változott meg. A XIX. századig szinte csak re­formátusok éltek a településen. A következő évszázad közepén katolikusok költöztek a község­be. Most azt lehet mondani, hogy megközelítőleg azonos lé­­lekszámban élnek katolikusok és reformátusok. Igen jelentős, több százra tehető azoknak a száma, akik nazarénus vallású­­ak, és akadnak olyanok is, akik a baptista vallást követik. A nem régen átadott két épület azt je­lenti, hogy most már valameny­­nyi felekezetnek van temploma, illetve imaháza. ■ A nyugdíjas A tiszteletes Borbély La­­josné tizen­nyolc éves ko­rában került Dunavecsére. Már az első al­­kalommal megtetszett neki a telepü­lés. Azóta mintegy ötven év telt el. - A kör­nyezet változott, de az emberi érzések nem. Könyvtárosként dolgoztam a községben, hosszú időn keresztül. Petőfi szelleme, az itteni légkör mindig megfo­gott. A felújított könyvtárunk nagyon szép, most lenne jó ott dolgozni. Dunavecsén mindig volt egy kis csoport, akik az iro­dalmi, a szellemi életet vezették, vitték a vállukon. így van ez most is. A Petőfi Baráti Társaság sok mindent szervez, és ebben én is segítkezek. Próbáljuk a fia­taloknak átadni azt, amit tu­dunk. Minden évben négyszer emlékezünk meg a nagy költő­ről. Ez is azt bizonyítja, hogy Pe­tőfi Sándor szellemét mennyire tisztelik nálunk.______,_____■ Ablonczy Gá­bor tizenhét éve látja el a szolgálatot a községben, fe­lesége is refor­mátus lelkész.- Anyai ágon az őseink ve­­cseiek, így visszakerültünk mi is a szülő­földre. A rendszerváltás óta minden közéleti tevékenység­ben részt veszünk. Tagja vagyok a képviselő-testületnek. A refor­mátus iskolát 1990-ben meg­szerveztük. Az országban elő­ször nálunk indult újonnan a szervezett református iskolai oktatás. Négy évvel később az intemátust és a gazda-, valamint a gazdaasszony képzést valósí­tottuk meg. Az iskola korábban sok vihart kavart, de a dolgok lecsendesedtek. Úgy gondolom jó úton járunk. Az mostanában nehezíti a helyzetünket, hogy a mezőgazdasági szakmák nem vonzóak. Mi megtaláltuk a he­lyünket Vecsén, jól érezzük itt magunkat. ____________■ Kisvárosi színvonalat nyújtanak Dunavecse - viszonylag kis lélekszáma ellené­re - mindig a térség meghatározó települései közé tartozott. Az 1890-es évekig város volt, utána járási székhely s az utóbbi évtizedekben nagyközség.- Az elmúlt években sokat fejlődött a település. Hogyan értékeli ezt az időszakot? - kérdeztük Ko­vács Péter polgármestert.- Ez valóban így van, mert az utóbbi tíz évben teljessé vált az infrastruktúra és a közműhálózat. Persze ezért nagyon sokat áldoztak az itt élő em­berek. Azért nehézségeink is vannak, de van mi­re büszkének lennünk. Új tantermeket alakítot­tunk ki az iskolában, tetőteret húztunk fel, átad­tuk az idősek otthonát, és gyönyörű könyvtárat építettünk. Az itt élők hitét, szorgalmát, akaratát mutatja, hogy az elmúlt két évben két új temp­lom is épült községünkben. Szépítjük a környe­zetünket, főleg köztereinket.- A közeljövőben mit akarnak megvalósítani?- A Duna parton folyik két beruházásunk. Csó­nak kikötőt és táborhelyet építünk, ami már majdnem készen van. Sátorhelyeket, játszóteret alakítunk ki, főzési, vízszerzési lehetőséget biz­tosítunk. Szabadstrand azonban nem lesz, mert az előírt feltételeknek nem tudunk megfelelni. A másik beruházásunk egy Duna-parti sétány, ahol lesz erdei tanterem, esőbeálló, játszótér, pihenő­padok, főzési, sütési lehetőség. Kellemes kirán­dulóhelyet szeretnénk kialakítani, ahova családi és baráti társaságok szívesen jönnek majd. Majá­lis parknak fogjuk hívni, mert itt rendezzük a ma­jálist és a szabadtéri eseményeinket. Az erdei tanteremnek az is a célja, hogy a gyerekekkel megszerettessük az itt élő növény- és állatvilágot, mert szerencsére ebben gazdag ez a vidék. Ter­mészetesen ezt pályázati pénzből valósítjuk meg. Az első ütem mintegy három-négy millió fo­rintba kerül, de szeretnénk majd tovább bővíteni.- Elképzelhetőnek tartja azt, hogy bizonyos ha­táridőn belül Dunavecse város legyen?- Mindenféleképpen, amennyiben reális az el­bírálás. Nem megbántva a környező kisvároso­kat, de a mi településünk is van már olyan szin­tű. Elég, ha csak az egészségügyi ellátásról beszé­lek, vagy a mentőállomásról. A térségben először nálunk volt szennyvízhálózat. Van olyan isko­lánk, ami megyei beiskolázású, és a környékbeli településekről is jönnek diákok. Nem egy olyan intézményünk van, ami térségi feladatokat lát el. KOVÁCS PÉTER 1950-ben született Szentmárton­­kátán. Az általános iskolát Duna­vecsén végezte, a gimnáziumot Kunszentmiklóson. 1974-ben me­zőgazdasági gépész-üzemmérnö­ki diplomát szerzett Mezőtúron, 1989-ben pedig mezőgazdasági gépészmérnöki diplomát Gödöllőn. 1994 óta Dunavecse polgár­­mestere. Az infrastruktúrában bármelyik megyebeli kisvá­ros szintjét elértük. A problémánk az, hogy az itt élők nem olyan gazdagok. Ezen a vidéken szegé­nyebbek az emberek, ebből adódóan az „eldé­­zsia” is az. Nekünk az a célunk, hogy a kisvárosi színvonalat biztosítsuk.- Tervek szerint hamarosan megépül a dunaúj­városi híd, ami előnyös lehet a településnek.- Fejlődésünk egyetlen lehetőségét ebben lát­juk. Nagyon bízunk abban, hogy 2006-ra meg­épül a híd, amitől sokat várunk. Nemcsak a mi községünknek, de az egész kistérségnek óriási előnyt jelent majd. Azt azért senki nem várja, hogy a híd megépítésével eljön a kánaán. A lehe­tőségünk lesz meg arra, hogy fejlődjünk, amivel élni kell és élni is fogunk. Új vállalkozások jöhet­nek létre, amelyek új munkahelyeket jelentenek majd.- A községben sokan foglalkoznak mezőgazda­sággal. Milyen megélhetést nyújt ez számukra?- Az itt élők kiegészítő tevékenységként foglal­koznak a mezőgazdasággal. Ezzel próbálják az életszínvonalukat javítani. Kiemelkedően fűszer- és cseresznyepaprikát termelnek. Nagyon sok a hagyma, a cékla, és emellett fóliában is gazdál­kodnak. Dinnyével is sokan foglalkoznak. Gyü­mölcsök közül a kajszibaracknak és a meggynek van itt a hazája. Az állatállomány azonban na­gyon visszaesett. Sajnálatos módon vannak olyan termékek, amiknek nem változtak az értékesítési árai. A ráfordított költség viszont növekedett. Ta­lán jobban meg kellene azokat az embereket be­csülni, akik a mezőgazdasággal foglalkoznak. Úgy érzem, hogy településünknek azért van jö­vője. Több mint ezer éve élnek itt magyar embe­rek. Ahol iskolát és templomot építenek, ott bíz­nak a jövőben. Biztos vagyok benne, hogy ezer év múlva is élnek majd Dunavecsén emberek. ■ A gazdálkodó A vállalkozó Az óvodavezető de Jonge End­­> réné harminc éve dolgozik az óvodában, ahol húsz éve vezető. Cím­zetes óvoda­vezetői kitün­tetést is ka­pott. - Az el­múlt évek alatt nagyon sok csa­láddal kerültem kapcsolatba. A gyermeklétszám mindig magas volt a községben, ezért hét évig egy szükség csoportot is be kel­lett indítani. Ebben az évben hat csoportban foglalkozunk a ki­csikkel. Az óvodánk két épület­ben üzemel és nagyon nyitott. Sok játszónapot, programot szervezünk a szülőkkel, így együtt neveljük a gyerekeket, és egy kis bevételre is szert te­szünk. Ebből finanszírozzuk azt, amire a költségvetésből nem futja. Nagyon szeretem Vecsét. Büszke vagyok arra, hogy Polos Gábor porcelánfestő művész a község hat épületét tá­nyérra festi, így megmarad az utókornak. ■ Bolygó István a településen született. Csa­ládjuk több generációra visszamenő­leg itt élt.- Korábban a szövetkezet­ben dolgoz­tam gyümölcstermesztési főága­­zat-vezetőként. A rendszervál­tás óta saját területemen gazdál­kodom, összesen százhúsz hek­táron. Azóta képviselő is va­gyok. A gyümölcsök közül meggy és kajszibarack fáim van­nak. A szántóföldön főleg kuko­ricát, búzát napraforgót terme­lek. Korábban zöldségtermesz­tést is csináltam. Lokálpatriótá­nak tartom magam, mert szere­tem a szülőföldemet. Ameddig az egészségem engedi, addig dolgozom. Sajnos aki a mező­­gazdasággal foglalkozik, annak mindig van problémája. Most például az aszály jelentett ko­moly gondokat. Nagyon oda kell figyelni a termesztésre, hogy tal­­pon tudjunk maradni._______■ Fodor Ilona 1996-tól lett vállalkozó. Fő tevékenysége az élelmiszer kiskereskede­lem, de mel­lette egy pék­séget is üze­meltet. - Je­lenleg nehéz helyzetben vannak a vállalkozók. Aki az elkövetke­zendő néhány évben talpon tud maradni, az megmarad, a többi­ek sajnos nem. A fizetőképes keresletből meg lehet állapítani hogyan élünk. Csökkent azok száma, akik a mezőgazdasággal foglalkoznak, az átmenő forga­lom beszűkült és munkahely is kevés van. Szerencsére mi üzlet­lánc tagjaként működünk to­vább. Az így kialakított árpoliti­kánkkal tudunk segítem a ve­vőknek, ezért a bizalmuk is na­gyobb. Nem döntöttünk rosz­­szul, amikor a csatlakozás mel­let tettük le a voksunkat. Szeret­nénk fejlesztem EU-s pénzből. Ezzel nemcsak magunknak, de községünknek is segítenénk, m Dunavecse A KÉPVISELŐ-TESTÜLET Polgármester: Kovács Péter, al­polgármester: Matula Jánosné, jegyző: dr. Szabó András. A tes­tület tagjai: Ablonczy Gábor, Arányi László, Bolyó István, Do­bos Jánosné, dr. Gulyás Attila, Halászná Kovács Éva, Halmi Ist­ván, dr. Homoki István, Jávor Imre, Pokilszky László, Vörös Sándor. • A település története igen gaz­dag. Már az időszámítás előtti második évezredből rendelkezik értékes régészeti leletekkel. A Honfoglalás idején magyarok te­lepedtek le. írásban először 1271-ben lehet találkozni a Vecse névvel. A XIII. és XIX. század kö­zött a Vecsey, majd a Tetétleni, il­letve a Földvári család birtoká­ban volt a környék nagy része. • 1610-ben és 1635-ben itt tartot­ták a református zsinatot. 1745- ben épült fel a ma is álló refor­mátus templom, aminek tornyát Hild József építette. 1761-ben Dunavecse mezővárosi rangot kapott, amelyet a XIX. század végén veszített el. 1892-től 1970-ig járási székhely. • A Duna sok lehetőséget nyújtott a településnek (malom, kereske­delem, hajózás, halászat), de nagy veszélyt is jelentett a köz­ségben élőkre. 1941-ben jeges árvíz pusztított a településen. A2? 1956-os árvizet sikerült meg­állítani. Ma a megerősített gátak biztos védelmet jelentenek. A NÉPESSÉG KOR SZERINTI MEGOSZLÁSA (2001) Ev Fő 0-17 972 18-59 2.454 60-79 695 80 felett iffi ü 104 Összesen: 4.225 Forrás: önkorniányzat____________________ A község jelentős irodalomtörté­neti emlékhely. Itt éltek Petőfi Sándor szülei. Az akkor bérelt mészárszék „A Kis-lak” még ma is áll az eredeti helyén, és mint helytörténeti múzeum működik. 1945-ben itt hunyt el a méltatla­nul elfeledett kiváló népzene­­gyűjtő, etnográfus, műfordító, Vikár Béla, akinek legismertebb műfordítása a Kalevala. Híres szülötte a településnek még Jean Tóth festőművész, aki Franciaor­szágban lett ismert és a világhírű fotóművész Andre Kertész. • Nagyszerű vízitúra és vízi spor­tolási lehetőséget ad a Duna, re­mek barangoló hely a vadregé­nyes partja. A szép emlékmű­vekkel díszített parkok, a közeli Duna-part kiváló pihenési lehe­tőséget nyújtanak az átutazók­nak. • Az itt lakók életében meghatáro­zó jelentőségű a mezőgazdaság. A magángazdálkodók mellett egy mezőgazdasági részvénytár­saság és egy szövetkezet is mű­ködik. • Az önkormányzat kiterjedt in­tézményhálózatot működtet. Igyekszik gondoskodni minden korosztályról. Üzemeltet böl­csődét, két óvodát, általános is­kolát, művelődési házat és könyvtárat, idősek napközi ott­honát, szakorvosi rendelőinté­zetet, településellátó intéz­ményt, családsegítő és jóléti szolgálatot.________________■

Next

/
Thumbnails
Contents