Petőfi Népe, 2003. október (58. évfolyam, 229-254. szám)

2003-10-11 / 238. szám

etőfi Népe 2003. október fi. Aki szívesen jelentkezne rovatunkba, s szeretné, ha arcképe megjelenne lapunkban, valamint a Petőfi Népe internetes olda­lán, az hívja a 70/314-1896-os telefonszámot! DULINAFKA ORSOLYA 19 éves, a kecskeméti református gimnázium végzős tanulója. Szeret olvasni, kedvenc regény­alakja Poirot. Moziban inkább a romantikus filmeket keresi. FOTÓI B. J. Petőfi Népe. Mivel üti agyon Kulturális ajánló Az elvarázsolt szekrény A Ciróka Bábszínház el­ső őszi bemutatójára ke­rül sor ma délután 15 óra­kor. Az elvarázsolt szek­rény papírra rótta és színpadra igazgatta Mar­ta Ljubkova, magyarra átültette Kiszely Agnes, a bábokat anyagba ál­modta Petra Vykouka­­lova, zenét alkotott hoz­zá Slavomír Horínka. A figurákkal azonosul Bor Judit és Szabados Zol­tán. Zenei kalandozások A Kecskeméti Ifjúsági Otthon ifjúsági hangverseny­­sorozatát művészettörténeti előadással kötik össze. Ausztria lesz az október 15-én, szerdán, 13 és 14.30- kor kezdődő műsor első állomása. Mozart, Haydn, Schubert művei mellett népszerű bécsi melódiák is elhangzanak. Ezt követi a Séta Bécsben című előadás, majd az ország jellegzetes étkeinek kóstolója. Közreműködik a Chorhidea Kamaraze­nekar és meghívott vendégei, Mészáros Marianna, a Katona József Gimnázium Diákszínpadának tagjai és a Széchenyi István Vendéglátóipari szak­­középiskola diákjai. Pintér Lajos költő, a Forrás szerkesztője Nem ütöm agyon az időt. Az Időt óvom, védem, tisztelem. Hálás vagyok, mivel megteremti szá­momra azt a lehetőséget, hogy munkámat elvégezzem. Az Idő nem ellenség, sokkal inkább ba­rát, amely körülvesz, átölel. Az elmúlt hétvégén Izsákon jártam a Sárfehér Napokon, ahol nagyon jól éreztem magam. Nagy felfedezés volt számomra tavaly, hogy az izsáki nemes bort, amelyet Sárfehér­nek neveznek, Csont­vári Kosztka Tivadar testvére honosította meg e tájon. Kedve­lem az alföldi boro­kat. A legjobb bort azonban Bahget Iszkander bará­tomnál ittam. „Azzal ütöm agyon az idömef hogy a közelmúltban kétszer is eljutottam a gye­rekkorom felnevelő városába, Csongrádra, és haj ókázhattam egy barátommal a Tiszán. A tiszavirágzást lestük meg nyár végén, alkonyatkor. Óriási sze­rencsénk volt, gyönyörű látvány. Ünnep, ha otthon vagyok. Azzal töltöm az időmet, hogy munkahelyemen szerkesztem, és olvasom is a Forrást. Megjelenés után újraolvastam októberi szá­munkat, élén Kormos Istvánnal, aki a XX. század második felének kiemelkedő költője. Erről tanús­kodik most megjelent, eddig is­­meretlen tizenkét verse is. Ő egyébként az én egykori mento­rom volt, első kötetem szerkesz­tője. A könyvtárban mindig rászánok Miklós Magda I má­dott nyomdászkol­légám, Pali bátya mondta egyszer: „A fe­ne tudja, jót tesz-e az em­berrel annyi pénz, amit egy ötös találat után kapna. Senki sem lehet biztos abban: a jó olda­lát mutatja azután, hogy kezében a sok bankó.” Fortuna meg minden héten lec-két ad türelemből, csak játszik velünk. Gondolatban persze százfelé szór­juk az egyelőre nem létező összeget. De mi van, ha tényleg nyer a szerencsétlen polgár? Úgy elbujdosik a sok ismeretlen és ismerős kéregető elől, hogy csak úgy porzik az út utána. Mielőtt jó előre világ­gá mennének, szundítsanak egyet az esti húzásig, aztán lehet lesni a golyóbisokat. Tényleg, kitöltötték már a szelvényüket? Ha nem, még van egy kis idő, irány a lottózó! Nem várt egy napot, hogy a társfolyóirato­kat is elolvassam, élén a Tiszatájjal, Hitellel, Kortárssal, Holmival. Szerkesztő­ként és olvasóként is különös élmény fel­fedezni a kortársi értékeket. Azzal is ütöm agyon az időt, hogy készülünk a ja­nuári számra, ami tematikus szám lesz: száz éve született Tóth Menyhért,. Ő emlékére készí­tünk összeállítást, az­zal a szomorúsággal, hogy nincs Kecskeméten Tóth Meny­hért utca, szobor és múzeum. Ha tehetem, gyalog jövök be a szerkesztőségbe. Szeretem, ha megvan a napi egy óra sétám. Mindig átjövök a főtéren, s figye­lem, milyen változásokon megy át. Kicsit féltem, azt tapasztalom, hogy a zöldfelületek egyre inkább elfogynak. Az igazi, finom sétá­kat este teszem a lakásom közelé­ben lévő horgásztónál. Alkonyat­kor végigmegyek a partján, s gyö­nyörködöm a naplemente bíbor­színében, mely számomra a leg­szentebb szín. Kalocsa, Manna ételbár Örömmel töltött el a hír, miszerint Kalocsán salátabár nyílik. Az első nap nem telhetett el meghatározó élmények nélkül sem a vendégek­nek, sem a tulajdonosoknak. Valószínűleg elsősorban a nők ízlelő­bimbóit bolygatta fel a nyitás híre, hiszen ebédidőben igen sok hölgy látogatott a Manna ételbárba. Barátnőkkel közösen döntöttünk úgy, hogy mi is ott ebédelünk. Az első meglepetés az ajtóban ért. Kellemes narancsos árnyalatú falak, cirka 30 főt befogadó helyiség, pult a sa­rokban. E mögött pedi| egy sopánkodó hölgy azt hajtogatja: - Bo­londok háza van L ma! Hát mégis mit várt az első napon, egy remek beharangozó kampány után, ráadásul ebédidőben? Aztán a következő gondunk az volt, hogy nem tudtunk rájönni, vajon leülhetünk egy sza­bad asztalhoz, vagy le kell előbb ÉRTÉKELÉS: adni a rendelést a pultnál? így leül- j * tünk, majd a pulthoz fáradtunk. Jött a következő döbbenet. Kaptam papírt, tollat. Ugyan írjam már fel, mit is aka- A runk enni. Mert, ugye bo­­londok háza van ma. Ki­­* váncsi lévén a továbbiak­­ra ezt megtettem. Kap­­tűk is az útbaigazítást: fáradjunk vissza fél óra múlva. Addigra készül el a két saláta és a két goffri. Mert ugye bolondok... Korgott a gyomrunk, kopogott a szemünk, de kibírtuk a fél órát, visz­­szafáradtunk. Jött a fe­kete leves. (Meg az őrültek részére fenn­tartott zárt intéz­mény emlegetése.) Salátáink elkészül­­. ... „ , , ... tek, de goffri nincs Pancsics Hajnalka kóstolója mert még nem volt idő bekeverni a tésztát. Ekkor körülbelül dél­után fél 2 lehetett. A saláta finom volt. Olyan, amilyennek szerintem lennie kell. A goffriról rajtam kívülálló okok miatt nem tudok véleményt mondani. Mindettől függetlenül örülök, hogy az étteremben kapott kártya tanúsága szerint törzsvendége vagyok a Manna Ételbárnak. Az étlap tetszik. Biztos jók a kaják. Az árakkal sincs igazán baj. A kezdeti nehézségeken meg csak túlteszi magát mindenki. Én a jövőben azért még próbálkozom. Elő­re is bocs! Lehet, hogy ebédidőben. Jubileumi gálaműsor Fennál­lásának 10. év­forduló­ját ün­nepli a Kösöntyű néptánc­­csoport ma este 17 órai kezdettel a Lakiteleki Művelődési Házban. Az ünnepi műsoron részt vesznek a lakiteleki óvodá­sok, a Jövőnkért Alapfokú Művészeti Iskola lakiteleki néptánccsoportja, az Erdélyi Hagyo­mányőrzők, a Kismakkos néptáncegyüttes (Gát­ér), a Padkaporos néptáncegyüttes (Kiskunfél­egyháza), a Kurázsi Táncműhely (Kecskemét), a Fabatka zenekar, a Kender zenekar, a Kécske nép­tánccsoport (Tiszakécske), a Szentkirályi Tánc­csoport, a Komámasszony néptáncegyüttes (Mün­chen), valamint Csík János és barátai. Egyidejűleg kiállításon látható Ábrahám Lajos népviselet-gyűjte­ménye. CICI, calc m Tuztanc „MEZES HETEK” KECSKEMÉTEN IS! A kelta-ír zenét játszó zenekar, a M. É. Z. ebben az évben ünnepli 15. születésnapját. A zenekar ajándéka a Tűztánc címmel október elején megjelenő, 6. albumuk. Országos lemezbemutató koncertturnéra indultak, amelynek első állomása Kecskemét. Tradicionális kelta dalok feldolgozásait és saját szerzeményeiket adják elő az október 17-én, pénteken, 19 órakor kezdődő koncerten az Erdei Ferenc Művelődési Központ színpadán.

Next

/
Thumbnails
Contents