Petőfi Népe, 2003. október (58. évfolyam, 229-254. szám)
2003-10-10 / 237. szám
2003. Október 10., péntek PETŐ F I HÉ P E Petőfi Népe - 15. oldal Híres magyarok és a rejtőzködő járvány Beszélgetés dr. Szolnoky Győző bőrgyógyásszal Híres magyarokkal tele a világ, és erre igazán büszkék lehetünk. A magyar feltalálók, orvosok, művészek listája hosszú, pedig az átlagember nem is tud mindenkiről. Például ki hinné, hogy egy olyan orvosilag kevésbé feltérképezett terület, mint a nyirokrendszer is több szálon fűződik hozzánk? és Allergológiai Klinikájának bőrgyógyász szakorvosa, de ezzel párhuzamosan szülővárosában is gyógyít. Ő egyike azon kevés magyar orvosnak, aki igen behatóan foglalkozik a nyirokkeringés zavaraival, elsősorban a nyiroködéma kezelésével. A szenzációs hármas Az újságíró és az olvasó közös tulajdonsága, hogy egyformán kerüli a szakmai konferenciákat, és ezek mindenféle tudósítását. Bonyolult, unalmas, érthetetlen, és még sorolhatnánk idegenkedésünk okait. A szeptember elején Németországban, Freiburgban megrendezett Lymphologiai Világkongresszus mellett azonban nem lehet elmenni. Egyrészt azért, mert a tanácskozás a még mindig jórészt ismeretlen, de az emberi szervezet számára igen fontos nyirokkeringésről szólt. Másrészt azért, mert a nyirokrendszer szerepének, zavarainak feltárásában a magyar orvosok eddig is kulcsfontosságú szerepet játszottak, és a nemzetközi kutatócsoportok továbbra is komoly feladatokat szánnak nekik. A kongresszuson részt vett a kecskeméti születésű dr. Szolnoky Győző, aki a Szegedi Tudományegyetem Bőrgyógyászati- Mielőtt a kongresszuson elhangzott újdonságokkal foglalkoznánk, elsősorban magáról a nyirokrendszerről kell beszélnünk - mondja. - Ez a szervezet harmadik, igen fontos keringési rendszere. A nyirokerek az emberi testben mindenütt - még a szívben és szemben is - megtalálhatók, épp ezért károsodásuk számos betegség kialakulásában szerepet játszik. Amikor különböző okokból - például műtéti beavatkozás, vagy akár genetikai rendellenesség miatt - a nyirokkeringésben valamilyen zavar lép fel, akkor kialakul a nyiroködéma. A betegség hatására megjelennek a végtagduzzanatok. Ezt a mai napig még a szakemberek többsége is összekeveri az elhízással, vagy más eredetű ödémával. Csakhogy ez a duzzanat diétával, tornával nem tüntethető el. Gyógyszer sincs rá, ehhez speciális kezelés szükséges, amelynek legfontosabb része a kézi drenázs. A drenázs leginkább valamiféle masszázshoz hasonlítható, de természetesen ennél azért többről van szó. A nyiroködémát egyébként a szakértők nagyon találóan elnevezték „rejtőzködő járványnak”. Járvány, mert nagyon sokan szenvednek tőle, rejtőzködő, mert nagyon kevesen ismerik fel. A hatnapos tanácskozás alatt a nyirokrendszerhez kapcsolódó kérdésköröket tárgyaltuk végig.- Ezt a világkongresszust kétévente rendezik meg, más-más helyszínen. Freiburg és a tanácskozás témaköre egy magyar orvosnak köszönhetően kapcsolódik egymáshoz.- Valóban, ő Földi Mihály professzor, aki Szabó és Rusznyák professzorokkal közösen, még a hatvanas években alkotott egy szenzációs hármast. Ők akkoriban Magyarországon hangoztatták: a nyirokrendszert komolyabban kellene venni. Természetesen itthon nem arattak nagy sikert az elméletükkel. Talán ennek volt a következménye, hogy Földi professzor Németországba ment, ahol feleségével közösen a Fekete Erdőben létrehozott egy szakklinikát. A magánklinika a mai napig működik, Freiburgtól húsz kilométerre, és kapcsolatot ápol a freiburgi egyetem orvostudományi fakultásával. A magyar orvoshármas nagyban hozzájárult annak idején a nyiroködéma kialakulásáról és kezeléséről szóló ismeretek alapjainak lefektetéséhez. Egy feltűnő eljárás- Hogyan lehet kijutni egy ilyen világkongresszusra?- A nyirokkeringéssel kapcsolatosan egyet-mást „le kell tenni az asztalra” ahhoz, hogy az embert meghívják. Idén Magyarországról Kett Károly professzor volt jelen két munkatársával, Budapestről hívták meg Daróczy Judit professzor asszonyt, a szegedi klinika képviseletében pedig engem. Mindannyian önálló előadással vettünk részt a tanácskozáson. Az előadások már csak azért is érdekesek voltak, mert a szakorvosok mindegyike a saját területére építette az információkat. Én például a festékes bőrrák műtété során végzett őrszemnyirokcsomó eltávolításról beszéltem. Ennek alkalmazása során megítélhetjük a daganat veszélyességét, és szemben az összes helyi nyirokcsomó eltávolításával, csökkenthetjük a nyiroködéma kialakulásának gyakoriságát.- Voltak-e az ön számára különösen érdekes előadások?- Elhangzott például, hogy az esseni idegsebészeti klinika fejsérülteken végzett nyirokdrenázst. Ennek következtében jelentősen csökkent az agynyomás. Szinte hihetetlen, hogy a nyirokrendszer a fej esetében is ekkora szerepet játszana. Volt egy másik újdonság is, ami valósággal sokkolta a szakembereket. Tudni kell, hogy a nyirokdrenázs és az ehhez kapcsolódó fáslizás a lábszárfekélyek esetében már számos országban alapvető terápia. Kivételt képeznek azonban a verőérszűkület miatt kialakult fekélyek és végtagduzzanatok. Az orvostudomány jelenlegi álláspontja szerint ebben az esetben a fáslizás kifejezetten ellenjavallott, és a drenázs is csak nagyon óvatosan végezhető. A Miami Állami Egyetem azonban nem foglalkozott ezzel az állásponttal, és verőérszűkület esetén is alkalmazták a drenázst, valamint a teljes, speciális fáslizást, mégpedig igen jó eredménnyel. Az erről szóló beszámoló óriási feltűnést keltett, hiszen a jelenlévők közül sokan kutatják a lábszárfekély és a nyirokkeringés összefüggéseit. Nekem azonban attól is emlékezetes marad az előadás, hogy az amerikai John Macdonald a szenzációs bejelentés kapcsán Semmelweis Ignácot hozta fel példának, mondván: a magyar orvost sem tartották annak idején teljesen normálisnak, amikor a gyermekágyi láz kapcsán állandóan a kézmosás fontosságát hangsúlyozta. Genetikai kísérletek- A magyar orvosokat bevonják-e valamilyen nyirokrendszeri kutatásba?- Igen, és erre is a kongresszuson kaptunk felkérést, Londonból. Az egyik téma a zsírödéma, a másik a veleszületett, elsődleges nyiroködéma. Ez utóbbi arról szól, hogy már a születéskor adott egy rossz nyirokérhálózat a végtagokban, de akár 20-30 évig nem okoz problémát. Akkor azonban valamilyen tényező rásegít, és kialakul a nyiroködéma. Az orvosok már régóta tudják, hogy létezik ilyen, de a genetikai alapjait csak az elmúlt négy évben térképezték fel. Olyan családokat vizsgáltak, ahol generációkon keresztül megfigyelhető volt a betegség. Az erre vonatkozó kutatások folytatásában, a genetikai háttér leírásában már mi is részt veszünk. Szintén szenzációs bejelentés volt, hogy egy finn kutatócsoport ugyanakkor készen áll arra, hogy embereken végezzen el terápiás genetikai beavatkozást. Már csak az engedélyt várják. Természetesen minden üyen kísérlet veszélyes lehet, hiszen a géneket legyengített vírusokkal juttatják az emberi szervezetbe. Előfordult már baleset is. Másfelől a nyirokképződést serkentő gének bevitele daganati áttétképzést indíthat el. Ezért makkegészséges jelentkezőkre van szükség, bár az éppen csak kezdődő rákos daganatot semmilyen módszerrel nem lehet kimutatni. A finnek ugyanakkor hangsúlyozták, hogy a veszélyek ellenére valahol el kellene kezdeni a terápiát.- Mennyi felfedezni való van még a nyirokrendszerben?- Ennek szemléltetésére csak egy példát mondanék. Egy Charles Witte nevű, tengerentúli orvos elvégezte New Yorkban az egyetemet, szakvizsgázott, majd tanácstalanul kérdezte idősebb kollégáját, hogy mire szakosítsa magát. Ez még a híres Földi- Szabó-Rusznyák hármas idején volt. A fiatal orvosnak akkor azt tanácsolták: a magyarok mindig tudnak valamit, amit más nem. Ez valószínűleg a híres hármasra is igaz. Ráadásul a nyirokrendszerrel alig foglalkoznak, ez még szinte érintetlen terület. A fiatal orvos belevágott, és az idén bekövetkezett haláláig ő volt a nyiroködéma-kutatás egyik legkiemelkedőbb szaktekintélye. Ebben a történetben azonban benne van az is, hogy a nyirokrendszer kutatása igen fiatal. Valószínűleg mi magunk sem tudjuk felmérni, hogy mennyi lehetőség rejlik még benne. TAKÁCS VALENTINA OHIÖNí
