Petőfi Népe, 2003. szeptember (58. évfolyam, 203-228. szám)

2003-09-08 / 209. szám

PETŐFI NÉP E ALMANACH Szenvedélyük a foci A fülöpházi sportpálya füvét sűrűn tapossák. Sokan rúg­ják itt a labdát. Fejes Balázs edző négy éve szervezte meg a Fülöpháza SE focicsa­patát. Az egyesület szakosztályvezetője Kulman Ferenc. A fiúk a felnőtt megye 3.-ban szerepelnek. Hetente egy edzést tartanak. A húsz játékos az utolsó négy esztendőben volt már a do­bogó mindhárom fokán. Az csak természetes, hogy az edző a leg­jobb eredményeket szeretné elér­ni lelkes kis csapatával. Persze, voltak már, akik - úgymond - ki­nőtték a helyi egyesületet, s más­hová szerződtek. Ez esetben is igaz: a pénz nagy úr. Egyébként az önkormányzat mellett néhány vállalkozó és a baráti kör is támogatja a futballt. A pálya, az öl­töző ideális. Fejes Ba­lázs, amolyan minde­nesként, ha kell éppen a füvet is locsolja. Igaz, szakmája autószerelő, de most az iskola gondnoka. Egykoron ő is focizott. E szenvedélyét Balázs fia is örökölte. ■ HAGYOMÁNYOS RENDEZVÉNYEK. Minden június első szombat­ján falunapot, augusztusban amatőr fogathajtó versenyt, december­ben pedig idősek napját tartanak. A helyi programokon pedig a diá­kok szívesen - és színvonalasan - szerepelnek. Felvételünk A kiska- kas gyémánt félkrajcárja című előadáson készült. ______________■ T EMPLOMOK. A község lélekszámának több mint fele katolikus. Templomuk - főként adományból - a kilencvenes évek elején, míg a református templom 1989-ben épült._________________________■ A háziorvos Dr. Jósé Cesar E. Tajola: - Portugáliából kerültem Ma­gyarországra. Egy kollégám ajánlotta Fü- löpházát. Szétnéztem, a kultúrház fa­lán láttam: füstmentes falu. Va­lóban senki nem dohányzott. „Megcsapott” a csend, a nyuga­lom. Idejöttünk, s maradunk. Itt sajnos kevesebb a születés, mint a halálozás. De jó, hogy az üre­sedő házakba fiatalok költöz­nek. Sikerült az embereket hoz­zászoktatni, hogy rendszeresen jöjjenek kontrollra. A magas át­lagéletkor ellenére is jól karban­tartott a lakosság. Nullától 100 éves korig, mindenkit ellátok. Akik a tanyákról nem tudnak bejönni, hozzájuk én megyek. Jól működik a házi szociális jel­zőrendszer is. Az átlagosnál jobb a felszereltségünk. Egy vál­lalkozó jóvoltából újraélesztő készülékünk is van. Segíti a munkám a nővér, az írnok, a vé­dőnő. Naponta 35-40 beteg jár a rendelőbe. Mint képviselő és al­polgármester is sokat találko­zom az emberekkel, akik - úgy érzem - elfogadtak. ■ A vállalkozó Sándor Lász­ló, a település legnagyobb adófizetője: - Ide nősültem. Vállalkozá­som családi. Gépészeti hő- szigetelést, fémlemezbur­kolást végzünk, kéttucatnyi ál­landó dolgozóval. Hazánk kü­lönböző tájain vannak megren­deléseink. Szerencsére van rá le­hetőségem - s szeretek is máso­kon segíteni -, hogy lakóhelyün­ket támogassam. Megtudtam, hogy nagy szüksége lenne a doktornak lélegeztető, életmen­tő műszerre. Vettem egyet. Támogatom az iskolát és a spor­tot is. A karácsonykor pedig „jár” az ajándék. Létrehoztuk a polgárőrséget, amelynek elnö­kéül választottak. A háromezer négyzetméteren lévő pihenőpar­kot nemcsak a népes családom­nak alakítottuk ki, hanem nyi­tott az alkalmazottaknak és a falumbelieknek is. Nekem na­gyon megtetszett ez a település. Csendes. Az pedig létfontosságú e rohanó világban, hogy munka után nyugalma legyen az em­bernek. Minket innen csak úgy fognak elvinni._____________■ A DAL ÖSSZETART ÉS FELEDTET. Az Őszi Szél népdalkor szívesen vállal szereplést a községi ren- dezvényeken, és örömmel tesznek eleget a máshonnan érkező meghívásoknak is. _________________■ N álunk érdemes letelepedni Fülöpháza természeti kincsek gazdagságában fekszik, a Kiskunsági Nemzeti Park területén. Jó néhány évtizeddel ezelőtt a lakosság het­ven százaléka még tanyán élt. Aztán megsza­porodtak a beköltözések, a belterületet foko­zatosan növelni kellett. Ám ugyanez jellemzi a legutóbbi rendezési tervet is. Vagyis terjesz­kedik a település.- Évtizedek óta a község elöljárója. Milyen kezde­ti gondokkal, problémákkal kellett megküzdeni?- Nagy szerencsém volt, hogy még mielőtt ta­nácselnök lettem, az államigazgatásban dolgoz­tam. Ráadásul itt, a lakóhelyemen. A községhá­zán sok tapasztalatot szereztem, amelyet a veze­tői munkám során a mai napig tudok hasznosíta­ni. Kezdetben az óriási tanyavilág miatt legfonto­sabb feladat volt a tanyák villamosítása, majd a távolsági telefon, később a vezetékes víz- és gáz­hálózat kiépítése. Az idén pedig csatlakoztunk az izsáki regionális szilárdhulladék-lerakóhoz, va­gyis szervezett a szemétszállítás. De kellettek szi­lárd burkolatú utak, s bővítésre szorult az iskola. A folyamatos építgetéssel mára nyolc tantermes. S ha már a gyermekintézménynél tartunk, el kell mondjam, hogy a diákokra, a jövő nemzedékére nagyon odafigyelünk. Rászorultság alapon in­gyen tankönyvet, étkezést kapnak. Van számító- gépes és angol nyelvoktatás. A továbbtanulásuk­kor sem kell szégyenkeznünk. A legkisebbeknek persze ott az óvoda, ahol saját konyhát üzemelte­tünk. Egyébként a tanyagondnoki szolgálat a kül­területen élő gyerekeket - akik több mint kéttu- catnyian vannak - naponta behozza az iskolába, az óvodába.- Azért van még jónéhány önkormányzati fenntartású intézményük.- A művelődési házunk jó négy évtizede épült. Az elmúlt években részben megtörtént a felújítá­sa, korszerűsítése. A kihasználtsága sokoldalú: benne működik a községi könyvtár, a nyugdíjas- klub, és itt kap helyet minden községi civil szer­vezet és rendezvény. Ezen felül az általános isko­lások - tornaterem hiányában - itt tartják a test- nevelési órákat. A lakosság szolgálatában álló in­formatikai központ ugyancsak e létesítményben található. Az orvosi rendelőnk - az anya- és cse­A nyugdíjas A kórusvezető A gazdálkodó Szatmári Károlyné: Erzsiké néni vagyok én már évtizedek óta. 1948-ban költöztünk a faluba. Pos- táskisasz- szonyként kezdtem. De elvégeztem a ta­nácsakadémiát, és a jegyzőt is helyettesítettem. Ám 1986-ban végképp nyugdíjba mentem. Magja lettem a nyugdíjas klub­nak, amelyben mindenki szív- vel-lélekkel dolgozik. Jó oda jár­ni. Még munkatervünk is van, amelynek összeállításakor figye­lembe vesszük az egyéni kíván­ságokat. Az Ismerd meg hazá­dat! mozgalom keretében sok helyen jártunk már. A dalkö­rünkkel szerepelünk mindenütt, ahol felkérnek bennünket. Én szeretem a közösségi életet. Ez benne van az ember génjében. Két gyerekem, három unokám van. Nem vagyok magányos, csak egyedül vagyok. Nem ha­gyom el magam. Imádom Fülöpházát. Ahogyan fejlődött, mindenért kopott a körmünk. Összetartó nagy család. Nyu­godt, csendes település, ahol tisztelettudó emberek laknak. ■ Lengyel Lász­ló: - Fülöphá- zán 1977-ben kezdtem a ta­nári pályám. Néhány esz­tendő múltán elkerültem in­nen. Voltam iskolaigazgató Kecskeméten, s most a megyei önkormányzat területi gyermek- védelmi szakszolgálat igazgató­ja vagyok. Tehát ingázom, mert gondoltunk egyet a családdal: visszajöttünk a kis falunkba. Az emberek, a régi tanítványaim és szüleik is idekötnek. A község­ben mindenki ismer. Ez is jó ér­zés, meg az a csönd, ami itt kö­rülveszi az embert. Nálunk még mentesek az emberek a városi allűröktől. „Divat” köszönni, s a találkozásokkor őszinte az ér­deklődés. A segítséget sem kell kérni, nyújtják. Ide mindenki beköltözhet, aki csendre, béké­re, nyugalomra vágyik. Nagyon szeretek minden korosztályt. Az időseket különösen. A nyugdíja­sokból alakult dalkört szívesen vezetem. Összetartunk. Ahol le­het, fellépünk. Huszonnégyen vagyunk. Persze ott vagyok a polgárőrségben is. Garaczi Fe­renc: - Még a nagyszüleim is fülöpházi- , ak. Ők is, mint a szüle­im gazdálko­dásból éltek. Ebben nőttem fel. Nekünk a falu szélén vannak az állataink: sertés, hízómarha, anyadisz­nók. Néha mosolyognak az em­berek, hogy mintaértékű helyük van a jószágoknak: náluk az al­konykapcsoló meg a rádió nem újság. Az 50 hektáros területen apósommal lucernát, silókuko­ricát és gabonafélét termesz­tünk. Kell a jószágoknak. A fele­ségem ingázik. A két lányunk közül az egyik már itt építkezik. Örülünk neki, hogy maradnak. De a család többi tagja - vagy negyvenen - szintén hű Fülöp- házához. Jómagam képviselő vagyok. Sokszor találkozom a választóimmal, s akkor is elbe­szélgetünk, amikor a vízpénzt szedem. Már negyedszázada részt veszek a közéleti munká­ban. Támogatom a lakóhelyem. Ahol tudok, ott segítek, hol gép­pel, hol kézzel. Ez a mi falunk. Szerek máshol is lenni, de itt- hon az igazi. ______________j| A képviselő-testület: Polgármester: Pesti Józsefné. Alpolgármester: dr. Jósé Cesar E. Tajola, jegyző: Humné Csap­iár Anikó. Testületi tagok: Aszódi Gyulá- né, Balogh Csilla, Fodor András- né, Garaczi Ferenc, Lesi Árpád, Ürögdi Zsolt. ______________■ T elepüléstörténet A község lakossága a kunoktól származik. A tatárjárás után IV. Béla a visszahívott kun törzsek egyikét e vidéken telepítette le, nemesi kiváltságokat adva ne­kik. A pogány kunokat Fülöp püspök térítette át a keresztény hitre. Emlékére e vidéket Buzo­gányszállás helyett Fülöpszál- lásnak kezdték nevezni. Majd elérte a törökdúlás, s ennek ide­jére esik Fülöpháza tanyavilágá­nak kiépülése. Ám fejlődése el­maradt az anyaközségtől. • I. Lipót 1702-ben az egész Kun­ságot eladta a német vitézi rend­nek. Ekkor a kunok jobbágy­sorsra jutottak. Az elveszett ki­váltságos jogokat Mária Terézia hozzájárulásával sikerült vissza­szerezni. Ettől kezdve a község élete Fülöpháza pusztával együtt gyorsabban fejlődött. • A belügyminiszter 1948-ban Fülöpháza pusztát önálló köz­séggé nyilvánította. Megalakult az elöljáróság, s a lakosság áldo­zatkészségével, összetartásával szép eredményeket értek el. Megépültek a kövesutak, szőlő­kultúrát telepítettek. A tanácsok megalakulása után megindult a falukép kialakítása, község feljődése. A LAKOSSÁG LÉLEKSZÁMÁNAK ALAKULÁSA (FŰ) 1994 1997 2000 2003 Forrás: polgármesteri hivatal Krónika-kötet A millenniumi év tiszteleté­re a helyi önkormányzat megjelentette Fülöpháza krónikáját. A szép kiadású kötet aligha hi­ányozhat a helybéliek, s az el­származottak könyvespolcáról. A könyv a létért és a boldogulá­sért folytatott falubeliek küz­delmének tükre. A több mint 120 oldalas ki­adványban archív fotókat is közreadtak. Bepillanthatunk a település történelmi múltjába, folyamatos fejlődésébe, s meg­tudhatjuk milyen életviszo­nyok voltak itt 1948 és 1990 között. Az évezred utolsó tíz esztendejét külön fejezet öleli át. Vagyis a krónika szerzője, Rakonczainé Várkonyi Mária az olvasó elé tárja a múlt emlé­két, a jelen dokumentumait. A színes borítású kötet - amit a helyi polgármesteri hivatalban be lehet szerezni - egyúttal szerény jel a jövő nemzedék számára. csemővédelmi tanácsadóval együtt - 1971-ben épült. Azóta van állandó, helyben lakó orvosa a falunak, biztosítva a gyermek- és a felnőtt házior­vosi ellátást.- Úgy tudom, nemcsak az orvos, hanem má­sok is szívesen költöznek Fülöpházára.- Nagyon jó érzés, hogy egyre többen érdek­lődnek településünk iránt. Erre figyelemmel az újonnan elfogadott rendezési terv szerint 26 köz­művesített építési telek kerül kialakításra. Ná­lunk még elérhető áron lehet házakat, illetve tel­keket vásárolni. Általában a megyeszékhelyről jönnek az új lakók. Munkahely nemigen van. Itt a mezőgazdaságból és az állattartásból élnek az emberek, s a legnagyobb foglalkoztató az önkor­mányzat. Munkavállalásra lehetőséget biztosít még Kecskemét és Kerekegyháza város közelsé­ge. Feladatunk is van bőven: az építési telkek közművesítése - vízzel, villannyal, gázhálózattal, szilárd burkolatú utakkal való ellátása -, a dűlő- utak rendben tartása éppúgy fontos, mint aho­gyan sürgető lenne a Fülöpházát Kerekegyházá­val összekötő út (ez utóbbi nem önkormányzati) felújítása. Egyébként különösen turistaszezon­ban forgalmasak a külterületi útjaink, hiszen több idegenforgalmi tanya van. De nemcsak az idegenek, hanem magunk miatt is olyan Fülöp­házát szeretnénk, ahol jól érzik magukat az em­berek. Az idelátogató pedig azt érezze, hogy hoz­zánk érdemes visszatérni, sőt akár ideköltözni - fejezte be a polgármester. __________________■

Next

/
Thumbnails
Contents