Petőfi Népe, 2003. augusztus (58. évfolyam, 178-202. szám)

2003-08-01 / 178. szám

PETŐFI NÉP E ALMANACH TISZAUG Tiszaug A képviselő-testület: Hegedűs Jánosné polgármester, Kocsis Józsefné alpolgármester, Ben- kovics Ilona, Csató Sándorné, Halászná Urbán Katalin, Kocsi Lajos, Szabóné Gazsi Márta, Tigyi Istvánná, Tombácz Fe­renc jegyző. Tiszaug, a Tiszazugban a Ti­sza és annak egyik levágott ka­nyarulata közötti magas par­ton épült. Bács-Kiskun megye keleti határán helyezkedik el, a Tisza partján. Az ártéren fekvő településen valamivel többen, mint kilencszázan élnek. Né­pessége az 1950-es évekbeli csúcs óta fokozatosan csök­ken. • A község eredete a régi időkre nyúlik vissza. Említik a garam- szentbenedeki apátság alapító- levelében (1075). A környező településekkel együtt királyi kézről akkor került egyházi birtokba, majd 1472-ben Kini­zsi Pál birtokába. 1683-ban aránylag jó faluként könyvel­ték el. 1697-re azonban már a feljegyzések szerint pusztává vált. 1715-ben néhány Ugrói korábban Csongrád újfaluba menekült lakó visszatért és megkezdte a falu újra telepíté­sét. • A község 1780 körül késő ba­rokk stílusban épült, műemlék jellegű, református temploma egy hajós, egyenes záródású templom homlokzat előtti to­ronnyal. A katolikus földesúr 1788-ban Tiszaugon kápolnát építtetett. A község a Tisza te­raszára épült, U alakban követ­te a folyó kanyarulatát. Házait főleg helyben található anya­gokból (agyag, nád, vessző) építették. Az épületei között gyakoriak a tornácos házak. Nem bánták meg a csatlakozást Tiszaug életében néhány évvel ezelőtt komoly változás következett be. Amit a település lakói­nak többsége akart, az megvalósult. Korábban Jász-Nagykun- Szolnok megyéhez tartoztak, de kérték, hogy csatlakozhassanak Bács-Kiskun- hoz. Kérésük meghallgatásra talált. Ma Tisza­ug Bács-Kiskun megye egyik települése.- Tiszaug eddigi „élete” során több megyéhez is tartozott - mondja Hegedűs Jánosné polgármes­ter. Csongrád és Szolnok megye után, 1999 óta Bács-Kiskunhoz. A községünk lakói népszavazá­son döntötték el hovatartozásunkat. Lényeges ez azért is, mert sokan Kecskemétre járnak dolgoz­ni, iskolába, és a nagyobb bevásárlásokat is ott oldják meg. A közlekedés is lényegesen jobb, mint Szolnok felé. Szolnokkal a jog kapcsolt ösz- sze bennünket, a gyakorlati élet pedig Kecske­méttel. A község lakóinak többsége azt szerette volna, ha Bács-Kiskunhoz tartozunk, s ezt sike­rült elérnünk. Ezt a lépésünket azóta sem bántuk meg. Az első években jelentős támogatást kap­tunk a megyétől, legfőképpen útjavításra. Ma már elmondhatjuk azt, hogy településünkön nincs járhatatlan út, 60-70 százaléka pedig szi­lárd burkolatú. Községünk fejlődése az elmúlt években sem állt le. Fontos esemény volt szá­munkra a tiszaugi híd átadása. A régi vegyes használatú vasúti és közúti híd lassú áthaladást biztosított a gépjárművek számára. 2002-ben ad­tuk át a hat lakásos szociális bérlakást. Ugyan eb­ben az évben kiépítettünk közel két kilométer hosszú utat a Holt-Tisza szigeten. Nagyon fontos volt ez a beruházás, mert a kötött talaj miatt, eső­zések után nem lehetett megközelíteni a terüle­tet. A terveink között szerepel ennek az útnak a tovább építése. Erre keressük a pályázati lehető­ségeket. A telektulajdonosoktól pedig össze kell gyűjteni az önerőt. Szeretnénk, ha a borkombi­HEGEDŰS JÁNOSNÉ Tiszainokán született. A középis­kolát Kunszentmártonban végez­te. 1984-ben államigazgatási főis­kolát végzett. 1970-től VB titkár, 1990 óta a település polgármeste­re. Férjezett, két gyermeke van. nát, amit jelenleg egy kft. működtet, tovább bő­vülne. Erre a tulajdonos lát lehetőséget, s ez munkahelyteremtő is lenne a helyi lakosok szá­mára. A Steern kastély sorsa is eldőlni látszik. Ed­dig sok gazdája volt már, de nem használták ki a benne rejlő lehetőségeket. A mostani befektető- csoport szociális otthont szeretne ott megvalósí­tani. A sorsát mindenféleképpen figyelemmel kí­sérjük, és szeretnénk, ha a mostani elhanyagolt állapot megszűnne. Öröm számunkra az, hogy a Jász-Nagykun-Szolnok megyei önkormányzat­hoz tartozó Szőke Tisza Szociális Otthon felújítá­sára pénzt nyert, így megvalósulhat a bővítés és fejlesztés. Nagyon fontos dolognak érzem azt, hogy az elmúlt időben több fiatal is próbált lete­lepedni községünkben. Fontos ez azért is, mert Tiszaug lakói zömében közép-, vagy időskorúak. Továbbra is ingyen telket biztosítunk azoknak a fiataloknak, akik Tiszaugon próbálnak házat építeni. Szeretnénk azt, ha a településünk nem állna meg a fejlődésben és a lakóinak száma is növekedne. A jövőnket illetően ez nem elhanya­golandó dolog. Községünkben nemcsak általá­nos iskola, de óvoda is működik és nem szeret­nénk azt, ha megszűnnének. Az ugyanis a tele­pülésünk pusztulását jelentené. Az önkormány­zat mindet megtesz annak érdekében, hogy a fa­lunk vonzó legyen nemcsak azt itt lakóknak, de az átutazóknak és az itt nyaralóknak is. ______■ V izek ölelésében Tiszaug kedvező vízi adottságok­kal rendelkezik. Nemcsak Ma­gyarország második legnagyobb folyója a Tisza veszi körül, de a Holt-Tisza is remek kikapcsoló­dást jelent a pihenni vágyóknak. A folyó Tisza jót és rosszat is je­lent a településnek. Rosszat je­lent akkor, mikor árvíz van és fé­lő, hogy elönti a községet. Ezt szerencsére még sikerült meg­úszniuk, de 1999-ben nagyon kö­zel voltak hozzá. A folyó partján szépet és jót lehet látni. Az ősfűz­fákon megakad az arra járók sze­me. A kellemes környezet arra késztette a természet kedvelőit, hogy üdülőházakat építsenek. Közel száz ház tornyosul a part közelében az árterületen, de ez csak árvíz esetén jelent problé­mát. A folyó vizét kedvelők szí­vesen mennek le a szabad strandra, hogy élvezzék a Tisza sodrását. Persze a horgászok sem hiányozhatnak a partról. Sokan kedvelik a folyóban való pecá- zást. Az önkormányzat tulajdoná­ban van az ötvenhárom hektáros Holt-Tisza, amely alkalmas kü­lönböző vízisportokra. Ez alól a motorcsónak és a jet-sky a kivé­tel. Szeles időben nemcsak a szörfösöket, de vitorlásokat is le­het látni. Néhány évvel ezelőtt a szabad strandot bérbe adták egy vállalkozónak, aki azóta is mű­ködteti. A tiszta vizű holtág, ked­velt fürdőhelye lett az úszni, lu­bickolni szeretőknek. Nyári me­leg napokon több százan talál­nak benne felüdülést. A vállalko­zó a strand bővítését tervezi. A gondot egyedül az jelenti, hogy az elmúlt időszakban csökkent a víz szintje. Az önkormányzat ke­resi annak a lehetőségét, hogyan tudnának a folyó Tiszából vizet átemelni a holtágba. Azt szeret­nék, ha állandó jelleggel össze­köttetésben lenne a folyó és a holtág, hogy szükség esetén ne csak beemelni, hanem leengedni is lehessen a vizet. ■ Pincéből tájház Lehet-e boros pincéből tájházat készíteni? A választ néhány évvel ezelőtt megadták a tiszaugiak. Igenis lehet. A termelőszövetke­zet tulajdonában volt az a pince, ami évek óta elhanyagoltan állt, a település központjában. Az álla­ga az évek alatt úgy kívül, mint belül, csak romlott, s ezt nem nézték jó szemmel a helybéliek. A helyi turisztikai egyesület elnö­kével már korábban is gondol­kodtak azon, hol lehetne meg­mutatni a régi tárgyakat, eszkö­zöket a fiataloknak és azoknak, akik még nem láttak ilyet. Kapó­ra jött, hogy a pince üresen állt, s úgy döntöttek ezt rendezik be múzeumnak. Balázs Edéné volt az, aki rendkívül nagy lendülettel fogott neki, hogy összegyűjtse a tárgyakat. Az épület feldolgozó része, és maga a pince is teljesen átalakult. Kijavították, és több száz tárgyat vittek bele. Bábuk készültek, amelyek a szőlőfeldol­gozás menetét mutatják be, azt hogyan is zajlott kézi eszközök­kel évtizedekkel ezelőtt a szüret. A tájház a nyári hónapokban ál­landóan nyitva van. Az év többi hónapjaiban és napjaiban, a köz­ségházánál történő bejelentés alapján kinyitják az érdeklődők­nek a helytörténeti gyűjteményt. SZOLGÁLTATÓHÁZ. A község központjában lévő szolgáltatóház a településen élők igényét szolgálja ki._________________________■ rp • • 1 •✓1 *1 •• 1 // Tiszai hajokikoto Motorcsónak-kikötő a híd lábánál. Vállalkozó üzemelteti azt a hajó- múlt évben ezért bővíteni kellett, kikötőt, amit a Tisza bal partján A hajótulajdonosok májustól ok­alakított ki. Az elmúlt években tóber végéig tárolhatják a kikötő- még csak néhány motorcsónak- ben csónakjaikat. Jó idő esetén nak tudott helyet biztosítani, de azonban a gazdák kihasználják a az igény megnövekedett. Az el- csónakázási lehetőséget. ■ A képviselő Tigyi István^ bizalmát, JReiMKnB mert megvá- Tl®fl lstv^nné .... l asztották ta­nácstagnak. Most már a máso­dik ciklusban önkormányzati képviselő. - Rendkívül büszke vagyok településünkre. Kevés ilyen kis község, mint a mienk, mondhatja azt el, hogy ilyen jó az útjaik állapota. Szép a szol­gáltatóházunk, felújítottuk az idősek otthonát is. Az anyagi le­hetőségeinkhez képest mindent megteszünk a falunkért, az itt élőkért, de még azokért is, akik csak a nyári szabadságukat töl­tik Tiszaugon. Mindannyiunk­nak közösen kell gondolkodni azon, hogyan tudjuk még szeb­bé tenni településünket. Nem­csak a községre, de a közösség­re is büszke vagyok. Egyetlen problémánk az, hogy nincs egy jól fizető, aránylag több embert foglalkoztató cég a faluban. Amennyiben idetelepedne egy, akkor azt hiszem sok minden másképpen alakulna. _______■ A tiszteletes Kuczor Er­zsébet refor­mátus tiszte­letest nem ré­gen helyezték Tiszaugra. Még nincs egy éve, hogy a te- lepülésen szolgál. Előtte két évig Hosszúpáhiban dolgo­zott. - Nagyon nagy szeretettel fogadtak a település lakói, és ez azóta is így van. Sajnos a gyüle­kezet nagyon leépült, így min­dent elölről kellett kezdeni. Hosszú évekbe kerül az, mire újra talpra áll az egyház. A köz­ségben többségében reformátu­sok laknak. Probléma az, hogy minden felújításra szorul, nem­csak a templom, de a parókia is. Az egyházközség nagyon sze­gény, állandó anyagi problé­mákkal küszködik. A lelkészi ál­lást is csak úgy tudják fenntarta­ni, hogy Tiszasas és Csépa is idetartozik. A templomba járás nagyon változatos. Van amikor sokan vagyunk, míg máskor csak néhányan. Az óvodában és az iskdában is van hitoktatás. Nagyon megszerettem a környe­zetet, a falut, nem szeretnék in­nen elmenni. ■ Az őstermelő Kocsi Lajos tősgyökeres tiszaugi, a gyermekkorát is a község­ben élte le. Gazdálkodás­ból próbál megélni, ab­ból tartja el a családját. - Kezdetben munka­hely mellett dolgoztam gazdál­kodóként, de később úgy gon­doltam, hogy megpróbálok csak azzal foglalkozni. Négy év óta a mezőgazdaságból élünk. Szántóföldi növénytermesztés­sel foglalkozom, búzát, kukori­cát, árpát vetek, amit az állata­immal etetek meg. Főleg serté­seket tartok, jelenleg hét anya­kocám van és azok szaporulatai. A munkát egy ló is segíti. Na­gyon nehéz most a sertéstartás, mert az ár mélyponton van. Az a szerencse, hogy tagja vagyok a Hústerméktanácsnak, így maga­sabb árat tudunk kapni a leadott állatok kilójáért. így is nehéz helyzetben vagyunk, nem tud­juk, hogy mikor tudunk majd talpra állni. Az elmúlt év őszétől képviselőként is tevékenyke­dem. Főleg a gazdálkodókat képviselem. _____ ■ A nyugdíjas Pap Endréné nyugdíjas. Ko­rábban évtize­dekig itt élt a községben, aztán elköl­töztek. Né­hány év óta visszajött, s az idősek ottho­nának a lakója. - Hosszú éveken keresztül a postán dolgoztam a férjemmel együtt. A telefont ke­zeltem, kapcsoltam a hívókat, és bélyegeket is árultam. Akkori­ban még nem volt mindenkinek telefonja, de a táviratot is nekem kellett továbbítani. A munkám mellett a moziban pénztáros­ként tevékenykedtem. Abban az időben volt még a községnek mozija. Sok fiatal járt oda. Szer­dán, szombaton és vasárnap voltak előadások. Más szórako­zási lehetőség szinte nem is volt. Most nyugdíjasként, az öregek otthonában lakom. Na­gyon jól érzem magam a falu­ban, szeretek itt élni. Amikor el­megyek sétálni, az utcán sokan rám köszönnek. Megismernek, tudják, hogy ki vagyok, s ez jól esik nagyon, pedig már a nyolc- vankettedik évemet taposom.

Next

/
Thumbnails
Contents